|
|
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Doktor Úr!
1 éve derült ki, hogy autoimmun pajzsmirigy alulműködésem van, és 1 hete az, hogy inzulin rezisztenciám is. Az alulműködésre korábban Letroxot, most egy hónapja 75 ugr L-Thyroxint szedek. A beállítása még nem sikerült a gyógyszernek, mert többször is átment túlműködésbe, de a legújabb adagolás (1,5 tabletta/nap) az orvosom szerint már jó lesz. Az inzulin rezisztenciára 170g-os szénhidrát számolós diétát kell tartanom, ami elég könnyen megy, mert az utóbbi másfél évem diétával telt, eddig sajnos sikertelenül. Ennek ellenére bízom benne, hogy diéta és a gyógyszeres kezelés végre eredményes lesz. A kérdésem éppen a diétához, illetve annak egy alkotórészéhez kapcsolódna. Az utóbbi 1-2 évben alkalmanként fogyasztottam Norbi Update péksüteményeket, illetve vásároltam Update szénhidrát csökkentett lisztet is, amelyeket elsősorban főzelékek sűrítéséhez (rántás helyett) és ritkán diabetikus sütemények búzalisztjének kiváltására használtam. A felhasznált, illetve elfogyasztott liszt mértéke nem haladta meg a heti 10 dkg-ot. Az utóbbi időben sokat olvastam a szójáról és annak előnyeiről, valamint hátrányairól, a pajzsmiriggyel és az inzulin rezisztenciával való kapcsolatáról. Megnéztem a fent említett lisztkeverék hozzávalóit és ott a következőkkel találkoztam: zsírtalanított szójaliszt, szójafehérje koncentrátum, szójafehérje-izolátum. Elég sok cikk szólt az interneten a szója hormonháztartása gyakorolt hatásairól is, amelyet nem igazán szeretnék megbolygatni. Az orvosom készítetett egy hormonsort nálam (a menstruáció 3. napján), melynek a következők lettek az eredményei:
LH 3,32 U/L
FSH 6,65 U/L
Prolaktin 140,1 mIU/L (70,8 – 566,5)
Ösztradiol 161,5 pmol/L
Progeszteron 2,3 nmol/L
Tesztoszteron 1,2 nmol/L (0,4 – 2,6)
SHBG 33 nmol/L (18-136)
DHEA-szulfát qmol/L (0,62 – 7,22)
A fenti értékekre az orvosom azt mondta, hogy az SHBG lehetne magasabb, a tesztoszteron és a prolaktin lehetne alacsonyabb, de szerinte a diéta ezeket az értékeket be fogja állítani.
Ezért szeretném megkérdezni a Doktor Urat, hogy javasolja-e a fenti termékek fogyasztását ebben a diétában, vagy inkább keressek más alternatívát? Nem tudom, hogy a fenti értékek közül melyikre lehet hatással a szója fogyasztása, de nem szeretném elrontani ezeket a „viszonylag” jó eredményeket, sőt a javítás lenne a cél. Én két és fél évvel ezelőtt már 20 kilót leadtam elég könnyen fél év alatt, sok zöldség, gyümölcs és mérsékelten sovány húsok fogyasztásával (kerülve a burgonyát, rizst, fehér lisztes ételeket), és utána ez a fogyás megállt. Még 10 kiló lenne hátra. Szerepet játszhat ebben a stagnálásban fenti termék fogyasztása is?
Előre is köszönöm. Várom válaszát.
