A gyerekek sajnos - úgy érezzük - túl hamar nőnek fel, a velük töltött évek szinte elröpülnek. Minél nagyobb a gyerkőc, annál gyorsabbnak érezzük az idő múlását, s hiába vagyunk tisztában azzal, hogy ez az élet rendje, valahol mégis fáj.
A kisgyerek, akit régen egy perce sem tehettünk le, aki öleléssel és puszikkal halmozott el, aki minden nap könyörgött, hogy velünk alhasson, egy nap menekülni kezd előlünk: a puszi égővé válik, az ölelés elmarad, az éjszakákat pedig egyre gyakrabban tölti házon kívül.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
hirdetés
Talán a nosztalgia, a régi idők iránti sóvárgás lehet az oka annak, hogy felnőtt gyermekünkre is úgy nézünk, mintha kisgyerek lenne. A szemünkben mindig is az marad...
Ezt a szülői érzést eleveníti meg az áruházlánc egy reklámjában, ami egyszerűen tökéletesre sikerült. Nem árulunk el többet - nézd meg a videót, amiben minden kamaszt nevelő szülő magára ismerhet.
(Bár a felirat angol, a videó nyelvtudás nélkül is érthető.)
.jpg){kind=small}
