Mit tehet a túlzott gondoskodás a függőségről?
Takách Gáspár Miért ne igyunk… sokat című könyvében izgalmasan írja le a jelenséget, melynek hátterében a pszichiáter szerint olyan szülői megrekedés áll, amely alapján a szülő valódi gondoskodás helyett inkább függőségben tartja a gyerekét. És a gyermek tanul a szülőtől!
A drogfüggő fiatalok családjában sokszor egymással összefüggő problémák sokasága áll fenn, nem csak egyetlen ok. Állhat a háttérben elhanyagolás vagy érzelmileg elérhetetlen szülő, veszteségek, traumák. Ugyanakkorra veszélyforrás lehet azonban a birtokló, gyermekét érzelmi függésben tartó szülői viselkedés is.
Ki egyáltalán a felnőtt? A fejlődéstan vagy a pszichológia számtalan meghatározást gyártott már a felnőttség meghatározására, ám talán a legpraktikusabb meglátás talán az: felnőtt az, aki nem függ a szüleitől, aki eltartja magát, aki maga keresi meg a kenyerét. Azt hinnénk, minden szülőnek, és minden nevelésnek az a célja, hogy ez az állapot bekövetkezzen, ám az emberi lélek ennél bonyolultabb, és a ki nem mondott (néha fel sem fogott) egyéni érdekek felülírhatják még a magától értetődő nevelési célokat is.
Takách Gáspár szerint a függőségben tartásnak a nők körében kulturális és történeti gyökerei is vannak. A modern társadalomban élő nők jelentős része még mindig rengeteg bizonytalansággal küzd a saját értékét és szerepét illetően.
A kívántnál szorosabb anyakötelékben élő gyermek mögött általában egy önértékeléssel küzdő nő áll, aki saját értékét csak a gyermekéhez való viszonyán keresztül képes megélni, saját jogán nem érzi magát eléggé értékesnek.
Ez a szülő maga és a világ közé pajzsnak a gyermekét tartja.
Így fordul elő olyan gyakran az a viselkedési mintázat, hogy a szülő (többnyire az anya) a gyermek leválási próbálkozásait lényegében a gondoskodás megvonásával bünteti, és csak a ragaszkodását, a maradását, a kisajátított érzelmeit jutalmazza. Az anya számára saját megakadása miatt ilyenkor az tűnik nyereségesnek, ha a gyermekét kizárólagosan birtokolja, ha a saját meghosszabbított testének és lelkének tekinti, vagyis a gondoskodási szükséglet vizionálásával igazolja az életét. Ilyen viselkedés, ha a gyermek a barátaival szeretne lenni, de a szülő nem szívesen engedi el maga mellől, és ha a gyermek az otthonában marad, tárgyi módon jutalmazza őt. Jutalomnak számíthat egy elmaradt rosszullét is, amit távozás esetére ígért be a szülő…
A túlféltés, túlóvás évszázadokra visszanyúló gyökerekkel rendelkezik
A nők önbizalmának elnyomása, az alárendelődésre való hajlamuk késői hajtása ma is az, hogy sok anya a gyermekkel való törődést életfeladataként éli meg - és ezen a beidegződésen az sem változtat, hogy a gyermek közben már rég elhagyta az orrtörlés vagy az etetésre szorulás fejlődési szintjét.
Ahogy az anya sem kapott valós képet arról, hogy ki ő és mi a dolga a világban, úgy ő sem lesz képes a gyermek önállósági törekvéseit értéknek, sikernek látni. Minél inkább függ a gyermek a szülőtől, annál kevésbé kell az anyának bizonytalankodnia saját szerepében, tehát a gyermek függősége ebből a szempontból önbizalom növelő eszköz. Nehéz róla lemondani…
Ez egy kilátástalan játszma tud lenni, melynek könnyen lehet alkoholbetegség vagy szerhasználat a következménye a gyermek számára, hiszen a jutalmazott viselkedés egész gyermekkorában a függőségének kifejezése volt.
Ha minden megerősítés és dicséret a függőségéhez kötődik, akkor ezt fogja célként kitűzni, bár a döntés nem tudatos módon történik. A szülő házassági boldogtalansága, személyes életútjában, álmaiban való megfeneklése, elmagányosodása lehet a múlt tapasztalata, ami a viselkedést kiváltja.
A céltalan anyák mentsvára is számtalan esetben a gyermek. Lehet a háttérben bántalmazottként megélt gyermekkor, veszteségek, egyedül nevelés: mindegy, fő, hogy a szorongó anya a saját gyermeke árán fizetteti meg a saját, teljes életére szóló bérletét.