BJudit
1 éve derült ki, hogy autoimmun pajzsmirigy alulműködésem van, és 1 hete az, hogy inzulin rezisztenciám is. Az alulműködésre korábban Letroxot, most egy hónapja 75 ugr L-Thyroxint szedek. A beállítása még nem sikerült a gyógyszernek, mert többször is átment túlműködésbe, de a legújabb adagolás (1,5 tabletta/nap) az orvosom szerint már jó lesz. Az inzulin rezisztenciára 170g-os szénhidrát számolós diétát kell tartanom, ami elég könnyen megy, mert az utóbbi másfél évem diétával telt, eddig sajnos sikertelenül. Ennek ellenére bízom benne, hogy diéta és a gyógyszeres kezelés végre eredményes lesz. A kérdésem éppen a diétához, illetve annak egy alkotórészéhez kapcsolódna. Az utóbbi 1-2 évben alkalmanként fogyasztottam Norbi Update péksüteményeket, illetve vásároltam Update szénhidrát csökkentett lisztet is, amelyeket elsősorban főzelékek sűrítéséhez (rántás helyett) és ritkán diabetikus sütemények búzalisztjének kiváltására használtam. A felhasznált, illetve elfogyasztott liszt mértéke nem haladta meg a heti 10 dkg-ot. Az utóbbi időben sokat olvastam a szójáról és annak előnyeiről, valamint hátrányairól, a pajzsmiriggyel és az inzulin rezisztenciával való kapcsolatáról. Megnéztem a fent említett lisztkeverék hozzávalóit és ott a következőkkel találkoztam: zsírtalanított szójaliszt, szójafehérje koncentrátum, szójafehérje-izolátum. Elég sok cikk szólt az interneten a szója hormonháztartása gyakorolt hatásairól is, amelyet nem igazán szeretnék megbolygatni. Az orvosom készítetett egy hormonsort nálam (a menstruáció 3. napján), melynek a következők lettek az eredményei:
LH 3,32 U/L
FSH 6,65 U/L
Prolaktin 140,1 mIU/L (70,8 – 566,5)
Ösztradiol 161,5 pmol/L
Progeszteron 2,3 nmol/L
Tesztoszteron 1,2 nmol/L (0,4 – 2,6)
SHBG 33 nmol/L (18-136)
DHEA-szulfát qmol/L (0,62 – 7,22)
A fenti értékekre az orvosom azt mondta, hogy az SHBG lehetne magasabb, a tesztoszteron és a prolaktin lehetne alacsonyabb, de szerinte a diéta ezeket az értékeket be fogja állítani.
Ezért szeretném megkérdezni a Doktor Urat, hogy javasolja-e a fenti termékek fogyasztását ebben a diétában, vagy inkább keressek más alternatívát? Nem tudom, hogy a fenti értékek közül melyikre lehet hatással a szója fogyasztása, de nem szeretném elrontani ezeket a „viszonylag” jó eredményeket, sőt a javítás lenne a cél. Én két és fél évvel ezelőtt már 20 kilót leadtam elég könnyen fél év alatt, sok zöldség, gyümölcs és mérsékelten sovány húsok fogyasztásával (kerülve a burgonyát, rizst, fehér lisztes ételeket), és utána ez a fogyás megállt. Még 10 kiló lenne hátra. Szerepet játszhat ebben a stagnálásban fenti termék fogyasztása is?
Előre is köszönöm. Várom válaszát.
BJudit
Tisztelt BJudit!
Ami a pajzsmirigyműködését és kezelését illeti, kezelő orvosa valószínüleg részletes felvilágosítást adott. Az is kederült, hogy mi váltotta ki betegségét.
Ami a további étrendet (szóját is ) illeti, itt óvatosságra hívom fel a figyelmét. Ez ugyanis fotoösztrogébnt tartalmaz.
Az emberi tevékenységből fakadó civilizációs ártalmak egyik legveszélyesebb válfaját máig alulértékelve, egyes esetekben elhallgatva kezelik. A közelmúltban egy hazai város ivóvízellátó rendszerében találtak súlyos hormonhatású növényvédőszer-maradványokat, a megengedett egészségügyi határérték mintegy húszszorosát elérő koncentrációban. Az egyebek mellett az ösztrogénhatású atrazint tartalmazó ivóvíz akár tartósan, hosszú időn keresztül is szennyezhette az adott térség ivóvíz-készletét. Több más kémiai vegyülethez hasonlóan az atrazin drasztikus mértékben avatkozik be az élőlények androgén-ösztrogén hormonegyensúlyába, rendkívül súlyos ösztrogéndominanciát előidézve: állatkísérletek során hasonló dózis megváltoztatta a kísérleti állatok nemét! Szakemberek véleménye szerint hosszútávon az ilyen hormonhatásnak kitett gyermekek szervezetében nemkívánt irányt vehet az ivarmirigyek fejlődése, melynek következménye akár hermafroditizmus is lehet.
