A megújulás általában a befelé tekintéssel kezdődik...
A napokban egy érdekes és egyben szomorú tényre figyeltem fel. A televízióban a reklámok fele gyógyszert, vagy valamilyen gyógyhatású készítményt ajánl a nézőnek. Felmerült bennem a kérdés: Ennyire beteg a társadalom? A prevenció, a megelőzés nem divat hazánkban, inkább a tűzoltás figyelhető meg...
Persze ezen gondolatokat már felváltották a saját tapasztalásaim, melyeket az ügyfeleimen keresztül szerzek. Akik felkeresnek, lelki segítséget, inspirációt, egyfajta támogatást várnak tőlem. Olyan emberek, akik elakadtak az életben és nem tudják kívülről szemlélni a velük történt eseményeket, nem látják önmagukat tisztán, s ezáltal a problémából kivezető utat sem. Így nem csak a lelkük szenved, előbb-utóbb testi tünetben is megjelenik a diszharmónia, mely komolyabb jelzés, amire már általában odafigyelnek.
Véleményem szerint nagyon kevesen vannak, akik megadják maguknak mindazt, amire szükségük van ahhoz, hogy egyensúlyba kerülhessenek. A probléma ott kezdődik, hogy nem ismerik önmagukat, s ezáltal nincsenek tisztában sem az értékeikkel, sem a korlátaikkal, sem a lehetőségeikkel. Ha nem tudom, mi tesz boldoggá, hogyan teremtem meg a boldogságot az életemben? Ha nem ismerem a saját egyediségem, hogyan találom meg azt az utat, ami által kiteljesedhetek? Ha nem ismerem a saját gyengeségeimet, hogyan tudom őket átalakítani, hogyan tudom átlépni a saját korlátaimat az életben?
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
A megújulás általában a befelé tekintéssel kezdődik, a tapasztalások átértékelésével, s azt követheti egy újabb irány keresése, mely már összhangban állhat a lelkünkkel. Az önvizsgálat sokszor fájdalmas, de mindenképpen célravezető folyamat, mert olyan felismerésekhez juthatunk általa, melyek eddig csak a felszín alatt keringtek. Amikor megismerjük önmagunkat, megérthetjük a "miértjeinket", s így lehetőségünk nyílik arra is, hogy átalakítsuk a már rögzült negatív mintáinkat, a helytelen reakcióinkat az életben. S talán ami a legfontosabb ráérezhetünk a teremtés ízére, arra a képességre, hogy mi teremtjük az életünket a gondolatainkkal, tetteinkkel.
Így igaz, önmagunk elfogadása, szeretete a legfontosabb, az értékeinkkel és a gyengeségeinkkel együtt. Ha ez működik, akkor az emberi kapcsolatainkban is képesek leszünk a harmónia, az összhang megteremtésére.
Üdv,
Rajmon Beáta