Hülye kérdések, frappáns válaszok - avagy vágjon az eszed, ha kismama vagy!

Én azért is toltam ki az időt, mire az anyaságra adtam a fejemet, mert tudat alatt, valahol mélyen, a zsigereimben, mindig is éreztem, hogy ezt fogom a legnehezebben tolerálni. Abban biztos voltam, hogy én aztán senkivel nem fogom megvitatni a szülés körülményeit, a szoptatás és egyéb témakör szintén tabu kategóriás lesz. 
Nem hiszem, hogy azért hozunk világra egy gyereket, hogy elveszítsük az identitásunkat, a nyitottságunkat a világ egyéb témáit tekintve, és innentől kezdve csak róla tudjunk beszélgetni. Ezért, ha bárki próbálta a gyerek témát kicsit is tovább feszegetni, mint amennyit én elviselhetőnek találtam, nagyon gyorsan témát váltottam alattomosan. Imádom én a lányomat, na de hát álljon meg a menet…
Azért még élénken él az emlékezetemben, amikor mindenki aggódva próbált tanácsokat adni a mennyit kéne ennie és kakilnia témakörben, és főleg a legközpontibb kérdésre: SZOPIK MÉG?!
Erre néha a párom válaszolt, már amikor látta, hogy bekékültem, sokatmondóan megsimogatta a fejemet és annyit mondott: – de még hogy, csak mostanában kevesebb az ideje rá!
Ezt az okosabbak értették, a többieknek meg tök mindegy…

A napokban rátaláltam egy kismamáknak szóló blog facebook oldalára, és szétröhögtem az agyam, mert a legtöbb párbeszéd tök ismerősnek tűnt. Köbösacc ez az amitől be voltam rezelve gyerekvállalás előtt… 

Hülye kérdések, frappáns válaszok (ha gyerekvállalás előtt állsz, sürgősen magold be őket, hidd el, kelleni fog)!:

– Na, és van elég tejed?
– Mi az, hogy?! Beszállítok a Milkának!

– 8 hónapos és még nem mászik?
– Lehet, hogy még nem mászik, de tegnap lekúszta a Bécs-Budapest maratont.

– 6 hónapos és még mindig csak anyatejet kap? Miért nem adsz neki egy kis jó körömpörköltet? Azt biztos megenné!
– Pacallal, a tatárbifsztekkel és sült disznóvérrel is próbálkoztam már, de ő valahogy ragaszkodik a tejhez.

– Jaj, de édes baba! Na és kire hasonlít?
– Nem tudom, be voltam rúgva és amilyen sokan azon a bulin voltunk…

– Mitől ilyen sovány ez a gyerek? Nem adsz neki rendesen enni?
– Úgy döntött, fényevő lesz, ezért evés helyett a napra visszük. Mi tiszteletben tartjuk a gyerek döntéseit.

– Micsoda hurkák! Nincs ez a baba kicsit elhízva?
– Csak UPDATE 1 anyatejet kap és minden nap 12 órában nyomja a fekvőtámaszokat a játszószőnyegen, azóta sokkal szálkásabb.

– Másfél éves és még nem beszél?
– De igen, 4 nyelven is tud, csak tudod nem áll szóba akárkivel.

– Még mindig pelusos?
– Hát, igazából születése óta szeretne a wc-be pisilni, de úgy döntöttünk, kényelmesebb nekünk, ha pelus van rajta, majd ha 18 lesz, levesszük róla…

– Nem beszél?
– De igen, csak még nem jöttünk rá, milyen nyelven.

– Tiéd?
– Nem, a babakocsihoz adták…

Újdonsült apukát megkérdezik:
– De szép baba, fiú vagy lány?
– Nem tudom, a feleségem szokta pelenkázni…

– Rossz baba?
– Nem, sokat iszik, későn jár haza, de ezt leszámítva egész jó!

Mikor megállapítják, hogy hasonlít ránk:
– Komolyan?! Pedig örökbe fogadtuk!

Talpig rózsaszínbe és megkérdezik, kislány?
Válasz: “Nem, kismalac, azért rózsaszín!”

– Egy éves és még szopizik?
– Nem tudtad, hogy brit kutatók szerint jobb érettségi eredményt érnek el a 18 éves korig szoptatott gyerekek? Mi biztosra akarunk menni.

Szürke-kék focis szabadidőruha Marcin…
– De szép kislány, hogy hívják?
– Márton…
– De miért adtatok neki fiú nevet…?

Babakocsiban toltam haza a gyerekorvostól a pár hónapos kisbabámat.. persze ordított szegény… erre két idős néni megszólít:
– Jaj, mi a baja, csak nem éhes???
– Nem tudom, most találtam…

Én hordozós anyuka vagyok, és amikor megyünk postára, zöldségeshez, orvoshoz, vagy csak egy sima sétára, valaki mindig megkérdezi:
– Jó ennek a babának ez a kendő? Nem fog eldeformálódni?
– De, természetesen azért szültem meg, hogy eldeformáljam, mert imádom az eldeformálódott gyerekeket…

Balatoni hétvégéről tartottunk haza a 3 hónapos gyerekkel, apa vezet, anya hűségesen hátul a kicsivel. Közúti ellenőrzésen rendőr megkérdezi:

– Maguké a gyerek?
– Nem, találtuk, és a kocsi is lopott…

1. Ikrek?
– Nem, az egyik gyerek, a másik a vacsora.
2. Kislányok? (full pinkben)
– Majd eldöntik, ha felnőnek.

5-6 hónapos volt a fiam:
– És miket tud már?
– Ül, áll, öl, és természetesen visszahozza a labdát!

– Tiszta apja…
– Még jó, legalább nem kell magyarázkodnom…

– Kap levegőt? (a kendőben)
– Nem, egy oxigénhiányos félholt gyereket hurcolok, mert az olyan jó! (meglepődés, csend)
– Jaj, csak vicceltem…
– Igen, én is.

– Még mindig nem szobatiszta??
– De, szobatiszta, csak annyira szeretek pelenkázni, hogy ráadom..

Szürke farmer virághímzéssel, rózsaszín felső, pink-fekete babakocsiba a lányom.
– Kisfiú?
– Nem, kislány.
– Jaaaa! Akkor miért van rajta szürke nadrág?
– Mert jól áll neki vazze…

– Jaj, veletek alszik? Sose szokik ki onnan!
– Nem baj, majd ha lesz nője, mi is befekszünk közéjük és akkor egálban leszünk!

– És jó baba?
– Most hoztuk ki az előzetesből, amúgy nem lehet rá panaszunk.

– Jó baba?
– Miért, van rossz is? Mit értenek ez alatt?
Válasz, hogy átalussza-e az éjszakát.
– Nem, mert nem olvasta a szakirodalmat, hogy neki már át kéne.

– És beszél már?
– Persze, a Walesi bárdokat tanuljuk…

Amikor terhes lettem, mindenki megkérdezte, hogy a férjed mit szól hozzá? Együtt csináltuk, mit szólna? Aztán az ötödik ilyen után mondtam, hogy először megrugdosott, de aztán beletörődött…

Forrás: http://zacc.cafeblog.hu
Fotó: Frantisek_Krejci / Pixabay