Egy amerikai édesapa úgy döntött, hogy felvállalja az igazságot, miszerint a gyereknevelés szívás. Közösségi oldalain, ahol megosztja az ezzel kapcsolatos gondolatait, már ezrek követik. Őszintén, kendőzetlenül beszél arról, hogy mennyire sántítanak az Insta-szülők posztjai.
Nem érti, hogy miért kell úgy beállítani a kisgyerekes korszakot, mint egy tökéletes, mindig vidám, problémamentes időszak.
Nem érti, hogy miért jó egyeseknek teljesen más képet mutatni önmagukról, nem kis kárt okozva ezzel azoknak a leendő szülőknek, akik olvassák és elhiszik a sok hazugságot. Szerinte sokkal többet segítene, ha mindenki őszintén elmondaná a jó és rossz oldalát is a szülőségnek. Mert igenis vannak rossz oldalai is. Minden családban.
A 42 éves apuka már az elején leszögezi, hogy nem utálja a gyerekeit. Ő a gyereknevelést utálja. Akkor tapasztalta meg mindezt, amikor a felesége elvállalt egy nyári munkát, így ő maradt otthon az gyerekeikkel. Boldogan vállalta a feladatot, mert korábban irigykedve nézte a feleségét, hogy ő otthon maradhat, kényelmes ruhában járhat és egész nap csak játszania kell a gyerekekkel. Nem is gondolt arra, hogy bármi baj lehet, hiszen a felesége már kialakított egy napirendet, neki semmi más dolga nincs, csak követni a kitaposott utat.
Hamar jött a felismerés. Ez az egész nem az, amit ő elképzelt.
1. Itt nincs pihenő idő
Az apuka elmondása szerint bárhol is dolgozott korábban, mindenhol voltak szünetek. Soha, sehol nem kellett megállás nélkül figyelnie, koncentrálnia és készültségben lennie. A gyerekei mellett viszont nem volt megállás.
Ez volt az első jele annak, hogy otthon teljesen másképp működnek a dolgok, mint ahogy azt ő elképzelte.
2. Nyolc óra alvás egyhuzamban? Felejtsd el!
A második jel az alváshiány és a vele járó kellemetlenségek. Hogy a gyerekek nem alszanak nyugodtan éjszaka? És délután is egy kínszenvedés, mire lepihennek? Erről senki beszélt korábban. Vagy mégis? Emlékezett, hogy a felesége néha fáradtságra panaszkodott, de az, amit most érez, meg sem közelíti azt, amire korábban gondolt.
3. Viszlát csend és nyugalom!
Néhány nap után rájött arra is, hogy a gyerekek nem csendesek. Kifejezetten nem. Képesek olyan hangos alapzajt csapni egész nap, hogy a nap végére úgy érezte, hogy a saját gondolatait sem hallja. És nincs rajtuk kikapcsoló gomb! Pedig szerinte néha hasznos lenne. Nem csak a gyerekeknek.
4. Nyugodtan enni? Az meg mi?
Fájdalmas felismerés volt, hogy olyan, mint nyugodt étkezés, nincs többé. Legalábbis amíg a gyerekek kicsik. Korábban nem értette, hogy mire gondolt a felesége, amikor arra panszkodott, hogy nem lehet egy kávét nyugodtan meginni. Miután ő volt otthon a fiukkal egész nap, hamar megtapasztalta mit is jelent ez.
Az csak a kezdet, hogy nem tudsz megenni egy almát anélkül, hogy valamelyik bele ne harapna, és ne köpné a tenyeredbe. Ez egy apukának nem természetes. Bármilyen természetesnek is tűnik az anyuka részéről, apukaként nem tudott mit kezdeni a tenyerébe köpött gyümölccsel. Nem találta bizalomgerjesztőnek.
5. A nap végén hátradőlni? Na, azt nem lehet!
Az apuka őszintén beszámol arról is, hogy sokszor nem értette, hogy miért szalad az egész lakás, mire ő hazaér. Néha kételkedett benne, hogy a feleségének nem volt ideje elpakolni. Az, hogy ereje nem volt a nap végére, fel sem merült benne. Mindaddig, amíg nem neki kellett megcsinálni.
Az első napok után szomorúan tapasztalta, hogy az egész lakás, a konyhától a fürdőig, egy kész káosz estére. Hősiesen összepakolt, de szomorúan tapasztalta, hogy a következő nap végén ugyanaz a kép fogadta. A következő napon ugyanaz. És így tovább!
Az apuka őszinte megnyilvánulásait sokan értékelik a közösségi médiában. Sokan kiállnak mellette, hiszen önmagukra ismernek. Számos apuka írt neki elismerő üzenetet azért, amiért ezt fel merte vállalni. Elmondásuk szerint mostantól ők is másképp néznek a feleségükre, illetve az otthon töltött időszakra. Sokan elgondolkodtak és megfogadták, hogy igyekeznek sokkal jobb férjek és apukák lenni most, hogy látják a gyereknevelés árnyoldalait is.
Kép forrása: Tatiana Syrikova fotója a Pexels oldaláról
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)