Őröcskék

A kisfiam az átlagnál sokkal hamarabb lett szobatiszta, de alvás mindig balesettel zárult. 5 évesen kezdték kivizsgálni, semmi szervi probléma, telenyomták gyógyszerrel. Ezt nem engedtük sokáig. Jött a pszichológus, úgy gondoltuk, az ártani úgysem árt. Bár már rövid időn belül kiderült, hogy ilyen jellegű oka sincs a bepisilésnek, azért oda járt majdnem 2 évig. Zárkózottsága megszűnt, jót tett neki a terápia, de az alapproblémán sajnos a manócskák kis verse sem segített. Már kezdtünk belenyugodni abba, amit a többi hasonló cipőben járó szülőtől hallottunk: bár ők is mindent megtettek, de semmi nem segített, egyszer csak kinőtte a gyerek. Ekkor jött egy vizsgálat, amely elég súlyos nyomelemhiányt állapított meg. És láss csodát, egy-két hét vitamin, nyomelem szedés, és megoldódott a probléma. Ennek köszönhetően már több hónapja "gyógyult". Azért kíváncsi vagyok, hogy személyes tapasztalatok alapján kinek segítettek az őröcskék.

Nálunk szerencsére nem volt ilyen gond. De amikor egyszer mégis bepisilt, teljesen magát hibáztatta. Sok időbe telt, míg megvigasztaltam, míg meg is értette, hogy nincs baj, nem ő a hibás. Ezután már szívesen segített új ágyneműt húzni, a pisit berakni a mosógépbe és kiteregetni.

Nem szabad ilyenért a gyereket leszidni, büntetni, mert erről tényleg nem tehet.
Idegileg, testileg meg kell érniük rá, hogy éjszaka ne pisiljenek be. Az idegi érést az "őröcskék" is segítik.

Bár nincs gyermekem, sok gyermek van a környezetemben. Ki korábban, ki későbben lett szobatiszta. Sokáig pedagógusként dolgoztam, és csak megerősíteni tudom, hogy szidással, tiltással nehezebben érünk célt. A cikkben javasolt módszert nagyon jó ötletnek tartom. Remek írás!

Sziasztok)
Az énkislányomnál is sajnos fennál a probléma. Nagyon jónak tartom az őröcskéket de a problémánkat nem szüntette meg. Mi csapokat zártunk minden nap...és sok pozítív dologgal próbálkoztam de sajnos hiába(
Egézséges mennyiségben mi is próbáltunk "lélekbúvárt" a siker naptár és ajándékozás minden fajtáját! Eddig sikertelenül! Szervi probléma kizárva...
persze próbálkozunk...folyamatos kontroll alatt tartom ezt a dolgot, immár 4.éve. Bízok és várom h Ő is kinövi majd!

Kedves Mindenki, akik érintettek a témában vagy csak hozzászóltak a cikkhez! Köszönöm, hogy megosztottátok velem a tapasztalataitokat, a sikereiteket vagy éppen a kudarcaitokat. Már az, hogy nyilvánosság előtt meritek felvállalni problémátokat, igen becsülendő. Hiszen sokan inkább hallgatnak róla, mert kínos, sőt, egyenesen szégyen..., főleg, ha a gyermek már nagyobbacska. A módszer, melyet ismertettem, csak egy a sok közül, mely megoldást keres az enuresisre. Nagyon kíváncsi vagyok a sikerességére vagy más, jobban működő terápia felvetésére.
Bagik! Szinte hihetetlen, hogy mennyi minden lehet összefüggésben a bepisiléssel! Jó, hogy megemlítetted a nyomelemhiányt- ugyan, ki gondolna erre???
Babe! Mennyi idős a gyermeked? Ő hogyan dolgozza fel a kudarcot- ha éppen annak éli meg?
Motoflo! Kíváncsi lennék, szerinted meddig tart az idegi-testi fejlődés e területen? "Majd beérik!"- mondhatja a 10 éves kisfiú vagy kislány anyukája is?
Csefeske! Egy leendő szülő is remélhetőleg sok, hasznos olvasnivalót talál a csaladineten! Ki tudja, lehet, hogy Ő maga is szembesül később egy itt felvetett problémával.

Szia Joozsu!
A kislányom már 11 éves! és 8 évesen kezdődött a problémánk!Addig minden rendbe volt!
Nem éli meg kudarcnak mert nem mutatom felé bár ő lehet h érzi!
Az a szerencsém h Ő még igazi kislány, fejben még nem a tini világot éli!!!
Vannak nagyon jó időszakok hisz ez nálla nem rendszeres és nem is kiszámítható! nem tudjuk összefüggésbe hozni a napjaival,egyszerűen csak...megtörténik.Azt erősítem benne h kifogja nőni! Ebben én is csak bízok! Most kezdtünk el egy terápiát...de még nagyon friss!
bízok és hiszem mert úgy kell lennie h minél hamarabb túl leszünk rajta!
Azt gondolom az enuresis központot azért nem árt felkeresni-mi megtettük.

Sziasztok!

Hát a nyomelemhiányra tényleg nem gondoltunk, és ezt nekünk senki sem mondta.
Ezért is fontos ez, vagy más hasonló fórum, mert nagyon sokak problémája. Mi próbáltuk ahol lehet megosztani a problémánkat, persze csak úgy, hogy a gyerek ne szenvedje kárát, és akkor döbbentünk rá, hogy mennyi gyerek gondja ez, amikor szégyenlősen odajöttek hozzánk szülők, bevallották, hogy náluk is ez van, csak ők nem merték elmondani senkinek.
Amit a pszichológus szerint hibáztunk: annyira próbáltuk kímélni a gyereket, hogy teljesen elfogadtattuk vele, hogy nem ő tehet róla. Nem is akart ellene tenni semmit. Tudatosítani kell bennük, hogy nem hibásak, de csak ők tehetnek ellene valamit. Csak kérdezem én, akár egy szervi hiba, akár pszichológiai gond, akár nyomelem hiány ellen hogy küzdjön egyedül? Nehéz ez nagyon.

Szia Joozsu!
Érdeklődve olvastam az írásodat. Teljesen egyetértek azzal, hogy odafigyeléssel és szeretettel sokkal hamarabb célbajutunk, mint dorgálással vagy erőszakkal. Mindhárom gyermekem szobatiszta, és szerencsére csak nagyon-nagyon ritkán fordulnak elő éjszakai "balesetek". Viszont a körömrágással vannak problémáink. A cikkedben azt írtad, hogy erre is léteznek "mesés" megoldások. Tudom, hogy a kitalációk mindenkinek a fantáziájára vannak bízva, de kíváncsi lennék, szerinted hogyan lehetne ezt leküzdeni. Illetve a fent említett szakpszichológus mondott-e ezzel kapcsolatban is konkrétumokat? Köszi!

Kedves JOOZSUU!

Bár nálunk szerencsére soha nem volt ágyba pisilési probléma (eddig) , a cikked nagyon hasznos és érdekes volt! Olyan sok dolog van az életben, a gyereknevelésben, amit az "őröcskékhez" hasonló történettel meg lehetne oldani, főleg a gyerekeknél.Ezért fogom nagy hasznát venni az írásodnak, és azokat a dolgokat amiről a gyerekeim nem tehetnek, esetleg egy mesés történettel megoldani, hátha nekik is könnyebb lesz elfogadni azt a rosszat, amiről ők nem is tehetnek!

Kedves Joozsu!
Úgy gondolom minden szülőnek el kellene olvasni az írásod.
Mindenképpen hasznosnak tartom, ha a gyermeket ilyen és ehhez hasonló "játékos" formában segítjük át egy ilyen , vagy bármilyen kellemetlen problémán.
Véleményem szerint a gyermek, egy ilyen történést szinte minden esetben negatív eseményként él meg, és magát hibáztatja, főleg, ha már iskolás. Részünkről pedig egy megértő, segítő hozzáállás mindenképpen célravezetőbb lesz, hogy könnyebben dolgozza fel, és oldja meg ezt gondot.

Kedves Joozsu!

Anyaként(és gyógypedagógusként is)fontosnak tartom felhívni a figyelmet az ilyen gyermekbarát megoldásokra,mert sokszor a tehetetlenség miatt reagál rosszul a szülő,nincs eszköz a kezében.Az indulatos,büntető hozzáállás ráadásul egy ördögi kört alakít ki,mert a gyermek szorongani kezd,így a probléma még tovább gyűrűzik,esetleg más,addig jól működő területeken is nehézségek adódnak.
Remélem sok szülőhöz eljutnak ezek a sorok,és erőt,ötletet merítenek belőle!

Bumburka, Kicsilak és Többiek! Milyen gondolatébresztőek a hozzászólásaitok! Köszönöm Nektek! Szeretném hangsúlyozni: én nem szakember vagyok, hanem most "újságíró". Azaz közvetítő. Szerintem ez is a feladata elsősorban egy újságírónak: megtalálni és érthetően, jól továbbadni a sokakat érintő vagy érdeklő témákat. Az észrevételeitekből én is tanulok, remélem, Ti is haszonnal olvasgatjátok a sok-sok írást és hozzászólást a Családi Neten.
Bumburka! Mintha csak a pszichológust "hallanám" ki a mondataidból. Pontosan egy ördögi körről van szó: a tehetetlenség a gyermekben újabb és újabb tüneteket produkálhat, a meglévő probléma pedig felerősödhet. Ezért kell a gyermek lelkének erősítése, az ördögi kör megszakítása. Egy gyógypedagógus ezzel nap mint nap szembesülhet. De remélem, egyetértesz velem abban, hogy nem csak a gyógypedagógus feladata az én-erősítés!
Kicsilak, Darin! Alkalmaztatok már probléma-megoldásnál játékos-énerősítést? Mely területen? Kíváncsi lennék rá! A hagyományos szülői neveléstől szerintem ez még távol áll, pedig ahogy írtátok is: nagyon célravezető tud lenni!
Bagik! Ismét egy fontos dologra hívtad fel a figyelmünket: arra, hogy nem a gyerek a hibás, de csak Ő tud tenni ellene. Lám, milyen könnyű ezzel az "őröcskés" módszerrel (is) átesni a ló túlsó oldalára! Volt olyan a sok-sok évi küzdelem közben, hogy Ti, Szülők is majdnem feladtátok?
Babe! Mik a tapasztalataid az enuresis központtal kapcsolatban?
Keresztanyu! Egy netes cikknél (is) az újságíró nem térhet ki minden részletre, mert a látogatók nem olvassák végig az írást. Viszont megvan a lehetőség, hogy "összedugják" a fejüket az olvasók, a szakemberek és a szerző, hogy a felmerülő kérdésekre választ találjanak, sokszor közös erővel. A körömrágáson én is sokat gondolkodtam, hogy "adhatnám el" a gyereknek. Egyelőre nem tudom- van másnak erre ötlete? Viszont a túlmozgásra hallottam egy jó "történetet". Hamarosan leírom Nektek!

Igen, volt hogy feladtuk. Akkor, amikor a hormontartalmú gyógyszerekről tiszta zizi lett a gyerek, 6 évesen.
Azután a pszichológus új lendületet adott. Majd újra feladtuk.
A nyomelemes kivizsgálás után már nem bíztunk, és megtörtént a csoda.
Amikor feladtuk, arra gondoltunk, hogy még soha nem hallottuk, hogy ne szűnt volna meg a probléma 10-11 éves korig. Vagy ez is csak tévhit, és ilyen korban már tényleg őrületes tabu? Erre azért kíváncsi lennék. Tehát nálunk 8,5 évesen oldódott meg a gond, de mi előtte soha nem voltunk problémamentesek pár éjszakánál tovább.

Pszichopedagógia szakiránnyal valóban a pszichológia oldaláról közelítem meg a problémát. Kamaszokkal foglalkozom,így más jellegű gondok jellemzőek,de az ördögi kör mindenhol kialakulhat,pl. ha a fel nem ismert tanulási zavar magatartászavarhoz vezető útjára gondolunk...ez is megérne egy "misét".
Természetesen elengedhetetlen a változáshoz a támogató közeg,amiben nem kizárólag a szakember tartozik bele,hanem mindenki,aki a gyermek közvetlen környezetébe tartozik,és tevékeny részt vállal a nevelésében,fejlesztésében.
Nagyon fontos még,hogy a szülőt is "felkarolja" a szakmai team,ne maradjon magára a nehézségeivel,hiszen ezek a problémák nem néhány nap alatt oldódnak meg.

Engem a túlmozgásos problémára tett javaslatod érdekelne...

Kedves Mindenki! Remélem, pompásan telt a hosszú hétvége és újult erővel tudunk belevágni egy újabb hétbe!
Bagik! Mindig meglepsz: hormontartalmú gyógyszert írtak ki a gyermekednek 6-7 éves korában?! Az ember gyomra összerándul, amikor ilyeneket hall. Nem érezted esetenként, hogy ellent kell, hogy mondjál az orvosoknak, a szakembereknek? Rátok fért a siker a sok-sok megpróbáltatás után. Látod, Babe, igenis van remény!
Bumburka! Mit gondolsz, egy "problémás gyermek" (ugyan, kit nevezhetünk problémásnak??) családjában ugyanolyan mértékben van szükség a picúr, mint az anya-apa támogatására? Volt már olyan, hogy a szülőt kellett "rendbetenni" lelkileg és automatikusan meggyógyult a gyermek is? Józan ésszel gondolkodva, bizony, előfordulhat ilyesmi.
Tavasziszel és Keresztanyu!
A túlmozgásos fiatalnál én magam remek megoldásnak tartom az alábbi kis "történet" megosztását a gyermekkel:

Látod, szaladgálsz, nem tudsz leülni. Tudod, miért van ez? Mert az "elemeid" nem tartósak, kimerülnek és Te elfáradsz. És ha fáradsz, akkor nyugtalanná válsz. (értelmezés) Mit gondolsz, hogyan lehet az elemeidet feltölteni? Alvással, pihenéssel! Ha kipihent vagy, sokkal jobban tudsz mindenre figyelni- és hosszabb ideig. (célmeghatározás) Készítsünk egy órát, mely úgy nézzen ki, mint egy hőmérő! Egy rovátka 15 percet jelentsen. Először állítsuk be az órát úgy, hogy csak egy "rovátkányit" tanulsz. (aktivizálás) Holnap próbálj meg 2 egységnyit figyelni az órán! (aktivizálás- önszabályozás) Sikerült? Ügyes vagy- nézd, a hőmérő mutatója napról napra feljebb kúszik! (megerősítés)

Joozsu!
Rátapintottál a lényegre! Amikor egy "problémás gyerekkel" találjuk magunkat szembe,az első kérdés rögtön az,hogy "kié a probléma?". A gyermek sokszor csak "tünethordozó",és a bajok gyökereit nem nála kell keresni. A válaszom tehát,hogy egy alapos anamnézis felvételére mindig szükség van,a családi környezet,a szülők személyiségének feltérképezése nélkül lehetetlen egy "problémás gyerek" gondját megoldani.
Ahogy Motoflo is írja,a szülő számos önváddal ostorozhatja magát,amivel foglalkozni kell!

Jó az ötlet, köszönöm! Igen, bizony, ezt a módszert más problémánál is lehet (remélhetőleg) sikeresen alkalmazni. Maga az írás is rövid, érthető és (ahogy lentebb is szerepel) gondolatébresztő, ötlet-adó. Bár, nem egy könnyed, népszerű téma- mint pl. a turis-írás...

Sziasztok!

Akkor kaptunk észbe, amikor az egyik orvosunk elment a klinikáról, és a másik azt mondta, hogy az első terápiája helytelen volt. Utána érdeklődtünk, mondták, mindkettő szuper orvos, csak nem szeretik egymást. Hát az én gyerekemen ne fejezzék ki egymás iránti érzelmeket. Ekkor léptünk tovább egy ártalmatlannak tűnő terápia felé, a pszichológushoz. Nagyon meg voltunk vele elégedve, és a kisgyerek is nagyon szerette, annak ellenére, hogy az alapproblémát nem tudta meggyógyítani. Így utólag tudjuk, nem is tudhatta megoldani.

Az egyik ismerősöm unokája érintett az éjszakai ágybavizelés miatt. Ők minden éjjel felébresztik a gyereket és megpisiletetik.
Szerintem ez nem a legjobb ötlet. Utánaolvastam és több helyen is megerősítettek ebben. Ilyenkor a gyermek nem ébred fel teljesen, csak félálomban pisil és berögződik, hogy ekkor lehet a hólyagot ellazítani. Ez aztán súlyosabb problémákhoz is vezethet.
Sokkal jobb ötlet az, hogy nappal tréningeznek. Amikor a gyermek szól, hogy pisilni kell, akkor megpróbálja 2-3 percig visszatartani és naponta 2-3 perccel növelni ezt az időt. Persze ehhez is a szülő teljes támogatása kell.
Valakinek más ötlete van?

Kedves Bagik! Létezik egy kínai közmondás: "Egy gyermek élete olyan, mint egy papírlap, melyen minden arra járó nyomot hagy." Ezért döntöttetek szerintem helyesen, amikor tovább léptetek a klinikai terápiáról és egy sokkal-sokkal barátságosabb, lelket-simogató módszert próbáltatok ki. Mégha nem is volt hatásos...
Tavasziszél! Igazad van- a téma nem könnyed. Mint ahogy az életünk sem csak habostorták fogyasztásából áll. A családi net a legkiválóbb oldal arra, hogy ne csak felszínes dolgokról olvasson az ember- persze, esetenként ilyenre is szükség van. Mert néha bizony jól esik a habostorta... De csak azon élni rettentően egészségtelen.

De itt van ám egy másik kérdés is. A szülői önmarcangolás. Ha nem szervi baj miatt pisil be a gyermek, akkor valami pszihés oka lehet. Mitől alakulhat ki?-kérdezheti a szülő. Elkezdi magában keresni a hibát és lelkiismeret furdalást érez, hogy valahol valamit elrontott a gyermek nevelésében.

Nem tudom megmondani %-ban, hogy mennyi a szervi, mennyi a pszihés és mennyi az idegrendszer éretlensége miatti bepisilés, de véleményem szerint ez utóbbi a legnagyobb.
Tehát a szülő se hibáztassa (legtöbbször) magát azért, mert a gyermeke bepisil.

Szia Mindenkinek!
Nagyon örülök h itt végre tudok olyan emberekkel eszmecserét folytatni akik érintettek a problémába! Ha valaki elvesztette volna a szálat az én kislányom 12 éves lesz és sajnos mint derült égből villámcsapás jött ez a probléma 8 évesen! azóta úgy gondolom mindent elkövettem annak érdekében h megoldódjon ez a probléma de sajnos még nem( olyan nyitott szemmel járok amilyennel csak lehet...mindent kipróbáltunk! örülök h olyan visszajelzést olvashatok ami engem erősít h az éjjeli ébresztés nem jó mert a gyerek nem is emlékszik rá , nem tudatosan cselekszik!!! ezt én sem alkalmazom már de volt idő mikor ébresztettem én is. és a legszörnyűbb az volt utánna pár órával lehet h bepisilt( ez csak nekünk szülőknek jó ha sikeres reggelre ébredünk.
A hólyagtréning jó dolog!!!!

Lányok, anyukák! Ha nem haragszotok, nem külön hozzászólásban válaszolok Nektek- nem célom, hogy a hozzászólások száma meghaladja a százat.
Motoflo! Egy nagyon érdekes és nehéz problémára világítottál rá. Hogy felébresszük-e a gyereket éjjel. Az előadáson, melyet Dr. Kelemen Lajos (ismeritek? fantasztikus, jó humorú, egyetemi oktató szakember, akinek végigkacagtuk az előadását úgy, hogy szinte szívtuk magunkba a tudást) tartott, külön kitért(ünk) erre a témára. Még a pszichológus sem tudott egyértelmű jó választ adni, hogy mit tegyen a szülő. Pedagógiailag helytelen ez a megoldás, mert ahogy Babe is írta: ez nem tudatos a gyermek részéről, nem Ő, hanem mi oldjuk meg helyette így ezt a gondot. Viszont: a reggeli sikerélmény pozitív hatásként éri a gyermeket, így erősödik az önbizalma.
Saját példa: lányomat felébresztettem, ha mocorgott (mert a hozzáértők azt mondták, ha a gyerek forgolódik, akkor valószínűleg már pisilnie kell, csak nem tud felébredni). Elmentünk pisilni, majd egy óra múlva bepisilt az ágyba. No, erről ennyit.
Van azonban egy kérdésem Hozzátok: mit tapasztaltok, mikor jön a pisilési inger a gyereknél? Amikor mélyen alszik vagy akkor, amikor félálomban van? Én ezt már kitapasztaltam, de mielőtt leírnám, kíváncsi vagyok a Ti meglátásotokra.

én tavaly bébiszitterkedtem két kislány mellett külföldön, ott mindketten pelussal aludtak este, pedig a nagyobbacska már elsős sulis volt.. a kisebbik csak utánzásból kezdte hordani, a nővérének viszont egy valóban kínos és szégyenteljes g...ondot jelentett ez. végül is sikerült elmulasztanunk: egyszer a szobámban végigkérdezgette az összes könyvemet (mi ez? miről szól?stb) és eljutott a Silva-féle Agykontrollhoz. nagyon egyszerűen elmagyaráztam neki, h az agyunk sokkal erősebb, mint a testünk, és ha megmondjuk neki, h mi történjen, akkor "ő" utána már megmondja a testünknek hogy mit csináljon. a lényeg az volt, h elhiggye és akarja a dolgot. és elkezdte a "projektet". az első próbálkozások balesetei után lassan egyre többször maradt reggelre szárazon a pelusa, aztán egy idő után már nem is kellett neki! kb 2hónap alatt megszűnt a probléma és nagyon örültünk, nagyon megdicsértem őt és mondtam neki, h ezt ő érte el egyedül és büszke vagyok rá! a kishúga fél évre rá döntött úgy, h neki nem kell több pelus, és minden gond nélkül le is rakta.

Sziasztok!
Minket is érint ez a téma, ezért is voltam kíváncsi a cikkre. 3,5 éves kisfiúval nem vagyunk elkésve tudom, de azért lehet, hogy megpróbálom amit itt olvastam. Kisfiam nem érett meg az éjszakai szobatisztaságra én úgy gondolom. Arra se ébred fel ha bepisil, teljesen nyugodtan alszik tovább. A felébresztős módszert én se tartom túl jónak, de azért mi is kipróbáltuk teljesen sikertelenül. Vagy annyira aludt hogy fel se tudtuk ébreszteni vagy ha sikerült akkor sem pisilt csak sírni kezdett, hogy miért zaklatjuk alvás közben. Többet nem is próbálkoztunk vele.
Kipróbáljuk ezt a módszert is és megírom majd milyen eredménye volt.

Kedves Joozsu!

Kedves Joozsu!
(Remélem, ez most jobban sikerül...) Nálunk konkrétan ilyen probléma nem merült fel (persze van más...), azonban a módszert és a hozzáállást abszolút működőnek tartom. A testi tüneteket (is) produkáló problémák lelki hátterének feltárása és kezelése a gyógyulás szempontjából sokszor elengedhetetlen - gyerekeknél sokszor-sokszor a szülőnél kell kezdeni... Sensy példája a Silva-féle agykontrollal kapcsolatban szívmelengető, fontos lenne, hogy a gyerekeinket - ha nem is pont ezzel a módszerrel - tudatosságra, problémamegoldásra neveljük. Persze ehhez a szülőknek ismerni és tapasztalni kéne ezeket az "utakat", eljárásokat.

Élmény Veletek együtt írni. Köszönöm! Sensy! Az agykontrollt még soha nem próbáltam, még azt sem mondhatom, hogy különösebben ismerném. Az alapjait talán. Valószínűleg ezért nem jutott eszembe, mennyire hasonlít az általam (pontosabban a pszichológus által) említett módszer a Silva-féle agykontrollhoz. Mert valóban hasonlít, ha jól belegondolunk. Mindkét módszernél a tudatunk szabályozásáról van szó. A Kelemen Lajos-féle terápiánál (hozzátenném: nem Ő találta ki) is fontos szerep jut ennek, akkor, amikor elmondja a gyerek, hogy mit csináljanak (vele együtt) az őröcskék.
Netti! Érdekes, hogy a lányomnál mintegy rohamokban tör rá az éjszakai bepisilés. Ez azt jelenti, hogy 2-3 hónapig teljesen szobatiszta éjjel is, aztán jön valami törés, amikor egymás után napokig bepisil, van, hogy egy éjszaka többször is. Próbálom kitalálni, mi történhet Vele előtte- még nem jöttem rá. Az biztos: ha beteg, ha meg van fázva, sűrűbben előjön. Ha első körben csak odáig jutsz el Netti, hogy a fiad nem hibáztatja önmagát vagy nem érez szégyenérzetet, jó úton haladsz. Kíváncsi vagyok az eredményre. Éjszaka nincsen pelus, ugye? Milyen gyakori a bepisilés?
Aloro! Ezek az utak remek, de sokak számára ismeretlen alternatív módszerek- egyebek között ezért választottam ezt a témát (is). Ha nem is jön be mindenkinél- ismerni, értelmezni és más területre átültetni nagyon hasznos. Én nem is hallottam volna e terápiáról, ha nem jutok el erre a szakmai konferenciára- bár nem is vagyok szakmabeli... Mit gondolsz, egy mezei szülő honnan tájékozódhat ezekről?

Szia Joozsu!
2-3 hónapja a 3 éves kisfiam, az éjszakai pelenka kivételével, leszokott a pelenkáról. Kb.1 hét alatt kipipáltuk a történetet!Hurrá! Két héttel ezelőtt bárány himlős lett!(Hurrá ezt is kipipáljuk egész életére!) Azóta minden nap a délutáni alvásnál bepisil!Nagyon örültem a cikkednek mert így egy új módszert próbálok ki nála, több-kevesebb sikerrel.Ha sikerül teljesen magához térnie alvásból akkor
szól, ha nem hát akkor bizony csobog az a "csapocska"!De nem adom fel, és nagyon lelkes vagyok.

Lili! Lehet, hogy interneten keresztül is fertőz a bárányhimlő??? Az én lányom mára lett himlős. Idáig filóztam azon, hogy beadassam-e a védőoltást ellene. Már nem kell tovább gondolkodnom rajta... És mivel ikreim vannak, így elképzelhető, hogy 3-4 hetes karantén lesz belőle. A "körömrágásos motivációd" szuper. A fiadnál mit jelentenek a kincsek? Kis apróságok? Mert mondjuk egy egész Sodor szigete berendezve (Thomas) elég húzós lenne...
Nálunk is vannak anya-napok. Ilyen alkalmakra mindkét félnek (anyának és gyermekének) is nagy szüksége van. Főleg pl. nálunk- ahol az iker-lét miatt az első perctől kezdve nem tudtam egy gyerekre 100%-ban koncentrálni. Bocsánat, mindjárt folytatom az enuresissel, tegnap megint esemény volt ...

Szerintem nagyon jó a cikked! Tetszik, mert rövid, tömör, könnyen értelmezhető és hasznos.

Kedves Lili! A betegségek és a bepisilés szerintem is szoros összefüggésben áll egymással. Gondolom, ha legyengül a gyerkőc szervezete, az amúgy is még fejlődésben lévő záróizmok is elernyedhetnek. Persze, nem vagyok orvos, a laikus eszem mondatja ezt. Köszi, hogy megosztottad tapasztalatodat- látod, sok anyuka van hasonló helyzetben, mint Ti. Csak ügyesen, lelkesen! Az éjszakai szobatisztaságot pedig nem kell erőlteteni- erre is meg fog érni a fiad. Nem csak testileg, de agyilag is. És lehet, hogy ez utóbbi erősebb tényező. Amúgy próbáltad, hogy este nem adsz rá pelust? Biztosan bepisilne?
KHeyra! Látom, a Te picúrod még tényleg picúr. Hogyan tervezed a szobatisztaságra nevelést? Vannak elveid? Melyeket persze, könnyen felad az anyuka...

Igen, az én fiam még elég kicsi, de már lassan aktuális lesz a szobatisztaságra nevelés. Nem szokásom feladni az elveimet, elég kitartó és magabiztos vagyok ezen a téren.
Nem tervezek előre, ez nem az én akaratomon múlik! A kisfiamnak kell testileg és lelkileg felkészülnie erre, amikor úgy látom készen áll rá, majd segítek neki. Kényszeríteni viszont nem fogom. Elméletben már úgy is tudja, hiszen minden nap mutatom neki mire való a wc

Kedves joozsu! Nagyon tetszik a cikked,elolvastam.Azt tudjuk,hogy ez a probléma elég gyakori.Oka nagyon sokszor a túl korai bilire szoktatás.Akkor,amikor a kisgyermek sem biológiailag,sem pszichikailag nincs még rá felkészülve.Ezután jön a sok dicséret,és a fenti okok /mármint a fejletlenség/ miatt a gyermek visszaesése.S ezt mi követi? A szülői elégedetlenség,az "ejnye,ejnye,hiszen ezt már tudtad!"Természetesen ez a gyermekben szorongást válthat ki,s tiltakozása,félelme a megszidástól ismét átvált éjszakai bevizelésre.Fontos megvárni a megfelelő érettséget,s ha mégis bekövetkezik a kellemetlen esemény,helyes a Zsu hozzáállása a dologhoz.A játékosság,a szeretet kifejezése,hiszen a felnőttnek sem sikerülhet minden úgy,ahogy eltervezi azt.Tehát Zsu szerint a feszültség feloldása,valamilyen kellemes élmény kapcsolása ehhez az eseményhez nagyon-nagyon fontos!
Ha nem megy,nem kell erőltetni.Eljön az idő,amikor a kicsi maga fogja kérni a bilit.Ez saját tapasztalatom.Nem kell versenyezni,s főleg nem hiúsági kérdést csinálni az ügyből.Zsu! Nagyon jó megállapításaid vannak,sok mama példát vehet Rólad!A dicséret mindennél többet ér,mert a szerető családban felnövő kisgyermek tényleg meg szeretne felelni szüleinek.A rosszallással,elégedetlenséggel csak súlyosbítjuk a magunk és gyermekünk helyzetét. Gratulálok: Juli

Egyszerre írtunk éppen- és ugyanarról a dologról. Arról, hogy nem szabad erőltetni a szobatisztaságot. Így gondolom én is. Azonban az előző számtalan hozzászólásból kiderül: sokszor semmi köze az erőltetésnek, a kényszernek az enuresishez. Ékes példa erre a nyomelemhiány a gyermekben. Vajon melyik szülő gondolna erre???
A játékosság- és a szeretet- számomra ez a két kulcsszó a hozzászólásodban. Köszönöm!
És tudjátok, mi a szeretet alapja? A megismerés és az elfogadás. Az éjszakai bepisiléssel küzdő családoknál ez fokozottan igaz.
Juli! Sajnos ez a módszer nem az én fejemből pattant ki, én csak tolmácsoltam... Szeretném ugyanakkor hangsúlyozni, ez a terápia nem csak erre a problémára jelenthet megoldást!

Kedves Zsuzsi! Örülök a cikkednek és köszönöm a felkérésed, szívesen mondok véleményt e témában is! Szeretném, ezért megosztani a mi sikerünket, mivel könnyebb volt, mint gondoltam volna. Nagyon sok "okos" tanácson túl voltam már, amikor elhatároztam, hogy elég értelmes az én kisfiam és megbeszélem vele, ezt a dolgot. Az anyai ösztönöm jól súgta, mivel vettünk már bilit, WC szűkítőt és minden elképzelehtő dolgot, hogy leszokjon a pelusról...de nem igazán működött. Egy napon a kisfiammal egy üzletben vásároltunk, ahol Ő felfedezett magának egy macis bilit, semmi extra..de nagyon aranyos volt és kérte vegyük meg, mert Ő szeretn egy ilyet. Gondoltam hát ezen nem múlik és tényleg..hazamentünk és felszenteltük. Mint a mesékben, azóta is elválaszthatalan barátok a bilivel, mindenhová elkísér minket. Időközben megbarátkozott a kisfiam a Wc ülőkével és már "mint a nagyok" állva is szívesen pisil. Szóval azt tanácsolom minden elkeseredett anyukának, hogy ne legyen türelmetlen gyermekéhez, hiszen agyilag is fel kell nőni a feladathoz.El kell hinni, hogy a gyerkőcnek is ez a jó és Ő így nem tiltakozással, hanem lelkes együttműködéssel fog reagálni. Végezetül minden egyes sikeres feladtat elvégzése után, ne felejtkezzünk el Őket megdicsérni! Sok sikert és végtelen türelmet kívánok a helyes út megtalálásához!

Kedves Zsu!

Nagyon megörültem cikkednek,mivel úgy érzem sok anyuka tehetetlen ebben
a feladatban.A cikkben javasolt módszert nagyon jó ötletnek tartom.Én is megerősíteni tudom,hogy TÜRELEMMEL és JÁTÉKOSAN hamarabb célt lehet érni.Az én kislányom Barbie baba segítségével lett szobatiszta.Barbiet együtt
etettük,fürdettük,biliztettük.../Közben Ő is csinálta vele/Én folyamatosan dicsértem Őket.Észrevétlenül sikerült elhagynunk a pelust.
Viszont szívesen olvasnék véleményt a körömrágás leszoktatásáról is!Zsu erre tudnál egy jó terápiát?

Kedves Uki!

Ez nálunk is nagy probléma!A KÖRÖMRÁGÁS!!!
Sajnos a nagylányom 5,5 éves és már nagyon régen kezdte,(szerintem ez is a pici születése környékén alakult ki), de nem régebben,mint anyukája...
Igen, ez bizonyított tény, h. egy szorongás lecsapódása és én még így felnőtt fejjel,ésszel sem tudok ellentállni és szörnyen rosszul érzem magam, ha észreveszem, mit tettem!Milyen jogon szólnék én a leánykámra, hisz ugyanazt teszem, m. ő!Nálam a szüleim, tudásuk szerint mindent megpróbáltak, de semmi nem jött be...
A napokban jutott eszembe, h. a betegségem miatt úgy is készülünk egy másik homeopatához, majd ezt is felvetem,hátha ő tud valamit erre!
Én,mi,nagyon nagy homeopátia rajongók vagyunk a gyerekek születése óta, bár én sose voltam beteges, a nagycsajszim is hasonló, de a kicsi gyakran náthás és köhög a közösség óta,ez remek gyógyítás, ha figyelni tudsz a gyerek első bajára,hisz nyilván nálad jobban nem ismeri senki!
Szinte minden megpróbáltatás és láz nélkül éltük át a bárányhimlőt, a pici fél éves volt és örületesen sok himlő volt rajta, de egy homeopátiás bogyónak köszönhetően, gyorsan és heg mentesen túlestek a csajok rajta.
Szerencsének, vagy ki tudja a bogyóknak köszönhetően, nem igazán gyakori vendég a betegség nálunk!Ha valakit érdekel a szolnoki homeopatánk,őrült aranyos doktornéni és mindig segít,ha kell...Írjon bátran!Este és hétvége sem akadály....Gabi

Gabi! Engem nagyon is érdekel a homeopátiás dokid elérhetősége. Priviben jöhet. A homeopátia szerintem is remek lehetőség az "alternatív" gyógyászatban. Én a gyógyszergyárak termékeit szoktam kombinálni a homeopátiás készítményekkel. Azért ... amikor szükséges bevetni a gyerek érdekében az antibiotikumot, bevetem. A homeopátiás kezelés szerintem is járható út lehet egyes "bepisilős" gyerkőcnél. Úgy látom (és éppen ez volt a célom a nyitó cikkel), hogy számos, nem hagyományos módszert gyűjtünk össze az enuresis, a körömrágás, a túlmozgás, stb... kezelésére. Igen, ahogy Babe írta, sok-sok komment elraktározható. Köszönet Nektek!
Szilvi! Én biztos vagyok abban, hogy a hypotónia (izomgyengeség, izomlazaság) nagyon szoros összefüggésben áll a bepisiléssel. Mint ahogy összefüggött annó a szopással is. És érdemes figyelni, mert összefüggésben lesz a beszédhibákkal is! Meg ki tudja, még mivel... Ha ez igaz, akkor csak idő kérdése, hogy a probléma megoldódjon. Napról napra erősebbek a lányaink (az én lányom is hypotón), erősebbek az izmaik is- mindenhol. Talán az éjszakai pisi is elmúlik egyszer. Gabi, megint Rád (és másra) utalok vissza: türelem, türelem, mindennek eljön az ideje...
És most ezzel kapcsolatban eszembe jutott valami: sajnos nagyon sok anyuka nem is tud arról, hogy gyermeke laza izomtónussal született. Mert nem látták meg még a szakemberek sem annó. "Óóó, majd megerősödik az a gyerek"-mondhatta a védőnő vagy talán a gyermekorvos is, ha a kortársaktól a pici el volt maradva a mozgásfejlődésben. Pedig elképzelhető, hogy más áll(t) a háttérben, nem a lustaság. Mert lusta gyerek márpedig nincsen- mondta nekem mindig a Dévény-módszer kiváló gyógytornásza. Én hiszek neki. Tehát, az is lehet több, enuresissel küzdő gyermeknél, hogy az ok a záróizmok lazasága. Célzott, idegrendszert stimuláló gyógytornával elképzelhető, hogy pár kezelés után megszűnik a probléma. Láttam már csodát e módszert alkalmazva. Babe! Ismered a Dévény-módszert?

Szia Uki!
A mi nagyobb gyermekünknél a köröm rágással küzdöttünk sokat. Én azt olvastam szakorvosok írásainál, hogy ez egy fajta szorongás megnyilvánulása a gyermeknél. Mi rengeteget beszéltetjük a gyereket, és ki tűztem neki elérhető célokat. Pl. az egyik ilyen cél az volt, hogy a kincsesládáját feltöltjük kincsekkel ha hetente látom hogy nő az összes körme.Ha nem tudom vágni, akkor elveszek a kincseiből annyit, amennyi körmét nem tudom levágni. A másik ilyen motiváció az volt, hogy hetente egyszer elhozom az oviból, és azt csináljuk amit ő akar addig amíg nem megyünk a tesóért a bölcsibe. Ezeket a napokat szeretem igazán a legjobban, mert meg is beszéljük a bajait+ nagyon jókat szoktunk szórakozni, nevetni. Ő azt mondta erre egy nap, hogy ilyenkor csak az Övé vagyok és csináljuk így mindig. Szeretek a világába ilyenkor bele merülni. Nálunk bevált, és nem rágja a körmét!

Köszönöm, de sose tudhatom mit hoz a jövő lehet még az én elveimen is változtatni kell majd egyes körülmények miatt.

Új kép, KHeyra? Gratula, aranyos nagyon! Nos, jól írtad: az idő nagyon sok mindent változtathat rajtunk. Kérdés csak az, ki meddig bírja az elvek feladásáig?
Somigabi! Köszönöm hozzászólásodat! Az első mondatod nagy igazságot rejt. Valamikor már leírtam, de megismétlem: "A szeretet alapja a megismerés és az elfogadás." Egy laza, vidám életszemlélet sok nehézségen átsegítheti az embert, de az időfaktor itt is szerepet játszhat- mondjuk egy 8 éves gyerkőc szüleinek azért könnyebb "nagyobb problémát" csinálni az éjszakai bepisilésből, mint egy 3 éves gyerkőc anyukájának.
Az utolsó mondatod szintén remek (igazi klassz keretes szerkezet) és találó. Hasonló felkiáltással nyugtatom magam akkor, amikor meglátom a lányom szájában az ujját. Bízom benne, hogy az esküvőjén már nem fogja az ujját szopni. Remek téma amúgy ez (is) a családi neten! Szerintem.

Igen ez nagy probléma,ha annak éljük meg!Én is el voltam keseredve a nagyobb lány éjszakai bepisilésein, de nem csináltunk nagyobb problémát belőle!
A két gyerekem (mind kettő lány) között 2,4 év van épp a teljes szobatisztaság felé vezető utat szakította félbe a kistestvér születése!
Nagyon élvezte a nagyobb lány,bár már érezte ő a bili használat előnyeit,tehát a kényelemet és a pelenka zavaró volta miatt,a nappali pisilést sikerült teljesen "bilire" majd WC-re tenni, az éjszakai sokáig pelenkás maradt!Mivel örült sokat ivott még este is,nem láttam az út végét!Vége lett!Türelem!
A kicsi ,(most 3 éves)így bölcsisen se teljesen szobatiszta,ennek egyéb okai is vannak, de ez egy másik téma és bántani nem szeretnék senkit!
Szerintem türelem, ahogy egyik nagy pszihológusomtól hallottam:_Ő,még nem látott pelenkás menyasszonyt,hát kitartás!!Gabi

Szerintem van még egy fontos dolog, amiről szintén beszélni kell.

Hagyni kell, hogy a gyerek a saját tempójában tegyen meg dolgokat.

Azaz: nem számít, hogy a szomszéd kisfiú már szobatiszta vagy bármi ilyenféle összehasonlítás.

Engem például nem érdekelt, hogy az átlag gyerek már nem pelusos az enyémek pedig még igen. Megvártam míg a gyerek maga kéri, hogy ne legyen rajta.
Ez nagyon fontos. Mert a mai világban a teljesítménykényszer a legveszélyesebb ellenség. A szorongás itt kezdődik.
Persze kommunikálhatjuk a gyerek felé az elvárásainkat vagy a környezet elvárásait ( ez fontos is ) de hagyni kell, hogy ő maga döntsön, hogy akarja a változást.
Én hagytam átmenetet a nappali és az éjszaka pelusmentesség között. Azaz nappal már teljesen biztonsággal szobatiszták voltak, de éjjelre bizony még kaptak pelenkát.
És tudjátok miért? Mert este a puszinál láttam a szemükben abban a nagy kikerekedettben, hogy úgy alszik el - JAJ NEHOGY BEPISILJEK.
És én nagyon nem akarom, hogy olyan dolgon szorongjanak, ami nem számít. Megkapták a pelust és mindenki nyugodtan aludt. Aztán reggelente bizony együtt nevettünk azon, hogy csont száraz minden és bizony a pelus nem is kellett volna. Ettől a lépéstől már csak egy ugrás volt, hogy maguk kérték ne tegyünk fel éjjelre pelust.
Nagyon fontos a fokozatosság. Figyeljük a gyereket vegyük fel a ritmust. Néha minket is meglepő gyors tempóban sajátítanak el dolgokat, néha pedig kell az idő nekik.

Az én kislányom Eszter mozgássérült. Az izmai az egész testén hypoton tónusúak ( azaz lazák ). Nem tudható, hogy ez a rendellenesség a záróizmaira is kihat -e. Bizony előfordult, hogy egyszer - egyszer bepisilt éjjel. Nem csináltunk belőle nagy ügyet. Megkérdeztem tőle, hogy mit gondol ő erről az egészről. És amit mondott: - nem tudom anya, szerintem csak túl mélyen aludtam.

Egy másik alkalommal műtét utáni időszakban voltunk. Nehezen lehetett mozgatni és az is fájt neki. Szobatiszta volt ugyan, de kapott pelenkát, hogy ne kelljen emelni a 15 kilós gyereket és ne fájjon neki annyira. Miután meggyógyult a seb - bizony a pelus éjjelre maradt. Ő kérte, így akart aludni. Jó fél év volt mire újra azt mondta, már nem kell neki. Én pedig egyáltalán nem foglalkoztam vele.

Számomra a tanulság, hogy ha a gyereket ebben a témában is partnerként kezeljük és elfogadjuk az ő aspektusát - még ha az el is tér a nagykönyvben írtaktól - sokkal könnyebb mindenkinek. A gyereknek éreznie kell, hogy figyelünk rá, fontos a véleménye az érzései a gondolatai ezzel kapcsolatban és bizony meg kell értenünk, ha neki szüksége van még valamire - még akkor is ha mi úgy gondoljuk már nem kéne neki.

Szilvi! Fülembe tetted a bogarat a hypotónia és az enuresis közötti összefüggés lehetőségével. Végeztem egy kis kutatómunkát az elmúlt napokban. Hypotóniával (és Dévény-terápiával) foglalkozó szakembereket kérdeztem meg, szerintük van-e kapcsolat e két dolog között. 4:1 arányban győzött az az álláspont, miszerint nincsen közvetlen kapcsolat a laza izomzat és az éjszakai bepisilés között. Bár, mindenki hozzátette, hogy erre tudományos bizonyíték nincsen, reprezentatív adat nem áll az orvostudomány rendelkezésére- legjobb tudomásuk szerint. Közvetett kapcsolat viszont fennállhat, amely szerint a lassú agyi fejlődés, agyi éretlenség (mely jellemezheti a hypotón gyermekeket) igenis okozhat bepisilést.

Mariza! Nagyon sok örömet kívánok mindhárom gyermekedhez! És... mi az, hogy "nem fiatal éveimet"?! Ugye nem gondolod, hogy egy negyvenes éveiben járó nő már öregecske????

Sziasztok!
Látom gyűlünk, mióta nem írtam) de attól még olvasom minden nap hogy kivel és milyen tapasztalattal gyarapszik ez a kis sereg!
Minden hozzászólást próbálok jó mélyen magamba szívni...és bármi ami van kamtoztatni!
Miután a mi gondunk sajnos évek óta fenn áll, nem tudnám azt mondani tünet mentesek vagyunk...de jó úton haladunk!!!! Vagy legalább is egy könnyebb időszakot tudhatok magam mögött! Aki ebben érintett az tudhatja csak igazán milyen jó az ilyen sikeres időszak! Jó a gyermeknek és jó a szülőnek!!! Én már csak hinni tudok hogy ahogy jött úgy fog menni!
Aki nem tudná:-) most nem rég kezdtünk egy terápiát, remélem sikeres lesz! kitartást kívánok mindenkinek és jó magamnak is, mert a félelmem minden reggel ott van vajon mire ébredek.....

Jaj, babe, elfeledtem megkérdezni: pontosan mi az az új terápia, amit most próbáltok ki?

Nekem hatalmas szerencsém volt a gyerekeimmel, amiért nem kellett az őröcskés praktikát alkalmaznom! Van két felnőtt, és egy kicsi lányom! A nagyokkal anno, még textilpelenkát használtunk, és bevallom "siettettem" a szobatisztaságot, /mert akkor ez volt az elvárás, 33 éve/ ! Néha rányomta a bélyegét az egész napunkra, az állandó figyelmeztetés, esetleges sikertelenség! Ezért elhatároztam, hogy a kicsivel már nem csinálom azt, addig lesz eldobható pelenkás, amíg csak akar! /tudom, nem túl környezetbarát gondolkodás / Aztán, ahogy két és féléves lett, az egyik esti pelenkázásnál összeszorította a kis lábait, és azt mondta: "Mama, nem kell pelus, többet nem fogok bepisilni..."! Bevallom, kicsit szkeptikus voltam ez ügyben, de természetesen nem adtam rá pelust! És attól az estétől kezdve, SOHA többet nem volt pelusba se pisi se kaki, de bugyiba se, csak bilibe, vagy WC-be !
Szerencsések voltunk, mert a kislányom megérett a szobatisztaságra!!

Bocsánat, Mariza, Neked is szerettem volna válaszolni: először is, gratulálok a pici gyermekedhez. Azt hiszem, az ilyen korkülönbséggel történő szülés is "megérne egy misét". Lehet, hogy Neked is kellett volna egy cikket írni erről... A nagyobb és a kisebb gyerkőc megszületése közötti időben sok víz lefolyt a Dunán. Mit tapasztalsz: manapság lazábban veszik a szülők a szobatisztaságra nevelést vagy éppen fordítva? A szakemberek szerint egyre több az enuresissel küzdő picúrok száma, csakúgy, mint a hyperaktív gyermekeké. Stresszesebb valóban a gyermeknevelés? Ez rányomhatja bélyegét utódunkra? (gondolom, igen...) Szerinted mik a legfontosabb változások a 25-30 évvel ezelőtti szülői hozzáállás és a mai között? Ha valaki, hát Te biztosan tudod. Köszönöm, hogy megtiszteltél hozzászólásoddal!

Tavaly bébiszitterkedtem két (jó anyagi körülmények között élő, de sajnos eléggé elhanyagolt) kislány mellett külföldön, ott mindketten pelussal aludtak este, pedig a nagyobbacska már elsős sulis volt.. a kisebbik csak utánzásból kezdte hordani, a nővérének viszont egy valóban kínos és szégyenteljes gondot jelentett ez(mindig elbújt a nagy babaház mögé és ott öltözött át pizsibe, ott vette fel a pelenkát is). Végül is sikerült elmulasztanunk: egyszer a szobámban végigkérdezgette az összes könyvemet (mi ez? miről szól?stb) és eljutott a Silva-féle Agykontrollhoz. Nagyon egyszerűen elmagyaráztam neki, h az agyunk sokkal erősebb, mint a testünk, és ha megmondjuk neki, h mi történjen, akkor "ő" utána már megmondja a testünknek hogy mit csináljon. a lényeg az volt, h elhiggye és akarja a dolgot. Elkezdte a "projektet". Az első próbálkozások balesetei után lassan egyre többször maradt reggelre szárazon a pelusa, aztán egy idő után már nem is kellett neki! Kb 2hónap alatt megszűnt a probléma és nagyon örültünk, nagyon megdicsértem őt (sajnos "Mummy" nem tulajdonított akkora jelentőséget a dolognak.. ) és mondtam neki, h ezt ő érte el egyedül és büszke vagyok rá! A kishúga fél évre rá döntött úgy, h neki nem kell több pelus, és minden gond nélkül le is rakta.

Kedves Zsu! A múltkor is sikerült a kommentedet beilleszteni ide, nem tudsz belépni a régi jelszavaddal? /Minap nekem sem sikerült... /Olvass csak visszafelé! És persze köszönöm, hogy megosztottad az élményedet velünk. Csuda érdekes az agyunk ereje. Csak az akaraterő önmagában képes gyógyítani sok esetben. Az orvosok is azt mondják, ha van hitünk, az már fél siker. Így van ez lám a gyermekeknél is, és a "story"dból kiderült: a bepisilés megszüntetésekor is remekül használható. Az agykontroll nagyon hasonlatos Kelemen Lajos doktor terápiájához.

Az előző hozzászólásokból kiderült, többen vallják: fő a türelem! Mindennek eljön az ideje, semmit nem kell erőltetni. Ez a 7 éves kislány, akiről írtál, ékes példa arra, hogy azért mindennek van egy határa. A szülőnek úgy vélem, egyszer igenis tennie kell valamit, hogy a gyermeke szobatiszta legyen éjjel is. Ez azért (valljuk be) nagy könnyebbség a szülőnek is! A pelenka árának megspórolásáról már nem is beszélek- bár... ilyenkor szerintem nem az anyagi tényező a legfontosabb.

Zsu! Kíváncsi volnék azért: a nagylányt nem zavarta a bepisilés? Nem szégyenkezett miatta? Vagy a család hozzáállása miatt ezt Ő maga teljesen elfogadottnak tekintette?

!!

Igen, "sok víz lefolyt a Dunán" az első, és a harmadik kislányom születése között!
Sőt, még az Unokáim is nagyobbak mint a kicsilány!
Nem tudom, hogy a többi hasonló helyzetben járó idősebb szülők hogy vannak vele, de én sokkal lazábban vettem a pelenkás témát! Ki kell hangsúlyoznom, hogy csak a pelenkás témát, mert különben minden mást sokkal komolyabban vettem mint anno! Sokkal több türelmem van a kicsihez, mint volt a nagyokhoz!
Mivel itthon vagyok, számomra nincs más fontosabb, csak Ö! Hogy ez jó e, vagy sem, az majd elválik!
Minden esetre a két Nagylányomtól sem kívánhatnék jobbat, mert olyan JÓK!!
A Kicsi meg a Világ Csodája számunkra, ezért el is van egy kicsit kényeztetve!
Olyan hálát érzek iránta, amiért ilyen széppé tette a nem fiatal éveimet! Tudnék még sok mindent írni a késői anyaság szépségeíiről, de az már nem a Te cikkedre való hsz. lenne! A fenti sorok is csak válaszok a kérdéseidre!

Kedves joozsu!!
Dehogy öregecske egy negyvenes éveiben járó NŐ!!!

Sajnos én, viszont már 50 éves vagyok, és ebben az esetben már helytáll az a két szó, hogy : "nem fiatal"!!

Szia Zsuzsi!

Ismerős a probléma. Leány gyermekemnél pont az utóbbi napokban tapasztaltam erőteljesen ezt a bepisilést. természetesen nem szeretnék orvoshoz fordulni, mert azt én is tudom, hogy legtöbbször pszichés eredetű. Ez egy kicsit riaszt is. Soha nem bántom, viszont mindig megbeszéljük mi történt. Ezt az aprónak tűnő trükköt én is ki fogom próbálni. Remélem beválik. Viszont most már tudom, hogy kihez kell fordulnom tanácsért.

Sok sikert jövőbeni szép terveidhez!

Puszi

Barbara

Nálunk a bepisilés érdekes felfedezésekhez vezetett. Legkisebb fiam már másfél éve megbízhatóan szobatiszta volt, amikor - kizárólag a suliban (itt 4 éves kortól) - újra bepisilt. Pszichológusi vizsgálat eredménye az lett, hogy a gyerek 130-as IQ-vel él, s az isiben unatkozik. Ha elég feladata van, nem választja ezt az "önkifejezési módot". Amióta plusszos csoportba jár, a probléma rendeződött. De vajon mikor tér vissza??? Ősztől rendes elsős lesz, új tanítónő, új feladatok...

Kedves cikkíró!

A téma Nálunk is teljesen aktuális, a kisebbik fiammal, bár már betöltötte a 3 évet, küzdünk, mert még mindig csak max 90%-os a szobatisztaság, és inkább a lustaság és a kényelem, ami miatt nem szól, nem pedig az, hogy nem érzi, nem tudná visszatartani. Viszont attól félek, mivel a gyerekek hihetetlenül gyorsan raknak össze dolgokat, hogy ha ezt a módszert alkalmaznám, és egyik nap arra mennék érte az oviba, hogy "Anyuka, ez a gyerek igen verekedős lett! - és rákérdeznék Nála, hogy miért verekszik, azt a választ kapnám: - Anya, ez csak a kezem volt, nem én... Csúnya kéz, legközelebb ne tegyél ilyet!" ...és innentől csak áthárítaná a felelősséget bármit is tesz Önmagáról, hiszen az Őrökkel pontosan Én tanítottam arra, hogy azt nem Ő csinálta, az Őrök nem figyeltek...

Illetve, bár személyesen nem ismerlek, kíváncsi lennék, alkalmaztad-e, ha vannak gyerkőceid, vagy ismersz-e olyat, akinél ez a módszert bevált?

Ditrix

Ditrix! Nagyon örülök, hogy végre érkezett egy kétkedő hozzászólás is! Leírom, miért. Amikor meghallottam, hogy lesz egy előadás erről a témáról, azonnal eldöntöttem, erre elmegyek! Méghozzá azért, mert egyik lányomnál két-három havonta teljesen váratlanul előtör a bepisilés éjszaka. Se okot, se tökéletes megoldást nem találtam eleddig a problémára. Meghallgatván a pszichológus módszerét, egyrészt éreztem, hogy átültethető a mi gondunkra is ez a terápia, másrészt kétségek merültek fel bennem... Beszéltünk már itt, ezen a fórumon arról, hogy agyunk ereje szinte csodákra képes. (agykontrollos példa lentebb) De ehhez a gyermek agyának el kell érnie egy bizony fokú érettséget, hogy ez működjön! És ha éppen az agyi fejletlenség okozza az enuresist, akkor a módszer nehézkes... Ha pedig a kisfiú (lány) értelmileg igen fejlett, pontosan az a faramuci helyzet léphet fel, amiről írtál. Bár: a Kelemen Lajos példájánál maradva, ott a gyerek "parancsolja" meg az őröcskéknek, hogy ügyesek legyenek, tehát elvileg a gyerek parancsolja meg a kezének is, hogy mit ne tegyen. Ugye érthető?

Kérdésedre válaszolva: a módszer első felét sikeresen alkalmazom: időbe telt, amíg lányomnak elmagyaráztam, hogy nem kell lelkiismeretfurdalása lenni, ha reggel pisis a lepedő. Ő nem tehet róla, ne hibáztassa magát. Hosszú ideig keservesen sírt emiatt. Ha éjjelente hangos sírásra riadtunk fel- tudtuk előre, mi történt... A módszer második felét viszont nem tudom használni, ugyanis a bepisilés amilyen gyorsan jő, olyan gyorsan tűnik el. Mire belejönnénk az Őröcskés játékba, már nincsen miről beszélni. És újabb 2 hónap elteltével elölről kezdődik az egész...

Ditrix! Fiad még csak 3 éves, semmiről nem vagytok elkésve...!

Lányok, Asszonyok! Fiatal és "nem fiatal" hölgytársaim! Csak győzzek Nektek válaszolni... Nagyon örülök annak, hogy rendre elgondolkodtató, érdekes hozzászólások érkeznek. Szinte minden komment egy új aspektusból vizsgálja a problémát. Vegyük sorra ezeket:
Barbara! Én egy kicsit szkeptikus vagyok ezzel a "minden pszichés eredetű" -dologgal. Miért vagy benne biztos, hogy lelki okai vannak lánykád bepisilésének? Ha nem történt semmi negatív esemény mostanában, ha egyébként gyermeked kiegyensúlyozott, vidám, érdeklődő kislány, nyugodtan lehetne gondolni akár testi vagy éppen agyi éretlenségre is. Egész egyszerűen a kis fejében még "nem állt össze" minden a 100%-os szobatisztasághoz. Lehet oka fáradtság, lappangó betegség (nálunk mindig előjön ekkor) vagy (hihetetlen, de itt hívta fel a figyelmünket egy anyuka) akár nyomelemhiány is. És még amiről nem is tudunk...! Persze, az anyai megérzés nagyon pontos tud lenni: ha úgy érzed, ez pszichés eredetű, akkor rá is fogsz jönni, mi ennek a gyökere. Türelmet kívánok ehhez- van, akinek évekbe telik a probléma megoldása.

Repamarti! A legmegdöbbentőbb élethelyzeteket nem filmekben látom, azt az élet produkálja. Egészen hihetetlen, hogy egy gyermek hogyan "védekezik" egy számára kellemetlen- jelen esetben unalmas szituáció ellen. Ilyet még nem pipáltam! Nyilván Te sem, ha pszichológushoz vittétek a fiatokat. Nagyon kíváncsi volnék arra, meg lehet-e magyarázni Neki, hogy más "önkifejezési módot" válasszon akkor, ha valami gondja van. Mennyire tudatos ez vagy éppen mennyire tudattalan?

Mindjárt folytatom...

Én is folytatom.
Szerencsére a suliban - eddig- nem csináltak gondot a bepisilésből, kapott tiszta ruhát és egy papírost az asztalára ragasztva. Arra kap levonósokat, ha megússza áradás nélkül. Ezt itthon is csináltuk a pszichológus tanácsára, 1 hétig kellett, utána ment magától a dolog.
Az éjszakáknál még most is az a helyzet, hogy a nagyon mélyen alvó két kis pasit (kicsi? A nagyobbik már 7 éves) minden éjjel, mielőtt mi lefekszünk, vécére ültetjük. Amúgy itt Hollandiában a háziorvos felírhat "pisilővekkert". Ez ezgy szenzoros bugyi, s ha elkezd becsurogni, akkor ébreszti a gyereket, aki kimegy pisilni és alszik tovább. Sokaknál hallottam, hogy ez nagyon eredményes módszer.

Repamarti! Úgy tűnik, a Kelemen doktor által említett módszer nemzetközi. Vagy legalábbis a motiváció és a jutalmazás ugyanaz.

Hollandia úgy tűnik, az enuresis terápiában is előbbre jár: kíváncsi vagyok, a "pisilővekker" mikor jelenik meg nálunk. És főleg mikor írja majd fel a háziorvos... Ezt a vekkert Ti is próbáltátok? Rezeg, amikor érzi a folyadékot?
Milyen érdekes ez az internet... mennyi lehetőséget rejt...! Lám, segítségeddel még a holland "rendszerbe" és módszerekbe is bepillantást nyerhetünk.

Végül egy kis off: a "levonós" szót életemben először főiskolás éveim alatt hallottam a barcsi szobatársamtól. Nem értettem, hogyan jön a füzethez a lift. Merthogy egy füzetkéről beszélt éppen akkor. Gondoltam, ha nálunk van felvonó- nyilván máshol levonónak hívják a liftet. Kellett idő, mire beazonosítottam a matricát a levonóval. ))

Sziasztok!
Csak annyit szeretnék most írni, hogy nálunk is létezik a "pisilővekker" vagy legalább is hasonló, csak itt cseppcsengő néven fut. Kolléganőm kisfia nagyon sokáig bepisilt éjjel és hiába próbáltak bármilyen módszert, voltak orvosnál stb. nem hozott eredményt. De a cseppcsengő alig 1-2 hét alatt megoldotta a problémát. Sem ő sem én nem hittünk benne, de mégis működött.

Nekem is van olyan ismerősöm, akinél ez oldotta meg a problémát:)

Több szem többet lát, több fül többet hall. Köszi, Netti! Még a végén kiderül, hogy mi ismertettük meg a hollandokat ezzel a szuper találmánnyal.

Kedves joozsu!
Azt gondolom, hogy ez egy olyan téma, amelyet nem lehet nem átélni. Sem mint szülő, sem mint gyerek.
A kisfiam 2 éves volt, amikor bölcsibe kezdett járni még pelussal, aztán a következő tavaszon kezdtük el a leszokást. Egy nagyon hirtelen és erős elhatározás volt RÉSZEMRŐL, a fiam pedig ügyes volt. Talán két hét sem telt el és már ágytiszta is lett. Utána volt talán egy-két hét, amikor volt néhány baleset, de ez még betudható a leszokásnak.
Aztán kb. fél év múlva született meg a kistestvére, amikor is egy néhány hétig állandósultak a bepisilések éjszaka. Ez egyértelműen köthető a kistestvér megérkezéséhez, az átmenetileg felborult napoknak, a hirtelen jött változásoknak. Nagyon kedves és aranyos a testvérkéjével, nem úgy éli meg ezt a dolgot, hogy dühöng és veri a tesót, ő úgy tűnik, hogy belül játssza le magában a dolgokat.
Ezt csak azért írtam le ilyen hosszan, mert én azt gondolom, hogy az ágybapisilés problémája mögött lelki és pszichés problémák vannak, vagyis én azt tartom fontosnak, hogy ezeket kiderítsük és próbáljuk orvosolni. Mert ha ezeket nem oldjuk meg és oldjuk fel, akkor bármilyen Őröcskék jöhetnek, nem fognak érdemben segíteni. Vagyis ezt egy jelként fognám fel, hogy valami más is van a háttérben.
További szép napot mindenkinek
Szilvi

És még egy kérdésem lenne... Lehet, hogy figyelmetlenül olvastam, de a hyperaktivitás megoldására is a Őröcskék javasoltak? Vagy ez hogyan függ össze?

Szilvi! Nem kételkedem, nagyon sok igazság van abban, amit leírtál. Valóban, sok esetben a bepisilést lelki okok, bizonytalanságok okozzák. De el kell fogadnunk azt is, hogy nem mindig. Esetenként egy olyan dolog rejtőzik a háttérben, melyre még az orvosok sem gondolnak, szinte véletlenül derül ki. Remek példa erre Bagik hosszú, keserves, de végül happy endes története (1.hozzászólás), ahol a problémák mögött egy "egyszerű" nyomelemhiány állt. Az általam ismertetett terápiát olyan szülőknek ajánlják, ahol az ok ismeretlen vagy esetleg anya-apa-pszichológus még "kereső fázisban" van.

A túlmozgás és az Őröcskék között a módszer felépítése az összefüggés. Az Őröcske-mese csak az enuresisre lett kitalálva. Részletesen a 16. hsz-ban írtam erről, a könnyebbség kedvéért a lényeget idemásolom:

"A túlmozgásos fiatalnál én magam remek megoldásnak tartom az alábbi kis "történet" megosztását a gyermekkel:

Látod, szaladgálsz, nem tudsz leülni. Tudod, miért van ez? Mert az "elemeid" nem tartósak, kimerülnek és Te elfáradsz. És ha fáradsz, akkor nyugtalanná válsz. (értelmezés) Mit gondolsz, hogyan lehet az elemeidet feltölteni? Alvással, pihenéssel! Ha kipihent vagy, sokkal jobban tudsz mindenre figyelni- és hosszabb ideig. (célmeghatározás) Készítsünk egy órát, mely úgy nézzen ki, mint egy hőmérő! Egy rovátka 15 percet jelentsen. Először állítsuk be az órát úgy, hogy csak egy "rovátkányit" tanulsz. (aktivizálás) Holnap próbálj meg 2 egységnyit figyelni az órán! (aktivizálás- önszabályozás) Sikerült? Ügyes vagy- nézd, a hőmérő mutatója napról napra feljebb kúszik! (megerősítés)"

Kedves vázlat! Ezek szerint a cseppcsengő működik! Ismét egy NEM gyógyszeres módszer. Köszönöm a jelzést!

Rengeteg információ, érdekesség, ötlet a kommentek között. Jól összehozták az olvasók!

Kedves Olvasók, Hozzászólók, Versenyzőtársaim!

Még pár perc, és véget ér a megmérettetés, melynek én is aktív részese lehettem. Nagyon köszönöm a bizalmat, hogy megosztottátok velem gondjaitokat, köszönöm a sok-sok ötletet, információt, mellyel a beszélgetésünket előbbre vittétek. Ha valaki végigolvassa egyszer mind a 71 kommentet, úgy vélem, e témában sokkal jártasabbnak mondhatja majd magát. Az elmúlt egy hónap alatt rávilágítottunk arra, mi minden okozhatja az éjszakai bepisilést és milyen alternatív lehetőségei vannak a megszüntetésének. Kitértünk a túlmozgás és a körömrágás problematikájára is, remek módszert olvashattunk a "terápiájáról". Külön öröm volt számomra, hogy a kommentek szinte egytől egyig olyan érdekes, hasznos információkat tartalmaztak, melyért már megérte közhírré tenni ezt a kis szösszenetet- mégha nem is nyerek vele. Nyerni? Hiszen mindannyian nyertünk, azzal, hogy megosztottuk egymással élményeinket és tapasztalatunkat, tudásunkat! Vallom, hogy e témát sokkal jobban és tartalmasabban nem lehet kiboncolni- és ezt csak Veletek együtt lehetett elérni. És bízok abban, hogy ezt a cikket (és főleg a hozzászólásokat) a későbbiekben is haszonnal fogják az olvasók böngészni. Ha ez így lesz, akkor ez egy jó írás volt részünkről. Köszönöm!

Remélem, még találkozunk itt, a Családi neten! Zsuzsi

Sziasztok)))
Szia Józsu és mindenki!!! Kicsit késve jelentkezem de itt vagyok! a kérdésedre válaszolva( milyen terápián vagyunk) egy gyógyszeres....ami ha minden jól megy a hólyag erősségét növelné egy kicsit a lányom szokta mondani " nagyon erős lesz a hólyagocskám" egyenlőre biztonsággal tölt el ez a dolog és örülök neki mert elég jók az arányok!!! ez most egyenlőre jó hatással van rám és a gyerekre is( mármint az eredmény) remélem ez hosszú távú lesz!!!
Az éjjeli ébresztőt mi is próbáltuk:-( "alarm" a neve! A lányom a harmadik éjjel után , mikor este segíteni akartam neki felcsipeszelni azt mondta"anya_ nem szeretném " olyan megalázó!!!
abban a pillanatban elvettem, eltettük jó mélyre....és reméltem nagyobb kárt nem okoztam neki vele! Kicsit szomorú lettem mert egy újjabb lehetőségtől estem el...de itt a következő mert nem adom fel))))

Még annyit hogy nagyon örülök ennek a "fórumnak" hogy így összejöttünk és lázasan olvasom a hozzászólásokat mert ezek mind megerősítenek azokban a dolgokban amit eddig végig csináltam!!!
Egy dolgot még sajnos nekem is tanulnom kell..Ez a türelem!!!! Nem rég egy bölcs asszony azt mondta és ebbe sokat belekapaszkodok,és elnézést kérek mindenkitől aki érintett lenne benne...van gyerek aki gyomorfekélyt kap van aki itt "engedi" el a feszültséget!
Az én lányom elég teljesítmény orientált, ebből kéne egy kicsit leadni s a lelke máris könnyebb lenne! most ezt gyakoroltatom vele.
Persze nagyon nehéz az egyensúlyt megtartani mert azt nem mondhatod neki-ne tanulj ááá nem kell az!
Miközben úgy hiszem ezek a mai gyerekek egy őrült világba születtek!!!

Babe! A türelmet sokunknak tanulni kell. Szerencsések azok, akik ezzel a remek tulajdonsággal születnek. Ne legyen lelkiismeretfurdalásod, hiszen úgy gondolom, igazán mindent megteszel a probléma kezelésére. Ugye?
Teljesítmény... külön cikk-téma lehetne. Mit kell elvárni egy x éves gyerektől...
Izidorka! Nehéz éveken lehetsz túl... Nem is gondoltam, hogy ez a "betegség" örökölhető. Megint újat olvastam. Az óvoda hogyan viszonyul egy pelenkás gyermekhez? Nálunk megmondták: ugye nem képzeljük, hogy egy 30 fős létszámnál majd szemmel tartják az én gyerekemet, mikor pisil be?!

Négygyermekes édesanya vagyok. Gyermekkoromban hatéves koromig bepisiltem, csak gyógyszeres kezelés tudta ezt a problémám megszüntetni. Valószínűleg hormonális probléma volt, nem lelki, mert két gyermekem is örökölte ezt a hajlamot. Saját megszégyenüléseimből és szakirodalmi megtámogatás miatt soha, de soha nem éreztettük a gyerekeinkkel, hogy ez a probléma bármiféle módon az ő hibájuk lenne. Szerintem ezt nagyon jól kezeltük. Reggel rendbe tettük az ágyat,...négy és féléves kislányom pedig még pelenkás.
Szeretnénk változtatni, segíteni...Próbáltunk természetgyógyászt, de nem hozott megoldást. Kipróbáltuk az "őröcskék" módszerét, napokon át meséltük a kislányunknak. Azt hiszem, hogy azért nem hatott, mert neki nem kellett a személyiségétől leválasztani ezt a bepisilős terhet. Vállat rándított már másnap is, hogy ne fáradjunk, mert az ő őröcskéi alszanak. Békésen, nyugodtan...
De a módszer tetszik! Ott, ahol tényleg a gyereket hibáztatják vagy megszidják egy egészen új szemléletmódot hozhat! De ezek az utak mindig azért szépek, mert nem egyenesek és vannak, akiknek járhatóak, vannak, akiknek más az útja....