A hazánkban a hatvanas évek elejéig engedélyezett és rendkívül nagy mennyiségben alkalmazott növényvédőszer, a DDT (dietil-difenil-triklóretán) is hasonló hatással rendelkezett. Klinikai vizsgálatok azt mutatják, a DDT bomlástermékei gyakorlatilag minden, ma élő ember szervezetében megtalálhatók, az idősebb korosztálynál éppúgy, mint a fiatal anyák tejében. E vegyület lebomlási ideje ugyanis rendkívül hosszú, becslések szerint akár 100 év is lehet, ráadásul a DDT-t egyes országokban továbbra is alkalmazzák, így az onnan érkező zöldségek és gyümölcsök révén mind a mai napig reális veszélyforrást jelent hazánkban is. A DDT fő mellékterméke, a DDE a testben rendkívül erőteljes anti-androgénként viselkedik, vagyis gátolja a férfihormon hatásait.
A dioxin az iparilag alkalmazott fehérítési folyamatok mellékterméke, erőszakos xenoösztrogén (idegen ösztrogén). Elsősorban olyan termékekben található meg, amelyek fehérítési eljáráson estek át, mint például a tamponok, betétek, a fehérített toalettpapír, zsebkendők, pelenkák. Gyakran bukkannak rá mezőgazdasági termékekben, mivel évtizedeken át jelen volt a növényvédő szerekben is. A leggyakoribb dioxin-forrás az iparilag tartott állatok húsa, és ebből adódóan tejtermékekben szintén előfordulhat.
Egyáltalán nem pesszimista becslések szerint jelenleg közel százezer (!), a hormonháztartást befolyásoló vegyület van forgalomban a világon. Ezek a kémiai anyagok sokkal nagyobb koncentrációban lehetnek jelen a szervezetünkben, mint a saját hormonjaink, hatásuk tehát rendkívül erős. A természetes ösztrogének óriásmolekulákhoz, ösztrogén-receptorokhoz kapcsolódva lépnek működésbe. A xenoösztrogének szintén ezekhez a receptorokhoz kapcsolódnak, és ugyanazt a hatást fejtik ki, mint a természetes ösztrogének: a különbség az, hogy a mesterséges hormonok és hormonhatású vegyületek több receptort tudnak aktiválni, ezzel erősebb az ösztrogénhatásuk. A xenoösztrogének elterjedése lehet az egyik magyarázata egyebek mellett a metroszexuális típus férfiak körében történő megjelenésére: ezekre a férfiakra jellemző egyebek mellett a szőrtelenség és a terméketlenség.
Egyes források szerint az iparilag nevelt állatoknak rendszeresen adnak xenoösztrogéneket, hogy ezáltal gyorsabban hízzanak és legyen vízvisszatartásuk. Az 1970–80-as években Puerto Ricóban a három-négyéves lánygyermeknél a pubertáskor kezdetére jellemző testi változásokra lettek figyelmesek, kisfiúknál pedig mellnövekedést tapasztaltak. A feltételezett ok: az elfogyasztott húsokban nagyon magas volt az ösztrogéntartalom. Az állattenyésztésben felhasználható adalékanyagokra vonatkozóan az elmúlt évtizedben Európában számtalan tiltó rendelkezés lépett életbe, ám a megbízhatatlan forrásból származó húsok még mindig rizikófaktort jelenthetnek.
A kozmetikai termékek tartósítására használt parabenek is xenoösztrogének, s bizonyos mennyiségben a bőrrel való érintkezés során, vagy a bőr alá jutva azonnali sejtburjánzást indíthatnak el. A felsoroltakon kívül a mindennapok során számtalan xenoösztrogénnel kerülünk kapcsolatba: ilyenek az avasodásgátlók az élelmiszerekben és a kozmetikumokban, de kockázatot jelentenek az ételszínezékek, a fakonzerválók, a rovarirtók és a napozószerek egyes alapanyagai is.
