|
Kérdezz-felelek
A kisfiam 13 hónapos. Egy hetes kora óta egyedül nevelem. Az apja gyakran jön hozzánk, közös programokat is szervezünk és elvihette sétálni is (1 óra hosszára is), illetve fürdésnél és szoptatásnál is sokszor van a gyerek mellett. Most megyünk a bíróságra, előtte egyezkedni próbálunk. Apánk azt szeretné, ha 2 éves (!) korában elvihetné a kicsit ottalvásra. Szerintem (bár nincs ebben tapasztalatom) ez iszonyatosan korai és a működésképtelen elgondolás a részéről! Egy két éves gyereknek ez nem ingatná meg a biztonságérzetét és a mamájába vetett bizalmát, Andrea?
Ráadásul, mivel nagyon kevés pénzt ad nekünk az apa, ezért jövőre vissza kell mennem dolgozni. Minden erőmmel azon leszek, hogy ne kelljen minden nap bejárnom, de így is halálra furdal a lelkiismeretem. Borzasztó! Például, ha majd még szopik a kicsim, mi lesz a bölcsiben? Ezt el nem tudom képzelni...Így a két dolog meg: a bölcsi és a hétvégi elválásaink elképzelhetetlen terhet jelentenének a gyerek lelkének -, igaz?
Én tényleg azon vagyok, hogy jó viszonyban legyek az apjával (bár nagyon haragszom rá), mert az valószínűleg jobb a kicsimnek és a kapcsolattartásukat sem korlátozom egy fikarcnyit sem, de azért ez a két éves ottalvás elég korai. Nem szeretném! Ön, mit gondol erről? Mikor javasolja az elvitelt egy napra, illetve egy hétvégére?
Kérem, segítsen abban is, hogy azzal teszek-e jobbat a gyerekemnek, hogy hagyom az apát annyit és akkor jönni, amikor akar vagy egy rendszer felállítása tenne-e neki jobbat?
És Ön szerint ha már intézmény, az óvoda, a bölcsőde vagy a családi napközi jobb-e egy kétéves kisfiúnak.
Bocsánat, hogy ennyit kérdezek, de sok bennem a bizonytalanság ezzel az egyszülős élethelyzettel kapcsolatban...
Megtisztelő válaszát várva:
MDiána
Ez egy igen összetett téma, és nem gondolom h pár sorban össze lehetne foglalni, legalább egy 1 órás beszélgetést kíván, ha gondolja keressen meg és személyesen szívesen válaszolok minden kérdésére, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: