|
Kérdezz-felelek
Kislányom 7,5 éves, másodikos. Középső gyermek. (Egy 9 éves bátyja és egy 3 éves huga van.) Értelmes, alapvetően jó rajztehetséggel megálldott gyerek volt az oviban. Az ovónők külön dicsérték az ügyessége miatt. Segített, kedves volt. Az első osztályt zökkenőmentesen vette. Mióta másodikba jár, állandó mondata lett a: Nem tudom. Egyszerűen nem csinál meg dolgokat, olyan is előfordult, hogy kihagy feladatokat a dolgozatban, mert az elsőre túl nehéznek tünt számára. Az önértékelése negatív. Bármi feladatot megold, és az nem hibátlan már rögtön értéktelen. Itthon is csak azt hajlandó megcsinálni, amihez épp kedve van, vagy meg se próbálja azokat (ezek nem nagy dolgok, csak, hogy fésülködjön meg, kösse össze a haját, vigye ki a törölközőjét, ne hagyja el az iskolatáskáját). Jórészt utál mindent: a telet, az iskolát, és néha úgy érzem minket is. Egyre csak azt hajtogatja, hogy régebben milyen jó volt. (nyáron, amikor kisebb volt, amikor nem kellett iskolába járni). Állandóan az osztálytársnőjéhez hasonlítja magát, aki szerinte mindentudó, ő pedig semmit nem tud. Teljesen leblokkol. Hiába mondogatjuk neki, hogy ügyes, okos ő is, nem használ, sőt néha még sírva is fakad. Mit lehet ezzel a problémával tenni? Várom válaszát!
A leírtak alapján enyhe depresszív állapot látszik, az önértékelési problémák mellett. Mindenképpen javasolt , hogy keressenek meg egy gyermekpszichológust, aki segíteni fog önöknek a jelenlegi állapot kezelésében. Minden jót kívánok önöknek.
Üdv.: