Hálelúja, ismét három év a GYES!

Sztem a legtöbb embernek jobban esik a sírás, mint a munka. Az otthon ülő anyukák nagy része azért is panaszkodik, hogy a gyerek mellett semmire sincs ideje ... Sokuknak a takarítás sem fér az időbe.

Én ezen mindig elcsodálkozok, bár biztos nem én vagyok az anyák gyöngye. De én nem adtam fel a munkát, mert a cég lehetővé tette az itthoni munkát. Mellette 2 gyereket nevelek, háztartást vezetek stb. stb.

Több anyukának szoktam mondani, hogy ha nincs elég pénzük, menjenek vissza dolgozni. De ilyenkor mindig megvető tekintetekkel találkozok, mondván hogy gondolom én.

Igaz, sok esetben a bölcsi hiánya is akadályt jelent(het). Több bölcsődei hely megoldaná egyrészről azok helyzetét, akik dolgozni szeretnének, másrészről munkahelyeket teremtene.

Különbözőek vagyunk. Vannak, akik inkább sírnak, semmint tennének azért, hogy jobb legyen. Mások tesznek is érte.

Ja, de ne felejtsük el, hogy amikor a gyest 2 évre csökkentették, a gyedet 1-re, és szerintem durva egy 1 éves gyereket bölcsődébe adni... márpedig gyesből tényleg nem lehet megélni. Egyébként meg mindenhol azt hallom és szerintem is így van, hogy egy gyerek 3 éves korában érik meg arra, hogy közösségbe menjen.

sziasztok lányok!

ismét köszönöm a hozzászólásokat

én nem is a bölcsődéket támogatom: már több, mint öt éve itthon vagyok és előreláthatólag még két és fél évig. szóval a három gyerek mellett nyolc évet töltök itthon. pont ezért kezdtem el itthon dolgozni,mert a világ minden kincséért nem adnám őket bölcsibe, vagy "bébiszittyók" kezére én magamnak és nem másoknak szültem gyereket - imádom, szeretem őket, sőt leginkább velük szeretek lenni.

viszont az elmúlt évek alatt szépen megtanultam beosztani az időmet/időnket úgy, hogy se a munka, se a gyerek ne érezze hiányomat és én se gárgyuljak meg itthon. az otthon főzök - mosok- takarítok - egész nap gyereket kergetek már nem mai életforma.
sokkal több házasságot láttam tönkremenni amiatt, mert az anyuka fél év után már nyúzta a férjét, mert unalmában alig várta, h hazajöjjön, mint olyan házasságot tönkremenni, ahol az anyuka is dolgozik. ha nem nyolc-tíz órában, de pont azalatt az idő alatt, amíg máskülönben ráérne agyalni, h vajon a férje tényleg túlórázik, vagy szeretőt tart e...

pont ezért írtam a távmunkáról mindenféle aspektusból, pont ezért csinálok interjúkat dolgozó anyukákkal, hogy megmutassam, hogy hasznosan, mindenki megelégedésére lehet otthon is dolgozni. és a fő: attól, h anya lettem én még mindig utálom a háztartást, csak ímmel-ámmal csinálom (nem is tudok főzni), ellenben tudok mást csinálni, amiből esetleg egy kicsit könnyebben élünk, mintha csak a gyes lenne. akkor minek tegyem magam boldogtalanná, h egy olyan képnek akarok megfelelni, aminek egyszerűen nem tudok? inkább élem a felnőtt életem felszabaduló perceimben és jól érzem magam a bőrömben

tudom, hogy sokan bele sem gondolnak, hogy három év mennyire hosszú idő én is csak így öt év után jöttem rá, hogy írni is lehetne róla

szép estét mindenkinek!

üdv
rindt kata

Nyuszi1975! Sajnos minden szavaddal egyet kell, hogy értsek! Olyan anyukát is ismerek, aki azért vállalt 2. gyereket, hogy otthon maradhasson, pedig már így is adósságcsapdába keveredtek.
Én sem vagyok a háziasszonyok gyöngye, főzni egyenesen utálok, de ha nem dolgozhatnék a gyerekek mellett, még jobban gyűlölném a házimunkát. Így az elsők a gyerekek, a család, a második a munka, az utolsó a házimunka. Mindig van tiszta ruhánk, meleg ételünk, és több az energiám, mintha csak "gyesen lévő anyuka" lennék.
Számomra az volt a legabszurdabb dolog, amikor egyszer a védőnőknél várakoztam, és az egyik anyuka örömködve, szinte repülve jött be, és közölte mindenkivel - ha kíváncsi volt rá, ha nem - hogy tegnap meghosszabbították a kislányának a tartós beteg papírját, így még maradhat gyesen, és magasabb családi pótlékot kapja továbbra is, és nem kell dolgoznia.
Én meg most azon örömködöm, hogy le kell hogy mondjuk az emelt családi pótlékot, mert meggyógyult a két és féléves gyerekem.
Nézőpont kérdése az egész.

Kár, hogy csak beszélünk ezekről a dolgokról, és ez mellett minden marad a régiben.
Két gyermeket nevelek, ma már egyedül. Sosem volt könnyű az életünk, amíg szoptattam, az anyatej eladásából egészítettem ki a gyed-et, de így is, mindkét gyermekem 1 éves korától bölcsibe járt, hogy visszamehessek dolgozni. Szerencsém volt, mert volt jó bölcsi a közelben, és visszavettek a munkahelyemre.
Nagyon örülnék a távmunkának, mert egyedül nem engedhettem meg magamnak, hogy gyes-en legyek, hiába szerettem volna otthon maradni a gyerekekkel. Azóta dolgozom, de most sem engedhetem meg magamnak, hogy beteg legyek, a szabadságomat többekkel kell egyeztetnem, nem olyan egyszerű egyik napról a másikra otthon maradni, és bébiszittert is foglalkoztatnom kell a délutáni programok (edzések) logisztikájához. Szerencsére keresek annyit, hogy minden szükségesre telik (ennek persze ára van, mégpedig az időm), de örülnék, ha több időm maradna a gyerekekre. Sajnos ebben a világban a cégek többsége mereven elzárkózik a távmunkától. Persze biztos lehetne találni távmunkás munkahelyet, de 43 évesen, két kicsi gyerekkel (7 és 9 évesek), bizonytalan anyagi és családi háttérrel nem merem megkockáztatni a váltást. És azt is be kell látnom, hogy nem vagyok egy vállalkozó alkat, alkalmazotti szemléletben szocializálódtam, és ezen nehéz túllépni, ha nincs megfelelő támogatás akár a munkahely, akár a család részéről.

Na igen, ha a körülmények adottak, van munkahelyed, ahová vissza tudsz menni dolgozni, a gyereknek találsz bölcsit, ahová beveszik, netalán olyan szerencsés vagy, hogy otthonról is tudod végezni a munkád, egyértelműen dolgozni kell, nem pedig siránkozni! Csak ezeket a "főnököknek" is be kéne látniuk, hogy mennyit spórolhatnának így az államkasszának is!

Sziasztok!

Szerintem el kell tudni fogadni, hogy nem vagyunk egyformák!!!! És ez a kulcs szó!!!!
Ha valakinek az "élete" a munka, hát tegye! Ha másnak az élete a család ( patika tisztaság, friss otthoni étel stb.),akkor tegye! Szerintem eggyik sem több v. jobb a másiknál! Nem is értem, hogy miért szúrja egyesek szemét ha valaki otthon marad! Ki lehet próbálni! Tessék ennyi pénz beosztani.
"és a fő: attól, h anya lettem én még mindig utálom a háztartást, csak ímmel-ámmal csinálom (nem is tudok főzni),"
A fent idézett szöveg tartalma számomra durva, de ha a te családodnak így a jó (márpedig biztosan) akkor legyen!!!!!
Pl az én férjem biztosan nézne nagyokat, de ez más téma:)
Az a baj, hogy baromi bátran ítélkezünk, pedig nem kellene:((((
Azért megnézném 1-2 munkamániás anyuka lakását/házát, hogy mégis milyen az a tökéletesen ellátok otthon is mindent:)))), mert pl nekem ez fontos.
Vannak akik baromi jól érzik úgy is magukat, hogy koszban élnek.....de persze szerintük nem az. Hát legyen, nem én élek ott!
Az pedig, hogy otthon ül....maximum aki házhoz hozatja az ételt, ha bevásárol akkor mindent a hipermarketben vesz meg, ha a kicsi le eszi magát akkor rajta hagyja a ruhát, mert a köv. etetésnél úgyis megint leeszi magát.....Maximum így tudom elképzelni, hogy ennyi ideje lenne (kicsivel).

sziasztok!

igen, igazatok van, kár, hogy csak beszélgetünk róla és nem történik semmi.

de valóban semmi, hogy beszélgetünk róla?

idáig már eljutottunk, hogy valahol, valakik (itt a családineten, mi) el kezdtünk beszélgetni róla

valahol el kell kezdeni - hisz égetővé vált a családok megélhetésének problémája.

én a magam részéről igyekszem minden alkalmat megragadni, hogy beszéljünk róla, hátha van olyan jó az ügy, hogy azok a bizonyos "főnökök" fülébe is eljut az igény és lesz megoldás.

addig is kitartás

szép napot mindenkinek!

üdv
rindt kata

kedves mvivien83!

itt nem elsősorban arról van szó, h egymást fikázzuk. kinek tisztább a lakása vagy a gyereke. persze lehet ítéletet mondani így is mások felett - de ez értékrendbeli különbség.

az, hogy ki mire akarja vagy tudja költeni a gyest az egy másik kérdés.

ami itt a lényeg: igény van rá, vannak anyák, akik a felszabaduló perceikben dolgozni akarnának, mert pl. nem azért tanultak évekig, építettek karriert, h a gyes évei alatt lenullázódjon mind a tudásuk,mind a naprakészségük. vannak olyan anyák, akiknek esélyük sincs visszakerülni a munka világába, mert olyan helyen laknak, ahonnan nem lehet megoldani a nyolc órás munkahely és az óvodai nyitva tartás összeegyeztetését.

ma a legtöbb tőlünk gazdagabb országokban nincs három év gyes, van, ahol fél évig tart az állami gondoskodás és utána az a világ legtermészetesebb dolga, h az anyák visszamennek dolgozni - akkor ők is koszban élnek? akkor az ő férjeik is csúnyán néznek? ők nem szeretnének a gyerekeikkel lenni? ők a rossz munkamániás anyák?

szerintem semmi durva nincs abban, h a háztartást és főzést akkor és úgy látom el, amikor akarom és nem válok "házirabszolgává", mert itthon vagyok. ha nem arról szól az életem, h csillog villog a lakás örökké és egész nap csak rámolok. ha van kialakult ritmusa az életednek, abban jut idő mindenre, úgy, h ne disznóólban élj, de találj egy kis időt munkára is. ne felejtsd el, mindenkinek arra van ideje, amire ő akarja - ügyes beosztással mindenre jut idő.

ha a gyes többszörösét meg tudnád keresni azzal, h amíg alszik a gyerek egy kicsit dolgozol, akkor lehet, h te sem lennél ilyen lesújtó véleménnyel a "munkamániás" anyákról, akkor lehet, h te sem lennél patikatisztaság mániás.

de nyugodtan gyere el hozzánk, megmutatom én a mi házunkat, h hogy néz ki - csak szólj előbb, kitakarítok és ünneplőbe öltöztetem a gyerekeket

szép napot!
üdv
rindt kata

Mvivien83, abban egyetértek Veled, hogy mindenki különbözik a másiktól. Ezt már az első kommentemben is írtam.
Ellenben hozzánk BÁRMIKOR el lehet jönni. Amellett, hogy dolgozok, nálunk mindig patyolattisztaság van (pedig 4 szőrhullató állatka is velünk él). A gyerekeim vasalt ruhában járnak, amit én vasalok. A lakást én takarítom. Sosem koszosak, ápolatlanok vagy akárcsak maszatosak a gyerekek.

Szerintem mindenre van idő, ha úgy akarjuk. (Nem akarásnak meg nyögés a vége, mindegy, hogy épp munkáról vagy házimunkáról van szó. )

Sok ismerősnél, akik sírnak, hogy kevés a pénz, és csak otthon vannak, a legritkább esetben van rend és tisztaság és vasalt ruhák. Az, hogy valaki otthon van, még nem jelenti azt, hogy igényes a környezetére. Ilyen is van, olyan is. Épp úgy, mint a dolgozó nők esetén. Ha valakinek igénye a rend, az fog erre is időt szánni. Akinek meg nem igénye, annak bármennyi ideje lehet, őt kupi és kosz fogja körülvenni. Ilyenkor persze mindig jön az a duma, hogy a gyerek nem hagy neki időt, hogy rendet tegyen, takarítson ...

Ez a része nem érdekel. Mindenki olyan körülmények között él, ahogy neki jól esik. (Mert ugye a rend és tisztaság nem pénz kérdése.) Ami zavar, ha sír valaki, mert nincs pénze, de meg sem próbál azért tenni, hogy legyen. Maradjon otthon, éljen a családjának. Ezzel semmi gondom. De ne sírjon, hanem legyen boldog azzal, amit ő választott, hisz azért választotta, mert az őt boldoggá teszi (elméletileg).

Lehet írni, hogy nem mindenki tudja bölcsibe adni a gyerekét (vagy nem akarja, de az más kérdés). Az anyukák, akik vissza szeretnének állni a munkába és gyerekkel a térdükön nem tudják elvégezni a munkát (ilyen is van természetesen), jó ha tudják, hogy már akkor érdemes a gyereket bejelenteni egy bölcsibe, amikor még terhes az anyuka... Ez van. Nem kell szeretni a helyzetet, de ezzel kell élni.

Másrészről mondhatod, hogy nem mindenkinek van lehetősége visszamenni a munkahelyre, mert az nem alkalmazná. Ilyen is van sajnos. Amint egy nőnek gyereke lesz, rögtön hátrányos megkülönböztetésben részesül és 1000-szeresen kell bizonyítania, hogy legalább olyan jó munkaerő, mint a pasik, vagy a gyermektelen nők. De, az ismerőseim közül nem egynek javasoltam olyan munkákat, amiket otthonról el lehetne végezni vagy épp be kellene járni, de normál időben le lehetne tenni a lantot. Kikérték maguknak, kifogásokat kerestek, ki mivel állt elő.

Ja kérem, így is lehet. De akkor ne tessék sírni, hogy kevés a beosztani való. De tőlem sírhatnak is, maximum a 99 álláslehetőség után a 100-dikat már nem fogom megemlíteni sem.

És hidd el, amellett, hogy dolgozok, háztartást vezetek, gyereket nevelek (különórákra is hordom őket) még sok más dologra tudok időt szakítani (ha akarok vagy a szükség úgy hozza). És azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül.

De mint megbeszéltük: különbözőek vagyunk és ez így van jól.

Kedves Kata!

Még véletlen sem akartam pálcát törni feletted, ill. senki felett!!!!Pont ez lenne a lényeg, hogy mindenki úgy élhessen ahogy neki jól esik és nem firtatni azt akinek nem a munka az első!
De miért gondolod, hogy aki otthon van a kicsivel az leépül?! Az már nem lesz jó munkára stb.? Szerintem ez téves!
A másik: nem szeretnél házirabszolgává válni. Hát ez is nézőpont kérdése... Ha te nem érzed benne jól magad, ne csináld, aki pedig így is elégedett az életével akkor csinálja!
De érdekelne a véleményetek, hogy tényleg ekkora fizetésbeli és megbecsülési különbség ha valaki otthon látja el a "munkáját" (gyerek, főzés stb.)? Ha megtehetnék a nők, hogy otthon maradjanak mindenki farok felcsapva menne dolgozni?Nem hiszem!
És a félre értések végett: Nem akarok ítélkezni senki felett, hogy kinek tiszta a lakása v. a gyereke!!!! Egy részt mert semmi közöm hozzá, más részt pedig nem érdekel! Éljen mindenki úgy ahogy neki jól esik! Csak mostanában mindenki meglátja a másik szemében a szálkát is, a sajátjában pedig a gerendát sem!

Természetesen nagyon nagyon jó lenne ha lehetne itthonról dolgozni!!!!!!!!
De annak is örülnék ha 4-6 órás munkát is lehetne vállalni, de szerintem ennek semmi köze a gyeshez. Ugyanis nem azért jó gyesen lenni, mert olyan jól jól meg lehet belőlle élni:((((

Kedves Kata!

"ma a legtöbb tőlünk gazdagabb országokban nincs három év gyes, van, ahol fél évig tart az állami gondoskodás és utána az a világ legtermészetesebb dolga, h az anyák visszamennek dolgozni - akkor ők is koszban élnek? akkor az ő férjeik is csúnyán néznek? ők nem szeretnének a gyerekeikkel lenni? ők a rossz munkamániás anyák?"

No igen, csak apuka az itteni két fős kereset többszörösét viszi haza!
Látom nagyon magadra vetted ezt a a férj csúnyán néz dolgot:)))))
Sajnos egyre inkább az a tendencia, hogy gyerek lepasszolva és éljen a munka!
Lásd: Liptai K. stb, pedig nem hiszem, hogy rá lenne szorulva (de az ő dolga, az ő gyereke) ellenpélda Jakupcsek Gabi.

Most egy másik oldala is eszembe jutott a kérdésnek.

Annó, amikor még nem volt ennyire modern világ, amikor még leginkább földművelésből éltek az emberek, akkor az asszonyok mennyit maradtak otthon a gyerekekkel?

Nagyjából semmit. Az asszony magára kötötte a gyereket és vitte ki a földekre magával.

De nem kell ilyen messzire menni. A férjem (aki kései gyerek volt) testvérei 40-50 év közöttiek. Amikor ők születtek, akkor az anyósom talán 4 HETET maradhatott otthon, majd mennie kellett dolgozni. Akkor ez volt a rendszer. Az ő gyerekei (és persze sokan mások) is felnőttek, rendes emberek lettek.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy szívesen beadnék bölcsibe egy 4 hetes babát, de akkor ez volt a rendszer.

Még egy dolog, mindenkitől azt hallom, hogy bezzeg külföldön mennyit keresnek. Félreértés ne essék, nem sajnálom őket, de amíg nem néz valaki utána annak, hogy mennyiből lehet megélni, addig inkább ne mondjon semmit. Mert azzal senki sem számol általában, hogy mondjuk 1-1 ház, lakás bérlése (még a legigénytelenebb is) egy vagyonba kerül (HETI 200-500 dollár pl. és nem keres ott sem mindenki vagyonokat). És nem csak akkor, ha az itteni fizetésekhez viszonyítjuk, hanem a kintihez is. És azzal sem számolnak sokan, hogy nagyon sok országban a bölcsi, ovi fizetős intézmény. Nem csak a kaját kell kifizetni, hanem mondjuk NAPONTA 50-100 dollárt a gyerek után, csak mert ott lehet.

No nem azért írtam, mert sajnálni kellene őket, csak azért, hogy látszódjon, hogy az éremnek másik fele is van. Egyébként tőlünk gazdagabb országokban is egyre több nő megy vissza dolgozni, mert nem tehetik meg, hogy otthon maradjanak. (Persze, kivételek mindenhol vannak.)

Nyuszi 1975!

Ez így igaz ahogy írtad!Csak az a bibi, hogy már itthon is fizetős intézménybe kell vinni a kicsit:( Ha anyukát gyed v. gyes után elküldték a munkahelyéről, akkor a gyereket már fel sem veszik állami bölcsibe.... És akkor lehet fizetni a munkanélküliből vagy a semmiből!
De pl Amerikában minden ott született gyerekre havi 500 usd-t ad az állam, nem pedig huszonezret...

Ez a baj! Hogy a munkáltatók egy jelentős része alacsonyabb rendűnek tartja a visszamenni szándékozó anyát, csak mert szült egy gyereket. Ha sokáig nem dolgozott, akkor azt is felhozzák ellene, hogy kiesett a napi ritmusból, ezt a piacot, az új folyamatokat már nem ismeri.

Másrészről az is gáz, hogy ennyire nincsenek bölcsi/ovi helyek. Ha nem kezdem el időben szervezni (akár szülés előtt), akkor szinte esélytelen bejutni. :S

A gyes igazából megélhetéshez kevés, de az éhenhaláshoz majdnem elegendő. Ellenben, ha a gyes összegét a kormány bölcsikre fordítaná, akkor kevesebb időre esne ki az anyuka a munkából és a gyerek is jó helyen lenne 2 éves korától.

DE: nincs olyan megoldás, ami mindenkinek jó lenne. Mert van, aki ragaszkodik a 3 év otthonléthez és van, aki visszamenne, de bölcsihiány miatt nem tud.

3 éves gyest visszaállították mert hát felháborító és irgum-burgum...
de amiatt is lehetne ekkora zúgolódás h lenyúlják a magánnyúgdíj-pénztári befizetéseket és megzsarolnak... ja hogy lehet h ebből a 3. év gyesre is futi.... lehet... bocs h kicsit off

kedves mvivien!
ahogy írtam, egyáltalán nem az a cél, h a tőled más értékrend és életvitel szerint élőket lehúzzuk. semmi közünk ahhoz, h a celebek hogyan oldják meg a gyerek és a munka összeegyeztetését (hisz ők is emberek, 24 óra áll rendelkezésükre naponta, h így vagy úgy, de boldogok legyenek és boldog embereket neveljenek).

semmi értelme a személyeskedésnek, amit minden hozzászólásoddal nekem szánsz - egyszerűen azért, mert nem az én magán életemet ragozzuk, hanem azt a tényt, h magyarországon igenis lehetne otthon dolgozni. ha minden marhaságban követjük a nyugatot, akkor ebben a kérdésben miért nem? itt alig 4% a távmunka foglalkoztatás, hollandiában pedig 24 % körüli.

hidd el, h vagyunk egy páran, akik dolgozunk a gyerek mellett, boldog család vagyunk és egy percig sem a te megértésedre appelálunk, hanem szeretnénk egy olyan szociális ellátó rendszert, ami igazságosabb, ami jutalmaz, ha a gyerek mellett még dolgozunk is,mert nem akarjuk alább adni elért életszínvonalunkat!

határozottan kijelenthető, hogy a mostani rendszer se nem jó, se nem igazságos, nincs összhangban a valós igényekkel, lehetőségekkel.

ez a rendszer így nem jó. nemcsak azért,mert a gonosz munkamániás anyák dolgozni akarnak, hanem, mert itthon NEM lehet megélni egy fizetésből.

a másik gondom pedig mindig is az volt, h ha egészséges, aktív felnőtt ember vagyok, akkor miért várok el gondoskodást az állam részéről - miért kéne a magyar államnak örökké mindig mindenért támogatni minket, ha egy csomó mindent magunk is el tudunk végezni, meg tudunk csinálni és aki akarja az meg tudja/meg tudná termelni a többszörösét az állami alamizsnának. főleg, h az állam is a mi pénzünkből, munkavállalók, munkáltatók pénzéből ilyen nagy vonalú...

az a sajnálatos, h a személyeskedésen nem látsz túl és nem érted meg, h pont azért beszélek a távmunka mellett, mert sok olyan anya van, aki nem akarja bölcsődébe tenni a gyereket , de nem tud megélni egy fizetésből. rossz a jelenlegi rendszer, mai nem támogat a munkavállalásban, a könnyebb boldogulásban.

pont azért írok a távmunka mellett, h ne kelljen munkanélküli segélyből tengődni bizonytalan ideig és abból járatni a gyereket oviba...


és az a vicces, h az internet előtt, mások becsmérlésével töltött idő alatt, akár dolgozhattál volna is... vagy takaríthattál volna... vagy főzhettél volna... vagy akkor ezt most ki is csinálja?



az általam felvetett probléma nem rindt kata problémája (kedves mvivien83 ): ez minden munkát boldogan vállaló nő problémája, európa szerte is...
http://kismamaruha.net/magazin/kismamaruha-magazin/anya-dolgozik/160-tessek-barki-tud-dolgozni-csak-hagyni-kell

kedves h_emese
igen, kicsit off... de csak azért,mert az is egy jó nagy falat -ráadásul totális politika. azzal pedig felszámoltam bő öt évvel ezelőtt. az abszolút aktuálpolitikával átitatott kérdésekkel nem vagyok hajlandó foglalkozni minek bosszantsam magamat?

a távmunkát mindegyik oldal magára hagyta, azzal azért foglalkozom szívesen, ráadásul annak is sok értelme van.

a magam részéről abszolút az öngondoskodás híve vagyok, ezrét mondom, h inkább dolgozom otthon, csak tisztességesen meg tudjak élni, mint, h az államra bízzam megélhetésemet. márpedig a gyes mindenre elég, csak arra nem, h a megszokott életszínvonalunkat tartsuk (még annak sem, aki minimálbért keresett, nem beszélve azokról, akik annak jó sokszorosát). álszent dolognak tartom elfogadni a gyes "elégséges" voltát.

ezért jártam körbe a távmunkát mindenféle szempontból, h bizonyítsam, h olcsóbb és hatékonyabb megoldás lehet, pláne gyesen lévők számára.

a magánnyugdíj pénztárakkal történő cirkuszban nem szeretnék részt venni, alapkoncepcióm az ugyanis, h úgysem éljük meg a nyugdíjat, viszont ma szeretnék kényelmesen élni

mvivien83!
"De pl Amerikában minden ott született gyerekre havi 500 usd-t ad az állam, nem pedig huszonezret..."
Ezt hol hallottad? Én itt élek Amerikában, de egyetlen fillért nem kapunk a gyerekekre...
Szóval, hol lehet igényelni?
(Adóknál veszik figyelembe a gyerekeket)

Sajnos nem mindenki végezhet otthon munkát, mert mi van az eladókkal, pultosokal, takarítókkal?
Nekik is van gyerekük, és ők nem végezhetnek otthoni munkát.
Én pl lakástakartításból éltem, nem voltam bejelentve, mert egyik munkaadónak se érte meg, élni meg kellett valamiből. Én nem is tudnék hova vissza menni, hisz már kerestek helyettem valaki mást. Ha akarnék se tudnék hova visszamenni.
Kisgyerekkel meg lehetetlen munkát keresni, az előző gyesem vége után megtapasztaltam, ezért kellett ilyen munkát vállalnom.

Ja, és soknak ez az egyetlen jövedelem forrása sajnos, a gyes, én is csak azt kapom. Gondolom aki örült hogy meghosszabbították a betegség miatt a gyesét, az se annak örült, hogy még beteg a gyerek, hanem hogy biztosítva van a keresete egy időre.

sziasztok!

végig olvastam a hozzászólásokat azt kell mondjam, hogy sok mindenben igazatok van. Annak is igaza van, akik azt állítja, hogy nem mindenki egyforma,meg kell érteni, hogy valaki tényleg önszántából akar maradni. Nekem a munkahelyem, egy olasz multi, egy évet adott, hogy visszamenjek, (félről indult, ennyit tudtam kiharcolni), de nem tudtam rászánni magam, hogy bölcsibe adjam a lányom. Annak is igaza van, aki dolgozni akar, meg hogy mai napság nem nagyon lehet az államra számítani. Ez tényleg így van, meg már a korábban megmondták mások: "magad uram, ha szolgád nincsen". De ez biztos jó? ennyi erővel az egészségügyi ellátást is fizessük ki magunk, hogy nehogy szegény állambácsinak kelljen finanszírozni a vakbélműtétemet! akkor minek fizetek be tb-t? meg adót?(én ugyanis mióta dolgozom adózom is). Való igaz, a rendszer így nem jó. de az ésszerűtlen módosításoknak sincs értelme. persze hurrá, két év a gyes, de hol a bölcsi??annyira nem kerestem jól, hogy fizessem a magán intézményt. Amik egyébként jól ki is használják a helyzetet, mert nálunk van egy bölcsi, ahol a nem szobatiszta gyerekek szüleitől pénzt kérnek minden egyes pelenkázásért.nem, nem írtam el, nem a pelenkáért, a pelenkázásért.! de ez csak zárójel.
Azért merek ehhez a témához szólni mert én most nem dolgozom, két gyerekem van, közel 3 és másfél évesek, de próbáltam dolgozni is. Nekem a szülés előtt a fősuli mellett két munkám is volt, örökmozgó vagyok, ezért is akartam dolgozni a gyes alatt is. Meg azért, hogy ne épüljek le. De az a tapasztaltatom, hogy igazán érdemi munkát, amit mások 8 órában csinálnak, nem lehet két gyerek mellett elvégezni. Vagy el lehet, de én úgy tapasztaltam, hogy a gyerekek rovására megy. Én azért maradtam itthon, mert azt gondolom, hogy ha már megszültem a gyerekeket, akkor megadom nekik az esélyt, hogy jól fejlődjenek. Szerintem nem fejlődtek volna ennyit egy bölcsiben. Megszerveztem egy gyerek tornát, amit heti rendszerességgel csinálok, börzét szerveztem, próbálok olyan dolgokkal foglalkozni a településen, amivel segíthetek, de közben a "mi világunkban" a gyeses anyukák világában maradok, mert úgy gondolom, hogy a gyerekeknek arra van szükségük, hogy ha már otthon vagyok, akkor az az idő az övék legyen. Persze nem mindenki olyan szerencsés, hogy ezt megengedheti magának. Mi sem élünk túl jól, de addig játszunk a határon, amíg lehet. Valószínű, májusban, ha lejár a gyed-em, megyek én is dolgozni, mert nem fogunk megélni. de legalább két évet adtam a fiamnak is. Szóval aki úgy érzi, tennie kell valamit, dolgozni stb lehet, de valami olyat, ami nem a gyerek rovására megy. mert igazából a hozzászólások között talán egyet, ha olvastam, aki figyelembe vette, hogy a gyereknek mi a jó. Persze nem kell a gyerek rabszolgájává válni, de azt gondolom, hogy ha már megszültük, akkor a fejlődése szempontjából legfontosabb években szenteljük neki a teljes figyelmünket. szerintem van még idő utána is karriert építeni. természetesen aki nem teheti meg, hogy otthon marad, az nem tehet erről, ez állambácsi hibája. mert ez a pénz valóban még éhenhalni sem elég.
a konyhai rabszolgaságról meg annyit, hogy ez nézőpont kérdése. szerintem az, hogy egy nő főz, mos, takarít az természetes. Ha nem várjuk el magunktól, hogy megfeleljünk a szerepünknek, mért várjuk ezt el a férjünktől?? mert ő persze maradjon meg a tradicionális szerepnél, hogy családfenntartó, ő nem mondhatja, hogy utálok képet felfúrni a falra, ezért nem csinálom. vagy én utálom megkeresni a betevőt, ezért nem is csinálom...
Ő maradjon férfi, és tegye a dolgát. valóban a nőknek ki kell lépni a ránk húzott skatulyából, hogy csak háztartási alkalmazottak vagyunk, de nem gondolom, hogy ennyire el kéne "szaladnia a lónak", hogy nem főzök, stb. Szerintem fontos, hogy amíg igazán kicsi a gyerek, addig lássa egyrészt a példát is, meg egyen rendes kaját is. Persze a példa nem az, hogy anyu robot most főz, takarít, hanem, hogy anyu milyen ügyes, finomat főz, de mellette okos, és apu is elismeri amit csinál. ehhez persze olyan férj is kell. Elismerem, hogy a kiegyensúlyozottságunkhoz kell az, hogy kilépjünk néha a gyerekmondóka és spenót világából ebben a három évben, de azt gondlom, hogy igen is kell áldozatot hozni, mert a gyerek tehet arról legkevésbé, hogy megszületett és tudomásul kell venni, hogy az életünk már nem olyan, mint azelőtt.
Egyébként a távmunka szerintem is jó ötlet. de az ideális rendszer valahol az ingyen bölcsi, a négyórás munka körül van, vagy az az ötlet is tetszett, hogy kapom a fizum, dolgozzam otthon. (már persze aki meg tudja valósítani, nekem nem ment).

kedves brumicika!
hát pont ezért írom a cikkemet, h felhívjam a figyelmemet, h sokan vagyunk/vagytok, akik dolgoznának otthon, de nincs mit.

pedig rengeteg munka van, amihez nem kell irodát fenntartani pl. adminisztrácós munkákat, vagy telefonos munkákat igenis haza lehetne adni.

egyik cikkemben írtam, h egy ismerős néni otthon hajas babáknak készítette a haját vagy egy másik ismerős a pécsi kesztyűgyárnak dolgozott be OTTHON! vagy pl. én is egyetemi éveim alatt hazavittem a kerámiát és otthon festegettem... biztosan van egy csomó olyan munka, amit házhoz lehetne adni. ha az állam jó konstrukciót találna ki, akkor biztos vagyok benne, h a munkaadók is rugalmasabbak lennének.

nem is biztos, h valaki vissza akar menni eredeti munkahelyére (főleg, ha az megszűnt), új szakmát is tanulna. legjobb példa rá szalai edittel készült interjúm, illetve interjú alanyom, barátnőm, aki a gyerekek mellett kitanulta az üveg ékszer készítést, azóta eltelt néhány év, munkahelyet teremtett magának és mára saját üzlete van.először ő is hobbiként kezdte, majd bedolgozott...

én annak idején "vateráztam" rengeteget, először magamnak, aztán eladásra, abból lett a web-áruházam, majd a boltom, amit felváltott mára a magazinom (már legnagyobb sajnálatomra nem jut idő üzletvezetésre is). pedig ízig vérig hivatalnok voltam.

de a gyerekek mellett szépen lassan beletanultam, egy új témába, szakmába. és a fő: megtanultam úgy szétaprózódni, h senki ne vegye észre, se a munka, se a család, se a férj, se a háztartás és a fő: még én magam sem:)

előző cikkeim is és talán ez is, mindenkinek szólnak:
szól az államnak, h segítse, ösztönözze a távmunkát, szól a munkaadónak, h gondolkozzon el, hogyan tudna munkát kiadni (ezzel mennyit tudna spórolni) és szól a leendő munkavállalóknak, h gondolkozzanak egy kicsit másképpen, egyáltalán ismerkedjenek a távmunka fogalmával, életvitelével.

természetesen vannak, akik egyszerűen nem akarnak dolgozni, elég és jó nekik így. de szerintem, ha őszinték vagyunk magunkkal, a szociális ellátás nem elég egy teljes élethez, nem árt egy kis plusz kereset.

a távmunkában az a jó, h akkor tudsz vele otthon foglalkozni, amikor akarsz, nem hajt a tatár, szépen három év gyes alatt jól bele tudsz tanulni bármibe.

én sem vagyok naiv, három gyerekkel az életben nem fogok tudni elhelyezkedni olyan munkahelyen, ami igazodik a gyerekeimhez (ha betegek, ha szünet van stb. és még oda is érek úgy, h ne ők legyenek az utolsók), és úgy keresek,mint "előző" életemben, ezért kezdtem el saját munkahelyem megteremtésébe, hogy amikor már mindegyik gyerekem óvodás lesz, akkor is legyen munkám, legyen tisztességes fizetésem, mégse kelljen munkaidőhöz, főnökhöz stb. alkalmazkodnom.

ugyanis a munkahely kérdés a gyes lejártával nem szűnik meg, mint probléma, sőt annál nagyobb lesz - ezért tartom jó dolognak, h a gyes évei alatt kicsiben lehet tanulni, építkezni, hogy ha visszatérünk a felnőtt lét szürke hétköznapjaiba, akkor is a gyerekeink mellett maradhassunk, akkor, amikor NEKIK szükségük van ránk.

szerintem anyáknak a lehető legideálisabb munka a távmunka, hála az élet sokszínűségének, mindenki megtalálhatja a számára ideális témát, csak nyitott szemmel kell járni. ha meg van az ötlet, akkor keresni kell egy arra nyitott munkáltatót (lásd a keramikus, akinek én vetettem fel, h ezt akár otthon is megcsinálhatnám) vagy magad felépíteni saját vállalkozásodat.

olvasd el a témához kapcsolódó előző cikkeimet - hátha eszedbe jut neked is egy ötlet

most viszont "távmunkásból" anyává lépek, legközelebb este leszek, ha ideérek

szép napot mindenkinek - és ahogy összes előző beszélgetéseimnél kértem, most is kérem: kerüljük a személyeskedést - élvezzük a beszélgetést

üdv
rindt kata

Úgy gondolom, az államnak a bölcsödék építésének árát oda kellene adni a GYES-en lévő anyáknak! Ha már elértük egyszer,hogy az anya nevelheti a gyermekét, nagy visszalépés a bölcsöde. Három éves korig elsősorban az anyára van szüksége a gyermeknek!!! Két és fél évesen egyébként ha szükséges a dolgozó anya gyermekét az óvoda is fogadja! Milyen forgalomból vonja ki az anyát, mikor munkahelyet sem lehet találni?! Milyen üres órák,a kisgyermek nevelése nem az üres órákról szól?! Talán többet lehetne a leendő szülők felkészítésével is foglalkozni! Természetesen fontos milyen életminőségben élünk, de elfelejtjük lassan mi az áldozat, a lemondás esetleg a gyermek vállalással járó áldozat. Amit egy gyermek három éves koráig a családban megkaphat egész életére kihat, sajnos erre a fogyasztói társadalom és az ezzel járó önzés árnyokot vet manapság.

kedves katonka!
én is úgy tudom, h két és fél évesen fogadja a gyereket az óvoda, amennyiben van hely az óvodában. manapság azonban sajnos nem csak a bölcsődei helyek hiánya a probléma, de még az óvodaiaké is.

természetesen fontos, h milyen életminőséget élünk - és ebbe az életminőségbe bele tartozik az évről évre emelkedő gáz, villany, de még benzin ár is. egyetlen egy percig nem arról van szó, h a fogyasztói társadalom kínálta nyalánkságok hiányoznak a családok életéből, hanem sokaknak még a villanyszámlát is gond befizetni. vagy csak megemlítem a válság kialakulásával megjelenő brutális magasokba emelkedett hiteltörlesztők összegét. amikor felvették az emberek a hitelt, arra, hogy legyen hol lakniuk, akkor azzal a pénzzel kalkuláltak, ami bevételeik voltak, azzal nem kalkuláltak, h a forint ilyen rossz lesz és majd duplájába fog kerülni a törlesztő részlet, ami a lakásuk, az otthonuk megtartásáért kell befizetni.

igen, ez is a fogyasztói társadalom, mi a fenének mindenkinek saját lakás? maradhatnánk a többgenerációs együttélésnél, akkor a születendő családok betársulnak felmenőik háztatásába és nincs ilyen gond. sok jó ember kis helyen is elfér stb.

de ma magyarországon megszűntek a többgenerációs együttélések, olyan albérleti díjak vannak, h gyakorlatilag mindegy, h valakinek kifizetnek havonta x összeget, vagy ugyanazt az összeget törlesztő részletként saját lakásukra fizetik ki. az alakult ki kis hazánkban, h a fiatalok saját otthont akarnak építeni.

egyenlőre sok család otthonáról beszéltem idáig, nem említettem a lakások fenntartásának költségeit és úgy általában az árakat, hogy a hó végén tudj mit adni enni a gyerekednek.

