|
Kérdezz-felelek
Kisfiam 5 éves, már két éve jár oviba. Beszoktató kiscsoportban nagyon nehezen szokott be, tavaly viszont könnyebb volt már. Nem szeretett akkor sem járni (fáj a torkom, fáradt vagyok, nem bírnak a lábaim), de elfogadta, hogy muszáj mennie. Idén viszont megint szinte minden reggel sír, üvölt, hogy utálja az ovit, ha szeretem vigyem haza. Egyszerűen nem tudom, hogy mitévő legyek. Itthon beszélgetek vele sokat, látszólag mindent megért, hogy anyának dolgoznia kell, nem tudom hazahozni, de reggel újrakezdődik az egész. Már tehetetlennek érzem magam, úgy veszi ki az óvónéni a kezemből. Nem tudom mit tegyek.
Köszönettel: Mariann
Érdemes lenne egy pszichológiai konzultációra eljönnie a gyerekkel, ahol feltérképezhetnénk h mi van ennek a nagy ellenállásnak a hátterében és tudnánk dolgozni vele, annak érdekében h ez megváltozzon, mert ez nem jó sem a gyereknek, sem önnek.
Elérhetőségem: 0630-355-0177
Üdv.:
Tisztelt Pszichológusnő!
Nevelési tanácsot kérnék Öntől az alábbi esetben. Kisfiam 4,5 éves, most szeptemberben kezdte az óvodát ami elég gyorsan megszokottá vált számára. Egyedüli gyermekünk, ezért a közösséget szoknia kell. Szokni kell azt, hogy a játék(ok) nem csak az övé, hanem osztozkodni kell. Mindig elkéri a játékot, viszont ha kitépik a kezéből erőszakkal, akkor ő is azt csinálja a másik gyerekkel. Ebből adódik hogy az óvónő rászól, elveszi a játékot, és megkezdődik a hiszti. Mit lehetne tenni? Mi a jobb? Ha azt mondom hagyd hogy elvegyék, akkor mindig elfogják venni tőle azt ami az övé?, vagy mondjam azt hogy menj szólj az óvónéninek? Akkor pedig ő lesz majd az aki mindig árulkodik? Kérem adjon tanácsot, hogy megtaláljuk azt a bizonyos arany középutat. Válaszát megköszönve, tisztelettel, Tímea
Kedves Tímea!
Nem könnyű a szituáció, mert valóban nem lehet a gyereket arra kérni, hogy mindig odaadja azt a játékot amivel éppen játszik egy másik gyereknek, és azt sem hogy ő is kitépje a másik kezéből, ha kell neki valami. Igazából az lenne a legjobb megoldás, ha az óvó néni magyarázná el többször is a gyerekeknek, hogy a játékot kérni kell a másiktól, és ha az éppen nem adja, akkor más játékot keresni. Véleményem szerint ez lenne az arany középút.
Üdv.:
Kedves Andrea!
Az unokám áprilisban volt 5 éves. Kb. akkorra dőlt el, hogy a bal kezét használja állandóan rajzoláskor, de csak rajzolásra. Minden egyéb tevékenységet jobb kézzel, lábbal végez. pl: labda dobás, rugás, evőeszköz használat, tollas labdázás, stb.
Ha kérésre a jobb kezébe veszi a ceruzát nem megy a rajzolás ( nem is nagyon szeret), ha az evőeszközt ha a bal kezéhez tesszük, átveszi a jobb kezébe.
Ez a jelenség nem probléma?
Köszönettel: Lné
Kedves Nagymama!
Az hogy az unokája mindkét kezét használja, egyáltalán nem probléma, nem kell őt erőltetni arra, hogy egyik vagy másik kezét használja, mert az szülhet a későbbiekben viszont problémát.
Általában az ilyen képességű gyerekekre jellemző a kreativitás és a rugalmasság, belőlük lesznek későbbiekben kiváló művészek!:))
Üdv.:
Kedves Andrea!
4 és fél éves kisfiam szokatlanul nagy sírásba tört ki pár héttel ezelőtt, mikor az egyik kistestvére a fogkrém kupakját a lefolyóba ejtette. Mivel a kupak beleszorult nem tudtuk kézzel kivenni. Ő csak sírt és sírt, már a teste is rángatózott. Mondtuk neki, hogy majd apa szétszedi a lefolyót másnap és akkor kivesszük, de azt utána úgy is ki kell dobni. Csak nem nyugodott meg, úgyhogy az apukája még akkor este nekiállt szétszedni a lefolyót. Miuán látta hogy a kupak kiszabadult egyből megnyugodott és az sem zavarta, hogy egyből kidobtuk. Aztán pár nappal később egy radiátorba dobott fakanál okozott hasonló sírást. Még az itthoni dolgokkal valahogy megbírkózunk, de nemrég egy bevásárlóközpontban történt, hogy valaki egy kulcslyukba egy pénzérmét tett, amit a fiam észrevett és amikor ki akarta venni akkor az beleesett a zárszerkezetbe. Mivel ott az apukája már nem tudott mit tenni nagy sírás közepette otthagytuk. Még pár nappal később is sírt miatta. Nem tudom hogy mit jelent ez a viselkedés, kérlek segíts megérteni a fiam viselkedését. Köszönettel, egy kicsit ijedt anyuka
Kedves anyuka!
Amennyiben tehetik keressenek meg, mert van valami a háttérben ami kiváltja ezt a viselkedésformát és ez egyáltalán nem kecsegtető, félő hogy ez egyre több területre át fog ruházódni. Egy személyes találkozó során több mindenre fényt tudnánk deríteni és kezelni a probléma gyökerét.
Elérhetőségem: 0630-355-0177
Üdv.:
Kedves Andrea!
Abban a kérdésben szeretném kikérni tanácsát, véleményét, hogy 2 éves kislányomat beadjam-e bölcsödébe. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy felvették a bölcsibe, de miután jelentkeztünk, pár hónap elteltével kiderült, útban a kistestvére, akit novemberre várunk.
Arra gondoltam és a védőnőnk is erre biztat, hogy élek ezzel a lehetőséggel, amíg lehet. A bölcsödében ugyanis azt ígérték, hogy a kisbaba megszületése után még 2 hónapig maradhat. Ez azt jelenti, hogy kb. 4 hónapot járna bölcsödébe. Talán így az első két hónap a kicsivel könnyebb lenne, amíg mindketten megerősödünk. A nagyszülők vidéken laknak, mindennapos segítségem nincs. Mivel pedig még a kistestvér érkezése előtt elkezdené a bölcsit, nem érezné úgy, hogy a kicsi miatt mennie kell.
Ugyanakkor elbizonytalanodtam, hogy talán mégis mellettem a helye, ki kellene használni ketten ezt a pár hónapot még, egyébként is nekem van legnagyobb türelmem hozzá, nem egy idegennek.
A kislányom nagyon társaságkedvelő, vannak kis barátai, akiket nagyon szeret, nap mint nap együtt vannak (ők mennek bölcsibe-így nem sokáig). Egy kis változatosság, program (a bölcsi) talán tetszene neki. Nagyon ügyes, önálló kislány.
Mindenképpen csak délelőttre gondoltam beadni, és ha lejárna a két hónap, kb heti 2 alkalommal mehetne a bölcsi játszóházába.
Mindenesetre arra lennék kíváncsi, hogy NEKI mi lenne a legjobb?
Válaszát előre is köszönöm
Adrienn
Kedves anyuka!
Én személy szerint nagyon bölcsi ellenes vagyok, és mindig csak abban az esetben szoktam ajánlani, ha már végképp nincs más megoldás!
Ebben az esetben viszont tegyenek egy próbát, főleg, h csak a délelőtti órákra kell ott maradnia, aztán meglátják, ha nagyon nem működik, vagy megviseli a kis csemetét, akkor szüneteltessék a dolgot, és minél több időt töltsön a lányával, amíg még van rá ideje!
Üdv.:
Kedves Balogh Andrea!
Kérdésem az alábbi lenne: kisfiam 19 hónapos és kb. 3 hónapja kezdte, hogy éjjelente, illetve ha napközben fáradt, akkor a hónam alját kezdi piszkálni, csipkedni. Ez főleg éjjel nagyon zavaró, mert ha ezt csinálja akkor nem tudok tőle pihenni. (egyébként külön ágyban, külön szobában alszik, de mivel még mindig nem alussza át az éjszakát, gyakran hajnal felé magam mellé teszem mert legalább 6-7 x ébred és addigra már félholt vagyok). Próbáltam morzsolgatókendőt bevetni, plüssállatokat, de semmi nem használ. Ha elrakom a kezét onnan, szépen finoman akkor elkezd sírni. Mit tegyek? Lehet egyáltalán tenni valamit.
A családban nem történt változás, viszont járunk játékos mozgásfejlesztésre usziba, ahol azt mondták, hogy valami "trauma "érte, ezért csinálja. 29 évesek vagyunk, imádjuk, nem bántjuk, a nevelésében igyekszem "a suttogó" tanácsait megfogadni. Persze nem 100%-ban, csak ha tanácstalan vagyok, belelapozok, vagy előreolvasok, mit ne tegyek, mit tegyek. De ebben tanácstalan vagyok.
A másik kérdésem, hogy ön szerint is kóros az, ha egy ennyi idős gyermek még ennyiszer ébred éjszakánként? Sokan azt modták, amíg szopik addig ez normális, viszont Marci már egy hónapja nem szopizik, amiről ő maga önként mondott le, egyik napról a másikra nem kellett neki,így nem is erőltettem.
Válaszában bízva, köszönettel: Mónika
Kedves Mónika!
A kisfia úgynevezett "kényszermozgása" valószínű azért van, mert sérült az önök közti kötődés, ezt bármilyen apró dolog kiválthatta, de ha próbál vele szorosabb kapcsolatot építeni, ill. esténként átbeszélni, hogy ezt a mozgást azért ne csinálja, mert az anyának nem jó, meglátja meghozza az eredményt és abbamarad ez a mozgás! Az éjszakai felkelésről meg úgy lehet leszoktatni, hogy nem szabad adni neki sem inni, sem enni, és ha kitartóan ezt csinálja, akkor 1-2 hét alatt leszoktatható.
Üdv.:
Tisztelt Balogh Andrea!
Segítségét kérném! Sajnos nem tudom mitévő legyek, kisfiam 5 éves, az utóbbi hónapokban agresszív lett a viselkedése, főleg az aggaszt, hogy nem fogad el senkitől "útmutatást"
Ha v.ki akar neki tanítani v.mit ő durván reagál ,le butázza sőt még csúnyábbakat is mond ha nem azt csinálják amit ő akar, mindenki buta csak ő tud jól mindent, pedig szeretné megtanulni, de megsérti azokat akik tanítanák és ez nem jó senkinek. Mivel csak mindíg velem él csonka családban, én örülnék ha segíthetnének neki az ismerőseim bizonyos dolgok megtanulásában mert én nem tudok mindent tanítani neki,az óvodában is emiatt a hozzáállása miatt nem foglalkoznak vele az óvónők!? A másik az ,hogy ha büntetést kap v.miért amit helytelenül tett, megkarmolja az arcát mind a két kezével dühében, aminek a helye sokáig ottmarad. Mit csinálok rosszul?? Mit tegyek hogy ne legyen ennyire feszült a gyerek, és ne bántsa saját magát sem???
Köszönöm. Katalin.
Kedves anyuka!
A kisfia agresszív megnyilvánulásának lelki okai vannak, valamilyen negatív élményt képtelen feldolgozni és azért viselkedik úgy, ahogyan ön leírta. Én mindenképpen javasolnék egy személyes találkozót, h megnézzük mi húzódik a háttérben és kezeljük a problémát, különben ez még súlyosabb formákat is ölthet. Ha teheti keressen meg, elérhetőségem: 0630-355-0177.
Üdv.:
Kedves Andrea!
A kissebbik fiam október elején lesz 3 éves és Vele kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. Egész pontosan arró lenne szó, hogy nagyon fél a bilire vagy WC-re ülni ha nagy dologról van szó. Elég korán lett nappal szobatiszta, mert még nem volt 2 éves amikor már nem kellett rá pelus napközben (ez tavaly nyáron volt). 1x az inger nem a pelusba jött rá hanem napközben és ugye a kaki beleszaladt a bugyiba amitől rettenetesen megijedt,de megnyugtattam. Ezután leginkább a pelusba próbálta időzíteni, de amikor nappal jött rá akkor próbáltam magyarázni hogy a WC-be vagy a bilibe van a helye és ki kell hogy engedje. De nem meri, szinte reszket és fél tőle. Mondtam neki hogy inkább adok rá pelust és ha kész majd kiveszem, de attól is fél. Próbáltam ráhagyni, figyelmen kívül hagyni meg az 5 éves tesója is hívta hogy próbáljanak meg együtt WC-ni vagy majd segít neki nyomni (mert mindíg mindenben utánozza Őt hátha ez is sikerül) de minden hiába. Ilyenkor ugye visszatartja, napokig elmarad és akkor 3-4 nap múlva vagy megint beszalad a gatyába, vagy a pelusba megy.
Vártam türelmesen gondoltam majd el jön az ideje hogy megérik rá, hiszen mindenkinél eljön ez az idő, de most már kezdek aggódni. És már több mint 1 éve ez az állapot ezért gondoltam hogy most aztán már itt az ideje hogy szakembertől kérjek segítséget.
Kérem legyen kedves megírni hogyan tudnék neki segíteni, vagy ez miatt elvihetném-e Önhöz?
Köszönettel
Kedves Anyuka!
Az önök problémája egyáltalán nem egyedülálló és pár alkalmas terápiával kezelhető is a probléma, amennyiben elhatározzák, hogy változtatni szeretnének ezen a helyzeten. Ha teheti, keressenek meg, és szívesen segítek.
Elérhetőségem: 06 30-355-0177.
Üdvözlettel:
Kedves Andrea! Fél éve írtam Önnek azzal a problémával, hogy 2,5 éves kisfiam nem beszél. Azóta elkezdett ugyan beszélni, de csak szavakat mond. Mondókákat próbál ismételni, többet is ismer, de úgy érzem, mintha problémája lenne a hangképzéssel és nehézségei bizonyos szavak kimondásával. Elkezdett ügyesen bilizni, de a "nagydolog" még nem megy. Egyébként azzal is problémánk van, hogy nem hajlandó semmilyen darabos ételt megenni a kenyérféléket, kekszet stb kivéve. Szerencsére nem nassolós. De csak főzelékeket eszik hússal, mert azt össze tudom turmixolni, semmilyen más darabosat nem akar. Mert akkor csak öklendezik. Én rontottam el vele valamit? Talán túl szigorú voltam hozzá (sokszor kikapott, feleslegesen, volt hogy csak mérgemben bántottam)? Továbbá szokta rágni a körmét is, bár úgy láttam mostmár egyre ritkábban. Talán szorong? Én úgy látom, elég érzékeny gyerek. Esetleg a kishúga születése viselte meg? Akkor épp hogy elmúlt 2 éves és nem jutott rá annyi idő. A húgát nem bántja ugyan, de teljesen közömbös iránta, nem foglalkozik vele. Csak a bátyjával játszik, más gyerekekkel sem. Elmúlt 3 éves, de így nem adom oviba. Ön szerint kell neki logopédus vagy más segítség? Köszönettel: Daniella
Kedves Daniella!
Az ön által leírtak alapján most már itt az ideje, hogy szakemberhez forduljanak és nem csak a lassú beszédfejlődése végett, hanem a különböző szorongások miatt is, amelyek gátolják őt abban, hogy a beszédfejlődése elérje a 3 éves szintet.
Ha ezeket a szorongásokat egy pszichológusnak sikerül feloldania, akkor meglátja, hogy a beszédfejlődése is normalizálódik. Szívesen megadom az elérhetőségemet, és ha teheti, keressenek meg: 06 30-355-0177
Üdvözlettel:
Kedves Balogh Andrea!
Pár szóban leírva: 8,5 éves István fiammal tanulási nehézségek (cak írás, helyesírás, olvasás) vannak. Voltunk a nevelési tanácsadóban. Több foglalkozást, több gyakorlást javasoltak, a diszlexiát kizárták. Mi nem tudunk Budapestre járni, de segítségre van szükségem mert nem igazán tudom még a napi iskolai feladatokat is megcsinálni a Istvánnal. Miskolcon tud-e ajánlani valakit hogy hová vagy kihez forduljak. A nevelési tanácsadóban beszéltem a pszichológussal, de nem igazán jutottunk sehová. segítségét előre is köszönöm. Judit
Kedves Judit!
Sajnos én Budapesten rendelek, és nem ismerem a miskolci kollégákat/pszichológusokat, de javaslom, hogy az interneten próbáljon meg szakembert keresni!
Üdvözlettel:
Kedves Andrea!
Egy okos, intelligens 2 éves kisfiú édesapja vagyok. Nyugodt, kiegyensúlyozott gyermek volt, ami hirtelen megváltozott. Hosszabb ideje próbálkozunk a szoptatás elhagyásával. Napi kétszer kap anyatejet (elalvás előtt és reggelente), amit az utóbbi hetekben megpróbáltunk teljesen elhagyni. Néha hevesen követeli, néha pedig egyáltalán nem mondja, hogy szeretne. A viselkedése azonban megváltozott. Gyakori irigységgel és hisztis kitörésekkel (agresszív, dobál) találkozunk. Ilyenkor nem lehet szót érteni vele, nem fogad el semmit és senkit, nem lehet megnyugtatni akár több órán keresztül sem. Mindezt folytonos ellenkezés előzi meg. Ezek a hisztik feszültséget generálnak bennünk és közöttünk is, amitől a helyzet csak rosszabbá válik.
Mindeközben kiderült, hogy a kistestvért várunk. Így a szoptatás befejezése még sürgetőbb lenne.
Szeretnénk segíteni neki, hogy a szoptatástól való leválása könnyebb legyen, de mivel nem enged magához közel ezekben a helyzetekben, így mindez szélmalomharcnak tűnik. Nem szeretném ha emiatt gonosz apaként jelennék meg a szemében, aki elveszi tőle mindazt ami megnyugtatja. Érdemes-e mégis anyatejet adni neki, hogy a feszültségét csökkentsük? Vagy mindez az állapot átmeneti?
Mit tehetnénk, hogyan segíthetnénk neki?
Üdvözlettel: Apa
Kedves Apuka!
Ahogyan már ön is megfogalmazta, ez az állapot átmeneti! Az anyától való leválás, ami amúgy is 2 éves kor körül történik, megviseli a gyerekek többségét (ami hisztiben, dobálózásban, agresszív viselkedésben is megnyilvánul), és az ön kisfiánál még az is közrejátszik, hogy a szoptatás is most lett megszakítva! Ez nem baj szerintem, főleg, hogy jön a kistesó is, és ha már elkezdték ezt a folyamatot érdemes lenne kitartónak és következetesnek lenni, még akkor is, ha ennek az ára sok-sok hiszti! Ilyenkor nem kell tudomást venni erről a viselkedésről, és amikor nyugodt a gyerek, akkor kell leülni vele és megbeszélni, hogy mi miért is történik úgy, ahogy!