A gyermekéhez tapadó szülő eszközei
A lelki értelemben gyermekéhez tapadó szülő fegyvertára meglehetősen széles lehet.
„Most már mindenem csak te vagy!” – tipikus szülői mondat, melynek valós értelme az, hogy a más területen szerzett veszteségét a szülő gyermekével akarja kárpótolni.
Jellemző eszköz az érzelmi zsarolás is:
- „Ha nem maradsz velem, én rosszul leszek”
- „Nélküled meghalok”
- „Mit kezdenék én nélküled?”
– és hasonló felhangú mondatok. Az anya jellemző viselkedése, hogy állandóan jelen van a gyermek életterében, nem engedi zárni az ajtókat, nem biztosít egyedül tölthető időt, csecsemőként eteti, öltözteti iskolás korában is a gyermekét (még rosszabb a helyzet, ha anyáról és fiáról van szó), nem hagyja, hogy veszélyes helyzeteket próbáljon ki, vagy a saját képességeit próbára tegye. Olyan feladatokat vállal át tőle, amelyeket könnyedén megoldana egyedül is, így a gyermek elesik attól a lehetőségtől, hogy új mozgás- és viselkedésformákat gyakoroljon be.
A súlyosan korlátozó viselkedéssel szemben a kamasz sokszor nyers daccal lázad, vagy nyíltan szembehelyezkedik. Akik beletörődnek a helyzetbe, azoknak személyes álmaikba, kilátásaikba vetett hitük sérül, de magabiztosságuk mindkét esetben letörik, önállóságuk támogatottság hiányában elsorvadhat.
A leválás hihetetlenül nehéz időszak, sokszor még akkor sem történik meg, ha a fiatal elköltözik otthonról és önálló keresete van. A függetlenedés olyan érési folyamat, mely szülői támogatásra szorul, nem lehet megspórolni, és nem lehet kiiktatni az életből. A túlféltő szülő számára ez a pillanat valóságos pokol, ha elengedi a gyermeket, úgy érzi, a saját élete tartalom nélkül marad, és a környezet felé teljes mértékben igazolhatatlanná válik.
Ez a szülő igyekszik a gyermekében szégyent, bűntudatot kelteni, és azt képviseli felé, hogy személyes befektetéséért jogosan szed kamatot tőle. „Rád szántam az egész életemet” - sírja, és a mártír anya teljes kelléktárát latba veti. Olyan ez, mintha minden érzelmi költségét a gyermek ott tartásával igyekezne megfizettetni, vigasztalódik a gyermekkel, és magába zárja, mint valami betonszarkofágba.
Így károsodik a személyiség egy túlféltő szülő mellett
A szeretetzsarolás következménye nem lehet más, mint csonkán, torzan alakuló gyermeki személyiség. A függés leckéjét annyira jól megtanulhatja a gyermek, hogy többé le se mond róla.
Míg a fogyatékos gyermeket a környezete a sérülés miatt óvja, úgy a túlvédett gyermeket saját családja teheti fogyatékossá.
A droghasználó és alkoholbetegséggel küzdő fiatalok családjában gyakori játszma, hogy az anya állandóan „falaz” a gyermeknek, minden ügyét megoldja, elsimítja a problémáit, amivel a hála révén benntartja a gyermeket a függőségi kapcsolatban, a valódi megoldásokat és segítő személyeket pedig nem engedi a fiatal közelébe.
A függőségben tartó szülő kivéd, lefizet, zsarol, manipulál, a fiatal pedig sokszor azt választja, hogy megfizeti az „adósságát”, a családban marad, és mivel a túlvédés élettanilag alkalmatlanná tette az önálló életvitelre, nem is küzd érte tovább. A szülői aggodalom pedig új tárgyat találhat, valódi megoldások helyett a drog elleni harcra irányul a figyelem.
És mindenki igazolást talált, csak egy élet siklott ki.
Felhasznált szakirodalom:
- Hoyer Mária: Sóvárgás és szenvedély, 2010
- Takách Gáspár: Miért ne igyunk...sokat című könyve
- Csomortáni Domokos Zoltán Túl jó / elég rossz szülők. A pszichológiai túlvédés okai, jellemzői, következményei és kezelési lehetőségei
- Gáti Ferenc: Nevelési ártalmak a családban
- Alfred Adler : Életismeret, 1998
Indexkép: Depositphotos.com
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)