|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
3 fiam van. Marcell (2007.11.30.), Márk (2009.05.13.), Botond (2012.07.06.)
A középsővel, Márkkal lenne gondom. Mégpedig az, hogy iszonyú akaratos. Mindent meg tud csinálni, de semmit nem csinál meg. Minden reggel veszekedünk, az oviban is makacs, délután pedig ismét dacol. Egy ideig úgy gondoltuk, hogy idővel elnövi. Igaz, csillapodott, mert például a "földhöz vágom magam" az lassan elmaradt, viszont ha valami nem tetszik neki, az sem könyörgésre, sem veszekedésre nem csinálja meg. Próbáljuk vele megbeszélni a dolgokat, de ez sem használ. Megígéri, hogy "holnap nem hisztizek", de másnap kezdődik minden ugyanúgy. Szeretnék Öntől tanácsot kérni, hogy mit csinálok rosszul?
Tisztelettel:
Adrienn
Elnézést a kései válaszért!
Mióta tart ez a nehezebb periódus? Tudja valamihez kötni a kezdetét? Kisfia veleszületett temperamentumánál fogva is vehemensebb, öntudatos természetű? Kistesó érkezését ő hogyan reagálta le? Oviban hogy viselkedik?
Másik két gyermeküknél nem tapasztal hasonlót? Más személyekkel, pl.apával is hasonló a kommunikációja Márknak?
Gyakori, hogy a testvérek eltérő személyiségűek legyenek és gyakran előfordul, hogy ami egyik gyermeknél hatékony eszköznek bizonyult, az a másiknál nem válik be. Tehát, ha nagyobbik fiánál nem tapasztalt hasonló nehézséget, az fakadhat abból is, hogy esetleg az ő temperamentumával könnyebben tudott esetleg boldogulni.
A dacosság, dühösség, intenzív érzelmek sokáig kísérői lehetnek a gyerekek életének, ill.az, hogy elragadják őket ezek az intenzív érzelmek.
Érdemes lehet esetleg higgadt állapotban átgondolni, melyek azok a helyzetek, amik Önt kiborítják, amit nem tud tolerálni? Mi idegesíti annyira? Hogy kisfiának külön véleménye van, amit ráadásul ki is mond, kifejez? Nehéznek érzi vele az együttműködést?
Segítség lehet, ha talál olyan tevékenységet, döntési helyzeteket, amiben Márk egyedül, önállóan léphet. Hogy számára is legyen olyan felület, ahol ő teljesen szabadan mozog.
Emellé kellenek a korlátok. Nem tudom, Önök milyen szabályok, keretek közt mozognak, de érdemes kijelölni a határokat (és azokat rugalmasan kezelni), hogy azok biztonságot nyújtsanak.
Ha van rá mód, kipróbálhatják, hogy kettesben elmennek valahová. Játszótérre, sétálni, bárhová, ahová mindketten szívesen mennek. Hogy átélhesse, hogy anya most csak az övé.
A sok szabad játék is remek lehetőség az (elfojtott) érzelmek kimutatására, és a rajzolás is ide tartozik.
De talán a legfontosabb az értő figyelemmel párosuló jelenlét. Mikor ilyen intenzív állapotba kerül egy gyerek, akkor valamit meg akar mutatni, de kifejezni nehezen tudja magát. A megbeszélés, visszatükrözés jó lehet, de csak miután már kicsit lecsillapodtak az indulatok.
A könyörgés, veszekedés valóban nem optimális, inkább azt mutatja a gyerek felé is, hogy anya sem ura a helyzetnek.
Viszont a hiteles szülői magatartás a gyerek számára is segítség, vállalni a saját érzelmeket.
Úgy érzem, azt gondolja, az Ön nevelési hibájának következménye a "rossz" viselkedés. Talán Márk viselkedése felébreszt, megmutat Önben is egy olyan oldalt, amivel nehezebb szembenézni, elfogadni?
Lehet, hogy él az Ön fejében egy ideális anya kép, egy ideális gyermek képével és nehéz azzal szembesülni, hogy nem aszerint működnek?
Remek olvasmány a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje c. könyv, melegen ajánlom!
Üdvözlettel: