Miért nem lépett az iskolapszichológus?
Így működik a gyermekvédelmi rendszer
A fiú esete rengeteg olyan gyermekvédelmi kérdést vet fel, melyek megválaszolásához érdemes belepillantani a gyermekvédelmi rendszer működési elvébe, benézni a fogaskerekei közé, vagy ránézni a szakma eszközkészletére, lehetőségeire.
Milyen szabályrendszer működik a jelzőrendszerben, kinek és mit kell jeleznie, ha veszélyeztetett gyereket lát?
Mennyire észlelhető egy iskolában, ha egy gyereknek rémisztő gondolatok járnak a fejében, kinek kell észlelnie, és mit kezdhet az információval? Mi a helyzet akkor, ha nem a kérdéses gyermek veszélyeztetett, hanem ő maga a veszélyforrás?
A gyermekvédelem egyfajta jelzőrendszert működtet, melynek tagjai a gyermekellátás szereplői – pedagógusok, védőnő, gyermekorvos, iskolai segítők -, másrészt tagja minden állampolgár. Mi is.
A helyi gyermekjóléti szolgálatnak (családsegítőnek) bárki jelezheti, ha egy gyermeket veszélyben érez, még a szomszéd, utcán sétálgató állampolgár, büfés néni is. A jelzésadásnak nem kell névvel történnie, lehet e-mailben, vagy bármilyen más felületen jelezni, és nem kell bizonyítani sem a gyanúnkat, csupán jelezni az aggodalmat.
A családsegítő munkatárs feladata az, hogy a beérkező jelzést kezelje, kivizsgálja, illetve más szervezetet is bevonjon az ügybe annak jellege szerint, szakmaközi konferenciát rendezzen egy-egy eset kapcsán. Ha életet veszélyeztető helyzetet észlel valaki, minél gyorsabban érdemes megtenni a jelzést, akár anonim módon is.
Nem tudjuk, hogy az adott esetben az iskolai szociális segítők tettek-e jelzést, vagy nem, ez az ügy jelenlegi fázisában nyilván vizsgálat tárgyát képezi.
A jelzési folyamat sajnos több ponton is elakadhat, mint ahogy a segítség érkezése is
A rendszer nehézkes, állandóan értelmezi a jelzéseket, együttműködésen, mérlegeléseken alapul, nem rendelkezik azonnali kényszerítő lehetőségekkel.
A helyzetet érzékelők közül sokan szeretnek kimaradni egy macerás eljárásból, vagy azért késlekednek, mert nem biztosak a dolgukban, és ilyenkor nem is megy el a jelzés. Iskolai közegben sajátságos helyzet alakulhat ki: az igazgatók többnyire szeretik házon belül megoldani a problémát, hiszen saját működésükről adnak ki információt, ha sok a problémás gyerek. Az iskolai szociális munkások elfogadása iskolai közegben még zökkenőkkel zajlik, és az is igaz, hogy
sok pedagógusnak az a megélése, hogy amikor a gyermekvédelem megjelenik, a szülő a tanárral szemben bizalmatlanná válik, és a jó szándékú pedagógus még nehezebben tud kapcsolódni a családhoz.
Ma ott tartunk, hogy a gyermekvédelmet sok esetben nem segítségként fogadják a szülők, és az iskola is némi tartózkodással tekint rá.
Ha az oktatás-nevelés résztvevői azt érzékelik, hogy valakinek a testi épsége van veszélyben, a protokoll szerint 72 órán belül jelzést kell tenniük. Teheti ezt bármelyik szereplő úgy is, hogy kéri az adatai „zártan kezelését”, tehát személyes adata nem kiadható.
Tudjuk, hogy
a szociális ágazat terhei az utóbbi időben elképesztő módon megnövekedtek, a felelősségek köre a szakemberek számára egyre csak nő, mivel csökkenő csapatnak kell ellátnia ugyanazt a feladatkört.
– "Gondoljunk bele, hogy egy ilyen esetben, amikor egy 15 éves kamasz emberölési szándékot fogalmaz meg, egy szakembernek (az iskolapszichológusnak) mekkora a felelőssége és mekkora szakértelem kell a szakszerű segítségnyújtáshoz.
Állandó dilemma a pszichológusoknál, hogy egyrészt szigorú titoktartási kötelezettség köti őket (ami nyilván elengedhetetlen a bizalom kialakulásához és így a megfelelő segítő munka végzéséhez), másrészt jelzési kötelezettségük is van. Valójában kevés protokoll fogalmaz egyértelműen, talán a leginkább releváns és használható protokoll a még az EMMI által 2017-ben kiadott 'A gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer működtetése kapcsán a gyermek bántalmazásának felismerésére és megszüntetésére irányuló szektor semleges egységes elvek és módszertan'.
Különösen nehéz a téma abból a szempontból, hogy ebben az esetben nem a gyermeket veszélyeztette valaki vagy valami, hanem éppen ő volt a veszélyforrás - bár nekem a hideg futkos a hátamon, ha belegondolok, hogy milyen családi miliő, milyen érzelmi kapcsolatok vagy azok teljes hiánya juttat oda egy 15 éves fiút, hogy megölje a saját anyját.
Nyilván beavatkozni sokkal előbb kellett volna, és bár lehet ezt utólagos okoskodásnak nevezni, de nehéz elhinni, hogy nem volt jele annak, hogy ebben a családban valami nagyon nincs rendben” – fogalmaz Cserkuti József, gyermekvédelmi szociális szakember, aki sokéves gyermekvédelmi esetmenedzseri tapasztalattal is rendelkezik.
Gyermekeink mentális állapota folyamatosan romlik, miközben egyre kevesebb a szakember
A gyermekvédelem már számtalan szakcikken és interjún keresztül fogalmazta meg aggodalmát, hogy gyermekeink mentális állapota mennyire veszélybe került az utóbbi években.
Hajmeresztő adat, hogy jelenleg Magyarországon állami fenntartású intézményekben összesen 45 gyermekpszichiáter dolgozik, és a magánellátásban praktizáló gyermekpszichiáterekkel együtt sem éri el számuk a száz főt.
A valós helyzet az, hogy az iskolai pszichológusok zöme olyan fiatal, frissen végzett pszichológus, akinek feladata csupán a megelőzés, ők nem folytathatnak terápiát, és nem is rendelkeznek szakpszichológusi végzettséggel. Azokban az esetekben, amikor úgy ítélik meg a gyermek állapotát, hogy a gyermek pszichiátriai vizsgálatra és kezelésre szorul, többnyire
hónapokig próbálják tartani a lelket a súlyos szorongással, pánikrohamokkal, szomatikus tünetekkel küzdő kamaszokban, amíg vizsgálati időponthoz jutnak, illetve igyekeznek kéznél lenni abban a pillanatban, amikor a gyermek összeomlik, és mentőt lehet hívni hozzá.
A mentővel kórházba érkező súlyos állapotban lévő gyermek pedig azoktól veszi el a lehetőséget, akik a várólistán vannak, vagyis ők ilyenkor még hátrábbra szorulnak, még több időt veszítenek.
Olvasd el korábbi interjúnkat Sándor Évával, egy pedagógiai szakszolgálat vezető pszichológusával: Pszichológus elfogyott, logopédus nem is volt…
Ma Magyarországon minden második héten öngyilkos lesz egy kamasz
„Nekem Pest megyéből vannak tapasztalataim, ami sok szempontból az ország legjobban ellátott területe – mondja Cserkuti József. - Még magánpszichológiai ellátásra is elképesztően nehéz itt eljuttatni gyermeket óránként több mint tízezer forintért, nemhogy "ingyenes" ellátásra.
Iskolapszichológusból is elképesztő a hiány, és gyakori, hogy egy iskolapszichológus több intézményben is dolgozik. Tehát
az alapprobléma továbbra is az, hogy jelzőrendszer van, csak lassan nem marad olyan szakember, aki működtesse.
Nem nehéz belátni, mi a probléma: ha egy klinikai szakpszichológus óránként 15.000ft-ért vállalhat terápiát vagy tanácsadást, ráadásul olyan kliensi körrel, akikkel könnyebb együtt dolgozni, és még a sikerélmény is több, ugyan miért vállalna óránként párezer forintért olyan munkát, ahol, mint látjuk, elképesztő felelősség hárul rá.
Mit várhatunk el a pedagógustól, családsegítőtől, vagy éppen rendőrtől - ezek azok a területek, ahol köztudottan megalázó bérekért, nulla megbecsülésért dolgoznak egyébként diplomás és/vagy speciális tudással rendelkező szakemberek - vagy nem dolgoznak, hiszen látjuk a döbbenetes mértékű szakemberhiányt és fluktuációt mindegyik területen. Addig, ameddig ""csak"" (nagyon idézőjelben és ironikusan) pszichés tünetek, a fizikai erőszak vagy a kortárs bántalmazás különböző formái, a teljesítmény és az életszínvonal romlása a fő tünetei az ellátások hiányának, még csak-csak el lehet leplezni a problémát, de amikor emberi élet kerül kioltásra, az már ordító felkiáltójel kéne, hogy legyen"
– mondja Cserkuti József.
Egy éve írtunk cikket arról, hogy a gyermekek mentális állapota aggasztóan romlik - akkor a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátria Kórház és Szakambulancia igazgatójával, klinikai szakpszichológussal, neuropszichológussal, dr. Tárnok Zsanett-tel beszélgettünk.
Az ország legismertebb gyermekpszichiátriája a 2021-es, Covid utáni évben óriási, 40 százalékos esetszám-növekedési hullámmal küzdött meg, amely miatt új kórházi részleget alakítottak ki annak ellenére, hogy a szakembergárdájuk és az állami finanszírozásuk egy része is hiányzik a munkájukhoz.
Pár maroknyi egyre fáradtabb ember próbál megküzdeni az egyre súlyosabb helyzettel. A tanárok felmondási hullámában említett problémák egy része szintén utal arra, hogy egy-egy pedagógus évente átlag három esetben lát el olyan kamaszt, aki a tanórán kap pánikrohamot…
Az, hogy egy mentálisan ilyen hihetetlen mértékben sérült kamasz ennyire messzire jusson, mint a halállistával rendelkező fiatal, nem lehet annak a jelzése, hogy ez a fiú egyszerűen hibás genetikával vagy gonosznak született.
Nem az az egyetlen kérdés, hogy miért ilyen erőszakos ez a gyerek, hanem hogy milyen események hatására vált ilyenné? Milyen szülei voltak, min ment keresztül? Tudta-e a szülő, hogy az elhanyagolás is bántalmazás? Ki védte meg ezt a gyereket akár saját magától is? Mi formálta ilyenné, milyen tapasztalatok alakították a személyiségét?
Ma Magyarországon minden második héten öngyilkos lesz egy kamasz - mondja Cserkuti József. Nem az a fő kérdés, hogy adott-e jelzést valamelyik szakember, hanem hogy mit teszünk a jelzésekkel? Van még valaki, aki fogadja őket? Van, ahova befusson a jelzés? Van olyan, aki rendelkezik a kellő tudással, megbecsültséggel, van elég ideje és eszköze arra, hogy magával pótolja ki ezeket a hiányosságokat?
Indexkép: Depositphotos.com
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)