Szerencsére ma már egyre inkább elfogadott tény az, hogy a gyerekkorban elkezdett idegennyelv-tanítás nemhogy ártana, de használ a kicsinek a későbbiekben. A legtöbb óvodában lehetőség van angolra járatni a gyerekeket, és számtalan nyelviskola is kínál ilyen lehetőséget. Ezek kiegészítője vagy akár helyettesítője is lehet azonban az otthoni angolozás, ami kevesebb anyagi ráfordítást igényel, rugalmasabb és még egy kapocs lehet a szülő és a gyerek között. A legjobb pedig, hogy nem kell hozzá sem tanárnak, sem angol anyanyelvűnek lennünk.
A kiskorban elkezdett idegennyelvű foglalkozás (a továbbiakban többnyire az „angolozás” szót fogom használni, mert ez a legelterjedtebb, de természetesen az alábbiak minden idegen nyelvre igazak) fő célja az idegen nyelv megismertetése, megkedveltetése, és a játék. Gyakori érv az ellenzők körében, hogy túlságosan leterheli a gyereket, ám ha játékosan foglalkozunk vele, akkor éppen úgy élvezi majd, mint bármilyen más játékot. Korábban sokszor hangzott el ellenérvként az is, hogy az angolozás a magyar nyelv rovására megy, de számos kutatás bizonyította azt, hogy a kisgyerekek agya nem egy, nem kettő, de akár még több nyelv párhuzamos befogadására és idővel visszadására is képes, anélkül, hogy huzamosabb ideig keverné ezeket, vagy hogy egyik a másik rovására menne. Vannak, akiket az tart vissza az otthoni angolozástól, hogy nem beszélnek anyanyelvi szinten angolul, de valójában egy magabiztos nyelvtudás elegendő hozzá, a gyerek agya és hallása korrigálni fogja az esetleges kiejtési eltéréseket, és valljuk be, magyarul sem mindig artikulálunk teljesen „helyesen”.
Ha sikerült lerombolni a tévhiteket és legyűrni az esetleges ellenérzéseket, már csak bele kell vágni, a kérdés csak az, hogy mikor érdemes elkezdeni. A jó hír az, hogy soha sincs hozzá túl korán, sem túl késő, ha a megfelelő eszközöket használjuk. Akár már a kisbabának énekelhetünk angol dalocskákat is, de ha óvodáskoráig (vagy akár még tovább) nem foglalkoztunk idegennyelvvel, akkor sem kell azt éreznünk, hogy bármiről lemaradtunk. A szakirodalom szerint a gyerek 6 éves koráig tanulja úgy az idegen nyelvet, mint az anyanyelvét, azaz nem magolva, nem fordítással, hanem utánzással. A lenti játékos foglalkozásokat nagyjából 2-3 éves kortól érdemes kezdeni. A fő szempont, amit soha nem szabad elfelejteni, hogy örömét lelje benne mind a szülő, mind a gyerek.
Az elején mindketten furán érezhetjük magunkat a gyerekünkkel: a szülő hirtelen – látszólag minden ok nélkül – érthetetlen szavakat mond, más hangszínnel és mimikával, mint addig. Ezt hidalhatjuk át azzal, ha egy bábut használunk, aki csak angolul beszél, mert Angliából jött, és rajta keresztül kezdjük el az angol játékokat. Nagyon fontos, hogy a foglalkozásnak legyen egy kerete: vegyük elő a bábut, ami máskor ne legyen elől, köszönjünk egymásnak, legyen egy üdvözlő ének, adhatunk puszit. Majd ugyanígy a foglalkozás végén köszönjünk el, énekeljünk egy búcsúéneket, és adjunk búcsúpuszit a bábunak, egymásnak. Amellett, hogy ez a keret nagy biztonságot ad a gyereknek, észrevétlenül megtanulja a köszönést, és néhány udvariassági formulát, amelyeket egyébként a foglalkozások során tovább bővíthetünk.
