A családon belüli erőszak Magyarországon legalább egy millió nőt és a hozzájuk tartozó gyermekeket érinti. Mégis általában elhallgatás és tagadás veszi körül.
Formái:
- Fizikai bántalmazás
- Lelki, érzelmi erőszak, érzelmi zsarolás, megfélemlítés
- Szexuális erőszak
- Gazdasági erőszak, pénzügyi, anyagi függőségben tartás
- Elhanyagolás, elszigetelés
Áldozatai, sértettjei:
- Házastársak, intim partnerek
- Gyermekek
- Családban élő idős személy
Nem a bántalmazott szégyene az, ha bántották, megalázták, hanem azé, aki elkövette! Fontos, hogy a bántalmazottak, veszélyhelyzetben lévők ne szigetelődjenek el, merjenek segítséget kérni, beszélni a problémáikról, szakemberhez fordulni.
Ha Neked van olyan ismerősöd, aki áldozat és segíteni szeretnél rajta, akkor most megteheted! Itt a lehetőség!
Hiszen ha minden héten meghal egy nő, és minden hónapban egy gyerek családon belüli erőszak áldozataként, akkor valószínűleg az Te környezetedben is van olyan ember, aki a segítségedre vár.
Soha nem tudhatod, hogy esetleg Te kerülsz-e ilyen kiszolgáltatott helyzetbe. És ekkor ki véd meg Téged?
Kinek az érdeke, hogy mind a mai napig az ENSZ kérése ellenére nincs önálló törvényi tényállás a családon belüli erőszak ellen Magyarországon?
Itt olvashatod az ENSZ CEDAW bizottságának 2005-ben a Magyar Köztársasághoz intézett levelét, melyben ezen dokumentum széles körű nyilvánosságra hozatalára szólítja fel az illetékeseket.
Miért van szükség önálló törvényi tényállásra a családon belüli erőszak ellen?
ITT MEGTUDHATOD!
Ha Te is egyetértesz vele, hogy legyen önálló törvényi tényállás a családon belüli erőszak ellen, akkor kérünk, hogy aláírásoddal segítsd a kezdeményezést! Amennyiben szerepet vállalnál a szükséges 50 000 aláírás határidőre (2010. augusztus 5.) történő összegyűjtésében, nagy örömmel fogadnánk segítséged.
Az aláírásgyűjtéshez szükséges dokumentumok letölthetőek INNEN.
A kinyomtatott és aláírt gyűjtőíveket a következő címre lehet beküldeni:
Balázsné Halász Pálma, 1583 Budapest, Pf.: 76.
Természetesen ellene vagyok, és jó lenne, ha végre elfelejthetnénk azt a "szlogen-t", hogy a rendőrök csak akkor lépnek közbe, ha vér folyik...
" A családon belüli erőszak mint önálló büntetőjogi kategória kiküszöböli, hogy a kisebb súlyú, jogilag jelenleg nem értelmezett erőszak megnyilvánulások büntetlenül maradjanak, és azt is, hogy az elkövető több jelentéktelen büntetéssel ússza meg a családtagok hosszú évekig tartó bántalmazását. "
A törvény keresztülvitelével csak azt érnék el, hogy egyesek bosszúból is feljelentenék a partnerüket, pl. egy megromlott kapcsolatban. Válópereknél így is hányszor derül ki, hogy igaztalanul vádolták egymást a házasfelek!
Én úgy gondolom, hogy a családon belüli erőszak ellen legtöbbet a nők tehetnek, felelős gondolkodással, megfontoltsággal, a jövendőbeli partner alapos megismerésével. Ha ennek ellenére mégis előfordul ilyesmi - mert ez is benne van a pakliban -, akkor meg az első alkalommal ott kell hagyni, mielőtt nagyobb baj lesz! Ja, hogy ez nem kényelmes?...
Ne haragudj, hogy megszólítalak, de nyilvánvalóan teljes tudatlanságban élsz a csakádon belüli erőszak kapcsán, még hogy a nő felelős. Szóval szerinted az áldozat a felelős, ha meggyilkoljál? Miért ment arra igaz.
A családon belüli erőszek legyen az férfi vagy nő aki elviseli fokozatosan épül fel. Az erőszakos személyiség nem egyik napról a másikra vállik ilyené, hanem lépésről lépésre. ezzel egy furcsa spirálba rántja áldozatát. eleinte csak egy-két dorgáló szó, meg a barátnőd (barátod) ne jöjjön ide mert ... és ez szép lassan totális elszigeteléssé alakul. Illetve a dorgálásból terror lesz, vagy esetleg verés is. Az áldozatok pedig segítség nélkül egyszerűen képtelenek kimászni a helyzetükből. Női pédákat fogok hozni, mert azt jobban körbe jártam, de ez jelentkezhet fordítva is. Pl. egy gyeden lévő anyuka, ugy gyakorlatilag jövedelem nélkül marad, a férfje nagyon egyszerűen megtudja oldani, hogy végül is teljesen pénz nélkül maradjon és máris ott az anyagi kiszolgáltatottság innen már csak egy lépés hogy kiderüljön nem jó semmire, semmit sem csinál jól, a férjének csak kára van belőle, ezért jobb ha otthon ül mert csak a szégyent hozza a fejére. A hülye barátai rossz hatással vannak rá, örüljön hogy kap enni stb. Mivel "nem javul" a nyomorult hamarossan elcsattan az első pofon is, amit aztán követnek a rugások és stb.
Nagyon jellemző magatartás, hogy akkor abból indulunk ki, hogy majd lesz bosszúból feljelentés és EZEK ELKERÜLÉSE VÉGET SZENVEDJENEK A VALÓBAN ÁLDOZATOK elképesztő. A rendőrség, meg a szakértők majd kiszűrik, hogy ki hazudik, de engedtessék meg, hogy végre legyen kiút az ilyen szerencsétleneknek.
Legtöbbet valóban a nők tehetnek pl. nem írnak ilyen a Vacsihoz hasonló hozzászólást, hanem előveszik az empátiájukat és elgondolkodnak. Egyébként az alaposan megismert partner is megváltozhat hiszen a házasságon hosszútávon tartanak, egy-egy betegség, klimax vagy élethelyzet is kihozhatja a terrort a másikból.
Egyébként elmondanám, hogy egy ismerősömről férje halála után derült ki, hogy év tizedeken át nem lehetett saját ágy, hanem a férje lábánál kelett összekuporodva aludnia, mert a férj szerint "annyira ostoba, hogy nem is érdemli meg" ugyanezene okokból nem nézhetett tévét és nem halgathatta a rádiót. Megmondom őszintén rettenetesen meglepődtem és zavarban is voltam, hogy mind ezt a környezete észre sem vette. Csak a változást vettük észre, hogy no csak az Évi milyen jó kedvú vidám teremtés ezt eddig nem is tudtuk.
A bosszúállók egyébként most is jelentgetnek pl. hogy megerőszakolták akkor ne legyen ez sem büntethető, mert ugye esetleg néhányan csak bosszúból jelentik fel a nem tudom kit, ergo ne törődjünk ezzel fontos hogy ne lehessen ilyen módon bosszút álni a valódi áldozatok meg menjenek a sóhivatalba hogy is írta Vacsi "mert ez is benne van a pakliban -, akkor meg az első alkalommal ott kell hagyni, mielőtt nagyobb baj lesz! Ja, hogy ez nem kényelmes?...
Hát mit mondjak szivesen mesélnék...
Ha bosszúból feljelentenek az APEH-nél , mondjuk alaptalanul, akkor az APEH vizsgálatot is el kellene törölni, mert megbélyegeznek, hogy adócsaló vagy? Hát ez nem így működik, szerencsére.
Már nagyocska voltam, amikor apám italozni kezdett, anyu tele volt panasszal,rendőrség, verekedés, elkezdődött a család szétzüllése.
Mi az anyu pártjára álltunk, válás, majd apuval megszakítva minden kapcsolat, nem törődtünk vele, nem érdekelt, hogyan él, talpra tudott e állni?Eltelt ugy 30 év,anyu egedül élt, jó volt köztünk a kapcsolat.
Idős koromra anyu fekvőbeteg lett, ápolásra szorult.
És itt ért a szörnyü döbbenet.Én a saját édesanyámat nem is ismertem.
Egyszerüen, az én angyalnak hitt édesanyám olyan volt, mint a veszett kutya. A hatalmas egójával mindenkit a földbe akart döngölnj. Vérig sértett, lealázott, és ekkor döbbentem meg, akkor milyen lehetett az apámmal, amikor még ereje teljében volt?????Soha nem bántottam a gyerekeimet, az erőszakot elvetem, még a kutyáimat sem ütöttem meg soha, de anyut egy rettenetes pillanatba pofon vágtam. Igaz azóta is szívből bánom.
Mondanom sem kell, akkor már a türőképességem határán voltam.
Tudatosan, készülve az alkalomra alázott le szavaival a sárga földig. És sajnos, ez nem az állapotából adódott.
Azóta fenntartással vagyok vele.Szeretem anyut ennek ellenére,
de siratom rég meghalt apámat, Ő mit érezhetett, amikor megütötte az én "angyali, ártatlan" édesanyámat. Mert a közvélemény, és mi gyermekei is abban a tudatban éltünk, hogy egy szerencsétlen, ártatlan lélek, aki még a légynak sem tud ártani. Semmivé tette az apámat, szétverte a családot.A mienket is szerette volna, de a mi 42 éves házasságunk kiállta a próbát.
