Karizs Tamás - Zacher Gábor: A Zacher - Mindennapi mérgeink című könyvben olvashatjuk az elgondolkodtató sorokat.
"… próbáljunk meg minél több alkalmat találni egy jó kis beszélgetésre! A másik nagyon fontos, hogy amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!” vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!”, az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok”, bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!” „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…” Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki „a saját számítógépében"
Ki tudna többet mesélni hazánkban a függőségekről, mint Zacher Gábor? Érdemes odafigyelni az üzenetére: a főorvos már többször megfogalmazta, mire kellene odafigyelniük a szülőknek, ha szeretnék megóvni gyermekeiket. Mint mondja, szerinte az apró, pici "szeretetinjekciók" és a rendszeres kommunikáció az, ami rendkívüli módon hiányzik ma az életünkből. Pedig e két dolog segíthet, hogy egy tizenéves serdülőből ne legyen - ahogy ő fogalmaz - "egy rohadt, drogos kiskö..ög".
Egyedül a megfelelő kommunikáció segítségével alakulhat ki olyan intenzív kapcsolat szülő és gyerek között, amire támaszkodva később el tudja utasítani a fiatal a függőséget okozó szerek kipróbálását. Akik ilyen szereket fogyasztanak, azok valamilyen űrt, hiányt próbálnak betölteni: legtöbbször a szeretet, törődés, odafigyelés hiányát.
Egy magyarországi statisztika szerint naponta 7 percünk jut arra, hogy gyerekeinkkel beszélgessünk - ennyi idő alatt azonban tényleg lehetetlen utat találni hozzájuk (míg tévézéssel például napi 3,5 órát töltenek átlagosan a gyerekek). Ahogy már Zacher Gábor előtt sokan mások is megkongatták a vészharangot: ideje letennünk a telefonokat és sokkal több időt szánni a gyerekekre, ha nem akarunk egy szeretethiányos, magányos, telefon- és egyéb függőségektől szenvedő generációt felnevelni.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)