Van egy koraszülött(34. hétre) egy kislányom, előtte volt egy vetélésem.
A közeljövőben szeretnénk még egy kisbabát. Félek nekiindulni, egyrészt a vetélés miatt, másrészt a koraszülés miatt, habár a kislányom úgy tűnik egészséges. Mivel tudok én hozzájárulni, hogy 'normális' gyerekem lehessen?! Szükséges lenne-e szakember segítsége?! Köszönettel Zsuzsa

Kedves Éva!18éves lány vagyok,most lett vége egy 4éves kapcsolatomnak!barátommal rendszeres szexuális életet éltünk.mindig óvszerrel védekeztünk és az utóbbi időben csípős érzésem volt aktus közben és utána és enyhén,de fájt is!a volt barátom után nem volt szexuális kapcsolatom senkivel.az a kérdésem hogy ez mitől lehetett?-hogy későbbiekben ne lepjen meg ha ismét előfordul.köszönöm

Kedves Éva!
Írtam Önnek pár hete, hogy kisbabát szeretnék és kineziológushoz fordultam. Nos nagyon sok az elnyomott fájdalom és bűntudat bennem. Azt hiszem nagyon jól tettem, hogy ezt a fajta megoldást választottam. Kineziológusom szerint nagyon jól haladunk. Többször is sírtam (felszabadító sírás) a kezelés közben és szerencsére azt hiszem már látom a kiutat! A baba témakörével még nem tudtunk foglalkozni, annyi más ezt hátráltató körülmény van amit fel kell oldani de ha ezek sikerülnek, talán már nyitva is a kapu a kisbabám felé is. Most egyelőre letettem róla kicsit. A sírás Ön szerint a fájdalom mélysége miatt történik? Nagyon felkavaró volt számomra, hogy sírtam közben de nagyon jól esett. A kezelés után sokkal felszabadultabbnak éreztem magam és megkönnyebbültem. Ez az érzés megmaradhat örökre, ha a rossz beidegződések eltünnek?
Üdvözlettel, Jasmine

Kedves Éva! A 13,5 éves fiam tanulmányi eredménye az előző években kitűnő volt, azonban most, 7. osztályban nagyon sokat romlott. Önállóan készült az órákra - amikor készült - és én úgy gondoltam, ez elég. Már nincs szükség a lecke felkérdezésére. Tévedtem. A tanárok javaslatára, akik azt mondták, h. értelmes, jó eszű gyerek, nincs szükség korrepetítorra, naponta elkezdtem felkérdezni a tanulni valót. Ekkor javulás volt tapasztalható a tanulmányi eredményében. Abbahagytam a felkérdezést. Néha be-be csúszott egy rosszabb eredmény. Ekkor mindig elmondtam neki, hogy nagyon haragszom rá, mivel ideje és esze is lenne a tanuláshoz, de mindig kihangsúlyoztam, hogy ettől még ugyanúgy szeretem, mint eddig és örökre is fogom szeretni. Csak most haragszom rá, mivel ő is tudja, h. mennyire fontos a jó tanulmányi eredmény a továbbtanulás miatt. És itt jött a hideg zuhany, azt mondta, hogy őt nem érdekli a továbbtanulás és a tanulás sem. És azt sem tudja, hogy mi akar lenni és hová szeretne továbbtanulni.
Egyedül nevelem a fiamat. Amit tudok és úgy gondolok, hogy szükséges, megadom neki. De bizonyos dolgokban szigorú vagyok hozzá: első a tanulás; mindig mondja meg, ha valami baj történt - még ha ő csinálta is, mert akkor azonnal megpróbálhatjuk orvosolni; mindig tudjak róla, hogy hol van; nincs lófrálás a plázákban.
Megengedtem, hogy megnövessze a haját - kivéve ha nem lóg a szemébe; a neki tetsző ruhákat vesszük meg (amit a pénztárcám enged); biciklizni járhat a barátaival suli után; hétvégén számítógépezhet. Tudom, ebben is vannak azért tiltások.
Az édesapjával tartják a kapcsolatot, de ő egyáltalán nem veszi ki a részét a nevelésben. Soha nem kérdezi meg, hogy hogy van a fia, mi a helyzet vele az iskolában. Neki már van új családja, két kis gyereke. Sajnos soha nem volt egy felnőtt gondolkodású, bár én vártam, hogy felnő. Sajnos nem történt meg. De nem is lehet rá számítani, nem egy minta apakép a fia számára ( az alkohol problémák is hozzájárultak szerintem ehhez ).
Sajnos és vagyok egy személyben a szigor és az engedékenység is. Nagyon nehéz, de próbálkozom. Most azonban feladni látszom. Ma reggel a fiam elmondta, hogy elfelejtett szólni a pénteken kapott 1, és 3 jegyeiről. Miután megkérdeztem, h. biztos, h. elfelejtette vagy azért nem szólt, hogy ne tiltsam el a számítógéptől, igent mondott. Már többször megbeszéltük, hogy soha nem hazudunk egymásnak és őszinték vagyunk, mivel mi vagyunk egymásnak. És egy embernél nagyon fontos a becsületesség. Azt mondta, félt, hogy megint büntetésbe kerül - eltiltás a számítógéptől. De a lelkiismerete reggelre azt akarta, hogy szóljon. Nagyon leszidtam (sajnos v. sem, de sírtam is - a csalódottságtól). Viszont el kellett indulnunk dolgozni, suliba, nem volt idő a részletes megbeszélésre.
A kamaszkor neki is, nekem is nagyon nehéz. Próbálkozom, de mindig valami falba ütközöm. A nemi változást, ezzel kapcsolatos kérdéseit bátran felteszi, megbeszéljük.
Sajnos nem vagyunk az Ön közelében, hogy személyesen találkozhassunk.
Ön szerint mit csinálok rosszul, hogyan vehetem rá a tanulásra, az igazmondásra való visszatérésre.
Köszönettel: Andrea

Kedves Éva!
Fogamzásgátló tablettát szedek, és a libidóm mostanra egyenlő a nullával, ami szerintem a gyógyszer miatt van. Sokat olvastam a neten ebben a témában és meglepő volt számomra, hogy rengeteg nő küzd ez ellen. Sokan írták, hogy a gyógyszer abbahagyása után sem (1 vagy több év eltelt) változott a helyzet. Nem gondoltam volna, hogy a fogamzásgátló ennyire felboríthatja a hormonháztartást. Egy nőgyógyásztól azt a tanácsot kaptam, hogy forduljak kineziológushoz mielőtt újabb gyógyszerrel próbálkoznék, mert lehet, hogy pszichés zavar áll a háttérben, amit fel kellene oldani. Ön szerint ez elképzelhető, nekem ez a tanács azért volt furcsa, mert semmilyen tragédia nem történt velem, de ő azt mondta, hogy olyan dolog is lehet a háttérben, amire álmomban sem gondolnék. Kérem írja meg nekem ezzel kapcsolatban a véleményét, tapasztalatát, fordultak már ilyen témában Önhöz? Köszönöm a segítségét. Tisztelettel: Éva

Kedves Éva!
Azt hiszem nagy problémával kerültem szembe és félek, hogy nem találom egyedül a kiutat. Lényegében arról van szó, hogy kisbabát szeretnék és nem jön már 9 hónapja. Eddig elég sok vizsgálaton voltunk én is, a párom is, elviekben nagy dolgokat nem találtak ami miatt nem foganhatott volna már meg. Viszont én lelkileg és szellemileg azt hiszem kezdek rámenni erre és viszem a páromat is magammal ebben. Azt hiszem mára már annyira görcsös vagyok, hogy a minap teljesen kiborultam, mert a "kellő időben" a párom nagyon fáradt volt és én csak hisztiztem, hogy de most van itt az idő és együtt kell lennünk és természetesen nem történt semmi, csak nagyon összevesztünk. Én csak sírtam és ez már nem az első alkalom. Megrögzötten tanulmányoztam a testem már az első pillanattól kezdve, hogy megéreztem kisbabát szeretnék és sokat tudok már magamról, talán túl sokat is ahhoz, hogy ki tudjak kapcsolni és állandóan ez a téma érdekel, minden szabadidőmet a baba iránti vágyakozás teszi ki. Nem tudok kikapcsolni, mert állandóan visszatérnek a gondolataim a babára és a szomorúság, hogy nem jön teljesen felemészt. Ha mások terhesek lesznek a környezetemben azt is nehezen, sőt rosszul viselem. Sokat sírtam már emiatt és a páromat is gyötröm, mert Ő még jól fogja fel, hogy hát majd jön de ha én így görcsölök, nem fog jönni és félek, hogy így van de nem tudom mit tegyek, hogy kikapcsoljak. Elkezdtem jógázni és relaxálni. A közben sikerül kicsit kikapcsolni és megnyugodni viszont a relaxálás közben mikor csak úgy hagyom a gondolataimat szárnyalni, mindig bejön 1 kép teljesen tisztán és az érzés is Vele. Magamat látom 1 sárga virágos réten, nyár van és fúj a szél de csak csendesen. Terhes vagyok és simogatom a hasam. Az élmény annyira erős, hogy érzem a boldogságomat amit ott a képzeletemben érzek amiatt, hogy terhes vagyok és nagyon jó. Elkezdek sírni és inkább kinyitom a szemem. A gondolataimat igyekszem a felé tolni, hogy igenis terhes leszek, azért képzelem magam ebbe a szituációba. Mit gondol mit tegyek? Hogyan szerezzem vissza a lelki békémet és hogyan tegyek azért, hogy ne menjen ebbe tönkre a kapcsolatom? Sajnos belül érzem, hogy én magam vagyok a kisbabám fogantatásának gátja!
üdvözlettel, Jasmine

Tic szindrómáról szeretnék olvasni, segíthet-e a kineziológia ebben, kisfiam 8 éves, nagyon jó tanuló, túl szorgalmas és jó magatartású kisfiú, akinek megfelelési kényszere van az iskolában, bár jól megírja a dolgozatait, nagyon fél tőlük.
Három hete a torkából krákogó hang jön ki, neurológián jártunk, ahol minden szervi bajt kizárva állapitották meg Nála.
Válaszát előre is köszönve?
B. család.

Kedves Éva
Problémánk a következő!Két és fél éves kisfiunk lassan már 4hónapja hogy vissza tartja a székletét,amióta bilire szoktatuk!Jelenleg már vissza szoktunk a pelusra de a probléma egyre rosszab!Van hogy egy hétig nem kakil!Most is a nyolcadik napnál tartunk!Gyerekorvos, belgyógyász is azt monta hogy pszihés alapon van!
Mit lehetne ennek érdekében tenni!
És hogy Mi a szülei hogyan segithetnénk Őt hogy elmúljon ez a probléma!
Válaszát előre is köszönöm!
Kata

Kedves Éva!
Ahhoz, hogy egy depressziós emberen segítsen a kineziológia hány kezelésen kell részt venni, és ezek a kezelések mennyi ideig tartanak? Gondolom, hogy egyénfüggő, de sajnos sok rosszat is hallani, ezért lennék kiváncsi egy körülbeli behatárolásra. Fenntartó kezelésre is szükség van, vagy teljesen gyógyítható?
Köszönettel: Rita

Kedves Éva!
Olvastam a honlapján, hogy a kineziológia a depresszióra is jó. Tudom, hogy egyénfüggő minden, mégis azt szeretném kérdezni, hogy mennyi alkalom szükséges mégis egy ilyen jellegű probléma megoldásához? Létezik teljes gyógyulás? Vagy bizonyos időközönkét vissza-vissza kell járni? Köszönöm segítségét. Üdvözlettel: Andrea

Kedves Éva!
Azt szeretném kérdezni, hogy a kineziológia segít a depresszós betegeken is? Nem olyan sokat hallottam még erről, ezért érdeklődöm. Pszichológus, pszichiáter nem segített. Különböző gyógyszerek felírása, az egyik bevált, a másik nem. Egy pár kérdés feltevése, a helyzet viszont változatlan, így egy újabb orvos (pszichológus, pszichiáter) felkeresése elvetve. Még annyit, hogy nem nekem van problémám csak segíteni szeretnék, érdemes kineziológushoz fordulni? Nem szeretném ha újabb csalódás következne. Várom válaszát. Üdvözlettel: Virág

Jónapot kívánok! 15 éves fiam tanulási nehézségekkel küzd. Nehezen tudja megjegyezni amit olvas, nem tudja a lényeget kiemelni a szövegből. Ami érdekli azt megjegyzi, de sajnos az nem a tankönyvben van. Hogyan tudnék neki segíteni?

Kedves Éva! A kineziológia segítségével lehet potencia problémákon is segíteni? Fontos lenne az ok felderítése, és természetesen a probléma megoldása is. Pár hónapja vagyunk együtt a párommal. Szenvedélyes a kapcsolatunk, ami mögött óriási szerelem áll (ő 38 éves, én pedig 41). Szép lassan, nagy egyetértésben tervezgetjük a közös jövőnket! De elég gyakran előfordulnak potencia problémák. Ettől függetlenül nagyon jó a szerelmi életünk, de amikor éppen gond van, az tudat alatt nagyon zavarja a páromat, és ez az ördögi kör néha bizony még ront is a helyzeten. Úgy érzem, maximálisan segítségére vagyok ezekben a helyzetekben, ráadásul mindent nagyon jól meg tudunk beszélni. Az okra viszont a közös fejtörések, beszélgetések során se tudtunk rájönni, ezért gondoltam a kineziológia segítségére. Természetesen tudom, hogy ez csak személyesen működik, sok évvel ezelőtt magam is jártam kineziológushoz. Csak még konkrétan arról nem hallottam, hogy valaki ezzel a problémával fordult volna ilyen szakemberhez.Válaszát előre is köszönöm! Üdvözlettel: Márti

Kedves Éva!
Problémám a következő, kislányom 4,5 éves.Okos, értelmes kislány. Júliusban elköltöztünk az apukájától, mert megromlott a viszonyunk. Azóta is tatjuk a kapcsolatot, minden probléma mentesnek tűnt eddig. 3 hete az oviban félrenyelt, és azóta nem hajladó semmit enni.Pszichológushoz kezdtünk járni, szerinte nagy szorogás van a gyerekben. 14. napja nem eszik szilárdat, de még pépeset sem. Semmit, ami ennivaló. Tegnap este óta pedig nem kakil. Azt mondja, fáj a popsija.
Tudna segíteni? Nagyon köszönöm!
Éva

Kedves Éva! Kislányom februárban lesz 4 éves,szeptember óta az óvodában nem kommunikál.
Értelmes,mindenben részt vesz, de ha kérdezik, nem felel. Otthon mindent elmesél, hogy mit tanultak és csináltak az nap. Soha nem játszik egyedül, ha neki kell valami elmutogatja. Sajnos most már ott tartunk, hogy a szülőkön és a nagyszülőkön kivül senkivel nem beszél. Mit lehetne tenni, a kineziológiával ezzen lehet segiteni?

Kedves Éva!A napokban merült fel bennem a gondolat, hogy szakértőhöz kellene fordulnom. Tavaly szeptemberben közelebbi kapcsolatba kerültem egy fiúval, akit már régóta ismertem, és mindig megvolt köztünk a "tűz". Szeptemberben ide is költözött hozzánk (édesanyámmal élek). Minden rendben volt közöttünk, vagy legalábbis én azt gondoltam. Abban biztos vagyok, hogy másik lány nem volt az életében, viszont az üzleti életben annál bonyolultabb dolgokba fogott bele, és ezeket el sem mondhatta nekem. Csak 4 hónapig voltunk együtt, és elég csúnya vége lett a dolognak, mert dec. 27.-én elment tőlem azzal, hogy Ausztriába kell mennie dolgozni, nem tudja mikor tud jönni, de haza fog járni hozzám. Ezek után 31.-én megláttam az autóját egy szórakozó helyen, és bementem. Beszéltünk személyesen is, és ő azt mondta, "jobb lesz neked, ha befejezzük", viszont az elköszönésnél láttam a szemében a megbánást, és azt hogy szeret, de nem tud mást csinálni. Ebbe én azóta sem tudok belenyugodni. Sajnos a kapcsolatunk közepén kért tőlem pénzt egy üzlethez - bár tudta nagyon jól, hogy nagyon kellene az a pénz nekem is - és én adtam is neki. Úgy érzem igazából ez annyira nem is számít, inkább az bánt, hogy dec. 31.-e óta semmit nem tudok róla, nem is láttam a városban, és akivel beszélek, vagy nem tud róla, vagy nem mond semmit. Két hónapja van egy másik kapcsolatom, ő mindenben olyan amilyet szerettem volna, boldog vagyok vele, de úgy érzem nem tudok szerelmes lenni, amíg nem zárom le az előző kapcsolatot magamban. Ennek ellenére mostanában egyre jobban erősödik bennem az exem hiánya, és nagyon sokszor álmodom vele. Eleinte az álmaim lényege az volt, hogy visszajött, újból kezdtünk mindent, de az álmom végére én mindig megbántam az újrakezdést. Most viszont már elküldöm az álmokban, de utána én hívom vissza és boldogok vagyunk együtt. Nem tudom, hogy tud-e segíteni nekem, de úgy éreztem, hogy beszélnem kell valakivel erről, mert nem tudom egyedül feldolgozni ezt a kapcsolatot. Lehet, hogy ő volt az igazi?

Kedves Éva!
Láttam a lapját és szeretnék kérdezni Öntől. Párkapcsolati gondokkal küzdök. 2 éve volt egy kapcsolatom, aminek csúnya vége lett: kisbabát vártunk és a párom az utolsó pillanatban úgy döntött, nem kell neki a baba, úgyhogy elvetettem. Jártam kineziológushoz kezelésre, mert belebetegedtem a történtekbe. Tavaly kaptam egy ugyanolyan férfit az életemben, aki kísértetiesen hasonlít a 2 évvel ezelőttire,a nevük,a családi helyzetük,a természetük,minden. Most ott tartunk,hogy több hónapos huzavona után rájöttünk,nem tudunk együtt élni,összeférhetetlenek vagyunk...pedig a szerelem hatalmas kettőnk között. Elment külföldre,amibe szinte belehalunk mindketten és az a meglátása,hogy egy baba mindent helyrehozna kettőnk között. Nagyon vágyom egy babára,de félek,ugyanúgy járok,mint anno. Tudom ,a félelem mit szül,de mégis így érzek. Sok minden van még,amit ide nem írhatok le,mert nem publikus,de ettől függetlenül kíváncsi vagyok a meglátására,a megérzésére,a véleményére. Várom válaszát!
Üdvözlettel: Andrea

Kedves Éva!
Segítségét kérem. Fiam 11 éves és most kezdjük az 5. osztályt.
Sajnos nem sikerült vele ezidáig megértetnünk mennyire fontos a tanulás. Az a baj, hogy nem szeret tanulni. Önállóan soha nem gyakorol, csak ha felhívjuk rá figyelmét. Így már megcsinálja a gyakorlást, ügyes ő, de a szorgalom nagyon hiányzik. Az osztálytársai sem a szorgalmukról híresek, sajnos ilyen szempontból nem húzzák előre.
Mivel keveset gyakorol, így többször téveszt. Elbizonytalanodik, kudarcélményei vannak. Nagyon nehéz így, kérem a tanácsát.
Tisztelettel: Imre

Kedves Éva!
Már régóta szeretnék kapcsolatba lépni Önnel, és feltenni egy kérdést. Sajnos gyerekkorom óta van egy lelki problémám, amit már sokféle módon megpróbáltam megoldani. Próbáltam elfogadni a tényt, próbáltam tenni a probléma megoldásáért, de egyik sem sikerült. Kiskorom óta hiányzik az édesapám. Neki már hosszú ideje van egy másik felesége, és engem miatta illetve az édesanyám miatt kizárt az életéből. A kérdésem az, ha a gyerek nem akar rosszat apja új családjának, csupán tartani a kapcsolatot, miért mégis ő szenved szülei régi rossz döntései miatt? Csupán akkor lenne boldog, ha "megismerhetné" őket...Kaphat-e valaha esélyt, hogy bebizonyítsa, érdemes a kapcsolattartásra, vagy örökre megmarad ez a lelki sérülése? Tisztelettel várom válaszát...

Tisztelt Aranyosi Éva!
Kislányom Laura 7,5 hónapos. Korábban született 36.hétre, intenzív osztályon volt 5 napot.Jól fejlödött,majd 2hónapos kora óta egyre kevesebbet evett, miután megkapta a rota elleni védöoltást.Rota vírusos lett 3 hónaposan, 3 hétig volt infúzión, én végig vele voltam a kórházban 6 hetet.Kevesett evett, az orrán tolták le a szondát úgy etették, majd a szopiról is leszokott.A cumisüveget nem fogadta el, így mivel nem volt etethető beültettek neki egy gyomorszondát.Azon keresztül kellett benyomnom neki az anyatejet, majd tápszert.Szerencsére semmi baja, egyébként makk egészséges gyönyörű édes kislány, de nem akar enni.Ritkán eszik, pudingot, kekszet, bébiételeket nem akarja, s ahogy meglátja az ételt, rázza a fejét és nevet.Csak akkor sír ha ennie kell.Így benyomom a pocakjába, ne, hogy éhen haljon.Egyszer vártam 20 órát hátha éhes lesz, de sajnos nem.Inni iszik pohárból, csak enni nem akar.De, ha meglátja a fecskendöt a kezembe, tudja, hogy kaja van, és szinte ö tolja be magának.Teljesen el vagyok keseredve, egy csödtömegnek érzem magam.Olyankor amikor enni kellene, becsukja a szemét, hogy ne is lássa, és tépi a kis haját. Lehet oldani akár rajtam keresztül a kislányomat?Várom válaszát.
Tisztelettel: Beatrix