"A koronavírus ölte meg a fiamat, de nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk" - állítja egy apa

Kercsó Dorottya | 2020-05-25 10:56

Figyeljünk oda a járvány miatt elszigetelten élő gyerekekre, mert a magány és az ezzel járó érzelmi hullámvasút akár visszafordíthatatlan cselekedetekbe is hajszolhatja őket - üzeni egy édesapa.

A betörött képernyő

„Múltkor valaki azt mondta, ez az időszak olyan a gyerekeknek, mint a nyári szünet. Ez nem igaz! Csak egy idióta gondolhatja, hogy olyan! Most feszültek a szülők, mert elveszítették a munkájukat, a gyerekek pedig csak a Fortnite-on és a Facebookon keresztül találkozhatnak a barátaikkal. Nincs tornaórájuk, ahol kiszaladgálhatnák magukat, és nem kapják meg a tanáraiktól azt az ölelést, amire szükségük lenne” – kezdi történetét egy amerikai édesapa, Brad Hunstable.

Gyermeke, Hayden átlagos 12 éves fiú volt: mosolygós, alapvetően jókedvű, de nagyon szeretett Fortnite-ozni, és a játék hatására olykor elöntötték az indulatok. Néhány hónappal ezelőtt dühében a monitorhoz vágta a kontrollerét, ami ettől betörött. A szülei megmondták neki, hogy egy darabig biztosan nem kap új monitort, de ha megfelelően viselkedik, lehet róla szó, hogy ez lesz a születésnapi ajándéka.

„Mint minden más tini, ő is gyakran túl kemény volt saját magához. Élt benne egyfajta versenyszellem is, ezt tőlem örökölte. És mint mindenkinek, neki is megvoltak a maga gyengeségei” – magyarázta a történetet a férfi.

Hayden végül meg is kapta születésnapjára az ígért monitort. Úgy tervezték, online tartják meg a buliját, így végre láthatja a barátait is. A fiúnak már úgy kellett volna a kortársai társasága, mint egy falat kenyér. Néhány nap múlva a nyolcéves húga riadtan szaladt le az édesapjához, és mondta: úgy látta, a fiú felakasztotta magát. Brad már csak a gyermek holttestét vághatta le a kötélről. Hogy pontosan mi történt, már soha nem fog kiderülni, de egy biztos: a vadonatúj monitor ismét be volt törve.

Az ember nem magányra termett

A gyászoló apa egyértelműen a koronavírus ellen bevezetett karanténintézkedéseket hibáztatja a fia haláláért. „Az ember természete nem bírja az elszigeteltséget. (…) A fiam ma is élne, ha iskolában lehetett volna. (…) Valakinek majd felelnie kell ezért.”

Gyerekek milliói élték vagy élik most is társaiktól teljesen elszigetelten az életüket. Amikor kitört a járvány, ez tűnt a legjobb megoldásnak: az egész társadalomnak áldozatot hozni azért, hogy minél kevesebben veszítsék életüket a pusztító vírus miatt.

Ezt a célt a legtöbb országban sikerült elérni, az intézkedéseknek azonban lettek egyéb áldozatai. Kórházból hazaküldött, szakszerű ápolásra szoruló betegek, fiatalok, akiket senki sem látott el, bántalmazó családtagjukkal összezárt nők, idősek, gyerekek. Akiknek a panaszát most senki sem hallotta meg.

A szélsőséges példák mellett pedig még ott vannak a mindennapok lassan felőrlő problémái. A magányos, mozgási lehetőségektől és a barátaitól megfosztott gyerek, akinek a frusztrációja talán nem visszafogott szomorkodásban, hanem agresszióban ölt testet. A szülőt, akinek biztos pontként kellene a gyerek mellett állnia, most felőrlik a saját problémái: a munkahelyének elvesztése vagy épp az otthoni munka és a gyerek tanításának együttes kivitelezhetetlensége. Az összezártságban kíméletlenül felszínre tört házassági problémái. Az aggódás a szerettei egészsége miatt.

Keveset foglalkoztunk a gyerekek mentális jóllétével ezekben a hetekben. Az interneten olvasható, papíron jól hangzó tanácsok a legtöbb családban kivitelezhetetlennek bizonyultak.

A magukra hagyott, feszültségüket megfelelő módon levezetni nem tudó – ne feledjük, hetekig elvileg az utcára sem volt ajánlatos levinni őket – gyerekek pedig rákattantak a számítógépes játékokra, egyéb elfoglaltság és szülői felügyelet híján pedig egyre inkább elmerültek az internet bugyraiban. A szerencsésebbek a barátaikkal chateltek egész nap, de sokan közülük ismeretlenekkel „barátkoznak” az interneten – ennek minden veszélyével.

A Haydenéhez hasonló tragédiák szerencsére ritkák. Az otthon agresszívvá és számítógépfüggővé vált gyerekek jelensége azonban mindennapos. Vigyázzunk most rájuk is nagyon!