Chuck egy alkalommal bejutott egy olyan gyűlésre, ahol a bántalmazott nők alkottak közösséget. Az ő beszámolóik a pszichológus számára új információkat tartogattak.
Rájött, hogy a férfiak által tanúsított fizikai erőszak mellett még rengeteg jellemző viselkedésforma jellemzi ezeket a kapcsolatokat, és szinte mindegyikben megjelenik ugyanaz a mintázat.
Ilyen viselkedésforma volt a nő kontrollálása, elszigetelése, annak az ellenőrzése, hogy kivel beszélget, hova megy, mire költi a pénzt, hogyan neveli a gyereket. A bántalmazó minta összetevője a bevételtől való megfosztás, az állásvállalás tiltása vagy akár a járművezetéstől való eltiltás is.
Chuck Derry arra a következtetésre jutott, hogy az összes viselkedésformának az a célja, hogy minden úgy történhessen, ahogy a férfi akarja, és az erőszak, vagy az erőszakkal való fenyegetés az eszköz ahhoz, hogy a bántalmazó elérje célját. Vagyis az erőszak nem a cél, csupán az a technika, amivel a kontrollt el lehet érni.
Chuck módszere a csoportjában az volt, hogy végtelen türelemmel a megértő kommunikációra tanította a férfiakat. Arra, hogy érzéseiket kifejezzék szavakban, hogy felismerjék azokat, és hogy megoldásokra törekedjenek a viták során.
A buzgó coach házi feladatokat is adott a klienseknek, igyekezvén rávenni őket, hogy otthon gyakorolják az én-közléseket és az asszertív kommunikációt. A beszámolók rendre arról szóltak, hogy a bántalmazó férfiak az új technikát is arra használták fel, hogy biztosítsák saját kiváltságos életüket, és ha az új készséggel ez nem sikerült, hamar feladták.
Miért lehettek ezek a férfiak ennyire elkötelezettek az erőszakkal szemben?
Mit nyertek a férfiak az erőszakkal?
Chuck egyik este feltette a kérdést a csapatának: mit nyertek az erőszakkal? A kérdésre született válaszokat a teljesség igényével közlöm:
• A feleségem/barátnőm félni fog tőlem, így nem megy el szórakozni és nem költi a pénzt.
• Megkaphatom, amit akarok: elmenni szórakozni.
• Tiszteletet.
• A feleségem/barátnőm nem fog velem vitatkozni.
• Felsőbbrendűség-érzést: ő számol el nekem, hogy mikor hova ér oda. Én döntök, nem ő.
• Életben tartja a kapcsolatot - túlságosan félni fog elhagyni engem.
• Pénzt.
• Szexet.
• Minden döntést én hozhatok meg, rá való tekintet nélkül.
• Drogokra költhetem a pénzt.
• Nem kell megváltoznom érte.
• Hatalmat.
• Én dönthetem el, hogy hova megyünk el párként.
• Én dönthetem el, kivel találkozhat.
• Én dönthetem el, mit viselhet.
• Irányíthatom a gyerekeket.
• Ha egyszer megváratott a feleségem/barátnőm, többet nem fog.
• Megfélemlíthetem.
• Félni fog tőlem és nem fog szembefordulni velem.
• Meggyőzhetem, hogy ő cseszi el.
• Csökken az önbecsülése, ezért minden kívánságomat lesni fogja.
• Felnéz rám és minden döntésemet ellenvetés nélkül fogja fogadni.
• Dönthetek a társasági életéről - fenntarthatom a saját imidzsemet az ő kinézetén és viselkedésén keresztül.
• Az ő hibája, hogy megvertem.
• Csak egy tárgy.
• Kapok egy háztartási robotot: bébiszitter, takarítónő, akivel egyben szexelhetek és kaját is ad.
• Fényezi az egómat.
• Szépeket mond nekem.
• Henceghetek vele.
• Ha dolgozik - megkapom a pénzét.
• Rávehetem, hogy otthagyja a munkáját és vezesse a háztartást.
• Elszigetelhetem, hogy a barátai ne fordulhassanak ellenem.
• Eldönthetem, mire költsük a pénzt.
• “Én vagyok a kenyérkereső.”
• Megvehetem magamnak az összes játékot.
• Nem kell törődnöm a feleségemmel/barátnőmmel.
• Ha tönkreteszem a cuccait, ki lesz nekem szolgáltatva.
• Minden infót kiszedhetek belőle.
• Egy dadus-házvezetőnőt kapok.
• Engem vigasztal utána.
• Vacsorával vár haza.
• Haverokat hívok át a tudta nélkül = több meló neki.
• Nulla kompromisszum = nagyobb szabadság.
• Nem kell hallgatnom a panaszkodását, amiért nem mondok el neki dolgokat.
• A feleségem/barátnőm nekem dolgozik.
• Nem kell otthon segítenem.
• Nem kell a feleségemmel/barátnőmmel vagy a gyerekkel időt töltenem.
• Eldönthetem, hogy hogyan neveljük a gyerekeket - kivel játszhatnak, milyen iskolába járhatnak, vagy teljesen kimaradhatok az egészből - megszabhatom, mire van “szükségük” (étel, ruha, pihenés stb.)
• Megszabhatom, mi a valóság, stb.
• Magam mellé állíthatom a gyerekeket vele szemben.
• A gyerekek azt csinálják, amit mondok.
• Olyanra formálhatom a feleségem/barátnőm vagy a gyerekek személyiségét, hogy AZ ÉN DOLGOMBAN segítsenek.
• Bekussoltathatom a gyerekeket az abúzusról.
• Nem kell felkelnem, kivinnem a szemetet, vigyázni a gyerekekre, elmosogatnom, felkelnem éjjel a gyerekhez, mosnom, pelenkát cserélnem, takarítanom, hozni-vinni a gyerekeket, felmosni, hűtőt takarítani stb.
• Senkinek nem kell felelnem.
• Azt csinálhatok, amit és amikor akarok.
• Ignorálhatom/letagadhatom a korábban elkövetett erőszakot vagy felelőtlen magatartásokat.
• Újraírhatom a megtörtént eseményeket.
• Eldönthetem a jövőnket.
• Megválaszthatom, mikor miből lesz balhé, és hogy az mibe fog neki kerülni.
• Igazolhatom a felsőbbrendűségemet.
• Mindig nekem lesz igazam.
• Nem kell meghallgatnom a kívánságait, a panaszait, a dühét, a félelmeit stb.
• Én hozom meg a szabályokat, hogy aztán bármikor áthághassam őket.
• Nem fog segítséget kapni a korábbi verésekért, mert nincsenek barátai, és összezavarom a fejét.
• Meggyőzhetem, hogy őrült.
• Meggyőzhetem, hogy nem vonzó.
• Meggyőzhetem, hogy ő tehet róla.
• Meggyőzhetem, hogy ővele van a probléma.
• Szakíthatok vele.
• Rávehetem a gyerekeket, hogy kémkedjenek az anyjuk után.
• Bekussoltathatom a gyerekeket, hogy ne mondják el az anyjuknak, mit csináltam.
• A gyerekek nem fognak ellentmondani nekem.
• Nem kell beszélgetnem a feleségemmel/barátnőmmel.
• Én lehetek a ház ura.
• Nehezen elérhetővé tehetem magam.
• Így van valaki, akire rásózhatom a dolgaimat.
• Így van valaki, akinek beszólhatok.
• Nem fogja rámhívni a rendőrséget.
• Megmondhatom a gyerekeknek, hogy nem kell az anyjukra hallgatniuk.
• Visszavonattathatom vele a feljelentést.
• Rávehetem, hogy álljon ki mellettem a családjával szemben, az én családommal szemben, a zsarukkal szemben, a bírókkal szemben, ügyészekkel szemben stb.
• Beismertethetem vele, hogy ő a hibás.
A pszichológus mélyen elgondolkodott a látottakon és rájött, hogy ennyi "nyereség" mellett hihetetlenül nehéz lesz rábírni a csoportot, hogy adja föl a viselkedést. Végül úgy döntött, hogy ezt is megkérdezi tőlük: Miért adnátok ezt fel?
A válaszok nem a jó emberré válás igényére céloztak. Minden tételből az derült ki, hogy a bántalmazó férfi csak és kizárólag akkor adja fel a kontrollálást, ha „letartóztatják”, „elválnak tőle”, „távoltartást kérnek ellene”, „a felnőtt gyereke nem hívja meg az esküvőre”.
Nincs más segítség tehát, mint a következetes, összehangolt közösségi válasz az erőszakra, a bírósági rendszerek biztonságos és hatékony beavatkozása, a felelősségre vonás, és az erőszakot szenvedett nők megóvása, biztonságuk biztosítása. A feleségverés elleni csoportok hatékonysága messze alulmarad egy megbízható jogi eljáráshoz képest.
Egyszerűen túl sok "előny" származik az erőszakból. Az erőszak beteljesíti a bántalmazó álmát arról, hogy minden a kedve szerint történjen.
Ezért élnek vele. És maguktól sosem adják fel.
Prokk Noémi fordítása alapján
Indexkép: Depositphotos.com
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)