"Soha nem kérdezett a bőrszínekről, soha nem beszélgettünk erről. Úgy tűnt, számára természetes, hogy vannak fehérebb bőrű emberek, meg sötétebbek. Az óvodában is vannak színesbőrű csoporttársai. Barátok, játszani is szoktak együtt, vendégségbe is járnak hozzánk. Soha nem volt ez téma a családunkban. Meg vagyok döbbenve."
De mi is okozott ekkora sokkot az édesanyának?
Kislánya a CNN és a Chicago Egyetem közös felmérésében vesz rész, melynek célja feltérképezni a mai kisgyermekek faji előítéletét, hozzáállását a különböző bőrszínekhez.
A kísérletben Georgia előtt egy kép van az asztalon, melyen öt kislány rajza. Valamennyien egyformák, azonos ruha, hajviselet, mosolygós arckifejezés, az egyetlen különbség a bőrszínben van. A rajzokon a kislányok bőrszíne (kisfiú kérdezettek esetében fiú ábrázolás) az egészen fehér árnyalattól az egészen sötét barnáig terjed. A kísérlet alanya kérdéseket kap, melyekre a választott rajzra mutatással kell válaszolnia.
-Mutasd meg az okos gyereket!
(A kislány balról a második rajzra mutat.)
-Miért ő az okos?
-Mert hasonlít rám.
-Mutasd meg a durva/gonosz gyereket!
(Georgia jobbról a második kislányra mutat.)
-Miért gonosz az a kislány?
-Mert sokkal sötétebb.
-Mutasd meg a jó kislányt!
(Újra balról a másodikra mutat és a miértre hasonlóan válaszol. Mert olyan, mint ő.)
-Mutsad meg a rossz kislányt!
(Újból jobbról a másodikra esik a választása, magyarázatképp pedig azt mondja, mert nagyon sötét a bőrszíne.)
-Mutasd meg a csúnya kislányt!
(Georgia a jobboldali kislányt választja azért, mert fekete a bőre.)
Az édesanya miután megmutatták neki a felvételt, könnyek között mesél arról, hogy kislánya valóban roppant értelmes, ezért talán úgy gondolja, mindenki, aki rá hasonlít, az csak okos, jó és szép lehet. Nem is igazán érti, mi alapján döntött a lánya, hiszen vannak feketebőrű barátai, iskolástársai, a családnak is vannak ismerősei, ezen kívül a rajzokon az arckifejezésről sem olvasható le semmi. Az anyuka azt mondja, levonta a tanulságot, a családnak időt kell szentelnie a bőrszínek, a faji különbségek átbeszélésére.
A tanulmány legfontosabb következtetése az, hogy a fehér kisgyerekek sokkal erősebben vonzódnak a fehér/világos bőrszínhez. A feketebőrű gyerekek is nagyobb százalékban választják a fehér bőrszínt, de a dominancia távolról sem olyan erős.
A tesztet Margaret Beale Spencer, a chicago-i egyetem professzora állította össze, három pszichológus közreműködésével. A felmérésben 8 iskola, - 4 New York államból és négy Georgia-ból -, 133 tanulója vett részt.
Georgia édesanyjának reakciója korántsem egyedi. A fehér kisgyermekek családjában a bőrszín kérdése ritkán kerül terítékre, a szülők úgy érzik, a gyermekeknek természetes, hogy vannak sötétebb bőrű gyerekek, osztálytársak, munkatársak. A szülők példáján pedig megtapasztalják, hogy semmiben sem bánnak velük másképp, éppen ezért úgy gondolják, ennél többre nincs is szükség. A helyzet a színesbőrű családokban pontosan ennek ellentéte. A szülők gyakran beszélgetnek gyermekeikkel a bőrszínekről, a faji előítéletről. Számokban kifejezve, a fehérbőrű családok 75%-ában nem beszédtéma a faji hovatartozás, míg a színesbőrű családokban ennek pontosan a fordítottja igaz. A családok 75%-ában ez állandó téma.
Po Bronson, a NurtureShock című díjnyertes könyv szerzője így fogalmaz: "A fehér gyerekek szülei mintha egy "poszt-faji előítélet-jövőben" élnének. Azt hiszik, hogy a gyermekük egy bizonyos életkor alatt színvak. Mivel a gyerekek nem kapják meg a tolerancia üzenetét kellő időben, önmaguktól is kialakítják a saját faji előítéleteiket."
A színesbőrű szülők elmondják a teszt utáni interjúban, hogy ők bizony szinte egészen kicsi korban beszélni kezdenek a kérdésről, hisz nem lehet elég korán elkezdeni a felkészítést a valós életre, ahol gyermekeik tapasztalni fogják, hogy a bőrszínük igenis akadály.
"Soha nem gondoltam volna, - mondja egy feketebőrű apuka, hogy 2 évesen már elkezdhetem a kislányomnak elmagyarázni, hogy legyen büszke a bőrszínére. A faji előítéletet sajnos nem lehet eltörölni, de remélem, hogy helyére tudjuk tenni, és tovább tudunk lépni."
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Részlet egy színesbőrű kisgyermek tesztjéből.
-Mutasd meg, milyen színű a bőröd!
- I
-Milyen színű bőrt szeretnél?
-Jó az, ami van.
-Mit gondolsz, a tanítóidnak melyik bőrszín tetszik?
-Nekik mindegy, mert azt mondják, mind egyformák vagyunk, egyformán szeretnek minket.
-Mutasd meg a rossz gyereket!
(Balról a másodikra mutat.)
-Miért?
-Mert mindenkit kinevet, akinek sötétebb a bőre.
-Mit gondolsz, az emberek melyik bőrszínt kedvelik?
(Újra balról a másodikra mutat.)
-És melyik az, amelyik színt a felnőttek nem szeretik?
(Jobbról a legutolsóra mutat.)
Az első faji előítélettel foglalkozó tesztet az Amerikai Egyesült Államokban az 1940-es években, az afro-amerikai pszichológus házaspár, Kenneth és Mamie Clark végezte. Akkor játékbabák segítségével tesztelték a gyerekek bőrszínhez való viszonyulását, faji előítéleteiket. A teszt eredménye azt mutatta, hogy a színesbőrű gyerekek elsöprő arányban választják a fehér bőrszínt, mint kedvelt, vágyott, elfogadott bőrszínt, a fehérbőrű gyerekek szintén, míg a sötét bőrszínt elfogadhatatlannak, hátráltató tényezőnek tartják. A 40-es években a tanulmány eredménye a szegregáció elleni küzdelemben, a koedukált iskolákért való harcban vett részt.
60 évvel később, az első afro-amerikai elnök kormányzása idején jó ötletnek tűnt elvégezni a tesztet újra, ám az eredmény mindenki számára döbbbenetet okozott.
Az alsó tagozatos fehér gyerekek több mint 75%-a a két sötétbörű rajzot választotta, amikor a butaságról, durvaságról, csúnyaságról kellett dönteni.
A felsőtagozatos fehér és színesbőrű gyerekek azonban egyaránt nagy százalékban adtak semleges válaszokat, illetve szóban is megfogalmazták, hogy a bőrszín nem számít, és senki sem jobb attól, hogy fehérebb a bőre.
Sajnos néhányan a közvéleményből arra a helytelen következtetésre jutottak, hogy a tanulmány azt állítja, a gyerekek rasszisták. A felmérésben résztvevő pszichológusok szerint ez nem igaz, sőt kifejezetten durva állítás. Azonban az igaz, ha a felnőttek kiskorban nem kezdenek beszélgetni a gyermekekkel a bőrszínekről, az előítéletekről, akkor genetikusan, illetve a szociális környezet tapasztalaitaiból következtetéseket levonva, a gyerekek önállóan is kialakítják a saját faji előítéleteiket.
A genteikai rasszizmus csupán annyit takar, hogy a sötét szín általában kevésbé vonzó, akármilyen bőrszínű, életkorú emberről is van szó, gyerekek esetében pedig még inkább. A szociális rasszizmus, pedig a TV-ben látottak, barátoktól, iskolaudvaron hallottak értelmezése, gyakran hibás leképzése a kisgyermekekben.
"A tanulmánynak sok bírálója akadt azóta. Sokan a metódust kritizálták, mások a gyerekek életkorát. Ötletek érkeztek arra, hogyan kellett volna végeznünk a tesztet, a gyerekek élethelyzetben való megfigyelésével, satöbbi. - mondja a tanulmány vezetője. - Én viszont azon lepődök meg, hogy inkább kritizálnak, ahelyett, hogy azt mondanák, rendben, megfogadjuk a tanácsot. Több figyelmet kell fordítani a gyerekek szociális nevelésére. Arra, hogy minél kisebb korban beszélgessünk arról, hogy a külsőségek nem számítanak annak megítélésében, hogy ki, milyen ember. Még mindig könnyebb a "színvakságban" hinni, hisz ez egy komplex és nehéz feladat, a család, az iskola, a közösség feladata és valahogy senki nem akarja felvállalni. A feladatnak több címzettje van, ám úgy tűnik, senki nem akarja magáénak tudni."
forrás: tinkmara.freeblog.hu
Családinet hozzászólások
Hozzászólások [2]
Pote
2010/07/16 10:38
Bennem se merült fel a cikk olvasásáig, hogy az emberek bőrszínéről beszélgessek a gyerekemmel, és pont a fent említett dolog miatt, van többféle bőrszínű ismerősünk nekünk is, és még sose kérdezett rá a gyerek, mért van ez. Ezek után azt hiszem, felhozom én is ezt a témát.
angibangi
2010/07/16 14:29
Valamelyik etológiai ismeretterjesztő könyvben olvastam, hogy a mindenki fél a másmilyentől, az idegentől. Ez az evolúció során kialakult dolog. Képzeljük el, (durván leegyszerűsítve), hogy az ősember egy ismeretlent fogad a bizalmába, vagy akár a mai kőkörszaki körülmények között élő törzseknél mennyire valószínű, hogy befogadnak egy idegent. Van is egy ilyen majomtörténet, hogy a fiatal csimpánzlány barátkozik egy fiatal pávián anyukával, játszik a kölykével. Majd a többi csimpánz megeszi a kölyköt:)
Szóval neveléssel ezt ki lehet iktatni. A feketék nevelik is a gyerekeiket, pont ez jött ki a tanulmányból, mert ők hátrányban érzik magukat, a fehérek meg nem. Kíváncsi vagyok, ha Afrikában csinálnak egy ilyen tesztet, nyilván ott, ahol nem keveredtek ennyire, a fekete kisgyerekek ott is a fehéret tartják-e jobbnak? Szerintem nem. Nálunk is volt egy balhé az oviban, amikor az egyik szőke kisfiú lecigányozta a kreolbőrű, sötéthajú csoporttársát. Nagy ügyet csináltak belőle, pedig biztosan nem otthon tanulta. Hanem egyszerűen más volt, mint ő, talált egy olyan szót, amire mindenki ugrott. Nem belőle lesz a jövő skiheadje, az biztos. Szerintem a társadalmi elvárások kinevelik ezt a született ellenérzést, ha a család is úgy áll hozzá.
Magyarországon nagyon nehéz előítéletmentesen nevleni a gyereket, mert mindenhol, nyilvános helyeket, magánbeszélgetésekben szinte mindenki cigányozik, zsidózik, szőröstalpú románozik, büdös tótozik, kínaizik stb. És a gyerek hallja. És, ha azt mondom neki, hogy ez butaság, mert mi igenis néztünk kicsi korától ilyen képeket (javaslaom a Tippi Afrikában c. könyvet), akkor jön a viszontkérdés, hogy akkor az XY néni (vagy bácsi) bután viselkedett? Miért nem szól rá senki? Erre mit mondok?
Szóval neveléssel ezt ki lehet iktatni. A feketék nevelik is a gyerekeiket, pont ez jött ki a tanulmányból, mert ők hátrányban érzik magukat, a fehérek meg nem. Kíváncsi vagyok, ha Afrikában csinálnak egy ilyen tesztet, nyilván ott, ahol nem keveredtek ennyire, a fekete kisgyerekek ott is a fehéret tartják-e jobbnak? Szerintem nem. Nálunk is volt egy balhé az oviban, amikor az egyik szőke kisfiú lecigányozta a kreolbőrű, sötéthajú csoporttársát. Nagy ügyet csináltak belőle, pedig biztosan nem otthon tanulta. Hanem egyszerűen más volt, mint ő, talált egy olyan szót, amire mindenki ugrott. Nem belőle lesz a jövő skiheadje, az biztos. Szerintem a társadalmi elvárások kinevelik ezt a született ellenérzést, ha a család is úgy áll hozzá.
Magyarországon nagyon nehéz előítéletmentesen nevleni a gyereket, mert mindenhol, nyilvános helyeket, magánbeszélgetésekben szinte mindenki cigányozik, zsidózik, szőröstalpú románozik, büdös tótozik, kínaizik stb. És a gyerek hallja. És, ha azt mondom neki, hogy ez butaság, mert mi igenis néztünk kicsi korától ilyen képeket (javaslaom a Tippi Afrikában c. könyvet), akkor jön a viszontkérdés, hogy akkor az XY néni (vagy bácsi) bután viselkedett? Miért nem szól rá senki? Erre mit mondok?
az összes hozzászóllás...
.jpg){kind=small}
