|
Kérdezz-felelek
Tisztelt Professzor úr!
33 évesen "pszichiátriainak tűnő" problémával küzdök, melynek enyhe tünetei a levertség, ok nélküli sírás, alaptalan idegeskedés, és sajnos már előfordult suicid szándék is, mely kapcsán pszichiátriai vizsgálatokon estem át. A vizsgálatok során megállapították, hogy nincs ilyen jellegű problémám.
Az interneten tájékozódtam, hogy a pszichés zavarok mögött akár hormonprobléma is állhat, ezért felkerestem egy endokrinológus doktornőt, aki bár elmondása szerint nem hitt az összefüggésben, belevágott a vizsgálatba, azonban olyan sokan voltak a szakrendelésén, hogy egy-egy konzultáció között 3 hónap is eltelt a túlterheltség miatt, ezért egy másik orvos egyéni rendelésére fordultam. Itt ultrahangos vizsgálattal megnézték a pajzsmirigyemet, és a mellékveséket, melyen kóros elváltozás nem volt található, a TSH értékek normál szinten voltak, ezért nem vizsgáltak tovább.
A pszichés tünetek megjelenése napra pontosan megállapítható, a menstruációs ciklus 12 napjától a vérzés beálltáig tart. Az 1-12. napokon a szexuális aktivitásom túlzott mértékű, a 12 naptól egyenlő a nullával, a melleim megfeszülnek, érintés nélkül is borzasztóan fájnak, hőhullámokkal, reggelente hányingerrel küzdök, ideges, sírós, feszült vagyok minden ok nélkül.
A "hisztit" elviselném, de a mindennapi életben (munkahely, család) való helytállást a depresszió és az említett tünetek akadályozzák, és sajnos egy alkalommal már súlyos öngyilkossági kísérlet is történt.
Kérem szíves véleményét, milyen szakrendelésre jelentkezhetnék, illetve milyen típusú vizsgálatot kezdeményezzek, hogy felderíthessem az életem ellehetetlenülését okozó tünetek okait és lehetőség esetén kezelhessem azokat.
Válaszát előre is köszönöm.
Zsuzsa
Tissztelt Zsuzsa!
Mind endokrinológiai, mind pszichiátriai kezelés indokolt lehet. A témáról sokat írtam és előadásokat tartottam.
Röviden:
Az elmúlt évtized egyik váratlan és nagy jelentőségű biológiai felismerése volt, hogy a psycho-neuro-endokrin- és az immunrendszer nemcsak kölcsönhatásban van egymással, hanem közös biokémiai jeleket használ. Ennek a közös "nyelvnek" a megfejtése a molekuláris biológia és genetika legújabb eredményeinek segítségével vált lehetségessé. Ma még nem tudjuk ennek a sokrétű kölcsönhatásnak minden részletét, azonban jelen ismereteink már elégségesek annak kimondására, hogy nem egymástól elkülönült, hanem egy integrált psycho-neuro-endokrin-immunrendszer felelős a szervezet homeosztázisának megőrzéséért. Ennek a kényes egyensúlynak a felborulása különböző kóros állapotokhoz, így pszichiátriai- endokrin és immunológiai, autoimmun patogenezisű betegségek kialakulásához vezethet.
Ismert, hogy az endokrin , az idegrednszert,immunrendszert egymással szabályozott kapcsolatban lévő sejtek bonyolult hálózata alkotja. Az immunrendszer kölcsönhatásaiért az általuk termelt anyagokat, limfokineket tették felelőssé. Az utóbbi években kiderült azonban, hogy limfokineket nemcsak az immunrendszer, hanem más sejtek, így a neuro-endokrin rendszer sejtjei is termelik, ezért napjainkban már ezeket az információt átadó anyagokat citokineknek nevezik. A citokinek olyan polipeptid típusú molekulák, amelyek sejtfelszíni fehérjékhez (receptorokhoz) specifikusan kötődnek és azok működését megváltoztatják. A citokineknek és citokin receptoroknak a felépítésük már ismert, egy részüket sikerült klónozni is. A hormonokkal ellentétben a citokinek hatásukat döntően parakrin vagy autokrin módon fejtik ki. Meg kell azonban említeni, hogy néha átfedés van a hormonok és a citokinek hatásaiban. Ez azt jelenti, hogy a citokinek a perifériás keringésben kimutathatóak és hormonként viselkedhetnek (pl. interleukin-6 a legintenzívebben stimulálja a hypothalamus-hypophysis tengelyt), másrészt ismertek olyan hormonok (pl. prolaktin, ACTH, TSH), amelyek citokinként szerepelhetnek a szövetekben. A citokinek specifikus receptorokhoz kötődnek és gátló, ill. stimuláló jeleket közvetíthetnek. A citokinreceptorok leválhatnak a sejtek felszínéről és szolubilis formában lehetnek jelen. Ezek a szolubilis citokinreceptorok részben a citokinek képződésének szabályozásában, részben a citokinek hatásában egyaránt lényegesek lehetnek. A citokin agonisták és antagonisták eltérő módon fejthetik ki hatásukat és a jövőben várhatóan egyre nagyobb terápiás jelentőségük lesz. A holisztikus medicina szemléletének alapja, hogy a szervezet fiziológiás és patológiás szabályozó mechanizmusait egységesen tanulmányozza. Az emberi szervezet regulációját összefoglaló integrativ nyelv kódjainak megfejtése új irányt nyitott a medicinában. Ennek a kölcsönhatásnak a lényege az, hogy a neuro-endokrin rendszer sejtjei képesek citokineket termelni, a limfociták, makrofágok, pedig neurotranszmittereket és hormonokat produkálnak. A legújabb eredmények azt mutatják, hogy az agy egyes területei eltérő módon koordinálják az immunsejtek érését, működését és az ennek alapján megalkotott “humunculus” modell jelzi, hogy mely agyi területek irányítják az immunrendszer érését, aktivitását. A mindennapi gyakorlatban a korábban autonómnak vélt rendszerek közötti interakciókra számos példát említhetünk. A hormonok (szteroidok, prolactin, pajzsmirigy hormonjai) befolyásolják az immunrendszer fiziológiás és kóros működését egyaránt . A citokinek elleni monoklonális antitestek pedig a napi gyakorlatban már alkalmasak az autoimmun pathomechanizmusú endokrin kórképek gyógyítására. Jóllehet a neuro-ophthalmologia körébe tartozó autoimmun betegségek a szervspecifikus kórképek sorába tartoznak, azaz “csak” egy-egy szervet érintenek, azonban ezen betegségek patomechanizmusának, diagnosztikájának és kezelésének megértéséhez szükséges egy szélesebb kitekintés a szervezet egészét érintő, a fentiekben csak felvázolt, sokirányú kölcsönhatáson alapuló szabályozó folyamatokra.
Tehát a problémáira csak a holisztikus megközelítést tanácsolom.
Jó egészséget kívánok: