Tisztelt Gabi!

Ez valóban így van. Sajnos azonban ez a kérdés csak a külföldi szairodalmat érdekli, ezért csak angol nyelvű információt tudok küldeni. Ön legalább fog tudni róla ("senki nem lehet próféta a saját hazájában")

Primary Prevention of Graves' Orbitopathy by Pentoxifylline
(Randomized controlled trial)
Cs. Balázs1, K. Korányi2 and N. R Farid3

1 Polyclinic of the Hospitaller Brother’s of St. John of God in Budapest, Hungary
2 National Institute of Neurosurgery, Budapest, Hungary
3 Osancor Biotech Inc.Watford, Herts, UK

Key-words: Thyroid Associated Ophthalmopathy, Graves’disease, prevention, pentoxifylline, prospective controlled study

Correspondence: Csaba Balázs MD, Dsc.
Polyclinic of the Hospitaller Brother’s of St. John of God in Budapest, Hungary
E-mail: drbalazs@irgalmas.hu

ABSTRACT.
Prospective controlled study was designed for comparing the influence of methimazole (MMI+ placebo)(control group) and MMI+ pentoxiphylline (PTX) with respect to grades of Thyroid Associated Ophthalmopathy (TAO). Control group of patients consisted of 112 patients with hyperthyroidism (mean aged 44.0±12.4 yr, 83 female and 29 male). PTX treated group of 112 (mean aged 47.7±10.2 yr, 83 female and 29 male) hyperthyroid patients were treated with MMI+ PTX. At the onset of study there was no remarkable differences between control and PTX treated groups. After six and twelve month observation period the manifestation of TAO with moderate and severe forms were significantly lower in PTX treated patients. Various risk factors were analyzed in both groups. Smoking by itself without genetic factors greatly increased the risk of TAO (OR:7.1: CI 95% 9.3-5.4) . If the smoking habit was associated genetic background, the manifestation of TAO significantly increased (OR: 9.2 CI 95%, 12.1 to 6.9, p< 0.0001 . PTX therapy had a beneficial preventive effect on manifestation of eye symptoms and decreased the number of patients both in smokers with and without genetic susceptibility (OR: 2.62 CI 95%, 1.5-3.7, p0.001 and 2.12: 95% CI 1.5 to 3.1, p0.001), respectively. It was concluded that PTX was able to decrease the development of TAO during 1 year observation period, therefore, the administration of this drug advised if the patients refused the abstinence of smoking.

INTRODUCTION.
Thyroid Associated Ophthalmopathy (TAO) is a troublesome manifestation of Graves’ disease is not infrequently difficult to manage (1). Even the symptoms of moderate and severe forms have a negative impact on quality of life of the patients (2). TAO is considered to be genetically determined autoimmune disorder by infiltration of lymphocytes and enlargement of extraocular muscle, accumulation of glycosaminoglycan (GAG) resulting a clinical manifestation of edema, proptosis, diplopia and optical nerve compression (3,4,5). The activated lymphocytes have been shown to secrete several cytokines including tumor necrosis factor alpha (TNF-α), interleukin-1 (IL-1) and interferon gamma (IFN-γ) which are able to express HLA-DR antigens and stimulate fibroblasts to proliferate, produce GAG and free oxygen radicals. The cytokines can result in induction and perpetuation of autoimmune processes in the retrobulbar tissue (6,7,8). The aim of therapy to inhibit the production of inflammatory cytokines by various methods including mostly used corticosteroid treatment and/or retrobulbar irradiation. Recently, it has been clear that the patients with active stage are likely to respond to medical treatment, whereas such therapy is unlikely to be of benefit in patients with inactive stage, therefore, the follow up studies underlined the importance of prevention of manifestation of eye symptoms in the early stage. Some factors are known to actually increase the risk of incidence and severity of TAO. These factors can be divided into two main categories. The unpreventable category consists of sex, age and genetic background. The preventable risk factors encompasses the radio-iodine therapy, cigarette smoking (9,10,11). Unfortunately, the majority of patients can not able to stop smoking, therefore, its precipitating effect remained during thyrostatic treatment. We have previously demonstrated that pentoxifylline (PTX) therapy resulted in the improvement of mild and moderately severe forms of TAO (12). PTX exerts its effects by inhibiting the elaboration of cytokines by orbit-infiltrating T lymphocytes. PTX thus prevents the proliferation of orbital fibroblasts, the production of GAG and their evolution to adipocytes (12, 13). We have undertaken a prospective, randomized study to asses the potential preventive effect of PTX used at time of diagnosis in hyperthyroid patients with Graves’ disease. We have tested the clinical symptoms and laboratory data of patients to answer whether PTX can prevent or inhibit progression of TAO and this beneficial effect extends to those patients who continue to smoke, since smoking is the most obvious environmental risk factor for TAO.
PATIENTS AND METHODS
Diagnosis of Graves' disease was made by conventional criteria with additional other examinations including radioisotopic thyroidal diffuse pattern of uptake. The diagnosis was confirmed by hormone determination (TSH, FT3 and FT4) and testing the presence of anti-TSH-R antibodies in patients’sera.
STUDY DESIGN
We recruited 244 patients with Graves’ disease during a period ot January 2003 to December 2007 from the outpatient clinics for endocrinology. PTX with respect to grades of TAO and remission rates of hyperthyroidism at onset midpoint and the end of 12 months of treatment were investigated. Since for prospective analysis is useful in planning stages of a study to determine how large sample size should be in order to obtain a desired power in test of hypothesis (17, 18). The sample size of study was determined by statistical power analysis used JMP (Statistics and Graphics Guide, Version 5, SAS Institute Inc. Cary, NC, USA, 2002 by DEO menu) (α= 0.05). One arm was the MMI+ placebo (control group) and the other MMI+PTX. After review of eligibility and consent participants, the research nurse kept the randomization list until the end of the study by computer-generated programme and was in charge of dispensing the study medication or placebo to the patients (Fig.1.). The placebo medication was identical in appearance and taste to the active medication, the bottle indicated which medication to take each day. Through the study neither patients nor investigators were aware of treatment assignment. Double blind placebo randomized study has designed for comparing the influence of MMI + placebo and MMI+ PTX with respect to grades of TAO. The patients of the control group consisted of 112 patients with hyper-thyroidism (mean aged 44.0±12.4 yr) (83 female and 29 male). Of these patients the hyperthyroidism relapsed in 21 cases. The PTX treated group of 112 (mean aged 47.7±10.2 yr, 29 male and 83 female) hyperthyroid patients (with 9 relapsed hyperthyrodism) was treated with MMI+PTX. None of patients was treated previously radio-iodine. In control group 56 patients were smokers, in 39 cases were found cumulation of autoimmune thyroid diseases including Graves' and Hashimoto's thyroiditis and/or type 1 diabetes mellitus. The PTX treated group contained 58 smokers and in 35 patients were positive family history for autoimmune thyroid diseases.
FOLLOW-UP FREQUENCY
The control examinations were monthly or more if clinically indicated. At these times thyroid function and immunological tests, eye examination and goitre palpation, ultra-sonography were carried out. At the time of recruitment, mid point at the end of study the following investigations were made: determination of TSH and thyroid hormones, anti-thyroid antibodies, blood glucose was made routinely. Grading of objective and subjective eye findings by “blinded” ophthalmologists were made in each patient. If was necessary, other examinations including MRI or orbits were made.
SIDE-EFFECTS AND STUDY MODIFICATION
All adverse effects, both expected or unexpected were reported to a central independent monitor within one week. If TAO has progressed and appeared the severe symptoms of TAO the PTX therapy, it was obligatory to report to the monitor who consulted with an Investigators’ Resourse Group (IRG) and recommended to drop patient from the study and managed by the conventional therapy.
END POINTS
Change in TAO were detected during one year observation period compared to onset, at mid-point and at the cessation of therapy.
DEFINITION OF SMOKING STATUS
Smoking was defined as having smoked more than 20 cigarettes per day. Further quantification of smoking habit was not made due to uncertainties. Those who had never smoked or who had stopped for more than five years before the time of study were considered to be nonsmokers.
EXCLUSION CRITERIA:
Patients with severe TAO at the time of inclusion and female of reproductible age taking contraceptives were excluded. Twenty patients were excluded including severe cardiovascular disorders (n = 14), uncontrolled diabetes mellitus (n = 3), lack of compliance (n =3). The study was permitted with local ethical committee and it was in accordance of Helsinki Declaration. Follow-up examinations were made two monthly or more frequently if clinically were indicated. At these times thyroid function was measured, goitre palpated and eye examined as indicated. If it was necessary other investigator(s) were involved. The TAO was estimated of ATA criteria, the mild TAO was categorized by only sign or 2a. Moderate form was diagnosed by 2b3a4o5o6o (15) . At the time of recruitment and on each follow up visit examinations for grading of objective and subjective eye findings by independent ("blinding") ophthalmologists were carried out. Severe forms of TAO proved to be 2c3b or worse were excluded from the study and high dose methyl-prednisolone pulse therapy was made (1000 mg/day for three consecutive days). In two patients the corticosteroid pulse treatment was completed with retro-bulbar irradiation (2.0 Gray/ day, total dose 20 Gray). All patients were treated with MMI (mean 30 mg/day). Patients were treated with PTX of 1200 mg/day. until the end of study. If subclinical symptoms of hypothyroidism appeared, the thyroxine substitution (Euthyrox, Merck, Darmstadt, Germany), was made (mean dose in group A 75±12 ug/day, in B group 60±9.5 ug/day, respectively). Side effects, all adverse effects of expected and unexpected were regulatory monitored and reported to a central independent monitor within one week. If TAO progressed in severity, or unexpected symptoms appeared in 19 patients of both groups the study was discontinued.
LABORATORY METHODS
The level of TSH, FT4, FT3 anti-thyroglobulin (anti-Tg), anti-thyroid peroxidase (anti-TPO) were measured by Elecsys 2010 (Roche)(normal range TSH.0.27-4.2 IU/l, FT4 0.71-1.85 pmol/l, FT3 1.45-3.48 pmol/l, , anti-Tg< 50 IU, anti-TPO < 50 IU, respectively). The diagnosis was confirmed by testing the presence of anti-TSH-R antibodies in patients’ sera. measured by 2nd generation of competitive radioreceptor assay kit (rhTSH-R DYNOR TRAK, Brahms, Berlin, Germany) (normal range: 0-2 IU). If the clinical symptoms indicated, MRI and ultra-sonography were made.
ULTRASONOGRAPHY
The thyroid volume was determined, by real-time ultrasonography in patients lying supine with the neck hyperextended, at the beginning, mid-point and at the end of study. Measurements were carried out by the same experienced investigator using a Hitachi EUB-405 scannar with a 7.5 MHz, 6.25 cm linear transducer (Hitachi Medical Co, Tokyo, Japan). The length (L), width (W) and depth (D) of each thyroid lobe expressed in centimeters was estimated by a modified formula of the totation ellipsoid (vol= L x W x D x 0.4799)(16). The within-day mean coefficient of variation was 5.5% and the between day mean coefficient of variation was 6.7% (16).
STATISTICS
Statistical analysis was performed using Stat View statistical software package (Version 4.5, SAS Institute Corp., North Carolina, USA). Descriptive statistics, Pearson χ2 and Fischer exact tests, ANOVA and odds ratios (OD) were used as appropriate. P values  0.05 were considered significant. OR test based 95% confidence interval (CI). The sample size of study was determined by statistical power analysis used JMP (Statistics and Graphics Guide, Version 5, SAS Institute Inc. Cary, NC, USA, 2002 by DEO menu) (α= 0.05)(17,18).
ROLE OF THE STUDY SPONSOR
Neither funding source from any pharmaceutical factories had a role in the collection, analysis, interpretation of the data or in the decision to submit this paper for publication.
RESULTS:
Both groups were treated by MMI and at the end of one year all patients were in euthyroid stage. There was not found remarkable difference in the TSH. FT4, FT3 between control and PTX treated groups (Table 1.). Titres of anti-thyroglobulin and anti-thyroid peroxidase autoantibodies were not significantly elevated at the beginning of MMI therapy and did not change during therapy. In contrast, the level of anti-TSH-receptor autoantibodies decreased in both groups after one year therapy but remained significantly higher in control group in comparison to PTX treated patients (3.6±0.23 and 2.30.13, respectively, p<0.05)(Figure 2.). At the onset of study there was no remarkable differences in clinical symptoms and laboratory data between control and PTX treated groups. After 6 and 12 month observation period the manifestation of TAO with moderate and severe forms were significantly lower in PTX treated patients (Table 2). Various risk factors including smoking habit, genetic background (one or more patients with autoimmune thyroid disorders in the family) and diabetes mellitus (type 1) were analyzed in both groups (Table 3). Smoking by itself without genetic factors greatly increased the risk of TAO (7.1 CI 95% 9.3-5.4, p<0.001). If the smoking habit was associated genetic background the manifestation of TAO significantly increased (OR 9.2 CI 95%, 12.1-6.9, p<0.0001). PTX therapy had a beneficial preventive effect on manifestation of eye symptoms and decreased the number of patients with severe TAO. In smokers with and without genetic susceptibility the OR decreased (OR: 2.62 CI 95%, 1.5-3.7 and 2.12 95% CI 1.5 to 3.1, respectively. The number of moderate and severe forms of TAO was significantly higher in the control group in comparison to the PTX treated group (Figure 2). In addition, diabetes mellitus (1 or 2 type) was observed in 10 cases of the control group and 4 patients of PTX untreated group. The volume of thyroid glands in smokers were significantly larger than non-smokers (24.3±3.2 ml v.s 19.2 ±2.4 ml, p<0.05). The volume of the goitre at the end of study was smaller in PTX treated group than in non-treated group, however, this difference proved not to be significant. Side effects of PTX with transient nausea was observed in ten cases (it has not indicated to stop the treatment).
THE COST EFFECTIVENESS
One of the most common arguments against the clinical use of a drug has been that the new therapy is not cost-effective . Significant difference in the number of severe TAO was observed between the control group and PTX treated group. Irrespective of quality of life, the average cost for 1 patients with severe TAO including diagnostic procedures and pulse corticosteroid therapy Є 200-250 per year in Hungary. The mean cost of PTX treatment Є 45-50 per year. Recently, Krassas provided evidence that the cost for TAO in Eurepaen countries are very different (from Є 23- Є 10200) depending on the severity and the protocol of treatment (40). There is an apparent advantage of PTX preventive therapy in Graves’ patients, especially in those patients who are not able to discontinue smoking habit (19,20).
DISCUSSION
The effectiveness of treatment depends on various factors including activity of inflammatory processes and severity of eye symptoms. The severity and activity are not synonymous (19,20,21,22). It has been clear that the patients with active stage are likely to respond to medical treatment, whereas such therapy is unlikely to be of benefit in patients with inactive stage (20, 21). If TAO is severe, the activity of eye disease is established it can be treated either medically (by high dose corticosteroids or/and orbital radiotherapy) or surgically (22,23,24,25,26,27). In spite of new possibilities, the management of TAO represents a difficult task that does not constantly provide favorable results and cuases disfigure as well as an impairment of quality of life (20,23). Anti-cytokine antibodies, IL-1 receptor antagonist were published to inhibit the GAG synthesis of retrobulbar fibroblasts (REF)(12, 13). Furthermore, recently it was observed that superoxide radicals generated in culture media were able to stimulate REF. Methimazole as a free radical scavanger drug inhibited superoxide-induced proliferation in a dose-dependent manner (23). Since the different methods and drugs used for treatment of TAO are not able to cure completely the inflammatory symptoms of TAO and have potential serious side effects or proved to be very expensive, therefore, an effort was made to find new cytokine antagonists interfering with cytokine synthesis, receptor binding or signal transduction (24). Previously, we published the beneficial effect of PTX in patients with TAO (12). PTX (1-/5-oxohexyl)-3,7-dimethylxantine) has been widely used for the treatment of chronic occlusive arterial disease because of its rheological action. The effectivity of this drug has been attributed to its influence on erythrocyte deformability, platelet reactivity and plasma viscosity, prostacycline release (1). Like other methylxantines, PTX inhibits phosphodiesterase, resulting in a significant increase of intracellular cyclic adenosine monophosphate (cAMP), which is known to modulate a number of cellular immune functions (2,3). It was published that PTX is able to inhibit inflammatory processes including phagocytosis and superoxide anion and nitric oxide (NO) production by polymorphonuclear granulocytes and monocytes(4,5). This drug has been reported to be an effective drug on T lymphocytes by modulating production of various cytokines involved into immune and autoimmune reactions (6,7,8,9). Recently, the immunomodulating effects of PTX was investigated in a randomized double-blind study comparing PTX with placebo in 140 patients receiving cadaveric kidney grafts under cyclosporine and prednisolone treatment (37). It was found that PTX weakened the consequences of rejection on graft survival and this phenomenon was mediated by reduction of TNFα in sera of transplanted patients (1,35,36,37). Furthermore, PTX influenced the cytokine-induced fibroblast proliferation. It was found that PTX exerted a robust inhibitory effects on fibroblast proliferation, extracellular matrix synthesis and myofibroblast differentiation (13). In addition, Finamor et al in their prospective randomized trial studied the effect of PTX on quality of life of patients with TAO (40). They found significant improvement both in proptosis and the quality of life after 6 month of PTX therapy. Although the favourable effects of PTX the randomized mono-therapy for patients with TAO might have been effective, however, the administration due to ethical considerations was questionable. It is known that the corticosteroid and retro-bulbar irradiation proved to be successful in the active phase (“net eye”) of TAO. If this “honey moon” period is over the consequences of eye symptoms might be potential irreversible by the other recommended forms of therapy. It is important to note that systemic corticosteroid therapy was insufficient approximately 40% in whom TAO had already been present for more than one year (27,28, 39,41,42). Similarly, other studies have shown that little effect was seen on TAO by systemic corticosteroid or radio-therapy if the disease persisted for more than one year (26, 27, 28). This critical period between manifestation of TAO and initiation of therapy can also lead to an unfavourable response to therapy. Prummel et al. showed that orbital irradiation was equally effective as corticosteroid therapy and the efficacy in both treatment group was 50% (26). Furthermore, it was observed that although soft tissue signs and eye muscle motility improved with corticosteroid and irradiation therapies, however, the exophthalmos did not. Therefore, it was concluded the primary, secondary and tertier preventions are recommended for all Graves’ patients (10). Our study provided evidence that PTX resulted in significant decrease in manifestation of severe and modest forms of TAO in patients with high risk including smoking habit and genetic background. The precise mechanism of this observation is not clarified. The role of smoking in the induction of immune- and autoimmune reactions is substancially studied (29,30,31,32,33). The inhibitory effect of PTX on proinflammatory cytokines might be the responsible for preventive effect on manifestation of eye symptoms. The significant decrease of anti-TSH-R autoantibodies also can be explained by this immunomodulating effect of PTX (33, 34, 35, 36, 37). In our pilot study we found “non-responders” to PTX and in 4 patients the PTX therapy was not able to prevent the development of severe form of TAO. The cause of this failure is not known, the following possibilities are arisen: firstly, lack of compliance from these patients, secondly, the turn over of PTX in some individual is higher than in the control population possibly due to genetic reasons, thirdly, the potential catalytic antibody against the PTX might neutralize the immunomodulating effect of this drug (36, 37, 38). It is concluded, that PTX of therapy in prevention of TAO is found a relatively cheep drug without serious side effects. The question is whether PTX therapy is recommended for all patients with Graves’ disease. We think that actually not to do it, because the manifestation of TAO not more than 50% and in a smaller number of patients (10-20%) precedes the symptoms of hyperthyroidism. However, PTX therapy is considered for all patients who refuse to give up smoking habit and have positive immuno-genetic background to avoid the irreversible consequences of TAO.

Acknowledgement: This work was supported by grant of Hungarian Academy of Sciences (OTKA T-037184 ) and Hungarian Ministry of Health (ETT 395/KO/03).
REFERENCES
[1] Bartalena, L., Marcocci C., Tanda M. L. An update on medical management of Graves’ophthalmopathy. J Endocrinol Invest 2005, 28, 469-478.
[2] Prummel, M. F., Bakker, A., Wiersinga, W. M.: Multi-center study on the characteristics and treatment strategies of patients with Graves’orbitopathy: the first European Group on Graves’ orbitopathy experience. Eur J Endocrinol 2003, 148, 491-495.
[3] Ludgate, M., Baker, G.: Unlocking the immunological mechanism of orbital inflammation in thyroid eye disease. Clin Exp Immunol 2002, 127, 193-198.
[4] Mack, W.P., Stasior, G.O., Cao H.J.,: Ophthalmic Plastic and Reconstructive Surgery 1999, 15, 260-271.
[5] Weetman, A.P., Wiersinga, W.M.: Current management of thyroid-associated ophthalmo-pathy in Europe. Results of an international survey. Clin Endocrinol 1998, 49, 21-28.
[6] Weetman, A.P.: Graves’disease. N. Engl. J. Med. 2000, 343, 1236-1246.
[7] Krassas, G.E., Heufelder, A.E. : Immunosuppressive therapy in patients with thyroid eye disease: an overview of current concept. Eur J Endocrinol 2001, 144, 311-318.
[8] Bartalena, L., Marcocci, C., Pinchera, A.: Graves’ophthalmopathy: a preventable disease? Eu J Endocrinol 2002, 146, 457-461.
[9] Bonnema, S.J., Bartalena , L.,Toft ,A.D.: Controversies in radioiodine therapy: relation to ophthalmopathy, the possible radioprotective effect of antithyroid drugs, and use in large goitres. Eur J Endocrinol 2002. 147, 1-11.
[10]. Wiersinga, W., Bartalena, L..: Epidemiology and prevention of Graves’ophthalmopathy. Thyroid 2002, 12, 855-860.
[11] Bartalena L, Marcocci C., Pinchera A: Graves’ophthalmopathy: a preventable disease? Eur J Endocrinol 2002, 146, 457-461.
[12] Balázs, C., Kiss, E., Vámos, A, Molnár,I. Farid, N, R: Beneficial effect of pentoxifylline on thyroid associated ophthalmopathy (TAO): a pilot study. J. Clin. Endocrinol . Metab. 1997, 82, 1999-2002.
[13] Balázs ,C., Kiss, E., Farid, N. R.: Inhibitory effect of Pentoxifylline on HLA-DR expression by retrobulbar fibroblasts. Horm. Met. Res. 1998, 30, 496-499.
[14] Tan, G.H., Dutton, C.M., Bahn, R.S.: Interleukin-1 (IL-1) receptor antagonists and soluble IL-1 receptor inhibit IL-1 induced glycosaminoglycan production in cultured human orbital fibroblasts from patients with Graves’ophthalmopathy. J. Clin. Endocrinol. Metab. 1996, 81, 446-452.
[15] Wiersinga, W.M., Prummel, M.F., Mourits, M.Ph.: Classification of the eye changes of Graves’disease. Thyroid 1991, l, 357-360.
[16] Brunn, J., Block, U., Ruf, G.: Volumetrie der Schilddrüssenlappen Mittels Real-time Sonography. Dtsch Med Wochenschr 1981,106, 1338-1340.
[17] Wright, S.P., O’Brien, R.G.: “Power Analysis in an enhanced GLM procedure. What is might look like” 1988 Proceedings of the Thirteenth Annual Conference, Cary NC: SAS Institute Inc. pp.1097-1102, 1988.
[18] Hoenig, J.M., Dinnis, M.H.: The abuse of power: The pervasive fallacy of power calculation for data analysis. American Statistician 2001, 55, 19-24.
[19] Weinstein, M,C., Siegel, J.E., Gold, M.R.:. Recommendation of the panel on cost-effectiveness in health and medicine. JAMA 1996; 276, 1253-1258.
[20] Terwee, C.B., Dekker, F.W., Mourits. M.P.: Interpretation and validity of changes in scores on the Graves’ophthalmopathy quality of life questinaire (GO-QOL) after different treatments. Clin Endocrinol 2001, 54, 391-398.
[21] Wiersinga, W.M., Prummel, M.F.: Pathogenesis of Graves’ ophthalmopathy- current under-standing. (editorial). J. Clin. Endocrinol. Metab. 2001, 86, 501-503.
[22] Gerding, M,N., Terwee, C.B., Dekker, F.W.: Quality of life in patients with Graves’ ophthalmopathy is markedly decreased: Measurement by the Medical Outcomes Study Instrument. Thyroid, 1997, 7, 885-889.
[23] Balázs, C., Kiss, E., Farid, N.R.: The immuno-suppressive effect of Methimazole on cell-mediated immunity is mediated by its capacity to inhibit peroxidase and to scavenge free oxygen radicals.Clin. Endocrinol. Oxf. 1986, 25, 7-14.
[24] Balázs, C., Kiss, E.: Immunological aspects of the effects of pentoxphylline (Trental) Acta Microbiol. Immunol. Hung. 1994, 41, 121-128.
[25] Hatton, M,P., Rubin, P.A.D.: The pathophysiology of thyroid associated ophthalmopathy. Opthalmol. Clin. N. Am. 2002, 15, 113-119.
[26] Prummel, M.F., Mourits, M.P., Blank, L.: Randomized double-blind trial of prednisone versus radiotherapy in Graves’ophthalmopathy. Lancet 1993, 342, 949-954.
[27] Prummel, M.F., Mourits, M.P., Berghout. A.: Prednisone and cyclosporine in the treatment of severe Graves’ophthalmopathy. N. Engl.J. Med. 1983, 321, 1353-1359.
[28] Noth, D., Gebauer, M., Müller, B.: Graves’ophthalmopathy: natural history and treatment outcomes. Swiss Med. Wkly. 2001, 131, 603-609.
[29] Balázs, C., Stenszky, V., Farid, N.R.: Association between Graves' ophthalmopathy and smoking. Lancet 1990, 336, 754-755.
[30] Vestergaard, P.: Smoking and thyroid disorders- a metaanalysis. Eur. J. Endocrinol. 2002,
146, 153-161.
[31] Hegedüs, L., Karsrup, S., Veiergang, D.: High frequency of goitre in cigarette smokers. Clin. Endocrinol. 1985, 22, 287-292.
[32] Bartalena, L., Marcocci, C., Tanda, M.L.: Cigarette smoking and treatment outcomes in Graves’ ophthalmopathy. Annals Intern. Med. 1998. 129, 632-635.
[33] Balázs, C.: Pentoxiphylline in the menagement of Graves' orbital disease. In: Thyroid Eye Disease, Ed. Dutton MD. 443-449, Marcel Dekker, Inc. New York, 2002.
[34] Marcinkiewicz, J., Grabowska, A., Lauterbach, R.: Differencial effects of pentoxifylline, a non-specific phosphodiesterase inhibitor, on the production of IL-10, IL-12 p40 and p35 subunits of murine perinoneal macrophages. Immunopharmacology 2000, 48, 335-343.
[35] Raetsch, C., Jia, J.D., Boigk, G.: Pentoxifylline downregulates profibrogenetic cytokines and procollagen I expression in rat secondary biliary fibrosis. Gut 2002, 50, 241-247.
[36] Briggs, W.A., Eustace, J., Mathew, S.: Pentoxifylline potentiates in vitro lymphocyte suppression by glucocorticoids and immunosuppressive drugs. J. Clin. Pharmacol. 1998, 38, 561-566.
[37] Hewitson, T.D., Martic, M., Kelynack, K.J.: Pentoxifylline reduces in vitro renal myofibroblast proliferation and collagen secretion. Am. J. Nephrol. 2000, 20, 82-88.
[38] Nishi, Y. : Evolution of catalytic antibody repertoire in autoimmune maladies. J. Immunol. Methods 2002, 268, 213-233.
[39] Krassas, G.E.: The cost of immunosuppressive therapies currently used in patients with thyroid eye disease. J. Endocrinol. Invest. 2004, 27, 919-923.
[40] Finamor, F.E., Martins, J.R.M., Nakanami, D.: Pentoxifylline (PTX)- An alternative treatment in Graves’ ophthalmopathy (inactive phase): Assessment by a disease specific quality of life questionnaire and by exophthalomomemtry in a prospective randomized trial. Eur. J. Ophthalmology 2004, 14, 277-283.
[41] Marcocci, C., Pinchera, A., Marino, M.: A treatment strategy for Graves' orbitopathy. Nat. Clin. Pract. Endocrinol. Metab. 2007, 3, 430-436.
[42] Lacka, K., Manuszewska, E., Korczowska, I.: The effect of methylprednisolone pulse treatment on cytokine network in Graves 'ophthalmopathy Curr. Eye Res. 2007, 3, 291-296.

ATTRIBUTE OR (95%) p
CONTROL
Smoking (n= 56) 7.1 (9.3-5.4)  0.003
Smoking+ FH of AITD (n=39) 9.2 (6.9-12.1)  0.001
PTX TREATMENT
Smoking (n=58) 2.12 (1.5-3.1) 0.037
Smoking+ FH of AITD (n=35) 2.62 (1.5-3.7) 0.022

Table 3.


HIGH-DOSE INTRAVENOUS IMMUNOGLOBULIN (IVIG) TREATMENT OF PATIENTS WITH POST-PARTUM RELAPSED THYROID ASSOCIATED OPHTHALMOPATHY (TAO)

CS Balázs1, E Kiss1 & NR Farid2

1III.Department of Medicine-Enodcrinology, Kenézy Teaching Hospital, Debrecen, Hungary; 2Department of Medicine, Hemel Hempstead General Hospital, UK.


--------------------------------------------------------------------------------

Background:TAO is a progressive autoimmune potentially sight-threating disease. Various medical interventions have been reported which have potencially serious side effects.The high-dose intravenous immunoglobulin (IVIG) is known to have anti-inflammatory potential and it was used in pilot studies for patients with TAO. The aim of study : was to investigate the effect of IVIG on post-partum relapsed TAO and to test the some immunological parameters during and after therapy. Patients and Method: four patients with TAO had been treated before their pregnancy with bolus steroid and retroorbital irradiation therapy. Three month after delivery the eye symptomps relapsed and to avoid the side effects of steroids and irradiation we started the IVIG therapy. Schedule of IVIG:400 mg/kg/ day was given to 4 patients with TAO over 3-4 hr on four consecutive days.This therapeutic cycle was repeated one or more times depending on therapeutical results every 21 days.Duration of IVIG therapy was 3 months. Evaluated the therapy and monitored following laboratory data:clinical improvement was estimated by ATA (American Thyroid Association) standard criteria during the therapy. Orbital sonography or MRI was carried out for each patient.The following laboratory tests were made: IgG determination, anti-TSH receptor antibodies, determination of anti-thyroglobulin, anti-thyroid peroxidase, anti-eye muscle antibodies, measurement of neopterin-, soluble interleukin-2 receptor in the sera of patients before and during therapy. Results: The eye symptomps were ameliorated in three patients except N.4. Anti-TSH receptor-, anti-eye muscle antibodies and neopterin were significantly decreased after therapy. Substantial side effects were not found. It was concluded that IVIG therapy has a beneficial effect in severe types of post-partum relapsed TAO and decrease the autoimmune parameters which thought to be involved into pathomechanism. (Sponsored by OTKA T 037184/ 2008)
Jó egészséget

Tisztelt Kérdező!
Mindenek előtt a kérdés nem csak kozmetikai gond lehet. A betegséget idegen szóval hirzutizmusnak nevezzük. Ez jelenti azt a kóros állapotot, amikor nőkön fokozott szőrnövekedés jön létre a test azon részein, amelyeken ez a jelenség csak férfiakon szokott előfordulni (bajusz, szakáll, a hasa, mellkas)
Ezeket a testrészeket férfihormon-függő, un. „androgén-dependens” régióknak is hívjuk. Ettől a típusú fokozott szőrnövéstől el kell különíteni az un. „hipertrichózis” fogalmát, amely esetben a szőrösödés az egész testre közel egyenletesen kiterjed. Mindkét típusú elváltozás hormonális eredetű, de míg hirzutizmusban a nőkben élettani körülmények között kis mennyiségben is termelődő férfi (androgén) hormonok túlműködése figyelhető meg, a hipertrichózisban más hormonális szervek (pl. pajzsmirigy) kóros működése ludas a tünetek kialakulásáért. A fokozott szőrnövésnek sok oka van. Fontos hangsúlyozni, hogy a jelenséget nem szabad bagatellizálni, mert a látszólag „kisebb” kozmetikai probléma hátterében a hormonális szervek betegségei: gyulladásai, daganatai is állhatnak. A hirzutizmus oka a férfi nemi hormonok fokozott hatása a szőrtüszőkre. Ennek két fő oka lehet:

1. A férfi hormonok szintjének emelkedése a vérben
2. A hormonok iránti érzékenység fokozódása

A férfi hormonok nőkben a petefészekben és a mellékvesékben (ritkán más szervekben) képződnek. A hormonálisan kevésbé aktív férfihormont, a tesztoszteront, a vérben lévő fehérje, az SHBG („Sex Hormone Binding Globulin”) juttatja el a szervezet különböző részeibe. Az SHBG-ről lehasadó tesztoszteronból a bőrben különböző mennyiségben jelenlévő 5-alfa-reduktáz enzim egy rendkívül aktív férfihormont, a dihidro-tesztoszteront képezi, amely elsődlegesen bűnös a hirzutizmusért.

Milyen gyakori és hogyan állapíthatjuk meg a betegség fennállását?
Az USA-ban a fogamzáskorú nők 10%-át érinti. A genetikai okok fontosságát jelzi, hogy egyes családokban, bizonyos népcsoportokban (mediterrán régiókban élőknél) lényegesen gyakoribb. A betegség diagnosztizálásához a „Ferriman-Gallway” által leírt módszert használjuk. Ennek lényege az, hogy a test 9 különböző részén határozzuk meg a szőrnövekedés mértékét és azt számokban („score”) fejezzük ki (ábra). Az érték (index) kiszámolása endokrinológus feladata. Annyit azonban célszerű tudni, hogy a 8. érték alatt a hirzutizmus enyhe, a 44. érték felett súlyos mértékű.


Milyen betegségek állhatnak a hirzutizmus hátterében?

• PCOS (policisztás ovárium tünet együttes)
• Menstruációs hormonális zavarok

• Mellékvesék túlműködése és daganatai

• Kóros elhízás, fokozott inzulin szint

• Petefészek egyes daganatai

• Pajzsmirigy betegségei

• Egyes gyógyszerek (hidantoin készítmények, egyes hormonális fogamzásgátlók, stb)

Sajnos az esetek többségében nemcsak a hirzutizmus tünetei észlelhetők, hanem paradox módon a fokozott szőrnövés mellett egyes területeken (pl. hajas fejbőrön) a szőrzet ritkulása, kopaszodás is bekövetkezhet!
Az endokrinológus feladata a fenti tünetek megtalálása és kezelése.

Miből állnak a vizsgálatok?

• A személyes találkozás során a tünetek kialakulási idejének, a kórelőzménynek a tisztázása, a korábbi gyyógyszerek, családi adatok felvétele.
• A beteg vizsgálata, a Ferriman-Gallway index kiszámítása.

• Bizonyos hormonális vizsgálatok

• Képalkotó eljárások (CT, MRI szükség estén)

A gyógyulás több tényezőtől függ:

• A beteg korától
• Az alapbetegség természetétől

• A tünetek fennállásának idejétől (az előzetes epilálás rontja a gyógyulás esélyeit!)

Az alábbi típusú gyógyszereket alkalmazhatunk (a betegség természetétől függően):

• Csökkentik a férfihormonok termelődését és vérszintjét
• Növelik a női hormonok mennyiségét és vérben, ill. a bőrben a szintjét

• Gátolják az 5-alfa-reduktáz enzim működését a bőrben

• Befolyásolják a kisiklott pajzsmirigyműködést

Összegezve: a hirzutizmus ma már gyógyítható, de célszerű az okok megkeresése. Az egyes epilálási módszerek egyrészt elfedhetik a bajt, másrészt éppen ellenkező hatást érhetnek el!.
Javaslatom részletes endokrinológiai vizsgálat és ennek megfelelő oki kezelés.

