Kedves Aggódó Édesanya,

Kétnyelvű gyermekek nyelvelsajátítása során nem egyforma ütemű a két nyelv tanulása. Bemásolok a levél végére egy erről szóló felosztást.
Amit érdemes lenne megnézetni, az a gyermek hallása. Emellett jó lenne tudni, mindkét nyelven milyen a beszédmegértése.

Üdvözlettel,
Andrea

Volterra és Taeschner (1978) szerint a kétnyelvű gyermekek nyelvelsajátítása három szakaszra bontható fel:
1. A gyermek egy egységes szókinccsel rendelkezik, amelyet a két nyelvből épít fel – ekkor még keveredhetnek a két nyelv szavai. Tipikusan a gyermek az adott szót azon a nyelven mondja, amelyiken hamarabb tanulta meg, de hasonlóképpen megfigyelhető annak a szónak is a gyakoribb használata, amihez érzelmi szálak kötik (pl. „anyu”, „anya”…, ha az édesanya magyar anyanyelvű).
2. A két nyelv szavai elkülönülnek egymástól (kb. 2 éves kor körül).
A gyermek sokáig az egyik nyelv szabályrendszerét alkalmazza csak, legtöbbször azt, amelyik elsajátítása „egyszerűbb”. Tipikus példa erre az, hogy a gyermek már egy ideje használja az elöljáró szavakat a másik nyelvben, míg a magyarban a ragok nem jelennek meg. Négyéves korukra képesek különbséget tenni a két nyelv között, és a szüleikhez is a szülők anyanyelvén szólnak. Annyira tudatában vannak akkorra már a két nyelv elkülönítésének, hogy ha az egyik szülő a másik szülő nyelvén szól a gyermekhez, akkor a gyermekben zavartság jön lére (Crystal 2003).
3. Teljesen elválik a két nyelv lexikai és szintaktikai szinten is (kb. 5 éves kor körül).