Röviden ennyi, de ha még bármilyen kérdésük van, megadom az elérhetőségemet és hívjanak nyugodtan, szóban több kérdésükre tudok esetleg válaszolni.
Elérhetőségem: 06-30-355-0177
Üdvözlettel:
A pisinél is hasonló, csak nem olyan nagy a sírás és az ellenkezés az ülve maradás ellen.
Ha kint van, aminek kint kell lennie, felpattant, a sírást mintha elvágták volna, és nagyon büszkén mutat a bilibe és konstatálja, hogy ott mi van, szalad kiönteni.
Találkoztál már ilyennel?? Kérlek, adj vmi tanácsot, mert most nagyon elbizonytalanodtam.... Elrontottam vmit? Köszönöm!
Ezzel a problémával kérem, forduljon nevelési tanácsadóhoz, mert ez az ő szakterülete!
A tapasztalatom viszont azt mutatja, mivel én is anya vagyok, hogy ami nem megy, nem kell erőltetni, és később kis idő elteltével kell újra próbálkozni, amikor a GYEREK MÁR ÉRETT bizonyos feladatok elvégzésére.
Köszönöm, hogy megkeresett!
Üdvözlettel:
Szia Andrea!!Én egy 3 éves és egy 1 éves kislány anyukája vagyok!!Sokat vagyok velük egyedül mert párom vendéglátos és ezáltal keveset van velünk!!3 éves kislányom már ovis lesz szeptemberbe, de már volt oviba idén májustól mivel április 27-én töltöttte a 3 évet ezért probaként hogy ne legyen furcsa neki hirtelen!!Nagyon ügyes mert nem votl 2 éves szobatiszta volt, ügyesen versel, mondokákat hamar megtanulja, csak a problémám z hogy pár hete elég sokszor észreveszem hogy nagyon szófogadatlan akármit mondok nem akarja meghalani, és sokszor üt felém és a kishugára is irigy mert ha bármely játékát megnézi egyből löki fel!!Nagyon ügyes kislány mert nem panaszkodhatom csak sajnos ezzel a problémával küzdök pár hete és sajnos eddig sikertelenül!!Kérem segitségét hogy mit tegyek ez ellen!!Köszönöm válaszát e-mailben!!Köszönettel:Tünde
Kedves Tünde!
A kislánya elérte a 3 éves dackorszak küszöbét, ilyenkor próbálgatják a gyerekek még inkább a határokat kiszélesíteni, és nagyon következetesnek kell lenni ahhoz, hogy ne fajuljon el ez a dolog! Tehát kitartás és következetesség a recept, de ha hosszú időn keresztül fennáll ez a viselkedés, vagy esetleg még inkább eldurvul, kérem, írjon egy e-mailt és meglátom, milyen konkrét lépéseket tehetünk az ügy orvoslása érdekében!
Üdvözlettel:
Kedves Andrea!
Én egy 16 éves lány vagyok és tanácsot szeretnék kérni, hogy hogyan segíthetnék a kis öcsémnek.Az a probláma vele hogy furcsa dolgokat csinál tátog,halan sikít,és rángatózik és bántja magát.Amikor ezeket a dolgokat csinálja Ő nem is veszi észre magán csak a környezetének ezek a dolgok nagyon zavaróak.Én nagyon szeretnék neki segíteni, hogy ne csináljon ilyen dolgokat mert így csak csúfolják és azt nagyon nehezen viseli, amikor csúfolják mindíg elkezd sírni és azt mondja,hogy Őt senki nem szereti pedig ez nincs így és azt szeretném ha Ő is tudná.Nagyon örülnék ha válaszolnál és tudnál adni valami jó tanácsot mert ez így nem jó se neki se nekünk akik vele élünk.
