„Utálok anya lenni” - Tabudöntő vallomás, ami anyák ezreit szólította meg

Amikor a szeretet nem elég

A poszt szerzője így ír:

„Szeretem a fiamat. Törődöm vele. Mindent megteszek érte. De nem tudom neki a legjobbat adni magamból. És ez a legrosszabb érzés a világon.”

Az anyuka leírja, hogy a terhesség is nehéz volt, majd a szülés után súlyos depresszióval küzdött. Bár mindenki azt mondta, „majd jobb lesz”, a helyzet csak romlott. A kisfia folyamatosan sírt, ő pedig egyre mélyebbre süllyedt a bűntudatban és a kimerültségben.

„Nem vagyok jó anya?” – A bűntudat ördögi köre

A legfájóbb mondat talán ez:

„Amikor a fiam óvodában van, végre békét érzek. De ahogy haza kell hoznom, újra elönt a szorongás és a kilátástalanság.”

Sokan kommentelték, hogy ugyanezt élik át, csak sosem merték kimondani:

„Én is így vagyok vele. Szeretem a gyerekeimet, de néha azt kívánom, bárcsak vissza lehetne csinálni mindent.”

„A legrosszabb, hogy mindenki azt várja, hogy boldog legyél. Ha panaszkodsz, rögtön azt mondják: 'Majd kinövi', 'Majd jobb lesz'. De mi van, ha nem lesz jobb?”

Miért tabu erről beszélni?

A hozzászólók szerint a társadalom még mindig azt várja el az anyáktól, hogy minden percét élvezzék az anyaságnak – különben „rossz anya” bélyeget kapnak.
 

„A férjem sem érti, miért vagyok fáradt. Próbálom elmagyarázni, de csak azt mondja: 'Más anyák is kibírják.'”

„Anyukám sem beszélt erről soha. Most már értem, miért volt mindig feszült...”

Mit lehet tenni, ha így érzed magad?

A legtöbb kommentelő egyetértett abban, hogy a legfontosabb: merjünk segítséget kérni, beszélni róla, és ne szégyelljük az érzéseinket.

„A terápián tanultam meg, hogy nem vagyok egyedül. És nem vagyok rossz ember attól, hogy néha utálom ezt az egészet.”

„A pihenés nem luxus, hanem alapvető szükséglet. Ha teheted, kérj segítséget, és ne várd el magadtól, hogy mindig minden tökéletesen menjen.”

Miért fontos erről beszélni?

Az ilyen történetek megosztása nem csak felszabadító, de másoknak is kapaszkodót adhat. Ha te is érzed néha, hogy eleged van, tudd: nem vagy egyedül, és nem vagy rossz anya.

„A legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk, az őszinteség. Köszönöm, hogy kimondtad helyettem is.”

Te mit gondolsz? Volt már, hogy úgy érezted, legszívesebben kiszállnál? Írd meg kommentben, vagy csak oszd meg ezt a cikket, hogy más is lássa: nem vagyunk egyedül az érzéseinkkel.

💬 Szeretnél te is egy olyan anyaközösséghez tartozni, ahol őszintén lehet beszélni a hétköznapokról – ítélkezés nélkül?

Segíts nekünk kitalálni, hogy mire lenne igazán szükséged: kattints ide a kérdőívhez, és mondd el pár kattintással, hogy Te mire vágysz. Ha megadod az e-mail címed, elsőként értesítünk, ha indul a közösség. 

Nyitókép: depositphotos