|
|
Bader GyörgyPszichológus, asztrológus, tanár, családállítópszichológus, Hellinger-féle családállító, asztrológus, Bach-virágterapeuta Elérhetőségeim: Cím: 7625 Pécs, Dr. Majorossy I. utca 36. Telefon: 06-30/940-67-89 E-mail: info@pramana.hu Honlap: http://www.pramana.hu/ |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Én 70, a lányom 45 éves! Szült 2 gyereket egy nála 15 évvel fiatalabb török fiutól! Az apa nem él Magyarországon, néha eljön, ha úgy gondolja. A gyerekekkel nem tud beszélni, nem is erőlteti. A lányom betegesen ragaszkodik hozzá, mert Ő a gyerekei apja! Mióta az első megszületett a lányom engem gyűlöl. Csak akkor keres, ha segíteni kell, vagy kicsit szabadulni akar a fiúktól. A gyerekek nagyon szeretnek engem is, az anyjukat is, de ha találkozunk, mindíg veszekedésbe torkollik a beszélgetésünk. Ettől a gyerekek előre félnek, úgy, hogy én már régóta kerülöm a lányommal való találkozást! A volt férjemről kb. 50 éves korában kiderült, hogy skizofrén! A lányomnak is (szerintem) furcsa dolgai vannak, ami elkeserít, mert a gyerekekkel kapcsolatos. A nagyobbik gyerek 10 éves, 4 éves kora óta kérem az anyját, hogy elvihessem logopédushoz de nem engedte. Iskolakezdéskor szólt a tanárnő, hogy vinni kell! Szegénykém idegbeteg is, dühkitörései vannak, amitől szenved ezt velem meg is beszéli! Nem tudok sehogy segíteni, mert az anyja nem engedi! Lehet, hogy ezek a jelenségek a volt férjem betegségéből származtathatóak? Mit tudok tenni?
Kedves Kérdező,
elképzelhető, hogy az unokája betegsége összefügg a nagyapja betegségével, de nem biztos. Részben ezért, részben pedig a saját jó megoldását megtalálandó jelen esetben feltétlenül javaslok egy családállítást.
A lányát illetően az a javaslatom, hogy csinálja azt, amit eddig: hagyja, hogy ő keresse Önt. A családállítás természetesen neki is segítene, de feltételezem, hogy ha Ön javasolná, akkor nem igen menne el.
Az unokájával kapcsolatban: a gyerekeknek mindkét szülőre szükségük van, az apjukra éppúgy, mint az édesanyjukra. És ha a valóságban úgy áll a helyzet, ahogyan leírta, akkor ha l é l e k b e n a gyerekek a családhoz tartozónak érezhetik az apjukat (még akkor is, ha ritkán látják), akkor ebből később könnyebben építkezhetnek majd a saját életükben. Ebből következik, hogy ha a saját meglévő és érthető fenntartásai ellenére az unokákban az apához-is-tartozásukat erősíti, akkor ezzel segíthet nekik.
És legrosszabb esetben néhány év múlva az unokájával együtt is elmehet majd egy családfelállításra - neki ez még akkor is sokat segíthet a felnőtt életére nézve, habár biztos könnyebb lehetne a most megélt gyerekkora, ha a jelenben sikerülne valamilyen segítséget igénybe venni.
Üdvözlettel:
elképzelhető, hogy az unokája betegsége összefügg a nagyapja betegségével, de nem biztos. Részben ezért, részben pedig a saját jó megoldását megtalálandó jelen esetben feltétlenül javaslok egy családállítást.
A lányát illetően az a javaslatom, hogy csinálja azt, amit eddig: hagyja, hogy ő keresse Önt. A családállítás természetesen neki is segítene, de feltételezem, hogy ha Ön javasolná, akkor nem igen menne el.
Az unokájával kapcsolatban: a gyerekeknek mindkét szülőre szükségük van, az apjukra éppúgy, mint az édesanyjukra. És ha a valóságban úgy áll a helyzet, ahogyan leírta, akkor ha l é l e k b e n a gyerekek a családhoz tartozónak érezhetik az apjukat (még akkor is, ha ritkán látják), akkor ebből később könnyebben építkezhetnek majd a saját életükben. Ebből következik, hogy ha a saját meglévő és érthető fenntartásai ellenére az unokákban az apához-is-tartozásukat erősíti, akkor ezzel segíthet nekik.
És legrosszabb esetben néhány év múlva az unokájával együtt is elmehet majd egy családfelállításra - neki ez még akkor is sokat segíthet a felnőtt életére nézve, habár biztos könnyebb lehetne a most megélt gyerekkora, ha a jelenben sikerülne valamilyen segítséget igénybe venni.
Üdvözlettel:
Bader György
2010. 09. 22. 08:42
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
