Ha a gyermek még nem érte el a 3 éves kort, azt tanácsoljuk, hogy várjunk a négylábú érkezésével. Ugyanis ebben a korban már nem kell olyan kínosan ügyelni a higiéniára sem, valamint az ilyen korú csemeténknek elmagyarázhatjuk, hogy ha a kutya pihen, vagy eszik, iszik, akkor hagyja békén. Sok baleset abból származik, hogy a gyerkőc túlságosan sokat foglalkozik az ebbel, aki nem feltétlenül tolerálja, ha a fülét-farkát húzzák, belecsimpaszkodnak, sikítoznak mellette, vagy belenyúlnak a tálkájába, amíg eszik.
Boston terrier
Törpe pinscher
Yorkshire-terrier
Golden retriever
Vizslaa legjobb kutya a staffy család mellé.Sokkal értelmesebb és odaadóbb a többi kutyánál, meg is védené a gyereket nem csak lesne és csóválná a farkát.ennyit erről...
Ezt te sem gondolhatod komolyan, hogy egy staffordshire terriert ajánlanál gyerekes családokba??? Főleg "elsőkutyásoknak"?!
A park, ahova mi lejárunk, jár 3 "staffy" is, 3 különböző gazdával. Ebből 1-re mondom azt, hogy hátat merek neki fordítani, de például a saját kutyámat is folyton figyelnem kell olyankor, mert ha valami nem tetszik ezeknek a kutyáknak, lehet, hogy "csak" annyira kap oda a másiknak, mint egy átlag kutya, de hogy 5x jobban fáj a harapása, az is biztos. Sőt... ha belelendül, szedd le az amstaffot arról, akit kinézett magának... Sok sikert hozzá.
A 3-ből pedi az egyik egy 7 hónaos kölyök volt az, akihez volt szerencsém olyan szinten, hogy pusztán játékból odajött hozzám, miközben a többi gazda beszélgetését hallgattam, és se szó-se beszéd, odaszaladt, felugrott a két melső lábával rám, és úgy gondolta, hogy milyen fain dolog megcsócsálni a kezemet. 2 napig volt lila, és fájt mint a fene. Ha az én kutyám lett volna, kapott volna egy istenes fejbekólintást, plusz morogva leszorítottam volna a földre. De mivel semmi közöm a kutyához, csak annyit bírtam kérdezni a gazdájától (akinek egyébként van 2 gyereke), hogy ez most őszerinte vicces volt-e. Szerinte igen, mert "szokott ilyet" a kicsike.
Bármilyen kutyáról legyen szó, akár boxer, akár labrador, ha hozzá van szoktatva és rendszeresen van futtatva, szabályok szerint van nevelve a kutya, akkor nagyon jó családi kutya lehet belőle.
Én meg vagyok elégedve a mi boxerünkkel. Energikus mégsem ugrálós, nyugodt és nagyon szereti a gyerekeket. Jó sokat jártunk utána, mire kiválasztottuk a tenyésztőt, de ennek meg is van az eredménye. Csak ajánlani tudom.
Először is megkérdezném milyen kutyád van...
Másodszor igen teljesen komolyan gondoltam.Nekünk 2 staffy van és idegen gyerekek 1 éves kortól! hangsúlyozom 1 éves kortól bárhogy nyúzhatják őket.Tépik a fülét, a száját és tudom hogy még csak morogni sem fog rájuk, pedig sosem voltak gyerekekhez szoktatva.Ha valakinek kutyája van teljesen mindegy, hogy milyen fajta vagy mekkora akkor annak tudnia kell, hogy a kutyája viselkedése csak attól függ, hogy milyen nyugodt a gazda és mennyire szab alapvető határokat.Az én kutyámat pedig nem kell leszedni semmiről, még ha erdőben vagyunk és meglát egy nyulat vagy bármit és elindul utánna és nem is akárhogy, akkor csak annyit kell mondanom,hogy megállsz és abban a pillanatban megáll.És Skuta:Fontos a sok mozgás,de ez minden kutyára igaz.Egyébként a mieink ha tehetnék egész nap aludnának:)
Végül még csak annyit, hogy egy kutya bármilyen korban nevelhető.Mindegy, hogy régen milyen volt ha van türelmed,mentális erőd és szereted akkor akár egy agresszív vagy neveletlen kutyából is lehet családi kedvenc.
Egyet értek abban, amit mondasz. Pont ezeket próbáltam megfogalmazni én is, hogy kellő energiával, türelemmel és odaadással bármilyen kutya családi kutya lehet. Igen, még egy neveletlen, idősebb kutya is. Csak egy pici gyerek mellett, kevesebb idő jut egy kutyára. És egy kicsi kutyát könnyebb rászoktatni, mint egy sok beidegződéssel rendelkező kutyát. De ha foglalkozunk velük, mindegyikből jó családi kutya vállhat.
De ahogy lentebb mondták fontos a normális nevelés. Kell egy kis szigor, de nem vasfegyelem. Értelmes állat a kutya, ha kiskorában le lesz szidva amikor rosszat csinál akkor tudni fogja onnantól hogy azt ne. Akkor van a gond amikor néha leszidjuk valamiért néha meg nem.
Megmondom ősszintén hogy nincs bajom a stafikkel ,de ahogy az utcán,parkban sétáltatják őket,az felháborító!! Szabadon szájkosár nélkül!!Ez persze más kutyásokkal is előfordul de többségben ilyen fajtákat szoktam látni csak úgy"szabadon"Tartson az ember olyan kutyát amilyet akar,de másokat ne veszélyesztesen....
Van olyan ismerősöm is, akinek "padló cirkálója" van, és az már nagyon sokszor harapott bokán, és ráadásul egy idegbeteg állat
A fentebb meséltből véleményem az, hogy nem a kutya méretétől függ, hogy kell-e rá szájkosár vagy sem, hanem a kutya viselkedésétől.
Összefoglalva olyan a kutya, amilyennek a gazdája neveli.
Nekem régen a kutyák ott kezdődtek, hogy német dog, amerikai bulldog, argentin dog stb. Nekem ilyen kutyáim voltak. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet és mire jó egy szobacirkáló kutya. A férjemmel kitaláltuk, hogy kellene a lakásba egy kutyus. Mivel gyerekünk még nem volt, de terveztük, olyan fajtát kerestünk ami szereti a gyerekeket. Így akadtunk rá a francia bulldogra. Vettünk is egy kislányt, még mindig nem tudtam, hogy mire lesz jó. Azóta eltelt majdnem 3 év és Én ma már mindenkinek ezt a fajtát ajánlom mindenkinek. Azóta megszületett a fiúnk aki már 2 éves. A kutya nem volt 1 éves amikor a fiúnk megérkezett. Az elején nem tudta, hogy ki ez, mi ez és meddig marad. Mindent eltűr tőle, soha nem bántotta és nem is bántaná. Ha mégis fáj neki valami amit a gyerek csinál, óvatosan kihúzza a lábát, fülét stb. Azóta van egy másik francia és vele is nagy a szerelem...