Tisztelt Gabriella!
További információk:
Basedow-Graves kórban a TSH-receptor elleni antitesteknek a kórfolyamat kialakulásában és a betegség diagnózisában meghatározó szerepük van. A vizsgálat célja: egy kompetitív humán radioreceptor és két enzimjelzéses receptor immunoassay mérési eredményeinek összehasonlítása volt. A szerzők 124 Basedow-Graves kóros beteg (103 nő, átlagéletkor 41,4 ± 9,5 év és 21 férfi átlagéletkor 47±13 év) szérumában határozták meg a TSH-R elleni antitestek szintjét radioimmunoassay (humán rekombináns TSH-receptort tartalmazó rhTSH-R DYNOR TRAK) és két enzim-jelzéses (sertés TSH-receptort tartalmazó IASONTRAb és DLD) kitek segítségével. A kontroll csoportot 25 egészséges önkéntes (23 nő és 2 férfi, átlagéletkor 39±15 év) alkotta. Mindkét enzimjelzéses kit eredményei jól korreláltak az izotópos módszerrel. A két módszer közül a IASONTRAb kit jobb korrelációt mutatott, mint a DLD kit (r=0,817, p<0,001 v.s. r = 0,792, p<0,001). 124 beteg savójából 121 TRAK pozitívnak bizonyult, 86 esetben pedig mindhárom tesztben pozitivitást észleltek. Az ELISA módszerek specificitása a DYNO teszt értékeihez viszonyítva a IASONTRAb-nál 60,6 % és a DLD-nél 50,9 %, a szenzitivitás a IASONTRAb-nál 92,7 % a DLD-nél pedig 90,9 % volt. 25 Basedow-Graves kóros betegben (24 nő, átlagéletkor 42 ± 12 év) a gyógyszeres kezelés után a TSH-receptor elleni antitestek negatívvá váltak. A kezelés elhagyása után 11 betegben a TSH-receptor elleni autoantitestek szintje megemelkedett és a hyperthyreosis klinikai és laboratóriumi jeleit észlelték. A kompetitív radioreceptor és az enzimjelzéses módszerek hasonló szenzitivitása és specificitása miatt az izotóp-jelzéses technika helyettesítésére az enzim-jelzéses módszerek alkalmasak, és jelezhetik a betegség recidíváját. E módszerek előnye, hogy felhasználásuk nincs szűk lejárati időhöz kötve és kiküszöbölik a TSH elleni antitestek és az állati fehérjék (egér) elleni antitestek jelenléte miatti hibákat.
A Basedow-Graves (B-G) kórban jelentkező hyperthyreosis létrejöttéért és fenntartásáért autoimmun mechanizmus felelős. A hyperthyreosis kialakulásában a TSH-receptor (TSH-R) elleni stimuláló típusú TSH-R elleni autoantitesteknek tulajdonítanak patogenetikai szerepet (2,3,5,6,8,9). A TSH-R a TSH molekula természetes kötőhelye, amely a G-proteinnel kapcsolt, 7 hidrofób transzmembránszegmentumot tartalmazó receptorcsaládba tartozik. Míg ennek a receptorcsaládnak a klasszikus képviselői (az alfa-, béta adrenerg-, dopamin receptorok) rövid N-terminális extracelluláris doménnel rendelkeznek, addig a TSH- és a vele rokon luteinizáló (LH)-, humán choriogonadotrop (hCG) hormonreceptoroknak nagy extracelluláris doménjük van. A TSH-R 764 aminosavból áll és a molekulasúlya 84.5 kD. Az N-terminális extracelluláris domén (A vagy α alegység) 394 aminosavat és 6 glikozilációs helyet foglal magában. Ez a régió 5 doménre (E1-E5) tagolódik és nagyfokú homológiát mutat az LH és a hCG receptorokkal. A TSH-R másik ún. B vagy β alegysége egyaránt tartalmaz intramembranális és intracelluláris részeket. A membránban levő szakasz 266 aminosavból áll, az intracelluláris hurok első tagja nagyon konzervatív felépítésű, a harmadik viszont csak a TSH-R-ra jellemző. Az intracelluláris rész 83 aminosavból áll és bázikus vegyhatású. A TSH receptornak két olyan szakasza van, amely semmiféle homológiát nem mutat más receptorokkal (38-45 és 317-366 közötti szakaszok). A receptorban lévő, leucinban gazdag részek biztosítják az amfipatikus béta-redő struktúrát (4, 5, 6, 13)(1. ábra). Elegáns módszerekkel igazolták, hogy az autoantitestek a TSH-R ektodoménhez kötődnek (4, 15). A TSH-R elleni antitestek funkciójuk szerint stimuláló, blokkoló és neutrális autoantitestek lehetnek. A stimuláló autoantitestek felelősek a hyperthyreosis kialakulásáért. A blokkoló antitestek sztérikus gátlással a TSH-R aktiválását akadályozzák meg és hypothyreosist okoznak. Jelenlétüket kimutatták juvenilis krónikus autoimmun thyroiditisben szenvedő betegekben, főleg a súlyos hypothyreozissal járó formákban (7). A neutrális antitestek létezését csak az utóbbi időben bizonyították, eddigi ismereteink szerint kicsiny affinitásúak és szabályozó funkciót tölthetnek be (5,12). A kísérletek azt mutatták, hogy a B-G kóros betegek savójában mind a három típusú TSH-R elleni autoantitestek egy időben detektálhatók és az eltérő funkciójú antitestek hatásainak vektora eredményezi, hogy adott időpontban a TSH-R elleni antitestek hyperthyreosist vagy hypothyreosist okoznak (5,15,16,18). A TSH-R elleni antitestek kimutatásának több módszerét fejlesztették ki az elmúlt évtizedekben. Korábban kísérleti körülmények között a pajzsmirigy és a polimorfonukleáris granulocyták membránjait használták a TSH-R elleni antitestek kimutatására (15). Mivel ezek a módszerek meglehetősen időigényesek és nehezen voltak standardizálhatóak, ezért a gyakorlatban a radio-receptor kompetitív módszer (TRAK, Brahms, Berlin, Germany) terjedt el (12,18). A módszernek több hátránya van, ezek közül a legfontosabbak, hogy alkalmazása izotóp laboratóriumhoz kötött, a meghatározás időpontját az izotóp lebontásának ideje behatárolja, másrészt a TSH elleni antitestek mellett más (pl. egér elleni) antitestek esetleges jelenléte is befolyásolhatják az eredményt (17). Ezért szükség volt nem izotópos módszerek kifejlesztése, amelyek közül az enzimjelzéses technikák (IASONTRAb és a DLD tesztek) alkalmazhatóságát vizsgáltuk.
Betegek és módszerek
A vizsgálatba 124 BG kóros beteg (103 nő és 21 férfi, átlagéletkor 47 ± 13 év) került. A kontroll csoportot 25 egészséges önkéntes (23 nő és 2 férfi, átlagéletkor 39 ± 15 év) alkotta. A rhTSH-R DYNOR TRAK (Brahms, Germany) a humán TSH receptor (TSH-R) elleni antitestek mennyiségi meghatározására alkalmas módszer. Ennek elve, hogy a küvetták falára kikötött rhTSH-R-hoz 125J-TSH-t adnak, aminek a kötődése vetélkedik a beteg szérumában található TSH-R elleni antitestekkel (2/a. ábra). Standardok (a kikötött TSH-R-t telítő, ismert koncentrációjú szérumok) ismeretében a kikötődött 125J-TSH izotóp aktivitásának mértékéből meghatározható a beteg szérumában található TSH-R elleni antitestek értéke, IU/l egységben kifejezve. A kit megadott diagnosztikus szenzitivitása 98,8%, a specificitása: 99,6%. Az enzimjelzéses meghatározás elvét a 2/b. ábra szemlélteti. A sertés TSH-R-ral bevont csövekhez adjuk a betegek szérumát és az ismert koncentrációjú standard szérumokat, amely szérumokban található TSH-R elleni antitestek vetélkednek a később bemért biotinnal jelzett TSH-val. A TSH-R-hoz kötődött biotin-TSH-hoz streptavidin-peroxidázt kapcsoltak, ami a hozzáadott szubsztráttal (TMB, 3,3’,5,5’ tetra-methyl-benzidin) színreakciót adott. A minták O.D. (optikai denzitás) értékei fotométeres méréssel megadhatók. A standardok kalibrációs görbéje alapján a beteg szérumok TSH-R elleni antitest értéke U/l egységben kiszámolható. Referencia tartomány: <1 IU/l negatív, 1 – 2 IU/l szürke zóna,> 2 IU/l pozitív. Két gyár által készített kétlépcsős enzimjelzéses módszert használtuk: DLD anti–TSH–receptor - (DLD Diagnostika GmbH, Hamburg, Germany) és a IASONTRAbR (IASON Labormedizin GmbH & Co KG, Austria) kiteket. A TSH, fT4, fT3, a Tg- és a TPO-elleni antitestek mérését kemilumineszcens módszerrel (Elecsys 2010, Roche) végeztük (normális tartományok a következők voltak: TSH: 0,27 - 4,2 IU/l, FT4: 0,71 - 1,85 pmol/l, FT3:1,45-3,48 pmol/l, Tg-elleni antitest: 0,5 - 63 IU/l, TPO elleni antitest: 0,5 - 60 IU/l).
Statisztikai módszerek: Az adatok értékelésében a “Stat View” számítóképes programot használtuk (Version 4.5, SAS Institute Corp., North Carolina, USA). Leíró statisztikát, Pearson χ2, Fischer exakt tesztet, ANOVA analízist végeztünk. Szignifikánsnak tekintettük a p 0,05 kisebb értékeket (1).
Eredmények
124 beteg és 25 kontroll savójában határoztuk meg a fentebb említett három módszerrel az autoantitestek titerét. A mérések során az ún. „arany standardnak” a TRAK kittel kapott értékeket tekintettük. Mind a három módszerrel ötször megmértük (kalibráltuk) azokat a savókat, amelyek eltérő TSH-R elleni antitest titerűek voltak (1. táblázat). A kalibrációk során azt figyeltük meg, hogy a vizsgált módszerekben lényeges különbség nem volt. A 124 beteg szérumából 121 beteg savója bizonyult pozitívnak a TRAK módszerrel. Mindkét enzimjelzéses kit eredményei jól korreláltak az izotópos módszerrel (3. ábra). A két módszer közül azonban a IASONTRAb kit mutatott jobb korrelációt, mint a DLD kit (r = 0,817, p<0,001 v.s. r = 0,792, p <0,001). A 121 TRAK pozitívnak bizonyult savóból 86-ban mindhárom tesztben pozitivitást észleltünk (4. ábra). Az ELISA módszerek specificitása a DYNO teszt TRAK értékeihez viszonyítva a IASONTRAb-nál 60,6 % és a DLD-nél 50,9 %, a szenzitivitás a IASONTRAb-nál 92,7 % a DLD-nél pedig 90,9 % volt. 25 B-G kóros betegben (24 nő, átlagéletkor 42 ± 12 év) a gyógyszeres kezelés után a TSH-receptor elleni antitestek negatívvá váltak. A kezelés elhagyása után 11 betegben az autoantitestek szintje megemelkedett és ezt követően a hyperthyreosis klinikai és laboratóriumi jeleit észlelték (5. ábra).
Megbeszélés
Közel 50 éve vált ismertté, hogy BG kórban a hyperthyreosis létrejöttéért egy immunglobulin típusú fehérje (LATS= Long Acting Thyroid Stimulator) a felelős. A LATS-ról később kiderült, hogy az a TSH-R-hoz kötődő antitestekkel azonos (8). Közel három évtizedes erőfeszítések során sikerült egyre használhatóbb módszereket kidolgozni a TSH-R elleni antitestek meghatározására. A kezdetben alkalmazott módszerek lényege az volt, hogy sertés- és/vagy humán pajzsmirigy-sejtmembránt preparáltak, majd ezek szuszpenziójához adták a betegek savóját, centrifugálás, mosás után a radiojóddal jelzett TSH kötődésének mértékéből következtettek a TSH-R elleni antitestek jelenlétére (3,5,11,18). Ezek az úttörő vizsgálatok egyrészt nehéz standardizálhatóságuk, másrészt időigényességük miatt nem voltak alkalmasak a mindennapi diagnosztika céljaira. Az első generációs TRAK kifejlesztése jelentette az áttörést. Ennek lényege, hogy szolubilizált sertés pajzsmirigy membránt állítottak elő és egyfázisú kompetitív radioreceptor teszt segítségével már jól standardizált antitest szinteket lehetett mérni. A 3. évezred kezdetén jelentek meg az ún. kétfázisú módszerek (13,14,18). Ezt az tette lehetővé, hogy a sertés pajzsmirigy membrán helyett humán rekombináns TSH-R-t (hrTSH-R-t) állítottak elő, amelyet adszorbeáltak a felülethez, ehhez kötődött a savók TSH-R elleni antitestje, majd a csövek, ill. lemezek mosása után jelző anyagot (125J-al vagy akridinészterrel jelölt TSH-t) adtak a rendszerhez. A nemzetközi (WHO) standardok segítségével jól reprodukálható és közel 100%-os specificitást és 99,1%-os szenzitivitást sikerült elérni. Ezek a kitek (DYNOtest-TRAK humán és a LUMItest-TRAK) napjainkra széleskörben elterjedtek (20,21,23,24). Mindkét tesztnek azonban vannak hátrányai. Az izotópos módszer egyrészt izotópos mérésekhez alkalmas laboratóriumot igényel és alkalmazásának ideje az izotóp bomlása miatt eléggé szűk keretek közé szorított. A lumineszcens módszer az izotópos módszer hátrányait hivatott kiküszöbölni, széleskörű alkalmazását több egyéb tényező mellett eddig az gátolta, hogy a méréshez külön eszköz, luminométer szükséges. A 3. generációs TSH-R elleni antitest mérésének elve az, hogy az újonnan előállított stimuláló típusú monoklonális antitest (M22) vetélkedik a betegek szérumában lévő TSH-R elleni antitestekkel a hrTSH-R-hoz kötődésben. Ez az új módszer lényegesen jobb, mint a 2. generációs technikák. A „két-lépcsős ELISA” módszereket elsődlegesen azért fejlesztették ki, hogy az izotópos eljárásokkal szemben alternatívát kínáljanak. Jóllehet az általunk vizsgált ELISA lemezeken rhTSH-R helyett tisztított sertés TSH-R található, amely azonban lényegesen nem befolyásolta a vizsgálat eredményességét. Ennek lehetséges magyarázata az, hogy a humán és a sertés pajzsmirigy epitópjai jelentős mértékben egyeznek (2,13). Az ELISA tesztek érzékenysége kisebb a 2. generációs TRAK értékénél, ez a tény azonban a mindennapi gyakorlatban nem feltétlen jelent hátrányt. Ennek egyik magyarázatát azok a legújabb biokémiai vizsgálatok adták, amelyekben a TSH-R kis és nagy affinitású kötőhelyeit vizsgálták (19,20,21,22,23,24). A legérzékenyebb módszerek képesek érzékelni a legkisebb affinitású autoantitestek jelenlétét is. Kiderült azonban, hogy az kis affinitású antitestek egy része ún. „természetes autoantitest”, amelynek patogenetikai és prognosztikai szerepe nem tisztázott. Ezek nem képesek a pajzsmirigy működésének befolyásolására, valószínűleg csak a stimuláló antitestek prekurzorai (17). A természetes IgG típusú autoantitest a genetikailag érzékeny egyedekben alakul át külső hatásra (pl. Yersinia enterocolitica fertőzés) betegséget kiváltó stimuláló antitestté (5,6). Nyomonkövetéses vizsgálataink eredménye is ezt a feltevést látszik megerősíteni, ugyanis az ELISA teszt pozitivitása, illetve az antitest titerének emelkedése a klinikai tünetek fellángolása előtt jelezte a betegség recidíváját. Fontos kiemelni, hogy az előnyök mellett az enzim-jelzéses módszerek kalibrációs görbéi nehezebben reprodukálhatóak, ami azzal magyarázható, hogy ez a metodika különösen érzékeny a paraméterek legkisebb változására is (hőmérséklet, pH, leolvasó érzékenysége).
Összegezve, megállapítható, hogy az enzimjelzéses módszerek alkalmasak a B-G kór gyors és megbízható diagnosztikájában és a betegség recidívájának előrejelzésében, eredményességüket nem befolyásolja TSH elleni- vagy egér elleni antitestek zavaró hatása.

Tisztelt Gabriella!
A Basedow kór a pajzsmirigy autoimmun eredetű betegség, amelynek kialakulásában egy másik antitest: a TSH receptor elleni stimuláló antitest játszik szerepet. Szintén örökletes betegség, amelyre kezdetben a pajzsmirigy jelentős túlműködése, strúma és az esetek 5-10 %-ban gyulladásos szembetegségek jellemzőek. A betegségre jellemző klinikai jelek, panaszok, strúma, a TSH-receptor elleni antitest pozitivitása (régen ezt TRAK-al mértük, ma már korszerűbb módszerek vannak!) alapján a diagnózis megállapítható. Napjainkban ez a betegség már gyógyítható. Hangsúlyozni kell, hogy az alkalmazott gyógyszeres, a pajzsmirigy működését gátló szerek (Metothyrin, Propycil) viszonylag hamar (4-6 hét alatt) képesek normalizálni a túlműködést, de az immunológiai folyamat gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe (minimum 1 évet!). Ezért nem elegendő a hormonok szintjének mérés, az immunológiai folyamatok követése is szükséges. A kezelésre nem reagáló esetekben a pajzsmirigy műtéte és izotóp kezelése is indokolt lehet. Fontos tudni, hogy az izotópkezelés fokozhatja a szemtünetek kialakulásának kockázatát!
A szem nem vagy nehezen gyógyuló gyulladásai hátterében pajzsmirigy-betegség állhat. Mivel a szemtünetek megelőzhetik, ill. több hónappal követhetik a pajzsmirigy immunológiai ("autoimmun") megbetegedését, ezért a diagnózis hónapokat késhet, pedig ebben a kórképben a minél előbbi kórisme és kezelés a beteg szeme világának megmentését jelentheti.
A klinikai tünetek egyes betegekben és a betegség különböző stádiumaiban eltérőek lehetnek. Kezdetben domináló a fényérzékenység, fokozott könnyezés, fejfájás, idegentest-érzés, később lép fel a szem körüli duzzanat (ödema), kötőhártya gyulladás, látászavar, homályos, majd kettőslátás. Feltűnő lehet a szem "kidülledése", a szaruhártya károsodása, szemizmok hegesedése. Az első szakaszban dominálóak a gyulladásos tünetek (ún. "nedves szem"), később a gyulladásos tünetek "kiégnek" és már sajnos hegesedéssel járó szimptómák váltják fel.
Mikor gondoljon a beteg pajzsmirigybetegséghez társuló szembetegségre?
Ha nem vagy nehezen befolyásolható fentebb említett panaszok lépnek fel és korábbiakban pajzsmirigybetegség miatt kezelték, ha az allergiásnak tartott szembetegség az addig alkalmazott kezelésre nem javult. A diagnózishoz nem elegendők a hormonális vizsgálatok, hanem szakirányú immuno-endokrin kivizsgálás, részletes speciális immunológiai tesztek és az esetek egy részében CT is szükségesek. Lényeges, hogy a minél korábban elkezdett speciális immunológiai ("immunmoduláns") gyógyszeres, gyakran infúzós kezelés eredményes
Mi tehet a beteg a megelőzés érdekében? A betegség súlyosságát ATA értékben fejezzük ki.
Először is gondoljon mind a háziorvos, a szemészorvos és a beteg erre a lehetőségre. A legfontosabb a dohányzás azonnali elhagyása, mert a betegség kialakulásában és romlásában a cigarettázás meghatározó fontosságú. A USA-ban a betegek kezelését el sem kezdik, amíg a beteg nem hagy fel ezzel a kóros szenvedéllyel. Napjainkban már vannak olyan készítmények, amelyekkel megelőzhető ez a betegség.
Jó egészséget kívánok:

Tisztelt Ilona!
1.Nem a TSH szintet kell kezelni, hanem a beteget.
2.A Thyrocalc általam kidolgozott, jelenleg szabadalmazott eljárás, amely laboratóriumi vizsgálat nélkül jelzi a csökkent pajzsmirigyműködést és azt is kimutatja, hogy az antitest pozitivitás esetén milyen valószínüséggel károsodik a pajzsmirigy.
Jó egészséget!