A hormonhatású anyagok veszélyeire történő figyelemfelkeltés az első lépést jelenti a megoldás felé vezető úton. Az élelmiszerek minőségellenőrzésének társadalmi szinten történő felvállalása, a kemikáliák alkalmazásának visszaszorítása nagy előrelépést jelentene, de az egyén szintjén is tudatosabbá kell válni a megbízható minőségű élelmiszerek fogyasztása terén. Hazánkban átlagosan már minden második ember nem túlsúlyosnak, hanem kifejezetten elhízottnak tekinthető, ami köszönhető a nem megfelelő táplálkozásnak. Az elhízás okai azonban visszavezethetők a hormonhatású anyagok hatásaira is. Az ösztrogén ugyanis a zsírszövetben elraktározódik, és minél nagyobb egy szervezet zsírraktára, annál több ösztrogén termelődik. A felhalmozódott zsírraktárak pedig méregraktárként és egyfajta hormontermelő, endokrin-depóként funkcionálnak. A fogyás, de főleg a hirtelen súlyvesztés elsősorban azért veszélyes, mert a zsírszövetben tárolódott méreganyagok hirtelen, nagy mennyiségben jutnak be a véráramba, és a szervezetben rendkívül rövid időn belül drasztikus válaszreakciókat indítanak el.
Ezek után talán nem kell hangsúlyoznom, hogy a zsírszövet endokrin szerv, mert hormonokat termel.
Mindezek figyelembe vétele talán nem lényegtelen a gyógyszeres kezelés és a további kezelés esetében.
Jó egészséget kívánok:
Ami a pajzsmirigyműködését és kezelését illeti, kezelő orvosa valószínüleg részletes felvilágosítást adott. Az is kederült, hogy mi váltotta ki betegségét.
Ami a további étrendet (szóját is ) illeti, itt óvatosságra hívom fel a figyelmét. Ez ugyanis fotoösztrogébnt tartalmaz.
Az emberi tevékenységből fakadó civilizációs ártalmak egyik legveszélyesebb válfaját máig alulértékelve, egyes esetekben elhallgatva kezelik. A közelmúltban egy hazai város ivóvízellátó rendszerében találtak súlyos hormonhatású növényvédőszer-maradványokat, a megengedett egészségügyi határérték mintegy húszszorosát elérő koncentrációban. Az egyebek mellett az ösztrogénhatású atrazint tartalmazó ivóvíz akár tartósan, hosszú időn keresztül is szennyezhette az adott térség ivóvíz-készletét. Több más kémiai vegyülethez hasonlóan az atrazin drasztikus mértékben avatkozik be az élőlények androgén-ösztrogén hormonegyensúlyába, rendkívül súlyos ösztrogéndominanciát előidézve: állatkísérletek során hasonló dózis megváltoztatta a kísérleti állatok nemét! Szakemberek véleménye szerint hosszútávon az ilyen hormonhatásnak kitett gyermekek szervezetében nemkívánt irányt vehet az ivarmirigyek fejlődése, melynek következménye akár hermafroditizmus is lehet.
A hazánkban a hatvanas évek elejéig engedélyezett és rendkívül nagy mennyiségben alkalmazott növényvédőszer, a DDT (dietil-difenil-triklóretán) is hasonló hatással rendelkezett. Klinikai vizsgálatok azt mutatják, a DDT bomlástermékei gyakorlatilag minden, ma élő ember szervezetében megtalálhatók, az idősebb korosztálynál éppúgy, mint a fiatal anyák tejében. E vegyület lebomlási ideje ugyanis rendkívül hosszú, becslések szerint akár 100 év is lehet, ráadásul a DDT-t egyes országokban továbbra is alkalmazzák, így az onnan érkező zöldségek és gyümölcsök révén mind a mai napig reális veszélyforrást jelent hazánkban is. A DDT fő mellékterméke, a DDE a testben rendkívül erőteljes anti-androgénként viselkedik, vagyis gátolja a férfihormon hatásait.
A dioxin az iparilag alkalmazott fehérítési folyamatok mellékterméke, erőszakos xenoösztrogén (idegen ösztrogén). Elsősorban olyan termékekben található meg, amelyek fehérítési eljáráson estek át, mint például a tamponok, betétek, a fehérített toalettpapír, zsebkendők, pelenkák. Gyakran bukkannak rá mezőgazdasági termékekben, mivel évtizedeken át jelen volt a növényvédő szerekben is. A leggyakoribb dioxin-forrás az iparilag tartott állatok húsa, és ebből adódóan tejtermékekben szintén előfordulhat.