nem tudom (és nem is érdekel), hogy ti milyen összegekből gazdálkodott, valószínűleg elvagytok azzal is, amitek van, de sokak (hisz mi másról szól az összes híradó) a lakásaikat vesztik el. ha az anyuka vállalhatna otthon munkát (a munkavállalók kapnának komoly állami támogatást, ösztönzést) biztos vagyok benne, hogy sok munka ki kerülne az otthonokba.

pl. a titkárnő megkapná a céges telefont, otthonról egyeztethetné az időpontokat, intézné a levelezést. hiszen ma minden interneten és telefonon bonyolódik. azt a telefont bárhol fel lehet venni. ez csak egy példa, ha olyan a munka, a téma, simán megoldható. ezzel az anyuka napi kapcsolatban maradna munkáltatójával, kollégáival, tudná, h milyen változások vannak és amikor vissza megy dolgozni, nem úgy megy oda, h három évig semmit sem hallott munkahelyéről.


ez csak egy példa!

gyerek mellett vannak felszabaduló üres órák, csak megemlítem azt a néhány órát, amikor alszik. igen, az ilyen felszabaduló órákról beszélek és akár az esti órákról is, hisz a kisgyerek nem dorbézol hajnalig, optimális esetben nyolc órakor már ágyban van és alszik (legalábbis a mi gyerekeink ilyenek). este nyolctól tízig, éjfélig pedig elég sok munkát el lehet végezni (na jó, nem hivatalos telefonokat ) és mielőtt szó érné a ház elejét, apuci sem fog más nőhöz járkálni, lehet, h örülni fog, h békében megnézheti imádott focimeccsét vagy egyéb kedvencét.

a távmunkában az a jó, h előtted a feladat és te eldöntöd, h mikor végzed el. csak a határidőt kell jól megjegyezni és te osztod be!

ha a gyerek nem a megszokott három órát alussza ebéd után, akkor este dolgozol plusz két órát. de ha valami csoda folytán a gyerek dupláját alussza, akkor este nem is kell dolgozni.

a távmunkában az a jó, h eldöntheted, h aznap dolgozol e vagy éppen takarítasz. mert a takarítást mikor csinálod? - én galád módon hetente egyszer, amikor itthon az egész család. a gyerekek is látják, h hogy kell takarítani, látják, h apa leviszi a szemetet, vagy kiporszívóz, vagy főz, vagy éppen a füvet nyírja, vagy villanyégőt cserél - mindenki teszi a dolgát... sőt a nagyok elég nagyok és a saját szobájukat már ők rakják rendbe, csak itt ott kell besegíteni a nap végén pedig szintén együtt hordjuk a helyére a szét dobált játékokat, és ahol a papok táncolnak, rendet rakunk. - ezt is kapják tőlem életük első éveiben.

a távmunkában az a jó, h a gyerekhez igazodva kialakíthatod úgy a napi ritmust, hogy a kecske is jól lakjon a káposzta is megmaradjon.

az életminőséghez pedig nem mindig a pénz meglétét vagy hiányát kell figyelembe venni, hanem bizony a szellemi táplálékot is.

biztosan önző disznó vagyok, sőt a világrossz anya, de mire harmadik gyerekem is ovis lesz, már nyolc éve itthon leszek!

tudod mit jelent nyolc év???? nyolc évig csak főzni, mosni, takarítani, vasalni és gyerekdalokat énekelni, gyereket fejleszteni?

akkor minek tanultam?? miért dolgoztam? azért, h nyolc év után a nulláról, szinte pályakezdőként kezdjek felépíteni valamit, újra és elölről? még rosszabb esélyekkel, hisz nem csak nő vagyok, de még van három gyerekem is?

három év után is leírják az anyákat, a munkáltatók még mindig nem vették észre, h egy anyánál nincs jobb szervező, megbízhatóbb munkaerő!

de ha kisebb feladatokkal, de kapcsolatban maradsz akár a munkahelyeddel, vagy új munkával, akkor megismernek, és könnyebb lesz az elhelyezkedésed esetleg. ezt értem forgalomból kivonásnak!


ráadásul a három év gyes ismét elodázása évi közel 300 ezer munkavállaló elhelyezésének. de mi van, ha lejár a gyes? akkor mit hosszabbítunk? vagy akkor a következő lépés a munkanélküli segély?

nem lenne jobb, ha otthon bele tudnál tanulni egy újfajta munkába, szemléletmódba és a gyerekeidnek akkor is rendelkezésére tudnál állni, amikor már lejár a gyes? a szocializáció szempontjából valóban fontos az első három év, de a gyes lejártával nem lesz kevesebb szüksége rád a gyerekednek! sőt, amikor elkezdi az ovit, neked dolgoznod kell, de ő meg hetente beteg két hétig. ezt melyik munkáltató nézi jó szemmel? vagy az iskolai nyári szünetek? nem jobb, ha nem gond, h hova teszed szegényeket három hónapon keresztül,mert te otthon dolgozol?

nem lenne jobb kialakítani egy jól működő távmunkakapcsolatot, vagy távmunkában végezhető saját vállalkozást, hogy a gyermeked akkor is számíthasson rád, amikor már nincs gyes?

most őszintén, meglehet naivan: de mi az önzőség abban, h kihasználva a gyes éveit felépítesz valamit, amit utána a gyerekeid hasznára tudsz fordítani, ha már nincs gyes? vagy, ha vissza tudsz menni előző munkahelyedre, de a gyes évei alatt is fizetésből éltek és nem a 28 ezer ft körüli alamizsnából?

én elfogadom, h vannak, akiknek minden porcikája tiltakozik a munka ellen, de ettől még ez a rendszer pazarló, ami nem használja ki azoknak a lelkesedését, akik dolgoznának és ezzel spórolnának is az államnak, a munkáltatóknak és nem utolsó sorban maguknak...

na, hát "röviden" ennyit gondolok most

Mindkét fiammal otthon voltam 3 évig. AZ első után új szakmát kellett tanulnom (nem volt köze a Gyeshez).
A második után nem találtam munkát (lassan két éve), pedig középfokú nyelvvizsgát is tettem, és 5 szakmám is van.
Ennek ellenére soha nem cserélném el ezt a 2× 3 évet semmilyen munkára, karrierre! Aki ezt nem tudja élvezni, és hálát adni a jó sorának, hogy erre van lehetősége, arra nem tudok mit mondani. Pedig mi sem tudtunk minden számlát fizetni időben, én is éreztem, hogy nagyon nehéz így....
De eezek a legszebb évek! Ha vki azt hiszi, hogy ezen a néhány éven (legyen egy v. akár hat) múlik a pályafutása, az csak becsapja magát, vagy önigazolást keres. Könyörgöm, több, mint 40 évig kell dolgoznunk! Ne fogjuk már a Gyesre, ha vmi nem úgy alakul! És talán az a rengeteg anya nem tudna amúgy sem mind karriert csinálni.
Ezek a legcsodálatosabb évek, és azokkal a pszichológusokkal értek egyet, akik biztosak benne, hogy nagyon fontosak a későbbi kapcsolat alakulásában is. Ez egy olyan csoda, ami naponta történik/történhet velünk, tanuljuk meg értékelni!

Nagyon igazad van Vippa! Nem mindenkinek van karrierje, nem mindenki van vezető beosztásban.
De aki azt érzi, hogy pár órát tud dolgozni amíg a gyerek alszik, az nem árt se magának se a gyereknek. Néha én is arra gondolok, heti 1-2x4 órában valami munkát szívesen vállalnék, 7 hónapos a babóm, és nem gondolom hogy ártanék neki. De sajna nincs hova raknom őt.
De én is szívesen vagyok itthon, olyan gyorsan eltelik az a három év, hogy csuda.

kedves vippa!
oké, tanuljuk meg értékelni, h otthon lehetünk - igen, boldog vagyok, h itthon lehetek, de nem erről szól a távmunka.

arról szól az egész, h ha valaki dolgozni akar, annak teremtsék meg a kedvező feltételeket.

egyáltalán nem biztos, h valaki karriert akar építeni, de szükségét érzi (mind anyagilag, mind szellemileg) a munkának.

nem 12-24 órás megfeszített munkahelyről beszélünk, hanem egy másfajta nevezzük: életmódról.

de ez hol zárja ki, h valaki nem becsüli meg, h otthon lehet?

oké, h a pszichológusok szerint a gyereknek a legjobb, ha az anyja otthon van, de hol van az anya? önzőség ide vagy oda, de vannak anyák, akiknek szükségük van valamilyen módon kapcsolódni a "felnőtt" életbe.

van, aki úszni jár, van, aki elvonul és könyvet olvas, van, aki takarít és van, aki dolgozni szeretne.

én abban is biztos vagyok, h a későbbi kapcsolat alakulásában fontos az anya lelki kiegyensúlyozottsága is, ami azzal (is) jár, hogy kikapcsol valamilyen rendszerességgel az anyaszerepből. amikor mással foglalkozik.

de ettől még nem rosszabb anya annál, aki semmi mással nem foglalkozik, mint a lakással és háziasszonyi teendőivel. csak hasznosabbnak tartja magát, ha tevőlegesen hozzájárul a családi kassza gyarapításához.

és ha ezt az állam azzal honorálná, h nem gyötörné a halálba a munkáltatókat a járulékterhekkel (lásd megkapod a teljes fizetést az elvégzett munka után, csak a gyes évei alatt nem kell járulékot fizetni - szerintem ez egy remek ötlet ). akkor az állam nem bukik,mert a gyes alatt senki nem fizet járulékot a kismamák után, a gyes összegét sem kell kifizetni, hisz azt megkapja a munkáltatótól fizetés gyanánt - a kismama meg jól jár, mert esetleg a sokszorosát kapja meg a fizetésének, maga osztja be az idejét és amikről már eddig is beszéltem...

ráadásul még mindig jobban jár mind a gyerek, mind az anya, ha az anya otthon dolgozik, mintha reggel nyolckor beadná a bölcsibe és délután ötkor menne érte. hisz a bölcsis gyerek egész nap nem látja az anyját, az otthon dolgozó gyerek anyukája meg csak akkor nem látja az anyját, ha alszik... legalábbis nálunk ez így van

ahogy van idő interneten szörfözni, fészbukolni és egyéb dolgokat intézni (gyerek mellett), hisz ti is valahogy, valamikor idekeveredtetek, h beszélgessünk, úgy annyi időt munkára is lehet szánni. csak nem a világfaluban csacsogunk, hanem valamit dolgozunk és pénz is lesz belőle.

én valami ilyesmiről beszélek, amikor azt mondom, h jó dolog a távmunka

jó éjszakát, mert mindjárt itt a reggel
üdv
rindt kata

Beavattam a férjemet ebbe a cikkbe, és a kommentekbe. Azt mondja, hogy Ő nagyon szereti, hogy dolgozom, mert látja, hogy ez nekem így mennyire jó, és szívesen besegít mindenbe, hogy én is el tudja látni a munkámat. Pl. vigyáz a gyerekekre, vagy edzésre, iskolába viszi őket. Nem zavarja, és "nem néz nagyokat", ha a tegnapi maradékot esszük egy kicsit megváltoztatva, vagy egy héten egyszer nincs főtt kaja. És azt sem zavarja, ha este a papok még csak lassúzni sem tudnának, hiszen tudja, hogy úgy sem hosszútávú a káosz, max 12 óra. De Ő is érzi, hogy a gáztűzhely és a mosogép között depis lennék, és elfogadja.
Az viszont nagyon zavarja, és engem is, ha a számlák nincsenek időben kifizetve.
Én nem tudom megérten, (bár elfogadom, mert különbözőek vagyunk), hogy miért nem hiszik el az emberek, hogy arra van időnk, amire akarjuk. Ha valaki dolgozni akar, inkább a "mit" és "hol", és "hova tegyem a gyereket" lehet zavar tényező, nem a "mikor". És ismerőseim közül, akik tényleg akartak dolgozni, mindenki meg tudta a fent említett zavaró tényezőket is oldani. És mind imádja a családját, a gyerekét. Pedig nálunk vidéke a távmunka még idegen fogalom! - sajnos

Igen, ez egy érzékeny kérdés, mindenkinek az.

Mi Magyarországon megszoktuk, hogy van lehetőség arra, hogy az anyák három évig babázzanak. Biztosan van olyan anya, aki rögtön megszervezi, hogy otthon a baba mellől dolgozzon. Nem vitatom. De vannak olyanok is, akik abban maximalisták, hogy a baba éppen akkor mit igényel. Olvasgatni kell vele? Rajzolgatni? Traktorokat, építkezést nézegetni? Hintázni? Énekelni? Hangszereket hallgatni? És megteszi, mert otthon van. És vannak gyerekek, akik már az ovi előtt sokkal tudásszomjasabbak társaiknál. Nagyobbik fiam úgy ment oviba, hogy több madarat ismert, mint bármelyik óvónéni (pedig jól felkészült, kiváló pedagógusok). Meg több bogarat. Mert ez érdekelte. Szerintem a bölcsiben nagyon vergődött volna.

Brumcikának igaza van: nem lehet minden munkát otthonra kiszervezni. Takarítók, eladók sem tudnak távmunkában dolgozni, de a pedagógusok, orvosok, zenészek, színészek, ápolók sem. Persze, sokféle otthon végezhető munka van, de ez esetben mi hátrányból startolunk.

Amúgy nekem az a benyomásom, hogy a három év gyes nem csak a gyereknek jó, hanem az anyának is, azért, hogy Ő MAGA is jól kötődhessen a gyerekéhez. Nem, nem állítom, hogy ez az egyetlen járható út-mód, de azt igen, hogy bizonyítottan használt sokaknak.
Én biztosan nem szüntetném meg, de felemelném az összegét (mert röhejesen alacsony), és bizonyos feltételekhez kötném. Erre most nem térek ki.

Amikor a gyest bevezették, többet ért, mint most a gyed plafon-összege. Ezt ugye tudja mindenki?

Szeretném a cikkek között olvasni azt is, hogy az "otthon ülő" anyák munkája mennyit ér forintosítva az államnak. Azt ne gondolja senki, hogy semmit, csak veszteség az egész! Eleve óriási összeget spórol a bölcsin - állambácsi részére! És szeretném egyszer azt a cikket is olvasni, ami arról szól, hogy mennyivel kevesebb gondot ad állambácsinak, ha évek múlva egy hazai normák szerint, saját kultúránkkal nevelt embertömeg áll munkába, nem pedig a bevándorlók hadát kell majd ilyen-olyan címen támogatni, hogy valahogy elevickéljen a TÁRSADALOM.

Nem tudom, mi, anyák, miért nem gondolunk gyermekeink jövőjére ilyen szemmel? A mi mai kényelmünkért ne adjuk el az ő holnapjukat!

Igen, még egy apróság. Amikor a nagyobb gyerekeim után dolgozni kezdtem, szinte bűntudatom volt, hogy sokkal kevesebbet dolgozom, mint otthon, és mégis FIZETÉST kapok érte. Más nem élte ezt át? Hogy az ember PIHENNI megy a gyes után?

Hamarevi, szívemből szóltál!

Csak tisztáznám, én nem ellenzem az otthoni munkát, csak nagyon jól tudjuk, hogy még annak sincs ilyesmire lehetősége, akinek olyan munkája van, hogy távmunkában megoldható lenne. Tisztelet annak a munkahelynek, amelyik rugalmasan áll a kérdéshez. (Mellesleg: ők járnak legjobban ezzel a megoldással.)
Én is mennyei szórakozásnak éreztem, amikor elmehettem egyszer-egyszer a kicsi mellől dolgozni, egészen más volt az a kihívás és sikerélmény. Tehát, aki teheti, hajrá!
Csak azt utálom, amikor az anya az előmenetele miatt mondjuk dadára hagyja teljesen a gyereket, mondván, hogy az az idő, (kb. fél-1 óra), amit vele tölt esténként, az minőségi idő... Hát, lehet, de a gyereknek azért egész nap fog hiányozni, még ha nem is tudja kifejezni. Persze, a kiegyensúlyozott anya fontos, lehet erre is hivatkozni, de akkor minek szül az gyereket, aki néhány hónaposan már ott hagyja? Nem a muszáj helyzetekre gondolok.

Hozzá teszem: nem vagyok egy ősanya típus, simán ott tudtam hagyni őket pár órára, de azért az eszem otthon járt időnként, és izgultam, nem maradok-e ki vmiből.

Egyébként a vicc az, hogy mivel nem találtam még munkát, egy ismerős pici babájára vigyázok hetente 2× néhány órát. És élvezem! 2 év szünet után jó újrázni, de azért jó letenni a folyamatos figyelést.
Még vmi: nem minden gyerek mellett lehet dolgozni! A nagyobbikom hiperaktív, mellette örültem, ha néha alszom... És NEM tudtam volna sehogy dolgozni mellette, akárhogy szerettem volna.

kedves vippa

közelítünk

"nagyon jól tudjuk, hogy még annak sincs ilyesmire, akinek olyan munkája van, h távmunkában megoldható lenne - tisztelet a kivételnek "

erről beszélek

ma magyarországon nincsenek meg az optimális feltételei a távmunkának - tulajdonképpen egyik oldal részéről sem (sem állam, sem munkaadó, sem munkavállaló).

ezért írok, beszélek róla - a távmunkát tekinthetjük életmódnak, olyan anyák számára, akik azt látják üdvözítő megoldásnak, h nem munkahelyre mennek el, nem bébiszitterek és bölcsődék felügyeletére bízná a gyereket, hanem, akik tudják úgy alakítani az életüket, h otthon napi pár órát, a saját maga által kialakított ritmusban elvégezzen ilyen olyan rábízott feladatokat.

ha az állam az ilyen anyáknak más gyes megoldást találna ki, ösztönző lenne, mindenki számára és a ma alig 4%-os távmunka foglalkoztatottság emelkedne, közelítene a nyugat-európai átlaghoz, 20-25 %-hoz. mert arányait tekintve van ennyi anya, akit lehetne alkalmazni! mert szívesen megoldaná.

nem a néhány hónapos baba mellől elvágyakozó anyukák azok, akik első sorban dolgozni akarnak, tudnak, hanem azok (ilyen vagyok én is), akik zsinórban szülnek két három gyereket és akik a gyes lejárta után sem akarnak munkahelyre járással bajlódni, akik nem tudják munkaidejüket (vagy lakhelyüket és munkahelyüket) összeegyeztetni pl. az óvoda vagy iskola nyitva tartásával.

én is pl. nyolc évet töltök itthon, mire a kicsi is oviba megy! nyolc év, az nem néhány hónap! nekem is minimum napi négy óra utazást jelentene bejárni eredeti munkahelyemre és ehhez az én gyerekeim lennének az elsők, akiket letesznek az oviban és az utolsók, akiket elhoznak, ha egyáltalán én hozom el és nem a nagyi vagy bárki.

ez itt a lényeg és nem az, h ki szeret takarítani vagy kinek koszos a gyereke...

van egy reformra szoruló szociális ellátó rendszer, amit jó lenne az igényekhez és a mai életvitelhez igazítani!

szép estét nektek
üdv
rindt kata

Szerintem nagyon sokat romlott a családi morál Magyarországon és ez bizony nem csak a rossz anyagi körülményeteknek köszönhető hanem a médiának és a kormánynak is meg persze az internet elterjedésének. Szerintem ezek komoly problémák és amíg a hozzáállásban nem történik változás addig akár 10 évre is emelhetik a gyest nem lesz értékrendileg helyén az utód. Ez bizony szülői felelősség és nem a 2 vagy három éven múlik, hanem egy életen át tartó dolog. Amíg az állam nem szabályozza le a médiát nem rakja rendbe az oktatást nem ad biztos alapot a családok alá. Addig Magyarország bizony a balkáni országok közé fog tartozni.

@Gyormiki: akkor Amerika is a balkán része... És sok más ország is. Sőt, a taplóság eredendően arról jött. Az a nézet, hogy mindent rá kell hagyni a gyerekre, egy idő után megbosszulja magát. Mi pedig mindent átveszünk, ami egy kicsit is rossz. Persze a jó dolgokban nem vagyunk ilyen példakövetők.

A valóságshow sem magyar találmány, ha már a médiáról van szó.

kedves gyormiki! hozzászólásod elég relatív, mihez képest romlott a családi morál és milyen családi morálló beszélünk? kinek, kinek mi az érték... soha nem törhetünk pálcát mások feje felett, akik nem úgy nevelik a gyereküket, ahogy szerintünk helyes lenne. hiszen mindenki úgy neveli gyerekét, ahogy ő látja jónak, amilyen értékeket ő is hozott a szüleitől. ettől kezdve problémafelvetésed sokkal mélyebbre nyúlik vissza, mint hogy ma mi megy a tv-ben és mit csinál rosszul a politikai hatalom. természetesen lenne mindegyik félnek ötletem de most ne nyissunk új platformot

mindig is haragudtam, amikor jön a balkánozós duma. nagyon jól ismerem a balkánt, a balkáni népeket, és bizton állíthatom: összetartás, családcentrikusság és sok sok egyéb kérdésben nyugodtan mehetnénk hozzájuk receptért!

egyben viszont maximálisan egyetértek veled: a hozzáállással van a nagy baj. itt rá lehet kenni a médiára, kormányra... de azért mégiscsak egyének vagyunk, önállóan gondolkozó lények. ezért, ha egyénileg csak logikusan végig gondolnánk ezt-azt, lehet, h a hozzáálláson is rengeteg dolog változna.

és nyuszi ebben is egyetértünk, a hülyeséget hipp-hopp átvesszük, bezzeg a jó példákról sunyítunk, vagy szidjuk, sőt még észre sem vesszük. na, ja könnyebb irigynek és kényelmesnek lenni, a könnyebbik utat választani... és megint oda kanyarodtunk: a hozzáálláson kéne változtatni, legyen ez munka, gyereknevelés vagy bármi más

de azért szerencse, h terjed az internet tudunk erről is beszélgetni

szép napot mindenkinek!
üdv
rindt kata

Kicsit álomvilágnak tűnik amit írtál.
Sajnos kevés ember van, aki olyan munkakörben dolgozik, hogy ez megvalósítható legyen. És egyébként is: azért van otthon az anyuka, hogy a gyerekkel törődjőn. Szerintem pedig egyszerűen el kellene törölni a három évet, legyen kettő, viszont garantálni a munkahelyet a kismamának (ahol nincs megkülönböztetve), és bölcsit a gyerkőcnek. Aki pedig bevállalja a harmadik évet otthon, azt nem ez a 25000 forint fogja megmenteni.
Az a baj, hogy ez is egy álomvilág. A jelenlegi magyar politikai helyzetben csak a szavazatok megszerzése számít. Bármilyen áron.

kedves gabriellusz
igen, politikai felvetéseddel maximálisan egyetértek sajnos
lehet, h kevés olyan ember van, akinek ezt lehetne biztosítani (bár sokkal több olyan munka van, ami eszünkbe sem jut) - de nekik sem biztosítják... tehát ezen kéne változtatni
hozzáállás: tényleg ne legyen megkülönböztetés attól, mert gyerekünk született
és tényleg nem a gyes menti meg a családokat - ezért lenne jó, ha ezen a szociális ellátó rendszeren dolgoznának még egy cseppet. szerintem a távmunka egy jó megoldás lenne.

szóval tulajdonképpen nem is olyan álomvilág a felvetésem (ráadásul tőlünk nyugatabbra működik) - csak a mai magyar valóságban az. de hátha hátha történik valami üdvözítő is

szép napot nektek

üdv
rindt kata

Kedves bendzso!
Még a téma felvetésed elején írtam, azóta olvasom a kommenteket és megint van véleményem:))

Talán egy kicsit gabriellusz-al értek egyet. Talán picit túl utópisztikus amit elképzelsz.Az az út,a mit leírtál, ahogyan eljutottál a cégedig, az nagyon remek, gratulálok, hogy sikerült. Neked. Ilyen az érdeklődésed. tényleg gratulálok egyébként, szerencsés vagy, hogy csinálhatsz valami olyat, amit szeretsz és élvezel. Én is vaterázok, ezzel remekül elő tudom teremteni a következő szezonnyi ruhát a két gyerekemnek, ezzel is hozzájárulva a családi kasszához. (megjegyzem ez kb. 6 éves korig működik, utána annyira elhordják a ruhákat, hogy nem igen lehet csere-berélni szerintem). de már ennek az 50-60 terméknek az eladása is néha "macera" volt, késő éjszakába nyúló méregetés stb. Sokszor az alvásidő ment rá, ami nekem nagy kincs, ekkor próbálok pihenni, (16 hónap van a két gyerekem között, a nagyobb nincs még 3), muszáj kikapcsolnom a délutáni "etap" előtt, hogy ugyanolyan türelmes tudjak lenni. Persze ez biztos egyénen is múlik.... (valamint tanulnom is kell néha, mert kéne még egy nyelvvizsga, hogy 1-2 év múlva is versenyképes legyek, ha vissza akarok menni dolgozni)
Vissza a fősodorba: sok távmunka létezik... nos, ebben igazad van. De én idegenforgalmi szakember vagyok. Persze, van net, otthonról is lehet utat szervezni, foglalni. Na igen, csináltam is, (szerencsémre akadt egy helyi iroda,aki foglalkoztatott). De amikor szoptatás közben akart valaki Teneriffére menni, vagy épp a legnagyobb játék közepén, vagy pelenka csere közben csörgött a mobil...., a fuvarszervezés (amit szintén írtam már, hogy próbáltam), ugyanez. Az, hogy hajnali egykor csörög a mobilom, mert a fuvaros nem bír megegyezni a nagybanin a kereskedőmmel, az egy dolog, de amikor a délután épp nyűgös, rosszkedvű gyerekek között teszik ugyanezt, az nem hiszem, hogy bárkinek is jó. Persze lehet olyan távmunkát végezni, amit lehet altatás alatt.... biztos van ilyen.. de én nyelveket beszélek, idegenforgalommal foglalkozom, ehhez értek, ezt tanultam, ezt SZERETEM, miért dobozolgatnék, fűznék gyöngyöt, vagy varrnék otthon? Nem biztos, hogy van tehetségem ezekhez, vagy ami még meghatározóbb: nem biztos, hogy akarok amellett, hogy nehéz az anyagi helyzetünk, még azzal is "ártani" a lelkemnek, hogy dobozolgatnom kell, mert úgy döntöttem, hogy gyereket szülök. Nem szeretnék pl. két bedolgozással töltött délután között arra gondolni, hogy ez "miatta" van....Erre mondod Te, hogy akkor meg ne nyavalyogjak, hogy nincs pénz... Nem is nyavalygok. Csak szerintem nem lehet mindenkitől elvárni, hogy olyasmit csináljon, amit nem szeret, csakhogy dolgozzon...
Nyilván van,aki most felháborodott azon amit írtam, de szerintem nem sok munkakör oldható meg távmunkában. Nem hiszem, hogy az a munka, amit napi nyolc órában végez valaki, megoldható 1-2-ben. Azért merem ezt így kijelenteni, mert próbáltam, nem egyszer. (ráadásul az ember nem véletlenül választotta azt a szakmát, amit a szülés előtt dolgozott, valószínű ezt vinné tovább...) Végül elfogadtam, hogy ez az idő a gyereké, és eljön majd az én időm. Azóta kevesebb a stressz és az idegeskedés az életemben, mióta nem próbálok görcsösen dolgozni. Még úgy is, hogy a pénz is kevesebb....Aki meg nem bírja otthon, menjen vissza dolgozni. Nem kötelező a három év. (szerintem a gyereknek ez a legjobb, de én is megyek vissza 3.5 év után, (májusban, ha minden jól megy:))mert elfogyott a "lendület". nem szégyellem bevallani, elég volt, csak ártanék a gyerekeknek, ha úgy lennék itthon, hogy minden porcikám ellenzi és vágyik vissza dolgozni). Tudom, kevés a bölcsi, de én időben kapcsoltam, a fiamnak fél éve van helye a bölcsiben júniustól, legfeljebb majd nem adom be, ha mégis úgy döntök. Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Viszont tudni kell azt is, hogy mi a sorrend szerintem, mert ha otthon vagyunk, a gyerek az első. Tapasztalataim alapján (nyilván ez is egyéni, és sokak szerint biztos valamit én csinálok rosszul), de vagy gyerek, vagy munka.

kedves kriszti! örülök, h van véleményed és meg is osztod velem/velünk

egy kicsit úgy érzem, elbeszélünk egymás mellett - de nem baj, legalább beszélgetünk

azt mondod, vaterázol, tehát valamennyi időt mégiscsak elöltesz munkával, még ha nem is a munka és munkahely szó szoros értelméről van szó azt mondod, h sokszor éjszakába nyúló, de TE osztod be, hogy mikor csinálod. na, milyen jó lenne valami ilyen munka - ami után nem a liciteken múlik a bevételed, hanem folyamatos megrendelés lenne

azért érzem, h elbeszélünk egymás mellett, mert amikor én a távmunkáról beszélek, SOHA nem 8-12 órás megfeszített munkára gondolok, hanem bedolgozásra.

remek jó a példád, rögtön eszembe is jutott valami, hátha így jobban megérted, h mire gondolok

azt mondod, szereted az eredeti szakmád és nem azért tanultál, h aztán "dobozolj" és ezzel bosszantsd magad, h értékes idődet és tudásodat üres, tulajdonképpen semmitmondó munkával töltsd ki.

de mi lett volna, ha... (na és itt van a lényeg, h a munkáltatók sem fedezték még fel a távmunka előnyeit).

nem tudom, honnan jöttél el gyesre, csak, amit összerakok magamnak az írásodból
adott esetben egy olyan utazási irodánál dolgoztál, ahol a munkáltató azt mondja: itt ez a kriszta, remek jó munkaerő, nagyon sok mindent tud az irodáról, a szakmáról, a helyekről ahova utaztatunk, nem lenne jó, ha most három évig színét se látnánk, valahogy benne kéne hagyni a munkában. fogja magát és mondjuk minden hétfőn odaadja neked az előző heti adminisztrációt (vagy bármit, ami nem sürgős, csak valakinek bele kéne magyarázni az anyagot a számítógépbe ). vagy, van az irodának egy honlapja és azt mondja neked, h te tartsd karban. e-mailen elküldik neked a frissítéseket, te pedig, amikor időd van (mert alszik a gyerek nap közben, vagy este fektetés után rászánsz egy-két órát) megcsinálod.

ilyenkor nincs a válladon teljes felelősség, bennmaradsz a vérkeringésben és ha letelik a gyes, vagy megtartanak ebben a távmunkás formában (ami remek jó, mert nem gond, h ki megy a gyerekekért az oviba, ki van velük, ha betegek, nem kell rohannod időre a munkahelyedre, az sem baj, ha egy kicsit késtek az oviból, nem költesz el egy vagyont munkahelyre bejárással stb stb.) vagy nem "felejtik el", h milyen remek jól helyt álltál bedolgozással is és nem akarnak majd elküldeni. hiszen a munkáltatónak ELVILEG megéri, h ne kelljen mindig új alkalmazottakat betanítani, hanem mindenki tudja, hogy mi a dolga, haladjon a munka. te is versenyképes maradsz, a munkáltató is jól jár, mert egy olyan munkatárs csinálja meg a feladatokat, akit már ismer, nem kell félnie, h csalódás éri - már csak az állam kéne, h támogasson meg titeket, mondjuk azzal, h a munkáltatód nem fizet utánad járulékokat a gyes ideje alatt (ha gyesen vagyunk, ugyanis senki nem fizet járulékot, ellenben az állam sok kicsi sokra megy alapon egy csomó pénzt kifizet - több lenne a fizetésed, a munkáltatónak is megérné, h téged foglalkoztat és nem kell egy új embert felvennie, az állam meg nem szúrja ki a szedet a minimálbér felével).

a te utazásszervezésedben azt látom, ha a munkaadódnak gőze nem volt arról, mit jelent gyereket nevelni, nem olyan feladatokat bízott rád, amit meg is tudsz csinálni. én is most csak azért tudok válaszolni neked, mert a nagyok oviban, a kicsi pedig a szokásos délelőtti alvásmaratonban van. amint fel kel, felőlem csöröghet a telefon, jöhet a kérdés, majd este jövök vissza most én is átszerveztem az életem, mert három gyerekkel megint más dolgozni még itthon is, mint kettővel ...

a fentiek fényében (amire most mondhatjuk, h álomvilág - bár lehet, h olvassa a munkáltatód és homlokához csap, h jééé tényleg reméljük a legjobbakat ) mégiscsak azt mondom, h nem vagy munka vagy gyerek, hanem a kettő egymás mellett megfér. tény, h elvégzendő feladat kérdése, de mellé hozzá tenném, h szervezés kérdése is, nemcsak a te szervezésed kérdése, hanem a főnöködé is!

TÖKÉLETESEN IGAZAD VAN!: a gyerek az első, de nem csak három éves koráig, hanem a továbbiakban is. én is és rajtam kívül sokan mások többek között azért dolgozunk otthon, h akkor is itthon lehessünk, amikor nem jár a gyes, de a gyereknek szüksége van ránk (mert beteg, mert tavaszi, nyári szünet van az oviban, iskolában stb., ne mások hozzák el az óvodából, vagy ne ők legyenek az utolsók, akikért a szüleik mennek). ha napi két három órát dolgozol gyes mellett a munkaadódnak, akkor versenyképes maradsz és a továbbiakban is számítani fog a munkádra, ha magadnak csinálod, van időd felépíteni valamit, h a gyes letelte után teljes állássá válhasson!

nem én vagyok az egyetlen, aki gyerek mellett dolgozik, ha már az európa parlamentben is hozzászóltak a témához, nem hinném, h felvetésem utópisztikus, naiv és egyebek. megoldható szituációról beszélünk, de többször mondtam ennek megoldására kell: munkavállaló, munkáltató és egy állam, aki ösztönöz, támogat.

talán ez a cikk is közelebb visz ahhoz, amiről beszélek
https://www.csaladinet.hu/hirek/csaladi_temak/felnott_temak/15050/hogy_micsoda_a_tavmunka_hogy_nem_ismered

szép napot!
üdv
rindt kata

Kedves bendzso!
Nagyon igazad van: tényleg jó lenne, ha azok, akiknek a munkájába belefér, kreatívan állnának hozzá és megtalálnák a maguk otthonról is végezhető munkáját. És persze tökéletes lenne, ha ezt a munkaadók is nyitottan fogadnák, és ráéreznének ennek a nagyszerűségére. De azért hidd el, hogy tényleg van olyan munka, nem is kevés, amelyet nem lehet otthonról végezni. Régebbi hozzászólásomban írtam ezekről. És nagyon mélyen egyetértek Krisztával abban, hogy az ember nem véletlenül tanulta azt, amit.
Nem lehet megoldani távmunkában sem a zeneiskolai oktatást, sem a koncertezést, ha az ember történetesen zenész. Persze, hogy megpróbál valamit, ami összeegyeztethető, de azért a lelkében, hidd el, nagy űr marad arra az időre. És azt az űrt a gyerekek csak ideig-óráig tudják kitölteni.

És a másik kedvenc témám, ami persze szintén kényes kérdés: mi van azokkal az anyákkal, akik kifejezetten tehetségesek a saját gyermekeinek gondozásában, és mondjuk már hat-hét van nekik, és gyönyörűen nevelik? Hiszen az is adottság, hogy valakinek egyáltalán ennyi gyereke lehet. (Akik sokat küzdöttek a magukéért, azok tudják.) Ki meri azt mondani, hogy nem értékes a gyerekét nevelő anya munkája? Ha pedig értékes, miért nem kaphat érte valamit? Miért kell nyomorogva nevelnie a családját? Ha mások gyermekét tanítgatná, annak az ügyeit intézgetné, nekik tartana családi napközit, akkor kaphatna érte fizetést. A sajátjaiért pedig nem. Hogy van ez? Ha örökbe fogadsz, hivatásos nevelőszülő leszel, fizetéssel. Ha sajátot szülsz, pária.
Én nem érzek magamban sem fizikai, sem lelki erőt ahhoz, hogy öt-hat gyereket neveljek, de akinek van hozzá lendülete, tehetsége és képes rá, miért nem teheti meg a társadalom támogatásával? Szerintem ugyanis ez a legnehezebb meló.

Amúgy Európában - talán Franciaország kivételével - valóban nagyon fukarul bánnak az anyák szülés utáni szabadságával, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyerekek után járó összeg többnyire jóval magasabb, mint nálunk a gyes meg a családi pótlék együttvéve. Az apák fizetése meg enyhén szólva is színvonalasabb, mint a mieinké. (Mindez alacsonyabb költségek mellett. Igen, nálunk nyugatabbra lényegesen olcsóbb az élet. Elég családot ismerek hozzá, hogy ezt tudjam.)

kedves hamarevi!

köszönöm, h hozzászóltál és ismét itt vagy
igen, én erről beszélek: akiknek belefér, akiknek kedve van, akik vagy a munkájukat tudják hazavinni vagy pl. a zongoraleckéket otthon adják a nebulóknak (amennyiben megoldható, most ne a kivitelezésről beszéljünk, felvetés szinten ) szerintem nem megoldás három évig alamizsnán élni és még örülni is annak.

én sem véletlenül tanultam azt amit, de azt is tudom, h három gyerekkel hiába az azt amit, ha ezzel máris hátrányos helyzetű vagyok. hiába van három diplomám, nyolc évig leszek itthon, ez alatt a nyolc év alatt kimaradok a szakma vérkeringéséből - nagyjából esélytelennek látom a visszatérést. főleg, h nyolc év kiesik az információáramlásból is, gyakorlatilag pályakezdő leszek, ha vissza akarok menni dolgozni. lesz nálam fiatalabb, gyerek nélküli pályakezdő és őt fogják felvenni. ezért amit tanultam, magam hasznára fordítom, kitaláltam magamnak valamit, amit a gyerekek mellett felszabaduló időben építgetek és ha teljes állásra lesz szükségem addigra teljes állássá növi ki magát.

mert ahogy többször írtam, a gyerek mellett nem hajt a tatár, csak én saját magam, de mivel azért dolgozom itthon, h mindig rendelkezésére állhassak gyerekeimnek, ezért én osztom be az időmet. kényelmesen.

magamnak találtam ki, a meglévő tudásomat most másra és főleg magamra fordítom - így nincs űr, h nem eredeti szakmámban dolgozom. megjegyzem, még örülök is mert amit kitaláltam, az az enyém

én nem látom megoldásnak a bölcsit (ahol lakom nincs is, a legközelebbi városban pedig még terhesen be kell jelenteni a bölcsi igényt...). én (és ez én vagyok) azt látom jó megoldásnak és azért írok erről sokat sokat, hogy az anyukák otthon dolgozhassanak. nyilván lesz olyan, aki három évig főzni mosni takarítani akar, amíg a gyerek alszik és máshoz nem is füllik a foga. de sokan vannak (ilyen olyan okokból) akik dolgozni akarnak, akik valahogy a "felnőttélettel" kapcsolatban akarnak maradni, akiknek van két három órája dolgozni (is). vannak, akik el sem gondolkoztak azon, h ki kéne találni valamit, mert vannak, akiknek az üres, h egész nap vagy házicseléd vagy anya vagyok. ami remek jó, de nem három (vagy az én esetemben) nyolc évig.

én pl. NEM azért tanultam, h három-nyolc évig mást se csináljak, csak takarítsak, gyerekezzek. és nem én vagyok egyedül ilyen!!!! csak én azt is tudom, h mennyire nincs értékén kezelve a távmunka, semelyik fél oldaláról sem, ezért írok róla!

kedvenc témád, szerintem nem kényes csak nem tudok igazán hozzászólni - csak annyit tudok hozzáfűzni: van egy hihetetlen rossz, reformokra szoruló szociális ellátórendszerünk, ami megújításért kiált! szükség van arra, h aki gyerek mellett hajlandó dolgozni, azt is támogassa az állam (és a munkaadó stb stb), szükség van arra, h ne a minimálbér felére kényszerítsenek családokat hosszú évekig!!! bár azt is, hozzá kell tenni, h a szociális ellátórendszert mi adófizetők tartjuk el - és ott fent rosszul osztják el. rosszul, mert a mi pénzünkből kevés marad nekünk és azt a keveset sem igazságosan... na, ez a kényes téma, nem is akarom ragozni bár a társadalom a lehetőségeihez képest elég sokat segít a nagycsaládosoknak, ott a noe is pl. nem tudok túl sokat a témában, de azt tudom, h összetartó közösség és mindenkit szeretettel fogadnak.

nyugat-európában sem dolgozik minden anya távmunkában, de jóval magasabb a távmunka foglalkoztatottság és jóval többen élvezik ennek előnyeit (pl. a gyerek csak akkor nem lát, ha alszik, azalatt dolgozom, nem kell órákat utaznom a munkahelyemre, ezzel időt és üzemanyagot spórolok és a többi, amiről előző cikkeimben is írtam)

biztos vagyok benne, ha az állam megteremtené az ideális feltételeit a távmunkának (ami nem is nagy dolog, csak hozzáállás kérdése), akkor lennének anyukák, akik boldogan élnének a lehetőséggel!

szép napot!
üdv
rindt kata

Kedves bendzso!

Hát persze, hogy értem: te is a vesszőparipádhoz ragaszkodsz, és jól is van ez így. Hiszen valakinek ezt is vállalni kell, mert ez is hiányzik a társadalomból, és bizony sokakat, fájdalmasan sokakat érint.

Szeretném, ha abban viszont egyetérthetnénk, hogy mégsem minden esetben oldható meg, hogy valaki a gyereke mellett dolgozzon IS otthon. (Persze, ilyenkor mindjárt berzenkedek ettől a fogalmazástól, mert szerintem az otthon, a gyerekkel töltött idő egyáltalán nem pihentető, hanem nagyon is kemény fizikai és szellemi munka - csak éppen más témában, mint amiben kiképeztek minket legtöbbünket. Igaz, ez után nem adózik az ember.) És nagyon igaz, hogy aki csak teheti, keressen valamit, amivel otthon pénzt kereshet. Főleg, ha az egy fizetés nem elég az egyre bővülő családnak. De nem mindenki teheti meg mégsem jó lélekkel.

Személyeskedhetek?
Az én szeretett munkám olyan, hogy csoportokat okítok, délután és este. Nem gyerekbarát. Vagy előadáson veszek részt. Egyik sem távmunka. És nincs távmunkásítható része.
És ha még ennél is jobban személyeskedhetek, megemlíteném, hogy van olyan, hogy a gyes mellett azért nem ér rá adózni az ember, mert valamiért extrém mértékben kell figyelni a gyerekre. Például azért, mert cukorbeteg. És így aztán naponta nyolcszor meg kell mérni a vércukrát, ki kell számolni a főtt ételekben is a szénhidrátot, kétszer-háromszor inzulint kell adni. És ezt bizony senki, de senki nem óhajtja átvállalni a szülőktől. Még óvodáskorban sem. (Sőt, iskoláskorban sem.) És most egy értelmes, cselekvőképes, korának megfelelő szintű gyermekről van szó. Milyen lehet, ha valami fogyatékossággal kell megbirkózni a családnak?
Azt mondod, hogy: a társadalom a lehetőségeihez képest elég sokat segít a nagycsaládosoknak, ott a noe is.
Szerintem meg a társadalom nem segít sokat a nagycsaládosoknak. Nekem ez a tapasztalatom. Nagycsaládban nőttem fel. (És nem csak két-három testvérem van.) Vannak egyesek, akik sokat segítenek a nagycsaládosoknak, de a társadalom maga nagyon nagycsaládellenes. Borzasztóan megalázó helyzeteket szül, ha az emberről kiderül, hogy sokadmagával nevelődik. Vagy sok gyereke van. (Neked még nem jutott ki belőle?)
Egyébként a nagycsaládok többsége egyáltalán nem könyöradományt, alamizsnát szeretne. Csak elfogadható minimális életszínvonalat, jogot a nagycsaládosságra, jogot a tanulásra, jogot az elismerésre.
Azt mondod, nincs értékén kezelve a távmunka. Szerintem az anyaság és a gyermekgondozás még kevésbé van.
Azt mondod, három évig kivonni felnőtt embereket a "forgalomból" több mint luxus. Szerintem az anyasággal csak az adózásból vonódnak ki. Ha elfogadod, hogy a gyereknevelés érték, és aki gyereket szül és nevel, akkor meg kell értsed, amit gondolok: egészen egyszerűen másfajta forgalomban van az ember. De nem helyes, ha a létezés peremén, a megtűrt kategóriába soroljuk.
Ezért én nagy örömmel veszem a gyes visszatértét, és szerintem nem lenne attól jobb, ha még ezt a pirinkó lehetőséget is elvennék a tyúkanyó típusú "mater familias"-októl.

Ami meg a gépezést illeti: igen, ezt az időt is munkára fordíthattam volna. De nekem érték az is, hogy veled beszélgethetek itt, és kicseréljük a gondolatainkat.

Sok sikert kívánok ahhoz, hogy minél nagyobb visszhangot verjenek a gondolataid! És persze legalább ennyire szurkolok azoknak is, akik tudnak és szeretnének sok gyereket nevelni, és otthon maradni velük: legyen rá módjuk!

Bocsánat, egyik mondatom hiányos lett. De gondolom, mindenki így értelmezi:
Ha elfogadod, hogy a gyereknevelés érték, és aki gyereket szül és nevel, AZ ÉRTÉKET HOZ LÉTRE, akkor meg kell értsed, amit gondolok: egészen egyszerűen másfajta forgalomban van az ember.

kedves hamarevi

örülök neki, hogy beszélgetünk, persze nem mindig a gyerek-munka, szükségünk van felnőtt, hasonszőrű, hason-problémájú emberek társaságára is - megjegyzem, két legjobb barátnőmet az internetnek köszönhetem, kettőjük közül az egyik azóta még távmunkában dolgozik is velem pedig nem is onnan indult a barátságunk

akárhogy is értem, amit mondasz, meg is értelek, de megint csak két szituációról beszélünk.

írok egy másik példát, hátha közelebb kerülünk a távmunka fogalmát és életmódját tekintve.

ha azt mondanám neked, hogy havonta adok neked ezer oldal kéziratot, amit a hónap végére be kell magyarázni a számítógépbe (ez ki ki gyorsaságát tekintve) napi egy-két óra. ezért megkapod a minimálbért. ehhez nem kell napi másfél órákat minimum utaznod a munkahelyedre (benzint, pénzt, időt spórolsz) ha a gyerek beteg, akkor is esténként egy-egy órát, vagy az ebéd utáni alvás idején egy-egy órát rászánsz - akkor nem vállalnád el?

gyes relációjában: most kapjuk a 27 ezer körüli gyest a nagy közösből, senki nem fizet járulékot utánunk. az én felvetésem szerint, megkapod a munkáltatótól a napi két-három órás munkára a 72 ezer körüli minimálbért, de én mint munkaadó nem fizetek járulékot utánad, nem tartok fenn irodát, külön internetet stb. a munka (mivel nem sürgős) elkészül, te többet kapsz, mint a gyes - és a lényeg: nem kell aggódnod, h mi lesz a gyerekkel, amíg dolgozol? mi lenne? alszik előttem mindig az lebeg, h nehogy bölcsibe kerüljön a gyerek, nehogy bébiszitterek hada vigyázzon rájuk, hanem ha nyári szünet van, ha betegek - ÉN az anyukájuk legyek velük.

a fenti példa abban az esetben ideális, amikor nem tudod a munkádat hazavinni, ott úgysem dolgozol,mert gyesen vagy - de van egy cég, akinek szüksége van ilyen jellegű munkára - folyamatosan. Nekem mindegy, h ki gépeli be, csak be legyen gépelve, neked pedig több pénz jár, mint a gyes. értékeden vagy kezelve, mert az az állami támogatás, h ugyanúgy nem kell járulékot fizetni, mint most, de kaphatsz fizetést.

hosszú távon pedig vagy mégis ennél a cégnél maradsz, csak mivel három évig megbízhatóan dolgoztál, kapsz komolyabb feladatokat is, vagy vissza tudsz menni eredeti munkahelyedre - de három évig felnőtt dolgokkal is foglalkoztál, nem csak gyereket neveltél, takarítottál és főztél.

mindegy. jelenleg gyed mellett egyáltalán nem, gyes mellett is mindenféle kötöttségekkel lehet dolgozni, megnehezítve mind a te, mind a munkáltatód életét.

nem tudom, h mit okítasz, és hogyan is zajlik egy normál munkanapod (amikor még nem volt gyereked). de a te esetedet úgy tudnám átalakítani távmunkára, hogy adott esetben nem az iskolába mész be munkaidőben felkészülni az órákra, hanem otthon felkészülsz az előadásaidra és szigorúan akkor nem vagy otthon, amikor azt a néhány óra előadást le kell adni.

kérdésedre a válsz: igen, engem is bátornak tartanak (ez az udvariasabb megfogalmazása a bolondnak), h három gyerekem van. egy barátnőm, ha vigasztal, minden nehézségemet a gyerekeimnek titulálja - nem képes felfogni, h nem a gyerekek okoznak nekem gondot

de pont a minap lepett meg az önkormányzatunk - a legszebb az volt, h egyáltalán nem számítottunk rá, annyira kedves levelet fogalmaztak, hogy inkább éreztem bátorításnak, mintsem értékén alul kezelésnek a három gyerekem

jaj, viszont én nem értek egyet veled abban, h gyereket nevelni kemény fizikai és egyéb munka. nekem legalábbis a gyerekeim soha egyetlen egy percig nem jelentettek kemény fizikai munkát, még akkor sem, ha éppen egész nap cipeltetni akarják magukat. szellemi munkának sem tudom tekinteni, még akkor sem, ha nem vagyok pedagógus. viszont élvezem azt, ahogy egy-egy verset megtanulnak, vagy gyártmányolnak meglepit (már el is készült a fotóanyag az újabb cikkemhez, remélem, előbb utóbb fel is töltöm a honlapra

na a főzés, takarítás... az számomra a fizikai és szellemi fájdalom, teher, de azt akkor is el kell végezni, ha nincs még gyereked, vagy lejár a gyes.

akárhogy is kerülgetjük a témát, én akkor érezném, h az anyaságot értékén kezeli a társadalom, ha aktív felnőtt embereknek tekintenének minket, ha kaphatnánk munkát otthonra, ha lejár a gyes nem jelentene problémát a merre tovább, ha békében nevelhetnénk a gyermekeinket és nem kellene minden reggel rohanni, nehogy elkéssünk a munkahelyünkről, ha nem nézné rossz szemmel a munkáltató, h két napot oviban van a gyerek és utána két hétig beteg és nem megyek. szóval, ha rugalmasan kezelnék az anyák idejét - és én ezért vagyok távmunka párti, mert bizony annál rugalmasabb megoldást nem tudok elképzelni

na, megint jó hosszú lettem, de megint tudsz csemegézni az ötletbörzémből

szép napot

üdv
rindt kata

Sziasztok!

már megint én:))
hamarevi-vel kell egyet értenem: szerintem a anyaság igenis tekinthető munkának. Nekem legalábbis sok szellemi erőfeszítésembe kerül, hogy mindenük meglegyen (és most nem játékokra gondolok), időben, tartsuk a napirendjüket (ami szerintem a legfontosabb ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak legyenek), folyton miért? -ekre válaszolni, mindig figyelni, bajuk ne legyen, éppen mit csinálnak, ha segítség kell ott lenni, ha kérdésük van válaszolni, némi szellemi csemegét nyújtani (mesék, versek stb), ráadásul én egy nagyon intoleráns és türelmetlen, valamint alkalmazkodni képtelen ember vagyok, mindenki féltett, mi lesz, ha gyerekem lesz. nekem nagyon nagy erőfeszítés, hogy türelmes legyek, mindig kedves stb. (természetesen nem tartom magam szentnek, nem mindig sikerül...) és számomra rendezett környezetük megteremtése fizikai elfoglaltság, bár itt bendzso-val értek egyett, mert ezt akkor is meg kell, ha nincs gyerek, vagy lejár a gyes. Szóval nekem ez munka értékű. És nem értem, miért kéne munka mellett dolgoznom azért, hogy enni tudjak adni a gyereknek. Nyugaton - igaz, tudom, rövidebb ideig, (néhány hónap, max 1 év), de gyed-hez hasonló pénzt jóval magasabbat kapnak az anyák. és a családi pótlékhoz hasonló pénz is magasabb. Már legelőször is írtam, hogy szerintem ez igenis az állam feladata, nem az enyém. Én adóztam eleget, mielőtt gyerekem lett, és még vagy 40 évig fogok is. Kellene, hogy ebből fussa a gyerekem támogatására, de ebbe most ne menjünk bele, ez egy másik téma:))

Persze, aki dolgozni akar tegye, én is próbáltam, de nekem nem ment. Viszont azt sem értem, hogy abban a nagyon értékes kb. fél-1 órában, amim van akkor, amikor alszanak, (többet alszanak, de a főzésen kívül a házimunkát alvásidőben csinálom), szóval ebben a röpke időben szeretek egy könyvet a kezembe venni, vagy csak lógni a neten, de ez kikapcsol, pihentet. a bedolgozós munka nem. És minden munkához jár a pihenés szerintem.

az az igazság, hogy szerintem nagyon jó ez a téma felvetés, jó beszélgetni róla, sok szemszöget megismerni, de igazán nem fognak közelíteni az álláspontok, mert úgy vettem ki a hozzászólásokból, hogy nagyon különböző életet élünk, nagyon különbözően látjuk a dolgainkat.

üdv mindenkinek
Kriszta

kedves kriszta

én örülök, h ismét vagy, legalább tovább görgetjük a fonalat

ahhoz nem tudok hozzászólni, h szellemi munkának érzed a gyereknevelést, mert én nem - ezáltal ezen a fronton teljesen más érzelemvilággal bírunk. félreértés ne essék - én sem vagyok sem hős anya, sem ős anya, de még anna és peti anyukája sem, akinek olyan angyali türelme van, h minden mese végén már már elbőgöm magam, h honnan ennyi türelem és ötlet... nekem is vannak rossz napjaim és engem is fáraszt, h két hete mást se csinálok, csak a családfánkat sorolom. de meg is szoktam nekik mondani: tudod te magadtól, szerinted? és ne fárassz ezzel örökké. most lehet követ dobálni

amikor első kisfiamnál rádöbbentem arra, h az internetről összeollózható ideális anya és feleségképnek képtelen vagyok megfelelni, egyszerűen megkönnyebbültem, hogy őszinte vagyok magammal. egyszerűen nem akarok külső ideál képeknek megfelelni, úgy nevelem őket, úgy beszélek velük, ahogy őszintén jön belőlem. ezért, ha éppen kín kitalálni, h mit játszunk, akkor nem akarom a szájukba adni, h mit mondjanak, mit rajzoljanak. hagyom őket. már a nagyok elég nagyok, remek jó játszótársaik egymásnak, nem egyszer előfordul, h ők mondják, h most hagyjam őket játszani, én ha belebeszélek (és így mondja ) csak elrontom a csata menetét.

ugyanakkor én remek jó játéknak tartom a közös rendrakást és takarítást is, ami nem játék, de ők annak veszik. persze, ha sietni kell valamiért, akkor inkább akadékok, de messzemenőleg bevonom őket a mindennapi teendőkbe.

szóval mi valahogy együtt játszunk és mellettem tanulják a nemszeretem dolgokat is. semmi sem erőszak, de ha az egyik látja, h a másik segít, akkor az is be akar kapcsolódni, kérés nélkül.

szóval nekem ez az anyaság addig, amíg házon belül vagyunk sokkal inkább az élet könnyebb feladatai közé tartozik, mint megerőltető munkának...

ezért aztán nem is érzem az állami támogatás akkora szükségességét, mert egyszerűen nem tudom munkának tekinteni a gyereknevelést - az számomra jó, kikapcsol és maga a CSODA - akkor is, ha éppen a pokolba kívánom a hisztit. de ahogy nekem is vannak hisztisebb napjaim, így nekik is lehetnek.

nekem nem egyértelmű, ahogy te is mondod, hogy az állam kutya kötelessége nekem tisztességes fizetést adni, ezért nem is gondolom ennyire komolyan, sőt egyáltalán nem.

ha belegondolok abba, h amióta vállalkozom, mennyi adót fizettem be, akár már a rózsadombon is lakhatnék, mégis csak a 27 ezer gyes jár nekem is, ugyanúgy, mint aki életében egy percet sem dolgozott vagy csak minimálbéren élt.

ráadásul ezzel az erővel a tanár is, az orvos is, az összes állami alkalmazott is felvonhatja a szemöldökét - ők is az államtól kapják a fizetésüket. vagy a nyugdíjas is, aki egy tisztességesen ledolgozott élet után kéri a jussát. amit ma befizetünk az állami nyugdíjrendszerbe, azt a mostani nyugdíjasoknak fizetik ki, lehet, mire mi odajutunk,már nem is lesz mit kifizetni (ez totál más téma, ne vonjuk be). de előre szólok, majd, ha nyugdíjasok leszünk, akkor is méltánytalan lesz az állami juttatás.

ráadásul mit jelent neked, h értékén kezelni? és nekem mit jelent? pályakezdőként nettó majdnem duplája volt a fizetésem, mint a férjemnek állami alkalmazottként 5 év vezetői beosztás után. én egész jó fizetéshez "szoktam", ahhoz képest a gyes nevetséges. aki pedig soha nem dolgozott, annak meg a gyes is soknak számít.

annyira relatív, h ki mit tekint értékének, ennek nem lehet megfelelni még állami szinten sem.

és itt jön az én imádott vesszőparipám:

nekem kevés a gyes, én értékén alulinak tekintem, én nem akarok a fizetésem töredékéből élni fél évig sem, nemhogy három évig, sőt nyolc évig.

tehát én (és hidd el, rengetegen vagyunk így) felszabaduló időnkben nem wellnesezni akarunk, nem könyvet olvasni (igaz, manapság jóval kevesebbet olvasok,mint megboldogult lánykoromban), nem moziba járni, vagy kávézózni, vagy extra sütiket sütni, vagy portalanítani a könyvespolcot hetente, hanem, amíg a férjem megnézi este a kedvenc sorozatát (ami egy percig sem érdekel) egy kicsit dolgozom. ő is jól jár, én is. ő is kikapcsol, így én is - mert tudom, h az elvégzett munka után egy kicsivel több lesz és nem lesz gond a csekkek befizetése - ez megelégedéssel tölt el.

tehát, lehet, h te nem akarsz dolgozni, de sokan vannak, akiknek ez sokkal inkább belefér, mint semmi mást nem csinálni, "csak" háziasszonynak lenni.

ha nekem kevés a gyes, akkor nem örülök, h három évig csak megszorításokkal dolgozhatok, ha kapok egyáltalán munkát, mert egyenlőre a munkaadók többségét senki sem ösztönzi és nem is gondolkoznak el rajta.

szóval a távmunka abszolút mellőzése azoknak a problémája, akiknek kevés a gyes, nem az államtól várják a gondoskodást, hanem maguk szeretnének boldogulni.

tehát nem az a cél, h közelítsenek az álláspontok (bár én egy abszolút járható lehetőségről beszélek, aki akar el is gondolkozhat rajta és talán ki is talál magának valamit), hanem a pillanatnyilag szemfényvesztő politikai megoldás helyett egy sokak számára járható alternatíváról beszélünk. a magam részéről a három év gyes megint csak elodázása 300 ezer kismama munkahelyi problémájának megoldására, a gyes összege pedig fordítható lenne másra is, ha magunkról gondoskodhatnánk gördülékeny keretek között

hát soraidra én ezt gondolom

üdv
rindt kata

Sziasztok!
Krisztának kell igazat adjak: nem fognak közelíteni az álláspontjaink. Nem baj. Tudunk egymásról, elfogadjuk egymást másnak.
Egyikünk sem tökéletes anya, mindegyikünk másban gyenge, és másutt vannak az erősségek. Én nem szoktam meg soha a magas bérszínvonalat. De azt sem, hogy a számlákra ne teljen.
Örülök annak, hogy vannak akik meg tudják oldani otthonról a munkájukat, és fontosnak tartom, hogy ezt az állam elfogadja. Ezt le kell szögezzem, hogy ne érts félre. De kérlek, bendzso, egy picikét fogd fel más szemszögből (jó, önző vagyok, az én szemszögemet kínálgatom neked): hiába biztatja a bálnát a sas, hogy csak lengesse meg a szárnyait, és máris a levegőben lesz - nincs szárnya! Nem megy neki!
Nem lehet elfogadni, hogy van, akinek képtelenség?
Nem azt mondom, hogy senkinek nem fog menni, nem akarok nyafogni - csak azt, hogy van, akinek nem megy, és kész. Lehet, hogy vannak szárnyas bálnák is, de a hegytetőre nem tudnak felrepülni. Viszont elképesztő mélységeket járnak meg - akár minden nap.
Érthető a képem?

És továbbra is ragaszkodom ahhoz a gondolatomhoz, hogy gyereket nevelni nehéz munka. Ezt azért mondom, mert amikor fél évre kiszálltam az itthoni mókuskerékből és beálltam a munkámba, úgy éreztem, hogy ott csak a lábam lógatom. Pedig pörögtem ott is, meg itthon is. Az is igaz, hogy nagyon szeretem a munkámat is. És nem szeretnék szakmát váltani.

(Azt tudtátok, hogy a franciáknál is három évig lehet otthon maradni?)

Szeretném, ha sikerülne a távmunkát jobban elfogadtatni a társadalommal, de azt is szeretném, ha nem tartanák munkakerülőknek az otthon valóban NEVELŐ anyákat. Főleg a nagycsaládosokat. (És ennek természetesen van több vonzata is, az anyagi csak az egyik.)

szia hamarevi

ahogy mondtam, nem az a cél, h álláspontjaink közelítsenek, hanem az, hogy beszélgessünk

ha maradok a te példádnál, ami jó példa, akkor azt is mondhatnám, h én inkább a többi sast biztatom és nem arról van szó, h a bálnát akarom repülni tanítani. nem beszélve a nagy sasról, aki úgy is gondoskodhatna a gyesen lévő kismamákról, h támogatja a munkában és nem nehezíti meg az életét

hidd el, elfogadom, ha valaki nem tud, vagy nem akar dolgozni (nálam elfogadóbb emberrel kevéssel találkozol, csak én képviselem az álláspontomat ), sőt, mivel csak kettőtökkel beszélgetek, az az érzésem, h én vagyok az egyedüli anyuka, akinek jó, ha megoldja, h otthon tudjon dolgozni.

én nem érek rá órákat autózni a munkahelyemre, én nem érek rá munkahelyen lábat lógatni (ahogy te is érezted ) én sajnálom a pénzt benzinre, engem zavar, ha itthon megy a fűtés az üres lakásban, mert senki nincs itthon, mert mindenki "dolgozóban" van, de a fűtésnek mennie kell, h ne hűljön ki estére a lakás. engem zavar, pontosabban nem tudok egy nyolc órás munkaidőt összeegyeztetni az óvoda és iskola nyitva tartásával, nálunk még bölcsőde sincs. viszont nekem kevés a gyes, borzasztóan kevés - ezért szeretek itthon dolgozni, amit az államnak támogatnia kéne, mert anyaként úgy aprózódom szét, h senkinek ne legyen kára belőle, még nekem sem. három gyerekkel, nagycsaládosként

ha nyugat európában az államok tudják preferálni a távmunkát, össztársadalmi szinten 24-30% körüli a távmunka foglalkoztatás, itthon miért csak 4% körüli?

ráadásul nemcsak a gyesen lévő kismamáknak lenne ideális munka, hanem ahogy előző cikkemben írtam, olyan személyeknek is, akik mozgásukban korlátozottak - lehet, ők is szívesebben dolgoznának több pénzért, mint a rokkant nyugdíjért otthon ücsörögnének.

igen, van, aki képtelen összeegyeztetni, de mi van azokkal, akik összeegyeztetnék, csak még nem gondoltak rá?

a részemről nem arról van szó, h az anyákat lábat lógatónak tartanám - hanem arról, hogy van egy hihetetlen rossz és igazságtalan szociális ellátórendszer, ami javítására én ezt az alternatívát látom megoldásnak, főleg hosszútávon, hisz a gyes letelte után is legalább annyiszor jelen kell lennünk gyermekeink életében, mintha itthon lennénk. ha lejár a gyes, nem azt jön, h betolod az oviba őket és éled életed, hanem bizony betegek lehetnek, nyári szünetek vannak, holnap megint 1/2 1-kor el kell hozni őket az oviból, mert a tantestület ünnepel, nem lesz, aki vigyázzon rájuk - ezt munkahely mellett nem lehet megcsinálni, bébiszittereket meg nem akarok fizetni.

amúgy tegnap ezt csináltuk - mindenki élvezte
http://kismamaruha.net/magazin/eletmod/238-karacsonyi-ajandek-babamancsok-altal

szép napot mindenkinek

üdv
rindt kata