Kedves aggódó Testvér!
Amit a kisöcséd csinál sajnos nem egészséges viselkedés, ezért kérlek, add meg a szüleiteknek az elérhetőségemet és egy személyes találkozás keretén belül meglátjuk, miben tudok segíteni neki ahhoz, hogy teljes körű életet élhessen. Elérhetőségem: 06-30-355-0177
Üdvözlettel:
Az én fiam 5 éves lesz november elején, és éjszaka még mindig pelenkázni kell. Kb. minden második éjszaka belepisil. Nem ébred fel, ha pisilni kell neki. Pedig nem iszik semmit éjszaka, igaz, 1 dl tápszert iszik lefekvés előtt, mivel nutritív allergiás.
Eddig nem erőltettem a leszokást, de most már őt is nagyon zavarja a dolog, főleg, ha mások is láthatják. Kimegy a szobából és úgy veszi le, hogy ne lássa senki.
A nappali pelenkát már 2 és fél éves kora óta nem használja, és soha nem pisilt be.
Kérem, adjon tanácsot, hogy tudna leszokni.
Köszönettel: Erika
Amennyiben 5 éves korban is még ilyen problémákkal küzdenek, én mindenképp javasolnék egy személyes találkozót, mert ez nem természetes, és szerintem lehet valami más is a háttérben, ami gátolja a kisfiút a leszokásban. Megadom az elérhetőségemet, és ha teheti, keressenek meg, szívesen segítek: 06-30-355-0177
Üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő!
Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy vettünk egy 7 hetes kiskutyát, mert a 3 és fél éves kisfiam teljesen odavolt, hogy legyen és most, hogy itt van, fél tőle! Nagyon játékos, gyerekszerető kiskutya. Első nap még simogatta, de aztán a kutya felbátorodott, és elkezdett volna vele játszani, ugrálni "harapdálni" és Ő annyira fél tőle, hogy ordítva rohant be a házba. Ki sem akar az óta menni az udvarra. Mit tegyek? Próbáljuk neki megmagyarázni, hogy nem bántja, csak játszik, és hogy nevelni, tanítani kell, hogy mit szabad és mit nem, de hiába. Csak azt hajtogatja, hogy fél tőle. Már nagyon el vagyunk keseredve! Mi tévő legyek? Kérem segítsen!
Mielőbbi válaszát előre is nagyon köszönöm!
Egy aggódó anyuka!
Kedves Anyuka!
A kutya és bármilyen állat, akiről a gyerek gondoskodhat, nagyon jó hatással van a gyerekek lelki fejlődésére, úgyhogy szerintem etessék, itassák együtt, játszanak közösen és meglátja, megszűnik ez a félelem a gyereknél. Kitartás!
Üdvözlettel:
Kedves Andrea!
Unokám 3 éves. A fimaék elváltak,az édesanyánál van a gyerek elhelyezve. Az unokámnak 2 utónevet adtak a születésekor. Zsolt, Bendegúz. A templomi keresztelőn Zsoltnak lett keresztelve, mert ezt akarták használni. Válás után a menyem és családja Bendegúznek kezdte hívni a gyereket. A fiam és a mi családunk továbbra is Zsoltnak hívja. A gyerek tavaly szeptemberben bölcsődébe került, és a fiam meglepődve taszasztalta, hogy a bölcsiben Bendegúznak hívják. A gyerek mindkét nevére hallgat. A fiam kérte a menyemet, hogy a szeptemberi ovodai kezdésnél a Zsolt névhasználatot kérje. A menyem erre nem hajlandó. Mit célszerű ilyen esetben tenni.
Köszönöm, hogy meghallgatott, és várom válaszát
egy aggódó nagymama
Klára
Kedves Nagymama!
Megértem a problémáját, de sajnos ebben a kérdésben nem én vagyok az illetékes, amennyiben ez a dupla névhasználat a gyerekben nem okoz lelki sebeket.
Üdvözlettel:
Kedves Andrea!
A segítségét kérném egy olyan témában, amely most leginkább foglalkoztat minket. Három gyermekünk van. Két fiú: 9 és 4 és 1/2 évesek, valamint egy lány: 3 éves. Gondunk a legnagyobb gyerkőccel van. Kitűnő tanuló. Tudása és szorgalma miatt sorra csak dicséreteket kap. Magatartása miatt azonban már nem ennyire egyértelmű a helyzet. A felnőttekkel szemben nagyon tisztelettudó, de a gyerekekhez nem tud alkalmazkodni. Sem az osztálytársai, sem a testvérei felé. Ha nem az ő akarata érvényesül, inkább megsértődik, mintsem hogy engedne. Mindig parancsolgatni, vezetni akar, és ha ez nem sikerül, duzzog, hisztizik. Kudarctűrő képessége a nullával egyenlő. Ha valamiben nem sikeres, összedől a kis világa. Félek, hogy emiatt kiközösítik. Az alkalmazkodó képesség hiányát már tanárai is szóvá tették. Szeretném tudni, én mint édesanya mit tehetek, hogy segítsem a fiamat. Előre is köszönöm. Tisztelettel: Anikó
Kedves Anyuka!
A leírtak alapján a kisfia vezető személyiségnek tűnik, az viszont aggasztó, hogy ennyire nem tudja feldolgozni a kudarcokat, ill. hogy ilyen mértékben retteg magától a kudarcélménytől. Ez abból is fakadhat, hogy első gyerekként sok mindenről le kellett mondania a testvérei érdekében és sok olyan vágya nem teljesült, elfojtotta, amelyek az egészséges lelki fejlődését biztosították volna. Sok odafigyelést igényel a kisfia és véleményem szerint nem ártana egy pszichológiai diagnózis sem, hogy megnézzük, mi lehet még a háttérben és a kezdődő magatartási problémákat kezeljük, különben a kamaszkor és a serdülőkor nehezen elviselhetővé válhat, mint az önök, mint pedig a gyerek számára.
Elérhetőségem: 06 30-355-0177
Üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő!
gyakorlati tanácsokat szeretnék kérni Öntől 6 éves kislányom ügyében. aggódom érte, és tehetetlennek érzem magam. válásunk óta úgy észlelem,hogy megváltozott kislányom.félénkebb lett, visszahúzódobb és nem bízik eléggé önmagában.igyekeztem maximálisna odafigyelni rá, ezek szerint nem volt elegendő, vagy valamit nem csináltam jól. mivel tudnám önbizalmát erősíteni?
köszönöm.
Tisztelt Anyuka!
Megkérem amennyiben teheti, hívjon fel és telefonon szívesen válaszolok minden kérdésére, de mivel napi több 100 levelet kapok, egyszerűen fizikai képtelenség az összesre válaszolnom!
Elérhetőségem: 06-30-355-0177
Üdvözlettel:
Kedves Andrea!
Én egy 34 éves anyuka vagyok aki egyedül nevel egy 4,5 éves kisfiút. (a kicsi 2 hónapos korától egyedül nevelem). Pár hónapja kialakult egy új kapcsolatom. A Kedvesemnek is van egy gyermeke aki már 13 éves. Kérdésem az lenne, hogy egy ilyen kamaszkorú fiút hogyan készítsen fel az apa az új kapcsolatára? Hogyan kezdje el neki a dolgokat elmondani, hogy én létezem az ő életében?
Segítségét előre is megköszönve:
Anita
Tisztelt Anyuka!
Megkérem amennyiben teheti, hívjon fel és telefonon szívesen válaszolok minden kérdésére, de mivel napi több 100 levelet kapok, egyszerűen fizikai képtelenség az összesre válaszolnom!
Elérhetőségem: 06-30-355-0177
Üdvözlettel: