Kedves Andrea!

Nem hiszem, hogy egyedi a problémánk, de sajnos néha már megrémiszt a kisfiam viselkedése.
2 és fél éves és pár hónapja hihetetlenül elkezdett félni a kutyáktól. Eddig semmi gond nem volt, tavaly nyáron a nyaralásnál le sem lehetett szedni a "szálloda kutyusáról", aki mellesleg egy Golden Retr. volt, tehát nem egy kis kutyuska. Az anyukámnak is van kutyája (szobakutya) és sajnos most már ha átmegyünk hozzá, szó szerint folyamatosan az ölemben van a kisfiam. Le sem tehetem, mert folyamatosan azt nézi, hogy merre van a kutya. (Szegény kutyus már úgy fél a kisfiamtól - az állandó sikoltozásaitól....)
Soha semmilyen kutyus nem bántotta, nem ugatta meg. Nem értem, hogy honnan ez a félelem.
A dédi 1 hónapja kapott egy kölyök kutyust ajándékba, de tovább kellett ajándékoznia, mert még attól a 3 hónapos kutyustól is félt és szó szerint be sem akart menni a házba, mert tudta, hogy bent van a kiskutya. Megállt a kapu előtt és ott állt.

Ha meglát egy kutyust az utcán hihetetlen sikoltozásba kezd és rángatja a ruhámat, hogy vegyem fel.
Mit lehet tenni egy ilyen félős kisfiúval? Hagyjam és majd elmúlik, vagy inkább próbáljam meg, hogy barátkozzon meg a kutyussal? (pl. anyukám kutyusával?) Régen egyáltalán nem félt sőt!!! most meg retteg szegény állatoktól. (néha még a cicáktól is....)

Üdvözlettel:
Renáta