|
Kérdezz-felelek
Pajzsmirigy gyulladással, túlműködéssel kezeltek. A labor-értékeim jelenleg már a TRAK kivételével a határértékeken belül vannak. Azt szeretném kérdezni, hogyan lehetne befolyásolni ezt az adatot, milyen gyógyszert vagy egyéb megoldást lehetne alkalmazni annak érdekében, hogy a jelenleg a felső határ mintegy kétszeresén lévő TRAK szint a normálisra csökkenjen?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel Ricky
A kérdés nem ilyen egyszerű. Gondolom a kezelő orvosa erről kellő felvilágosítást adott. Röviden a következőt írhatom:először is a TRAK egy rövidítés, a pajzsmirigy elleni antitestek mérésére szolgáló módszer. Ezeknek több típusa van, stimuláló, gátló, stb. Hazánkban először végeztünk ilyen méréseket, de ma már nem hasznájuk, helyette korszerübb módszerrel mérjük. Közel 50 éve vált ismertté, hogy BG kórban a hyperthyreosis létrejöttéért egy immunglobulin típusú fehérje (LATS= Long Acting Thyroid Stimulator) a felelős . A LATS-ról később kiderült, hogy az a TSH-R-hoz kötődő antitestekkel azonos . Közel 3 évtizedes erőfeszítések során sikerült egyre használhatóbb módszereket kidolgozni a TSH-R elleni antitestek meghatározására. A kezdetben alkalmazott módszerek lényege az volt, hogy sertés- és/vagy humán pajzsmirigy-sejtmembránt preparáltak, majd ezek szuszpenziójához adták a betegek savóját, centrifugálás, mosás után a radiojóddal jelzett TSH kötődésének mértékéből következtettek a TSH-R elleni antitestek jelenlétére ). Ezek az úttörő vizsgálatok egyrészt nehéz standardizál-hatóságuk, másrészt időigényességük miatt nem voltak alkalmasak a mindennapi diagnosztika céljaira. Az első generációs TRAK kifejlesztése jelentette a változást. Ennek lényege, hogy szolubilizált sertés pajzsmirigy membránt állítottak elő és egyfázisú kompetitiv radioreceptor teszt segítségével már jól standardizált antitest szinteket lehetett mérni. A 3. évezred kezdetén jelentek meg az u.n. kétfázisú módszerek. Ezt az tette lehetővé, hogy a sertés pajzsmirigy membrán helyett humán rekombináns TSH-R-t (hrTSH-R-t) állítottak elő, amelyet adszorbeáltak a felülethez, ehhez kötődött a savók TSH-R elleni antitestje, majd a csövek, ill. lemezek mosása után jelző anyagot (125J-al vagy akridinészterrel jelölt TSH-t) adtak a rendszerhez. A nemzetközi (WHO) standardok segítségével jól reprodukálható és közel 100%-os specificitást és 99,1%-os szenzitivitást sikerült elérni. Ezek a kitek (DYNOtest-TRAK human és a LUMItest-TRAK) napjainkban egyre szélesebb körben terjedtek el. Mindkét tesztnek azonban vannak hátrányai. Az izotópos módszer egyrészt izotópos mérésekhez alkalmas laboratóriumot igényel és alkalmazásának ideje az izotóp bomlása miatt eléggé szűk keretek közé szorított. A luminescens módszer az előbbi hátrányait hivatott kiküszöbölni, széleskörű alkalmazását több egyéb tényező mellett eddig az gátolta, hogy a méréshez külön eszköz, luminométer szükséges. A 3. generációs TSH-R elleni antitest mérésének elve az, hogy az újonnan előállított stimuláló típusú monoklonális antitest (M22) vetélkedik a betegek szérumában lévő TSH-R elleni antitestekkel a hrTSH-R-hoz kötődésben. Ez az új módszer lényegesen jobb, mint a 2.generációs technikák. A „két-lépcsős ELISA” módszereket elsődlegesen azért fejlesztették ki, hogy az izotópos eljárásokkal szemben alternatívát kínáljanak. Jóllehet az általunk vizsgált ELISA lemezeken rhTSH-R helyett tisztított sertés TSH-R található, amely azonban lényegesen nem befolyásolta a vizsgálat eredményességét. Ennek lehetséges magyarázata az, hogy a humán és a sertés pajzsmirigy epitópjai jelentős mértékben egyeznek. Az ELISA tesztek érzékenysége kisebb a 2. generációs TRAK értékénél, ez a tény azonban a mindennapi gyakorlatban nem feltétlen jelent hátrányt. Ennek egyik magyarázatát a legújabb biokémiai vizsgálatok adták, amelyekben a TSH-R alacsony és magas affinitású kötő-helyeit vizsgálták. A legérzékenyebb módszerek képesek érzékelni a legalacsonyabb affinitású autoantitestek jelenlétét is. Kiderült azonban , hogy az alacsony affinitású antitestek egy része u.n. „természetes autoantitest”, amelynek pathogenetikai és prognosztikai szerepe nem tisztázott. Ezek nem képesek a pajzsmirigy működésének befolyásolására, valószínűleg csak a stimuláló antitestek prekurzorai. A természetes IgG típusú autoantitest a genetikailag érzékeny egyedekben alakul át külső hatásra (.pl Yersinia enterocolitica fertőzés) betegséget kiváltó stimuláló antitestté . Nyomonkövetéses vizsgálataink eredménye is ezt a feltevést látszik megerősíteni, ugyanis az ELISA teszt pozitivitása korábban jelezte a betegség recidíváját. Fontos kiemelni, hogy az előnyök mellett az enzim-jelzéses módszerek kalibrációs görbéi nehezebben reprodukálhatóak, ami azzal magyarázható, hogy ez a metodika különösen érzékeny a paraméterek legkisebb változására is (hőmérséklet, pH, leolvasó érzékenysége). Összegezve, megállapítható, hogy az enzimjelzéses módszerek alkalmasak a B-G kór gyors és megbízható diagnosztikájában és a betegség recidivájának előrejelzésében, eredményességüket nem befolyásolja TSH elleni- vagy egér elleni antitestek zavaró hatása.
Mindenek előtt tisztázni kellene, hogy ezek az antitestek valóban kóroki tényezők lehetnek-e, milyen tünetei vannak és milyen kezeléseket kap, a megfelelő immunmoduláns kezeléstől várható eredmény.
Jó egészséget kívánok: