A csecsemők kezdetben csak sírással kommunikálnak, nem képesek szavakkal elmondani, mi is a bajuk, de várják a megoldást a szüleiktől. Az biztos, a sírás mindig arra utal, hogy a gyermek nem érzi jól magát, fáj valamije, valamelyik szükséglete kielégítetlen, vagy csak épp egy kis babusgatásra vágyik. A sírással mindenkor azt kommunikálja felénk, hogy segítségre van szüksége, ezért soha nem szabad ezt figyelmen kívül hagyni, mert ezzel megrendül a gyermek szüleibe vetett bizalma, úgy érzi, nem számíthat rájuk, és nem lesz boldog kiegyensúlyozott baba. A csecsemők minden szükségletüket másféle sírással fejezik ki, de nem egyszerű kitalálni, melyik sírás mit jelent, ebben szeretnék cikkemmel segíteni.
Amikor sír a kisbaba, az anyukája elkezdi keresni ennek az okát (éhes, szomjas, vagy tele a pelenka?), amikor rálel, mi a baj, elhárítja a problémát, és a gyermek megnyugszik. Ekkor megerősödik benne az a tény, ha nem érzi jól magát, sírnia kell, mert az anyukája tud majd segíteni rajta. Ez az alapja a biztos kötődésnek, a jó anya-gyermek kapcsolatnak. E tevékenység során viszont az anya is megtanulja, melyik sírás, mit jelent, és magabiztosan meg tudja szüntetni az okát.
A sírások nemcsak erősségükben, hangszínükben, különbözhetnek egymástól, hanem kiegészülhetnek egyéb mozdulatokkal, jelzésekkel. A következőkben saját elnevezéseket használva próbálom jellemezni őket, amelyek jegyei alapján bárki felismerheti, mikor melyikről van szó.
Hasfájós sírás:
A baba panaszosan sír, feszíti magát, lábát felhúzza a hasához, mászó mozdulatokat végez. A görcsöket, hasra fektetéssel, hasfájás masszázzsal lehet csillapítani.
Éhes/szomjas sírás:
Kezdetben a csecsemő csak nyöszörög, majd egyre türelmetlenebbé válik, közben cuppog, kezét szopni kezdi. Ennek felismerésében az is segít, ha már kialakult a baba napirendje, és már az első jeleknél tudni lehet, hogy éhes lesz. Ha a két étkezési idő között tapasztaljuk ugyanezt, akkor inkább szomjúságot jelez.
Álmos sírás:
Halk sírdogálás közben szemét lecsukogatja, de valami megzavarja ( fény, hang, a szülő nyugtalansága, feszültsége, kétségbeesése. Ilyenkor csendes, nyugodt környezetet kell neki biztosítani, esetleg mellre helyezni, és akkor megnyugszik, és el fog tudni aludni.
Ijedt sírás:
Az első hónapokban a csecsemők átkaroló(Moro)-reflexszel reagálnak az ijesztő dolgokra, melyet erőteljes sírás követ. Kiválthatja erős fény, hangos, éles zaj, akár saját tüsszentésétől is megijed, vagy egy tárgy, ill. személy váratlan felbukkanása is megijesztheti őket.
Beteg sírás:
Erőteljes akár éles sikoltozó sírás, amelyet nem tudunk semmivel csillapítani, a szülőkben is riadalmat vált ki. Fogfájásra jellemző, hogy hirtelen jelentkező, éles sírásba kezd, nyugodt játék vagy alvás közben. Fülfájásnál pedig kezével a füléhez kapkod sírás közben.
Elhagyatott sírás:
A gyermeknek minden szükséglete ki van elégítve, mégis nyugtalan, sírdogál, abbahagyja, újrakezdi a panaszkodást. Ilyenkor inkább társaságra van szüksége, jelzi, hogy közelségre, simogatásra, ölelésre, szeretgetésre vágyik.
Sértett sírás:
Éles, figyelemfelkeltő, néha sikoltozó sírás, amikor nem az történik, amit a gyerek szeretne, vagy elveszik a kedvenc játékát, mert biztos, hogy tiltott dolgot vagy a tesó féltett holmiját kaparintja meg.
Nyűgösség:
Ekkor a babának kényelmetlen valami, nem megfelelő a testhelyzete, tele a pelenka, túl meleg, vagy épp túl hideg a környezet, összegyűrődött a ruhája, vagy a pléd alatta, és nyomja, zavarja a fény, idegen tárgy, személy veszi körül, napirendjében következne a fürdés, vagy a levegőztetés, a cumiját, vagy a kedvenc kendőjét kéri, de időjárás változás és a holdtölte is nyugtalanná teheti a babát.
Kellő odafigyeléssel mindenki megtanulhatja néhány hét alatt, mikor miért sír a gyermeke. Ehhez persze az is kell, hogy az anyuka nyugodt, higgadt tudjon maradni, ne feszélyezze, mit gondolnak, mondanak mások, és tudjon a saját megérzéseire, hallgatni, mert csak így tud ösztönösen ráérezni, mik kell tennie. Teljes tanácstalanság esetén, ha már semmi nem segít, a mellre helyezés megnyugtathatja a picit.
Vannak csöppségek, akik több babusgatást igényelnek, és ezt ki is követelik maguknak. Meg kell nekik adni, amit kérnek, nem tudjuk őket felkapatni, mert nem fognak több törődést kiharcolni, mint amennyire szüksége van. Sokkal ártalmasabb sírni hagyni egy ilyen érzékeny kisdedet, mint megadni neki a vágyott szeretgetést. A baba minden jelzését le kell reagálni, mert ettől megnyugszik, boldog, kiegyensúlyozott gyermek lesz, és önbizalommal teli boldog felnőtté válik majd. Ez szerintem mindenkinek megér ennyit.
Fotó: Ben_Kerckx/Pixabay.com
A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás
Érdemes rákeresni a youtube-on és megismerkedni az 5 fajta sírással.
A kisfiamnál ezt a módszert alkalmaztuk és remekül bevált.
Két gyermek sem sír egyformán - a Dunstan ismeretében ezzel vitatkoznék.
Amikor kisbabák sírását utánozzuk, akkor általában oázni szoktunk. Igaz? Nem véletlenül, mert így hangzik a fáradt, álmos csecsemő sírása. A hangképzés sem véletlen, mert ez a fajta sírás az ásításból indul.
Az éhes csecsemő sírása "neh"-nek hangzik. Itt arról van szó, hogy a baba felnyomja a nyelvét a szájpadlásához, mint amikor szopizik.
Tehát a babák sírása igenis egyforma, ha ugyanaz az ok és független attól, hogy a baba a világ mely részére született.
Egyébként ha két gyermek sem sír egyformán, akkor te mi alapján hoztál létre csoportokat?
A Dunstan előnye, hogy ha felírod az 5 fajta sírást egy papírra és figyeled a babád sírását, már az 1 napos csecsemődet is megértheted, nem kellenek hozzá hetek.
Mindettől függetlenül nagyon dicséretes, hogy így összeszedted a sírás fajtákat és leírtad az ezt kísérő mozdulatokat is, mert ez hasznos írás.
A legjobb az lenne, ha a babák nem sírnának. Mert van, ahol az a természetes
Biztos sokan tapasztalták már, hogy a baba szopizás közben le-le jön a mellről, többször egymás után. Pár másodperc szopi, majd lejön. Visszateszed, bekapja, szopi, lejön.
Ilyenkor a baba pisilni akar.
A baba ugyanis azt is jelzi, ha pisilni vagy kakilni akar. Csak ez utóbbit könnyebben észreveszik az anyukák.
Van a sírásnak általam "szülőborzasztó"-nak nevezett fajtája is: ami mindkét gyermekemnél jelentkezett. Ha nagyon nem akartak valamit, úgy bömböltek, hogy közben szinte elfelejtettek levegőt venni. Szerintem egy idő után megtanulták, hogy ezzel elérhetik a céljukat. Következetesen "előadták" magukat. Lányom utálta a vastag kezeslábast, és azért, A fiam pedig nem bírta a járókát és azért. Ezek a picik sokkal többet értenek a világból, mint gondolnánk.
A te eseted is azt igazolja, hogy nem szabad a baba sírását figyelmen kívül hagyni. Köszönöm, hogy írsz a refluxról, mert elég alattomos betegség, a csecsemő nyugtalanságát rendszerint hasfájásnak tulajdonítják, főként, ha a súlyfejlődése egyenletes, és csak akkor gondolnak rá, amikor már légúti tünetek is jelentkeznek, vagy a nyelőcső begyullad. Pedig van egyértelmű jele a GOR-nak, a pici sírás közben megfeszíti az egész testét, hátát homorítja, sőt hídba is képes magát felnyomni a fájdalomtól, mintha mutatná, hogy a pocakjával van a baj. Igazolni nagyon egyszerű, elég hozzá egy ultrahang vizsgálat.
Tetszik a hisztire kitalált elnevezésed, tényleg nagyon riasztó, amikor elkékül, vagy épp elsápad a gyerek dühroham közben. Nehéz, de figyelmen kívül kell hagyni az előadást, mert ellenkező esetben ez bármikor bevethető fegyverré válik a szülővel szemben.
Teljesen egyetértek Veled abban, hogy nem jó, ha sírni hagyjuk a babát.
Nekem eddig eszembe sem jutott elemezni, hogyan sír, csak mellre tettem, és vagy evett, vagy elaludt, vagy megvigasztalódott. De így leírva tényleg életszerűek, nagyon jó megfigyelések!
Szerintem a testközelség is természetes szükséglet, ugyanúgy, mint az evés. Nekem ez a megfogalmazás kicsit ellentmondásos.
Azzal teljesen egyetértek, hogy a testközelség is olyan fontos, mint az evés, de vannak jó és rosszevő gyerekek is. Egyes gyerekeket igénylik a folyamatos kézbevételt, foglalkozást, mások viszont eljátszanak egyedül, és a jelzik amikor szükségük van segítségre. A lányom még éjszaka is jól elvolt a kiságyban míg fejtem, ő beszélgetett a világító játékoknak a sötétben. A fiamat viszont csak akkor lehetett letenni, ha elaludt. Meg is kaptam, hogy jól felkapattam. Ő máig sokkal bújósabb, és éjszaka is igényli a közelségünket, míg a lányom elaludni sem tud, ha benn vagyunk a szobájában.
Ami a folyadékpótlást illeti, az említett esetekben igenis szükség lehet plusz folyadék bevitelre (pár kiskanálnyira gondolok), mert a sűrűbb tej nem oltja a baba szomját. Ezt saját gyermekeimnél is tapasztaltam, de ez a tanács másoknál is bevált.
Ha nem ezt teszi egy anya, helyrehozhatatlan károkat okozhat gyermeke mentális fejlődésében. Érzelmi analfabétává válhat a gyermeke felnőtt korára, nem lesz képes érzelmes kapcsolatok kialakítására.Zárkózott, magányos ember lesz.
A szeretetteljes törődéssel nem csak gyermekünk életétre lehetünk pozitív hatással, hanem az unokáinkéra is!
Köszönöm, hogy megragadtad cikkem fő mondanivalóját, és nem egy-egy részletet kiemelve elemzed azt.
A szüleinkhez való kötődésünk az első kapcsolati mintánk, amely visszaköszön a közösségbe, a társadalomba való beilleszkedésünkkor, a társas ill. párkapcsolataink kialakításakor, gyermekünkkel való kapcsolatunkkor is. Tehát egyáltalán nem mindegy milyen a kezdet, mert kihatással van az egész életünkre, a környezetünkére, sőt ezáltal az egész társadaloméra is. A gyermekvállalás nagy felelősség, amit érdemes megtervezni, felkészülni rá fizikailag, pszichésen, és mentálisan is. Gyermekünket önmagáért szeressük, tiszteljük, hogy értékes emberré válhasson, ez többszörösen meg fog térülni.
Örömmel olvastam cikked. Segítséget nyújt az olyan anyukáknak, akik könnyebben megijednek ("pánikolnak"), hogy miért is sír a babájuk. És megerősítetted bennem azt, hogy csak a pici jelzéseire figyeljek, amiket leírtál azokra figyelve, oldjam meg a problémát.
Köszönöm, és sok sikert kívánok neked.
Én saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy hiába tudok a csecsemőgondozásról sokat, azt nagyon nehéz a gyakorlatban helyesen alkalmazni. Sokkal eredményesebb volt, ha nem az emlékeimben kutakodva próbáltam 1-1 problémát megoldani, hanem magamba nézve, a megérzéseimre hallgatva, illetve saját megfigyeléseimre hagyatkozva. Erre biztatnék mindenkit, és akkor nagy hibát nem véthetünk a kezdetekben sem, ami meghatározza a gyermekünkkel való kapcsolatunkat...
.jpg){kind=small}
