|
Kérdezz-felelek
47 éves nő vagyok. Néhány éve pajzsmirigy alulműködést, egy, az isthmuson elhelyezkedő göböt és Hashimoto szindrómát diagnosztizáltak nálam. A göbből történt mintavétel, ez negatív volt. Letrox 50-et szedek.
Nemrég voltam vérvételen és ultrahang-vizsgálaton is. Orvosom szerint minden rendben van.
Eredményeim: TSH: 1.27
T4: 15.64
T3: 4.32
Sajnos ennek ellenére nagyon nem vagyok jól. Rettenetesen és indokolatlanul fázós vagyok, szinte függetlenül a hőmérséklettől. Állandó a fáradtság, a rossz hangulat, eluralkodott rajtam a depresszió. Folyamatosan szédülök, fekve, ülve is, erős a bizonytalanságérzetem. Nagyon nehezen koncentrálok, sokszor eltévesztek dolgokat. Semmihez nincs kedvem, fásult vagyok, nehezemre esik minden. A göb miatt folyamatos a torokszorító érzés.
Egyébként kezeltek depresszióval, de apránként sikerült letennem a gyógyszereket. Elváltam és ennek tényét évek elteltével sem tudom elfogadni.
Nem szeretnék újra visszakerülni az antidepresszánsok bűvkörébe. Kérdésem a következő: Okozhatja-e a depressziót, illetve az előbb felsorolt tüneteket a pajzsmirigy? Úgy érzem, valami felborult a "kémiámban" és emiatt képtelen vagyok zöld ágra vergődni.
Hová forduljak? Önhöz, mint endokrinológushoz vagy pszichiáterhez? Úgy tudom, a pajzsmirigy a karmester. Ha nincs rendben, rengeteg mindenre kihathat. Nekem a leleteim szerint meg kéne nyugodnom, viszont a panaszaim gátolnak a mindennapi életvitelben.
Nagyon kérem, segítsen tanácsával.
Köszönettel: Kata
„Miért nem érzem olyan jól magam a kezelés hatására, mint a betegség előtt? Ebben a jól ismert kérdésben foglalják össze a betegek a legfőbb panaszaikat, amelyet a szakirodalomban úgy interpretálnak, hogy a betegek életminősége nem megfelelő. A csökkent pajzsmirigyműködés valóban társulhat depresszióval.
Az elmúlt évtized egyik váratlan és nagy jelentőségű biológiai felismerése volt, hogy a psycho-neuro-endokrin- és az immunrendszer nemcsak kölcsönhatásban van egymással, hanem közös biokémiai jeleket használ. Ennek a közös "nyelvnek" a megfejtése a molekuláris biológia és genetika legújabb eredményeinek segítségével vált lehetségessé. Ma még nem ismerjük ennek a sokrétű kölcsönhatásnak minden részletét, azonban jelen ismereteink már elégségsek annak kimondására, hogy nem egymástól elkülönült, hanem egy integrált psycho-neuro-endokrin-immunrendszer felelős a szervezet homeosztázisának megőrzéséért . Ennek a kényes egyensúlynak a felborulása különböző kóros állapotokhoz, így az autoimmun patogenezisű betegségek kialakulásához vezethet.
Válaszom, hogy endokrinológiai, sz.e pszichiátriai vizsgálat célszerű.
Jó egészséget kívánok: