Tisztelt Kérdező!

Rendkívül aktuális kérdést tett fel, amelyről a szakorvosok is keveset tudnak, miként ezt tapasztalhatta. Igyekszem a legfontosabbat, nem immunológus szakértelmet igénylő módon röviden összefoglalni. Mindenek előtt kérdését megfordítva az a meglepő, hogy nem mindenkinek alakult ki a hüvely gombás fertőzése. Ez a hely ugyanis „ideális” a gombák számára: nedves, meleg és így a kórokozók szaporodása gyakorlatilag végtelen volna.
A szervezetünk legfontosabb védőbástyája az immunrendszer. Ez a bonyolult és rendkívül komplex védekező rendszer felelős a szervezetünkbe kerülő gombák, baktériumok és vírusok elleni küzdelemért, és a megfelelő védekezés kiépítésért. Az kétféle mechanizmussal védekezik
I. Veleszületett, azaz mindenkiben megtalálható úgynevezett nem-specifikus mechanizmussal.
II. A szerzett, az élet folyamán kialakuló különleges módszerrel.
A veleszületett immunitás jellemzője, hogy minden idegen alkotó ellen ugyanolyan mechanizmussal védekezik. Sejtes elemei a fagociták, melyek felismerik az idegen részecske jelenlétét, ami lehet például egy behatoló kórokozó is. A felismerés után a mikroorganizmust bekebelezik, majd elpusztítják. Fontosak azok a nyálkahártyán képződő kórokozó elleni fehérjék un. „antimikrobiális proteinek=AMP” képződnek. Ezeknek a fehérjéknek sok típusa van. {Clark Gary F: Manifestationsofimmunetoleranceinthehumanfemalereproductivetract (Front. Immunol., 13 February 2013 | dx.doi.org/10.3389/fimmu.2013.00026)}. Ezeknek egyik fő csoportját az ún. „defenzinek” képezik, amelyek gátolják a kórokozók szaporodását. Sok tényező: pl: krónikus stressz, antibiotikumok, az immunrendszert gátló készítmények, (szteroidok!) csökkenti a védekező képességet. Több betegségre is jellemző lehet a gyakori fertőzésre való hajlam: pl. cukorbetegség, csökkent pajzsmirigyműködés, autoimmun betegségek.
A defenzinek védő funkcióval rendelkeznek számos baktérium, vírus, gomba és egysejtű állati kórokozó (ún. protozoon) ellen. Egyes betegségekben kimutathatóan megváltozik a defenzinek koncentrációja vagy működési mechanizmusa, ezzel alkalom kínálkozik arra, hogy a kórokozók káros hatásukat kifejthessék, vagy a szervezet nem megfelelő erejű és útvonalú immunválasszal reagáljon jelenlétükre, kialakítva ezzel az immunmechanizmusú betegségek egy csoportját. Kémiai szerkezetük szerint alfa- és béta-defenzineket különböztetünk meg. Az alfa-defenzinek leginkább a vékonybélnyálkahártya hámrétegének speciális sejtjeiben és a vér granulocytáiban (a fehérvérsejtek egy típusa) találhatók meg. A béta-defenzinek a szervezet nagyobb részén vannak jelen: megtalálhatók a bőrben, a tüdőben, a vékony- és vastagbélben, illetve a vérben is. Hatásmechanizmusuk valószínűleg a következő: beépülnek az elpusztítandó mikroorganizmus határoló hártyájába (membrán, sejtfal), ezután ott rést képeznek, mellyel megszüntetik a határoló felület védelmező szerepét, és a mikroorganizmus szervezeti integrációjának megbontása következtében elpusztul. A defenzinek szerepe A bőrben lévő defenzineknek különösen fontos szerepük van, mivel bőrünk a legnagyobb tömegű szervünk, illetve felszíne közvetlenül érintkezik a külvilággal, s ennek köszönhetően számos kórokozóval. A bőrben állandóan jelen vannak, de gyulladás vagy fertőzés hatására a defenzinek mennyisége megnő.
Fontos:Az immunrendszer kimutatható változásai, amelyek az öregedéssel párhuzamosan előtérbe kerülnek, legtöbbször nem olyan súlyosak, hogy klinikai tüneteket okozzanak. A légutak nyálkahártyájában jelen lévő defenzinek mennyisége is eltérő lehet különböző betegségekben: cisztikus fibrózis, tüdőgyulladás, vagy krónikus légzőszervi betegség heveny fellángolásakor defenzinek nagyobb koncentrációban mutathatók ki. A feladat annak kiderítése, hogy ez a tény a betegség patomechanizmusával mennyire áll kapcsolatban, vagy a defenzinek felszaporodása csupán az ezekben a kórállapotokban egyébként is jelen lévő gyulladásközeli állapot következménye.
Mit tehetünk?
" Az immunerősítés" egyik alapköve a helyes táplálkozás. A bélrendszerünkben dől el, hogy a szervezetünk mennyi vitamint, ásványi anyagot képes majd hasznosítani. Az emésztőrendszer defenzinjeinek szintén szerepe lehet bizonyos betegségek kialakulásában. Az emésztőtraktusban legnagyobb mennyiségben a vékonybélben találhatók, ahol a bélfalban szemcsék formájában raktározódnak, megfelelő hatásokra (pl.: nagy mennyiségű kórokozó bekerülése a bélrendszerbe) ezek a szemcsék kiürülnek, a bennük lévő defenzinek kifejthetik antimikrobás hatásukat. Crohn-betegségben és colitis ulcerosában a legújabb tudományos kutatások alapján felvethető a defenzinek működésének defektusa. A gyulladásos bélbetegségeknek is nevezett kórképek kutatása kapcsán felmerült ugyanis, hogy az immunrendszer fokozott működése esetleg a bélben található baktériumok ellen irányul, s a bélfal károsodása ennek az immunválasznak a mellékhatása. Felvetődött az is, hogy Crohn-betegségben a bélben kevesebb defenzin található.
Mit ne együnk? A defenzinek kutatása a közeljövő nagyon fontos feladata: megismerésük által hangsúlyossá válik a szervezet saját védekező funkciója. Az egyéb antimikrobás hatású anyagokkal együtt vizsgálva a szervezet immun mechanizmusú betegségeinek újfajta szemlélete alakulhat ki. A defenzinek szerkezetének megismerése újabb terápiák kifejlesztésének lehetőségével kecsegtet, melyek szem előtt tartják testünk saját védekezőképességének erősítését a biokémiai laborokból származó készítményekkel való pótlás helyett.

II. A szerzett (specifikus) immunitás fő szereplői limfociták. Ezek közvetlenül hatnak a betolakodókra, ezért specifikusak. A nyálkahártyák védelmét egy specifikus fehérje a ”szekretoros IgA” képezi. Az IgA-nak a hiánya a gyakori nyálkahártya fertőzésekben mutatkozik meg. Ez az immunhiány nem ritka. Angliában minden 500.-ik egyénnek hiányzik ez a fehérjéje.
Jó egészséget kívánok: Prof. Dr. Balázs Csaba 2016. 11. 20. 16:52