Az elején különösen fontos, hogy megfelelően felkészüljünk és magabiztosak legyünk. Készítsük a kezünk ügyébe a szükséges eszközöket: bábukat, szókártyákat, CD-t, szineznivalót, és akár írjuk fel a foglalkozás menetét, hogy ne legyen olyan üresjárat, amikor megtörhet a gyerek lelkesedése, figyelme. Az első foglalkozások főként az érdeklődése felkeltésére szolgálnak, nem kell, hogy hosszúak legyenek (10-20 perc), kicsi korban gyakran még az is előfordul, hogy elsétál és mással kezd foglalkozni. Ebben az esetben ne erőltessük, másnap próbáljuk újra. Az elején olyan játékokat játsszunk, ahol a gyereknek nem kell megszólalnia, ez feszélyezheti és elveheti a kedvét. Váltakozzanak az aktív és az ülős feladatok, és mindig kezdjünk egy ismert dallal, mondókával, egyfajta ismétlésként, és ezután vegyük hozzá az új szavakat.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Az új ismeretek, szavak bemutatásának nagyszerű eszköze a szókártya (flashcard), amelyeket készen is lehet kapni, de magunk is elkészíthetjük otthon. Számtalan oldalról ingyen is le lehet tölteni különböző témakörökhöz (állatok, ételek, testrészek, család stb.) tartozó rajzokat, képeket, vagy akár magazinokból is vághatunk ki képeket. Ezeket érdemes laminálni vagy egy vastagabb papírra ragasztani, hogy tartósak legyenek. Egy-egy ilyen szókártyát a már ismert bábu előhúzhat egy varázstáskából, mi jó sokszor elismételjük az angol nevét, a gyerek pedig egyértelműen látja, hogy mi az. Utána a már ismert és az új szókártyákkal játszhatuk: például oda kell szaladni, ahhoz, amelyiket mondjuk, vagy meg kell keresnie a szobában. Ha már ő is szívesen beszél, játszhatjuk fordítva is, és mondhatja ő nekünk, hogy mit keressünk meg. Ezt nevezi egyébként a szakirodalom Total Physical Response-nak (TPR), azaz a gyerek fizikai bevonásának, ami a gyerekkori nyelvi foglalkozásoknál különösen fontos. Ülő feladatnak mindig jó a már ismert szavak rajzának szinezése, mondjuk ki közben sokszor a szót és a színt is, így észrevétlenül ezt is megtanulja. Az énekek, mondókák elengedhetetlen részei a foglalkozásnak, számtalan angol gyerekdalt (nursery rhymes) tölthetünk le az internetről is. Az idegen nyelvű mesekönyvek is nagy segítségünkre lehetnek, akár a már ismert dal anyagát dolgozzák fel, akár teljesen új történetet, de itt is fontos, hogy a szavakat előtte mutassuk be – szép fokozatosan.
Figyeljünk arra, hogy a foglalkozás elején bemutatott szavak legyenek benne a dalban, mondókában, a fizikai aktivitásban, és az ülő munkában is. Egy példa az állatok megismertetésére: legyen a dalunk a jól ismert Old MacDonald Had a Farm. Mutassuk be az első három állatot plüssállattal vagy szókártyával. Játsszuk el, hogy mit mondanak, hogyan mozognak. Rejtsük el őket a szobában, és kérjük meg a gyereket, hogy keresse meg azt, amelyiknek a nevét mondjuk. Ha már biztonsággal felismeri, lejátszhatjuk a dalt, miközben mutatjuk az adott állatot és utánozzuk a hangját. Játsszuk le még egyszer, és vonjuk be a gyereket is az utánzásba. Majd kicsit pihenjünk meg, és szinezze ki az állatok fekete-fehér rajzát. Csinálhatunk álarcokat is, amit felvehet, és utánozhatja a hangokat. A következő foglalkozáson hozzávehetünk még két állatot.
Néhány „tedd-ne tedd” tanács: ne fordítsunk mindig mindent automatikusan, mert rááll az agya, hogy meg fogja kapni a magyar megfelelőt. Ha valamit nagyon nem ért, vagy többször is megkérdez magyarul, próbáljuk elmutogatni, eljátszani, végső esetben megmondhatjuk magyarul, de ne ez legyen a jellemző. Ne erőltessünk semmit, amihez a gyereknek, vagy nekünk nincs kedvünk. Ne mondjuk, hogy valamit rosszul mondott, csak mondjuk el jól. Bíztassuk, dicsérjük sokat angolul (great, excellent), tapsoljuk meg. Ne kérdezgessük, hogy mi mit jelent. Legfőképp pedig legyünk rugalmasak mindenben.
A közös otthoni angolozás egy kis energiabefektetéssel óriási móka és játék lehet mind a szülő, mind a gyerek számára, miközben a gyerek megszereti az idegen nyelvet, és később is sokkal könnyebben fogja tanulni.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)