Tisztelt Laura!
1. Ez attól függ, hogy milyen típisú antitest van jelen.
2. A 4. st.-ban a folyamat csak részben állítható me, de nem feltétlen kell több hormon.
3. A végstádiumban a helyezt valóban ez lehet, de sajnos ilyen hatásuk nemcsak az antitesteknek, hanem a környezetünkben lévő toxikus anyagoknak is lehet. Ugyanakkor egyre több lehetőség kinálkozik a regenerációra. A saját vizsgálatainkban is foglalkozun az ős-sejt kezeléssel (Stem cell therapy"), amely teljes regerációt ígér.
Jó egészséget kívánok:

Kedves Zsuzsi!
A pajzsmirigy hormonjai maghatározó fontosságúak minden szervünk működése szempontjából a szívműködéstől a hajképződésig. Kiderült, hogy a nők sterilitásának, az ismételt vetéléseknek a hátterében is a pajzsmirigy működésének zavara (autoimmun gyulladása, csökkent működése) áll. Ennek a népegészségügyi jelentőségű kérdésnek a felismerése késztette a kutatókat arra, hogy 2009 április 16-17 között Washingtonban megrendezzék azt a Szimpóziumot, ahol igyekeztek összefoglalni a pajzsmirigy működésének zavarai és a sterilitás, a spontán vetélésék, a magzat fejlődési rendellenességek közötti tudományosan megalapozott kapcsolatokat (1 ábra). Ezen túlmenően ajánlásokat kidolgoztak ki a kezelésre, megelőzésre egyaránt. A hazai szakemberek számára ez év májusában foglaltam össze a leglényegesebb információkat.
A legfontosabb megállapításaik a következők voltak:
1. A terhesség alatt a pajzsmirigy 50%-kal több hormont termel, mint előtte
2. A terhesség idején a pajzsmirigy térfogata 10-20%-kal növekszik.
3. A pajzsmirigy hormonjainak és az agyalapi mirigy által termelt TSH un. normál értékei a terhesség alatt, három havonta eltérőek, ezért nem szabad ezeket összehasonlítani a nem terheseknél találtakéval.
4. A terhesség alatt a csökkent pajzsmirigy működésének (hipotireózisnak) a veszélye lényegesen nagyobb, mint a nem terhesekének.
5. A pajzsmirigy betegségeinek több formája (autoimun betegségek, pajzsmirigy gyulladásos betegségei) öröklődhetnek.
6. A magzat saját pajzsmirigye a terhesség első három hónapjában fejlődik ki, addig az anya által termelt hormonra van utalva
7. A fokozott jódbevitel a terhesek számára (akik nem szenvednek pajzsmirigy betegségben!) alapvetően fontos, ugyanis a hormon képzéséhez erre az anyagra feltétlen szükség van. Ez a mennység egészségesekben 250-300 mikrogram naponta.
8. A már korábban csökken pajzsmirigy működésű terhesekben a tiroxin dózisát feltétlen célszerű emelni a kiindulási érték 50%-val.
9. A nem megfelelően kezelt terhesek gyermekeinek pajzsmirigy működése, ill. idegrendszeri-szellemi fejlődése (IQ) károsodott lehet.
10. A terhesek egy részének szelénhiánya is van, ezért ennek pótlására célszerű törekedni.
11. A szülések után 2-4 hónap múlva az esetek 8-18%-ban autoimmun pajzsmirigygyulladás alakulhat ki.
12. A pajzsmirigy fokozott működésének megállapítása nehezebb, mint a nem terheseknél, mert egyes tünetek: idegesség, gyengeség, alvási zavarok, izzadékonyság a terhességben egyébként is megfigyelhető tünetek. Ezt nehezíti az is, hogy a hagyományos hormonszintek sem nyújtanak a diagnózishoz mindig segítséget. Azt javasolják, hogy ilyen esetben endokrinológus segítségét vegyék igénybe a diagnózistól a kezelésig .

Az Amerikai Pajzsmirigy Társaság (ATA) azt ajálja, hogy már a családtervezés időszakában mérjék fel, hogy ki tartozik a fokozottan veszélyeztetett („high risk”) csoportba.
Kiket sorolnak ide:
• Akiket már kezeltek pajzsmirigy betegség miatt.
• Akiknek a családjában pajzsmirigybetegség fordult elő
• Akinek golyvájuk (strúmájuk) ismert.
• Akiknek pajzsmirigy elleni antitestek (fehérjék) mutathatók ki a vérükben.
• Akinek inzulinnal kezelt cukorbetegségük van.
• Akinek egyéb autoimmun betegségük: ízületi-, bél-, bőr-, máj-vese-, szembetegségei ismertek.
• Akinek meddősége van (ennek hátterében autoimmun pajzsmirigybetegség állhat!).
• Akiknek ismételt vetélésük, koraszülésük volt.
• Akiknek nyakát valamilyen okból besugározták

A fokozott rizikójú nők kiszűrése lényegesen csökkentheti a sterilitást, a vetélések, tovább az újszülöttek fejlődési rendellenességeinek számát.
A kezelés egyéni, sajnos a távdiagnózis és kezelés meég nem megoldott.
Jó egészséget kívánok:

Tisztelt Anyuci!
Várom:

Tisztelt Kérdező!
A menstruációs zavarok okai gyakran felderítetlenek maradnak. Ritkán gondolnak arra (néha a szakemberek sem), hogy a zavarok hátterében a pajzsmirigy rendellenessége állhat. Az okok felderítésével viszonylag könnyen gyógyíthatók az addig makacs tünetek.

Mikor beszélhetünk menstruációs zavarról:
• Ha az erős vérzés 24 óránál hosszabb
• Ha szabályos ugyan, de 7 napnál hosszabb
• Ha a periódusok rövidebbek 21 napnál
• Ha 3 hónapnál hosszabb ideig kimaradnak
• Ha ismételten és szokatlanul fájdalmasak és görcsös jellegűek

• Korai menstruáció (10. év előtt) gyakran a pajzsmirigy csökkent működésével társul. A korai pubertás esetén is gondolni kell pajzsmirigybetegségre.
• A pajzsmirigy túlműködése (hyperthyreosis) hátterében gyakran mutatható ki a vérzése 15 éves kor utáni fellépése
• A szabálytalan periódusokban, a vérzés elmaradása és a fokozott vérzés esetén feltétlen gondolni kell a pajzsmirigy autoimmun gyulladásos betegségeire és működési zavaraira
• Leggyakrabban a pajzsmirigy csökkent működése, az autoimmun thyreoiditis esetén fordul elő „nem magyarázható” vérzészavar. Ilyenkor gyakori a viszonylag csökkent étvágy melletti hívás, fáradékonyság, feledékenység, hajhullás, depresszió hajlam. Gyakran próbálkoznak növényi eredetű készítményekkel azzal a feltevéssel, hogy azok nem tartalmaznak hormont. Ez az esetek többségében tévedés, mert a növényekben a hatóanyag is hormon, fitoösztrogén. Ezek tartós alkalmazása (még viszonylag kis dózisban tartós szedés esetén) nem veszélytelen módszer.

Mi a teendő?
Részletes immuno-endokrin vizsgálat szükséges, a panaszok alapos kikérdezése (kísérő betegségek, gyógyszerek), majd fizikális vizsgálat, ezt követően immunológia és hormonális vizsgálat, sz.e. ultrahang és izotópos teszt.
A kezelés a betegség kiváltó okaitól függ, de az esetek többségében műtét nem szükséges és gyógyszeresen gyógyítható.

Tisztelt Babó!
Gyógyszertől és autoimmun betegségtő egyaránt hullhat a szőr.

Tisztelt Agies!

Ezt nem kell kszámolni, annál is inkább, mert a tengeri hallal más méreganyagokat is be lehet vinni!
A jódozott só megfelelő lesz, ha nem perklorátos az ivóvizük,.
Jó egészséget kívánok:

Tisztelt Kérdező!
Gyors válaszomat megtalálhatja ezen a honlapon a PCOS-ról leírtakban.

Tisztelt Kérdező!

Igen, lehet, teljes mértékben gyógyítható. Erről ezen a honlapon már írtam.
Jó egészséget kívánok:

Tisztelt Dimity Miklósné!
Erről a kérdésrő már ezen a honlapon sokatz írtam. A lényeg a következő:
A csökkent pajzsmirigy működése elhízáshoz vezet. Ez a folyamat lehet fokozatos és viszonylag gyors is. Jellemző, hogy a beteg viszonylag kevés ételt fogyaszt, diétázik és ennek ellenére nem tud fogyni. Ilyenkor a legkülönbözőbb diétával kínozzák magukat, pedig a megfelelő kezeléssel a testsúly fokozatosan redukálható. Az elhízás gyakorta fokozott szőrnövéssel is társulhat, mivel a zsírszövet aktívan vesz részt a hormontermelésben és elősegíti nőkben a szőrnövekedést (férfias típusú szőrösödés). Ilyenkor a legfontosabb, az elhízásban szerepet játszó hormonok szintéjnek meghatározásával diagnózishoz tudunk jutni és el lehet kezdeni az oki klezelést.
Javaslom a betegsége hátterének, okána kivizsgálását, esetleg a gyógyszer módosítását.
Jó egészséget kívánok:

Tisztelt V. Era!
Látatlanban nem tudok gyógyszeres kezelést javasolni. Kérem olvassa el az erről írt cikkeimet és válaszaimat.
Jó egészséget kívánok:

Tisztelt Mária!
Ez nem egyszerűen a TSH-tól függ. Tudni kellene a betegség hátterét, mi váltotta ki?
A TSH esetében az immun-reaktív TSH molekulák mennyiségét mérjük. Jóllehet a „ szuperszenzitív” TSH meghatározás rendkívül érzékeny módszer, azonban nem képes mérni a TSH biológiai aktivitását. Ezért is gyakran beszélünk külön immunreaktivitásról és külön biológiai aktivitásról. A TSH referencia tartománya körüli viták az utóbbi években különösen kiéleződtek. Ennek oka éppen az volt, hogy az immunreaktiv TSH értékét abszolutizálták, s nem vették figyelembe, hogy annak szintjét számos tényező befolyásolja. Ma már tudjuk, hogy a genetikai okok mellett számos, a TSH receptorral kapcsolatos tényező határozza meg a TSH un. normál szintjét. Ez az irodalomban „TSH war” -nak (TSH háborúnak) titulált vita egyre nagyobb hullámokat vetett, ezt egyaránt tükrözi a közlemény és a kommentár. A referencia tartomány számos genetikai és környezeti tényezőtől függ. Az ideálisnak tartott 0.4-2.5 mU/l közötti értékét többen elfogadták, mások ezt vitatják. A lényeg valóban ott van, hogy a TSH-nak az egyes egyénekben eltérő értéke („set point”-ja) van, amely azt is jelzi, hogy a határok (főként a felső határok) eléggé képlékenyek. Az úgynevezett szubklinikus hyper- illetve hypothyreosis a pajzsmirigy működésének legenyhébb zavara, amelyet a normálértékekhez képest emelkedett vagy csökkent TSH-szérum szint és ugyanakkor normális pajzsmirigyhormon-koncentráció jellemez. Ma már szubklinikus hyper- és hypothyreosis létét senki nem tagadja és általában azt is elfogadják, hogy az esetek egy részében valóban szükséges a kezelés . Igen, de mikor? A subklinikus hyperthyreosisnál a helyzet egyszerűbb, ha kardiális tünet (pl ritmuszavar) is van, ilyenkor feltétlen kezelés indokolt. Nyilvánvaló az is, hogy vannak olyan subklinikus hypothyreosisos betegek, akiknek csökkent a kognitív funkciója, esetleg kardiális panasza, hyperlipidemiája van, akkor a kezelés szintén szükséges.
Tehát tisztázni kellene a betegség okát.
Jó egészséget kívánok:

Tisztelt Aggódó!
Erről a kérdésről ezen a honlapon az elmúlt hónapban több fejezetben írtam. Kérem olvassa el és kérdéseire hitem szerint választ fog kapni.
Jó egészséget kívánok:

Tisztelt Kérdező!
Tisztázni kellene a csökkent működés okait és változtatni a kezelés módján.
A csökkent pajzsmirigy működése elhízáshoz vezet. Ez a folyamat lehet fokozatos és viszonylag gyors is. Jellemző, hogy a beteg viszonylag kevés ételt fogyaszt, diétázik és ennek ellenére nem tud fogyni. Ilyenkor a legkülönbözőbb diétával kínozzák magukat, pedig a megfelelő kezeléssel a testsúly fokozatosan redukálható. Az elhízás gyakorta fokozott szőrnövéssel is társulhat, mivel a zsírszövet aktívan vesz részt a hormontermelésben és elősegíti nőkben a szőrnövekedést (férfias típusú szőrösödés). Ilyenkor a legfontosabb, az elhízásban szerepet játszó hormonok szintéjnek meghatározásával diagnózishoz tudunk jutni és el lehet kezdeni az oki klezelést.
Részletes immuno-endokrin kivizsgálást javaslok:

Tisztelt Laura!
Erről a kérdésrő sokat írtam ezen a honlapon is és a Magyar Belorvosi Archivumban részletes összefoglalót írtam az orvosok számára (20A pajzsmirigy hormonjai maghatározó fontosságúak minden szervünk működése szempontjából a szívműködéstől a hajképződésig. Kiderült, hogy a nők sterilitásának, az ismételt vetéléseknek a hátterében is a pajzsmirigy működésének zavara (autoimmun gyulladása, csökkent működése) áll. Ennek a népegészségügyi jelentőségű kérdésnek a felismerése késztette a kutatókat arra, hogy 2009 április 16-17 között Washingtonban megrendezzék azt a Szimpóziumot, ahol igyekeztek összefoglalni a pajzsmirigy működésének zavarai és a sterilitás, a spontán vetélésék, a magzat fejlődési rendellenességek közötti tudományosan megalapozott kapcsolatokat (1 ábra). Ezen túlmenően ajánlásokat kidolgoztak ki a kezelésre, megelőzésre egyaránt. A hazai szakemberek számára ez év májusában foglaltam össze a leglényegesebb információkat.
A legfontosabb megállapításaik a következők voltak:
1. A terhesség alatt a pajzsmirigy 50%-kal több hormont termel, mint előtte
2. A terhesség idején a pajzsmirigy térfogata 10-20%-kal növekszik.
3. A pajzsmirigy hormonjainak és az agyalapi mirigy által termelt TSH un. normál értékei a terhesség alatt, három havonta eltérőek, ezért nem szabad ezeket összehasonlítani a nem terheseknél találtakéval.
4. A terhesség alatt a csökkent pajzsmirigy működésének (hipotireózisnak) a veszélye lényegesen nagyobb, mint a nem terhesekének.
5. A pajzsmirigy betegségeinek több formája (autoimun betegségek, pajzsmirigy gyulladásos betegségei) öröklődhetnek.
6. A magzat saját pajzsmirigye a terhesség első három hónapjában fejlődik ki, addig az anya által termelt hormonra van utalva
7. A fokozott jódbevitel a terhesek számára (akik nem szenvednek pajzsmirigy betegségben!) alapvetően fontos, ugyanis a hormon képzéséhez erre az anyagra feltétlen szükség van. Ez a mennység egészségesekben 250-300 mikrogram naponta.
8. A már korábban csökken pajzsmirigy működésű terhesekben a tiroxin dózisát feltétlen célszerű emelni a kiindulási érték 50%-val.
9. A nem megfelelően kezelt terhesek gyermekeinek pajzsmirigy működése, ill. idegrendszeri-szellemi fejlődése (IQ) károsodott lehet.
10. A terhesek egy részének szelénhiánya is van, ezért ennek pótlására célszerű törekedni.
11. A szülések után 2-4 hónap múlva az esetek 8-18%-ban autoimmun pajzsmirigygyulladás alakulhat ki.
12. A pajzsmirigy fokozott működésének megállapítása nehezebb, mint a nem terheseknél, mert egyes tünetek: idegesség, gyengeség, alvási zavarok, izzadékonyság a terhességben egyébként is megfigyelhető tünetek. Ezt nehezíti az is, hogy a hagyományos hormonszintek sem nyújtanak a diagnózishoz mindig segítséget. Azt javasolják, hogy ilyen esetben endokrinológus segítségét vegyék igénybe a diagnózistól a kezelésig .

Az Amerikai Pajzsmirigy Társaság (ATA) azt ajálja, hogy már a családtervezés időszakában mérjék fel, hogy ki tartozik a fokozottan veszélyeztetett („high risk”) csoportba.
Kiket sorolnak ide:
• Akiket már kezeltek pajzsmirigy betegség miatt.
• Akiknek a családjában pajzsmirigybetegség fordult elő
• Akinek golyvájuk (strúmájuk) ismert.
• Akiknek pajzsmirigy elleni antitestek (fehérjék) mutathatók ki a vérükben.
• Akinek inzulinnal kezelt cukorbetegségük van.
• Akinek egyéb autoimmun betegségük: ízületi-, bél-, bőr-, máj-vese-, szembetegségei ismertek.
• Akinek meddősége van (ennek hátterében autoimmun pajzsmirigybetegség állhat!).
• Akiknek ismételt vetélésük, koraszülésük volt.
• Akiknek nyakát valamilyen okból besugározták

A fokozott rizikójú nők kiszűrése lényegesen csökkentheti a sterilitást, a vetélések, tovább az újszülöttek fejlődési rendellenességeinek számát.
10 máj-ban jelenik meg)
Az egyes pontokra azért nem tudok kitérni, mert azokra mellékelt értelmezésben választ talál.
Jó egészséget kívánok:

Tisztelt Judit!
Mivel kollégáról van szó ezért utalhatok arra az Orvosi Hetilapban megjelent közleményünkre (amelyért a jövő héte Markusovszky díjjal jutalmaznak) "Autoimmun endokrin kórképek társulása"- Egyébként mind az Immunológia, mind az Endokrinológia tankönyvben összefoglaltam ennek a problémának a mechanizmusát, molekuláris genetikáját és kezelését is.
A TSH értéket illetően utalok a legutóbbi orvosképzésben leírt Bevezetőre, amelynek során ezt röviden érintem.
. A sTSH 2.5 mU/l felső szintjét az irodalom általában elfogadja, de számos, a szerzők által is leírt megkötést is megfogalmaz. A fiziológiás TSH szint felső határának 4,5-ről 2,5- mU/l-re csökkentése azt is eredményezte, hogy az Egyesült Államokban a szubklinikus hypothyreosisos betegek száma meghaladja a 20 milliót. A TSH meghatározásának fontosságát senki nem vonja kétségbe, de annak abszolutizálása félrevezető lehet. Ezért is lehet támogatni azt a legújabb véleményt, hogy a diagnózis megállapításakor ne csak a TSH értéket, hanem a familiáris adatokat (előfordul-e pajzsmirigybetegség a családban?) az immunológiai tesztek eredményét, spontán abortuszokat, egyes gyógyszerek fogyasztását (anorganikus készítmények:pl. Cordaron, betadin kúp, oldat) is célszerű figyelembe venni. Fontos, hogy még akkor ismerjük fel a betegséget, amikor a gyulladás már fennáll (antitestek magasak!), de még a pajzsmirigy működése nem csökkent (élettani hormonértékek!) . A kezelés szerencséra nem a műtét, hanem a megfelelő, egyénre szabott immun-moduláns gyógyszeres kezelés, esetleg pajzsmirigy hormonpótlás (egyéni mérlegelés alapján). „Ne a laboratóriumi értékeket kezeljük, hanem a beteget”!.
Jó egészséget kívánok: