Több száz újszülött rekedt kórházban, senki sem viszi haza őket - Már felhagytak a sírással is

2024 júliusában lépett hatályba egy új gyermekvédelmi rendelet, mely egy sokak által rég várt elemet hozott be az örökbe adhatóságról szóló rendelkezésbe. Az új jogszabály előírja, hogy annak a csecsemőnek az ügyében, akiről a szülő nem tett lemondó nyilatkozatot, ám hat hét elteltével nem jelentkezik a gyermekért, elindítható az örökbefogadási eljárás, tehát ugyanaz vonatkozik rájuk, mint az inkubátorban hagyott babákra. Ez a hat hét is elég nyomasztó lehet a baba és az örökbefogadó szülő számára is, azonban jóval reménytelibb, mint az eddig érvényes három hónapos várakozás.

Első pillanatra úgy tűnhet, hogy az új rendelet megoldhatta volna a kórházban ragadt csecsemők elhelyezésének gondját, de hogy miért nem így történt, az a kialakult helyzet mögötti komplex problémát mutatja.

Ma Magyarországon nagyjából kétezer pár szerepel az örökbefogadók listáján, akiknek már a több hetes tanfolyamot sem kell elvégezniük ahhoz, hogy örökbefogadó szülők lehessenek. Nagyjából kétszáz körül van az örökbefogadható csecsemők-kisgyermekek száma, így a sor lassan, de biztosan mozog. Ez a lassúság azonban nem azért van, mert a gyermekvédelmi rendszer nehézkes. Hogy miért nem kerülhetnek mégsem ezek a babák azokhoz a családokhoz, akik repesve várnak egy új életre, az azért van, mert a kórházban maradt újszülöttek nagy része nem örökbeadható. Ugyanis a szülőkre nem illik a jogszabály azon része, hogy „hat hétig nem jelentkeznek a gyermekért”. Ők okkal nem a kihelyezett inkubátorba helyezik a gyermeküket.

Ha ránézünk a kórházban hagyott újszülöttek szüleire, párkapcsolatára, lakhatási helyzetére, akkor hasonló sorsokat, egyezéseket fedezhetünk fel. Szegénység, elszigeteltség, lakhatási problémák, párkapcsolati problémák, bántalmazottság, fiatalkorú szülők, nyomorúság… A szegénység és a nyomorúság között ott húzódik a határvonal, hogy megvannak-e még ezekben az emberekben azok a technikák és képességek, melyekkel még fel lehet emelkedni a mindennapi megélhetésig, a munkavállalásig, beilleszkedésig, tartós párkapcsolatig. Ezek mögött a sorsok mögött pedig ott lappang az iskolázottság, a szexuális felvilágostás hiánya, a menstruációs és fogamzásgátlással kapcsolatos szegénység, a bezáró iskolák és kórházi osztályok… Tehát ez már nyomorúság kietlen birodalma.

Mindezek együtt vezethetnek oda, hogy a várandós kismamát látogató védőnő kénytelen jelzést adni a gyámhatóságnak arról, hogy a születendő újszülött a rá váró körülmények közé nem hazavihető. A baba a kórházban marad, de a szülő igyekszik az otthont biztosítani, amennyire saját erejéből, képességeiből futja. A napok pedig telnek, vagyis inkább múlnak.

A megélhetésért küzdő édesanyák érthető módon nem mondanak le a gyermekükről, ám az időhúzás óriásit ront a gyermekek esélyein 

A törvény azonban a szülőt is védi, és kimondja, hogy szegénység miatt nem lehet kiemelni egyetlen gyermeket sem a családjából.

A jogszabályok azonban szövevényesek: bár a szegénység soha nem lehet a kiemelés oka, azonban a nem megfelelő megélhetési és lakhatási körülmények veszélyeztetik a gyermek fejlődését.

A veszélyeztetettség megszűntetése érdekében a gyermekvédelmi dolgozók megpróbálják a szociális munka módszereivel a családot alkalmassá tenni a baba fogadására. Ám a nyomorúság makacs, a szociális munka eszközrendszere pedig hiányos. A veszélyeztetettség pedig már elég ok a kiemelésre. A gyerek védelemhez és gondoskodáshoz való joga így összeütközésbe kerülhet a szülő gyerekéhez fűződő jogával.

A szülők szükségletei ugyanúgy emberjogi kérdéseket vetnek föl, mint a babák védelemhez és gondoskodáshoz való joga. Nincs az országban elég anyák átmeneti otthona, ahol a lakhatás megoldása mellet a helyben lévő szociális munkás által az edukáció lemaradásai és behozhatóak lennének, és nem kellene elszakadni a szülőnek a gyermektől. Nincsenek bérlakások. Nincsenek szolgálati lakások.

Ha a baba ilyen háttér mellett nem örökbe adható, de nem is hazaadható, a kórház végeláthatatlan idejű tranzitállomássá válik.

Az állami gondoskodásban lévő csecsemő helye a jogszabály szerint nevelőszülőnél vagy csecsemőotthonban van, tizenkét éves kor alatt jogszabály alapján erősen ajánlott a nevelőszülő választása, az intézet csak legvégső esetben jöhet szóba. Azonban a mai állapot azt mutatja, hogy a legvégső esetek is kimerültek.

Ma Magyarországon 280-300 csecsemő rekedt a kórházakban - írja a Népszava.

Kétezer nevelőszülő hiányzik a rendszerből, a csecsemőotthonokban nincs szabad hely

A nevelőszülői rendszerből kétezer nevelőszülő hiányzik, a feladat alacsony anyagi és társadalmi megbecsültsége miatt. Nem sokat használ a babák ügyének az sem, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban dolgozókat az elmúlt hónapokban kezdte vegzálni a „kifogástalan életvitelt” vizsgáló hivatal, így kiváló nevelőszülők sorra hagyják el a szakmát.

A nevelőszülők számára egyébként az is fájdalmas pont, hogy a gyermekvédelem nem támogatja a nevelőszülők örökbefogadási kérelmeit, hiszen velük nem erre szerződtek, és a hatóságnak a többi nevelt gyermek érdekeit és érzéseit is védeniük kell. Ha egy nevelőszülő örökbe fogad egy kisbabát, a többi nevelt gyermek érdeke csorbulna.

A csecsemőotthonok lenne a másik lehetőség, ahová ezek a gyermekek kerülnek, de a csecsemőotthonok többsége teljes kapacitással üzemel, nincs üres hely. Az örökbefogadási szabályon enyhített a jogszabályalkotó, de a nevelt gyermekek helyzete nem lett könnyebb, a családtámogatás nem oldja meg a peremhelyzetben élők életét. Nincs hova vinni őket…

Az egri kórházban tizenkét egy éven aluli csecsemő él, és az veszi fel őket kicsit dédelgetni, aki épp ráér és arra jár, azonban a kórházi dolgozók nem tudják egy kisbaba érzelmi igényeit kielégíteni.

A steril és színtelen kórtermek nem elég ingergazdagok, és a nővérek nem elégíthetik ki az egyszemélyes kötődésre vágyó kisbabák szükségleteit. Ha a kisbaba megkeresései – aki sírásával azt üzeni: „Gyere ide!”, mosolyával pedig azt kéri: „Maradj itt!" – nem kapnak választ, egy idő után a kicsi beletörődik a helyzetébe és feladja a küzdelmet. A hónapok óta gyerekosztályon rekedt csecsemők ijesztő tünetet mutatnak: már nem sírnak, mert tudják, hogy a jelzésük teljesen hiábavaló, nem kapnak segítséget.

A sírást egyszer csak abbahagyó baba ilyenkor csak látszólag nyugszik meg, valójában vérében a stresszhormonok valósággal tombolnak, ami láthatatlanul rombolja az érzékeny idegrendszert.

Olvasd el ezt is: A "sírni hagyás" hatásai a babára - súlyos személyiségzavarokat alapozhat meg

Az élet első hónapjaiban rendkívül fontos az állandóság, az elsődlegesen kötődő személyiség jelenléte. Ez biztonságot jelent, és csak a biztonság nyújt olyan hátteret, melyből a baba mer kíváncsi lenni, közelíteni a világ felé.

A mama és a baba otthoni körülmények között hetekig tanulja egymást, finom összehangolást végeznek, mely során mindketten jelzéseket adnak egymásnak és visszajelzéseket kapnak egymástól, mindig együtt vannak. Intézeti körülmények között az első hónapok ingerszegénysége és kiszolgáltatottsága egy egész életre kihatással van, korai veszteséget, traumával kezdett életet jelent. Nem ősbizalom alakul ki, hanem teljes bizalmatlanság.  

Ezek a gyerekek a későbbi életük során mentálisan jóval sérülékenyebbek, felnőttként nehezebben kötődnek a partnerkapcsolatukban, tanulási és viselkedési gondjaik lehetnek. Tehát a probléma újraindul, az ördögi kör körbeér, a nyomorúság újra kitermelődik. Az anyátlan kórtermek, ahogy a kórházban nevezik ezeket a helyiségeket, bemutató terei is egy tehetetlen és ártalmat termelő rendszernek. Üzenetek arról, hogy annyira sokan szegényednek el évről évre az országban, hogy a gyermek születését nem áldásnak, hanem anyagi tehernek élik meg.

Az elhagyott csecsemők termeiben nincs testvér, nincs mesélés, nincs ölelés, nevetés, nincs játszóterezés, nincs nagymama, és mire akad egy hely a gyermekvédelmi rendszerben, már késő, a trauma sivataggá változtatta a gyermek lelkét. Negyven év múlva azt látjuk, hogy közülük aránytalanul sokan válnak hajléktalanná, küzdenek függőséggel, mentális problémákkal, és halnak meg fiatalon öngyilkosság vagy egészségkárosító szokások miatt.

A kör ránk zárul.

Indexkép (illusztráció): Depositphotos.com