Kedves Éva!
Azt hiszem nagy problémával kerültem szembe és félek, hogy nem találom egyedül a kiutat. Lényegében arról van szó, hogy kisbabát szeretnék és nem jön már 9 hónapja. Eddig elég sok vizsgálaton voltunk én is, a párom is, elviekben nagy dolgokat nem találtak ami miatt nem foganhatott volna már meg. Viszont én lelkileg és szellemileg azt hiszem kezdek rámenni erre és viszem a páromat is magammal ebben. Azt hiszem mára már annyira görcsös vagyok, hogy a minap teljesen kiborultam, mert a "kellő időben" a párom nagyon fáradt volt és én csak hisztiztem, hogy de most van itt az idő és együtt kell lennünk és természetesen nem történt semmi, csak nagyon összevesztünk. Én csak sírtam és ez már nem az első alkalom. Megrögzötten tanulmányoztam a testem már az első pillanattól kezdve, hogy megéreztem kisbabát szeretnék és sokat tudok már magamról, talán túl sokat is ahhoz, hogy ki tudjak kapcsolni és állandóan ez a téma érdekel, minden szabadidőmet a baba iránti vágyakozás teszi ki. Nem tudok kikapcsolni, mert állandóan visszatérnek a gondolataim a babára és a szomorúság, hogy nem jön teljesen felemészt. Ha mások terhesek lesznek a környezetemben azt is nehezen, sőt rosszul viselem. Sokat sírtam már emiatt és a páromat is gyötröm, mert Ő még jól fogja fel, hogy hát majd jön de ha én így görcsölök, nem fog jönni és félek, hogy így van de nem tudom mit tegyek, hogy kikapcsoljak. Elkezdtem jógázni és relaxálni. A közben sikerül kicsit kikapcsolni és megnyugodni viszont a relaxálás közben mikor csak úgy hagyom a gondolataimat szárnyalni, mindig bejön 1 kép teljesen tisztán és az érzés is Vele. Magamat látom 1 sárga virágos réten, nyár van és fúj a szél de csak csendesen. Terhes vagyok és simogatom a hasam. Az élmény annyira erős, hogy érzem a boldogságomat amit ott a képzeletemben érzek amiatt, hogy terhes vagyok és nagyon jó. Elkezdek sírni és inkább kinyitom a szemem. A gondolataimat igyekszem a felé tolni, hogy igenis terhes leszek, azért képzelem magam ebbe a szituációba. Mit gondol mit tegyek? Hogyan szerezzem vissza a lelki békémet és hogyan tegyek azért, hogy ne menjen ebbe tönkre a kapcsolatom? Sajnos belül érzem, hogy én magam vagyok a kisbabám fogantatásának gátja!
üdvözlettel, Jasmine