Az a véleményem, harcolni kell az erőszak ellen, de hogyan lehet az ilyen dolgokat kiszürni????? nos ezt mondja meg valaki!!!
Az egyébként meg sem fordult a fejedben, hogy annak idején az édesanyád tényleg ártatlan áldozat volt? Szerinted az idők folyamán ő nem változhatott? ...Már ha igaz egyáltalán ez a történet.
Nem hiszem, hogy egy olyan ember, aki alkoholista volt, és verte a családját, különösebben megérdemelné, hogy sirassák.
Ha valóban 42 év házasság van már mögötted, akkor tudnod kellene, hogy sosem lehet 100%-ig kiszűrni. Egyrészt sosem lehet egy embert 100%-ig megismerni, és bizonyossággal állítani róla valamit, hogy nem képes rá, (még a saját magunkról alkotott ilyen megállapítás sem lehet 100%) másrészt az emberek idővel változnak, másmilyenné válhatnak, mint amilyennek megismertük őket.
Miért hazudnék, mi értelme lenne? Én azt szerettem volna megértetni, hogy csak ugy nem lesz agresszív senki. Vacsi is azt írja jogosan, hogy kettőn áll a vásár!
Igaz az a mondás, mindenkit lakva lehet megismerni!!!!!!!!!!!!!!
Az anyám mindig azt hangoztatta, hogy csodál, ahogy a konfliktusokat kezelni tudom.
Azt is büszkén hangoztatom, az én férjemet nem látták részegen a gyerekeim. És ez az én érdemem is!!!
!Most hatvan éven felül erőmön felül ápolom,az anyámat, pelenkázom etetem, és nekem köszönheti, hogy ilyen magas kort ért meg. De az, hogy a családot, és az apu életét ő tette tönkre, az igaz.
Máskülönben, ha tovább visszük a szálat,a temetésén tudtam meg hogy ujra megnősült a válás után pár évvel, és érdekes módon, azt az asszonyt nem ütötte meg soha És ujra leírom, fáj a szivem az apámért, és a tönkretett gyermekkoromért.
És ha akkor belelátok az igazi történésekbe, biztosan másképp alakul a sorsunk.
Élhettünk volna szeretetbe, békességbe, ha édesanyám egy fikarcnyit is tud alkalmazkodni. Mert valahol a házasság kompromisszum.
Tudom, hogy minden élet más.Azért, hogy megütöttem az anyámat, a mai napig rosszul érzrm magam, de abban a szituban Te sem tettél volna mást. Megjegyzem, megtehettem volna hogy elfekvőbe adom, de én azóta is szedem alóla a pelenkát, és próbálom begyógyítani azt a sebet, amit akkor rajtam ejtett.Mert még mindig nem gyógyult be.
Kivánom, hogy soha ne kerülj ilyen szituációba, csak mielőtt pálcát törsz más felett, és hazugnak nevezed,próbáld megérteni. Ezért kényes téma ez a családon belüli erőszak, mert van ám egy pont, ahol elszakad a megfeszitett cérna, és utólag már senki nem tudja, mikor ki spanolta fel, és az igazság nézőpont kérdése.
Én azt mondanám, hogy jelen pillanatban Magyarországon szégyenletesen megoldatlan ez a probléma. az áldozatoknak nincs hova fordulniuk, nem kapnak valós segítséget sehol sem, így kénytelenek a végtelenségig tűrni a terrorizáló másik fél tevékenységét. Nehogy azt higgye bárki, hogy olyan könnyű kilépni egy ilyen kapcsolatból, pl. egy gyeden lévő anyuka két kisgyerekkel, lakás közös, mit tud tenni, munkahely nincs, vagy csak nagyon nehezen található, különösen ha az ember beismeri, hogy kis gyermekei vannak, a lakást jelen helyzetben baromi nehéz eladni, vagy csak áron alul, tessék abból akkor két normális lakhelyet vásrolni, és mindezt úgy végig csinálni, hogy mellette van az erőszakos partner, akitől amennyire lehet titkolni kell az egészet. Sajnálom, hogy női példát hoztam, de ez áll hozzám közelebb.
Válaszolva a másik kérdésre, apu azért nem igyekezett kilépni a házasságból mert abban az időben nem volt dicsőség elváltnak lenni,a többség megszólta azt, aki elvált, és volt egy anyai nagymamám, amig ő élt, elfogadható minőségben élhettünk, mert Ő volt a villámhárító. Mondjátok meg, Ő miért tudta azt a helyzetet kezelni?Az ő halála után viszont összeomlott minden, és akkor kezdődtek a bajok, és utána már a válás is megtörtént. Azt hiszem, befejezem, és nem irok több kommentet. Örülök, hogy van olyan hozzászóló, aki nem hazugságot lát a történetemben, hanem valahol megérti azt, amit írni akartam, hogy halgatassék meg a másik fél is, mielőtt itélkezünk.