Egyáltalán nem pesszimista becslések szerint jelenleg közel százezer (!), a hormonháztartást befolyásoló vegyület van forgalomban a világon. Ezek a kémiai anyagok sokkal nagyobb koncentrációban lehetnek jelen a szervezetünkben, mint a saját hormonjaink, hatásuk tehát rendkívül erős. A természetes ösztrogének óriásmolekulákhoz, ösztrogén-receptorokhoz kapcsolódva lépnek működésbe. A xenoösztrogének szintén ezekhez a receptorokhoz kapcsolódnak, és ugyanazt a hatást fejtik ki, mint a természetes ösztrogének: a különbség az, hogy a mesterséges hormonok és hormonhatású vegyületek több receptort tudnak aktiválni, ezzel erősebb az ösztrogénhatásuk. A xenoösztrogének elterjedése lehet az egyik magyarázata egyebek mellett a metroszexuális típus férfiak körében történő megjelenésére: ezekre a férfiakra jellemző egyebek mellett a szőrtelenség és a terméketlenség.
Egyes források szerint az iparilag nevelt állatoknak rendszeresen adnak xenoösztrogéneket, hogy ezáltal gyorsabban hízzanak és legyen vízvisszatartásuk. Az 1970–80-as években Puerto Ricóban a három-négyéves lánygyermeknél a pubertáskor kezdetére jellemző testi változásokra lettek figyelmesek, kisfiúknál pedig mellnövekedést tapasztaltak. A feltételezett ok: az elfogyasztott húsokban nagyon magas volt az ösztrogéntartalom. Az állattenyésztésben felhasználható adalékanyagokra vonatkozóan az elmúlt évtizedben Európában számtalan tiltó rendelkezés lépett életbe, ám a megbízhatatlan forrásból származó húsok még mindig rizikófaktort jelenthetnek.
A kozmetikai termékek tartósítására használt parabenek is xenoösztrogének, s bizonyos mennyiségben a bőrrel való érintkezés során, vagy a bőr alá jutva azonnali sejtburjánzást indíthatnak el. A felsoroltakon kívül a mindennapok során számtalan xenoösztrogénnel kerülünk kapcsolatba: ilyenek az avasodásgátlók az élelmiszerekben és a kozmetikumokban, de kockázatot jelentenek az ételszínezékek, a fakonzerválók, a rovarirtók és a napozószerek egyes alapanyagai is.
A hormonhatású anyagok veszélyeire történő figyelemfelkeltés az első lépést jelenti a megoldás felé vezető úton. Az élelmiszerek minőségellenőrzésének társadalmi szinten történő felvállalása, a kemikáliák alkalmazásának visszaszorítása nagy előrelépést jelentene, de az egyén szintjén is tudatosabbá kell válni a megbízható minőségű élelmiszerek fogyasztása terén. Hazánkban átlagosan már minden második ember nem túlsúlyosnak, hanem kifejezetten elhízottnak tekinthető, ami köszönhető a nem megfelelő táplálkozásnak. Az elhízás okai azonban visszavezethetők a hormonhatású anyagok hatásaira is. Az ösztrogén ugyanis a zsírszövetben elraktározódik, és minél nagyobb egy szervezet zsírraktára, annál több ösztrogén termelődik. A felhalmozódott zsírraktárak pedig méregraktárként és egyfajta hormontermelő, endokrin-depóként funkcionálnak. A fogyás, de főleg a hirtelen súlyvesztés elsősorban azért veszélyes, mert a zsírszövetben tárolódott méreganyagok hirtelen, nagy mennyiségben jutnak be a véráramba, és a szervezetben rendkívül rövid időn belül drasztikus válaszreakciókat indítanak el.
Ezek után talán nem kell hangsúlyoznom, hogy a zsírszövet endokrin szerv, mert hormonokat termel.
Mindezek figyelembe vétele talán nem lényegtelen a gyógyszeres kezelés és a további kezelés esetében.
Jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2012. 05. 09. 07:36
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
