|
Kérdezz-felelek
Kérem segítségét, tanácsát kislányom alvási problémájával kapcsolatban. Csenge most 3 és fél éves. Csecsemő kora óta jó alvó, kialakítottunk egy állandó alvási rítust, és ahhoz minden nap ragaszkodtunk. Ez az elalvási szertartás a kicsinek is megkönnyítette az alvásokat, és nekünk, szüleinek is nyújtott egyfajta biztonságérzetet. Tudtam, hogy ha este lerakom a gyereket aludni, akkor reggelig alszik, mind ő, mind pedig mi, a szülei ki tudtuk pihenni magunkat. Tökéletesen bevált eddig. Csenge 2 évesen bölcsődébe került, de az sem változtatott a korábban leírt alvási szokásokon. Jó alvó volt, reggel sokáig aludt hétvégenként, és jókedvűen kelt. Természetesen ahogyan nőtt, az esti alvási szertartás is kicsit változott, belevettük a lefekvés előtti meseolvasást, és az utóbbi egy évben melléfekszem amíg egy kicsit lenyugszik az egész napos pörgés után. Ilyenkor elbeszélgetünk suttogva, megbeszéljük a napi eseményeket, esetleg, hogy másnap hová megyünk, és amikor már úgy látom, hogy elálmosodott egy jó éjt puszi kíséretében magára hagyom a szobájában és elalszik. Természetesen éjszakai fény is van a szobájában, hogy este, ha felébred, ne a vaksötétbe nézzen bele, nehogy megijedjen. Csenge már óvodás, és imádja az óvodáját, ha beteg és nem jár oviba, minden nap megkérdezi, hogy mikor mehet már oviba, mert ott várják a barátai.
Kb. 3 hete új házba költöztünk, ahol ugyanúgy, mint eddig külön szobája van. Ő választhatta ki a szobája színét, és megpróbáltuk mindenbe belevonni, ami a szobája kialakítását illette. De mióta átköltöztünk, éjszakánként felébred, és átjön a szülői hálóba, kitalál valamiket, hogy miért nem tud visszaaludni. Természetesen én visszakísérem és mellette maradok egy kicsit, de az nem elég neki. Megvárom, hogy elaludjon, de amint megmozdulok, és kimennék a szobából, felriad, és már kap is utánam. Beszélgetek vele, hogy nincs mitől félnie a szobájában, és megnyugtatom, de nem éri be ennyivel. Mellé is feküdtem, visszaaltattam, de amint megmozdultam, azonnal felébredt. A végén már átmegy hisztizésbe, és én tehetetlenül nézem. Nem tudom hogyan kezeljem, mert nem tudom, hogy valódi félelemről van-e szó, vagy hisztiről. Általában az apukája határozott fellépése, közbelépése oldja meg a problémát, és az, hogy már esik össze a gyermek a fáradtságtól. Ez a procedúra minden éjszaka 2-2,5 órás kiesést jelent, és reggel látom a kislányon, hogy nyűgös, kialvatlan, fáradt, és természetesen mi is azok vagyunk. Nem tudom eldönteni, hogy ezek az éjszakai felébredések csak hisztik, a határok feszegetései-e, vagy tényleges félelem van mögöttük. Ha megkérdezem tőle, hogy mitől fél, néha csak kitalál valami badarságot, néha azt mondja, hogy a sötétségtől. De ha felajánlom neki, hogy a kislámpáját égve hagyjuk, akkor is kiakad, hogy nem tud aludni, ha ég a lámpa. Ezért vannak kétségeim, hiszen nem mindegy hogy fél-e a gyermek, vagy próbálkozik a határok feszegetésével. Nem szeretném rászoktatni, hogy velünk aludjon, és arra sem, hogy én kuporogjam át az éjszakát az ő kis ágyában, de természetesen azt sem akarom, hogy ez az egész valamiféle rögzült alvászavarrá nője ki magát. Tanácstalan vagyok, hogyan tudnám kezelni a helyzetet.
Tanácsát, véleményét előre is köszönöm.
Elolvastam a levelét és azt gondolom hogy mindenképpen érdemes lenne egy személyes találkozót tartanunk, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket és azt, hogy hogyan tovább. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 06303550177.
Üdv. :