Valamilyen szinten érthető, hogy így elborult az agya a pimasz kölyök viselkedése miatt, de én nem egyértelműen az apát hibáztatom, hanem inkább a családtagokat, akik tétlenül nézték és nem avatkoztak közbe.
Nektek mi a véleményetek erről?
Én úgy gondolom, hogy vagy hasonló példát láthatott a gyerek otthon (verekedés, mint a problémamegoldás fő módszere), vagy a vele nem törődés, azaz kvázi figyelemfelkeltés, segélykiáltás-szerű lehetett a gyerek agressziója. Nem tudom, nem olvasok bulvárlapokat, ott biztos már írtak róla, volt-e az apa alkoholos befolyásoltság alatt tette közben - bár felmenteni ez sem menti fel az elkövetett iszonyat alól -, de hogy elborította az agyát valami, ha más nem, a düh lila köde, az biztos.
Vajon hány ilyen időzített bomba van él akár a közvetlen környezetünkben is?
Nekem az a véleményem, hogy összetett ez a téma.
Amikor a gyerekkel a kezdetekkor baj volt, miért nem vitték orvoshoz? Vagy ha vitték elég volt az a kezelés amit kapott? (biztosan nem, mert továbbra is kezelhetetlen volt.)
Belépett a segítők közé rengeteg hivatalos szerv, de igazi segítséget nem kaptak.
Miért nem foglalkozott vele pszihológus behatóbban? volt egyáltalán valaki aki meghallgatta őket, mennyi ideig foglalkoztak velük?(szakember) vagy SZTK-ra csak ennyi jár????
Megtudták miért agressziv? Kedvesferenccel értek egyet, mert a szülő idegrendszere sincs kötélből. Szerintem egyértelmüen a gyógyítás maradt el, a gyereknél is, és az apánál is. Valami nagy bajnak kellett lenni az édesanyánál is,ha az öngyilkosságba menekült, itt hagyva a gyermeket védtelenül.
Ha az ideggyengeséget örökölte, akkor sem kellett volna csak az apára hagyni , hogy ő oldja meg azt, ami orvosi eset. Itt a baj, hogy a problémás emberekkel nem foglalkozik senki, se gyerekkel, sem pedig felnőttel. Dilibogyó, általában mindenkinek ugyanaz, és mehet!!! Hacsak .....nincs 15000 forintja, hogy maszek rendelésre menjen.
Hát ennek a családnak a tragédiája rávilágit, hogy a társadalomban nagy a baj.
Biztosan nem akarta az apa agyonverni, csak a tehetetlenség vitte rá, bár erre nincs mentség.
Kedvesferenc, Cicvarek, ugye ezt nem gondoljátok komolyan, hogy egy szülőnél ha felmegy a pumpa, mert éppen a gyereke nem úgy viselkedik, ahogy ők azt szeretnék, össze kell verni? Ez esetben sok gyerek meghalna vagy maradandó sérülést szenvedne!
Odavetném az ilyet 5-6 kigyúrt kopasz kétajtós szekrény alkatúak elé, had adjanak neki! Megnézném velük mire menne, meg nadrág szíjával!
Tényleg, és hol volt a család többi tagja, mondjuk a felesége? Senki nem hallotta az ütlegelést, ordítozást? Ha ez az állat már korábban is verte, hogy nem kerültek a gyermekvédelmisek látókörébe?
Remélem a sitten majd kezelésbe veszik, a gyerekgyilkosokat valahogy ott sem tolerálják!
Ha mégegyszer elolvasod a hozzászólásomat, nem mentettem fel az apát!
Viszont hibásnak tartom az iskolát, a gyámügyet, az orvost, hogy miért nem javasolta senki, hogy a szülőket és a gyermeket is vizsgálni kell?
Így utólag megdöbbenhetünk, de ha más nem ,a szomszéd jelenthette volna az örökös brutalitást(mert nem ment meg csendben,az biztos),no de kérdezem én ,kinek, és a másik kérdés az minek?
Mit számit most egy gyerek?
Azt a nézetet vallják, nem veszik ki a családból, mert jobb otthon, mint a nevelőben.Hallottátok, évek óta baj volt, és évek óta nem lett volna megoldás????
Ilyen nincs!!! Csak ugyan az van mint egyébként, amig nem folyik vér, a hatóság nem szól bele a családok életébe, verhetnek gyereket, szülőt, feleséget, egyre megy!
Ezen kellene szerintem válltoztatni.




