|
|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Nóra!
A 15 hónapos kisfiammal kapcsolatban szeretnék kérdezni, aki egy nagyon magabiztos jókedvü kis totyogó. Mindig rengeteget van/ volt kézben, soha nem hagytuk sírni és szinte mindig ott vagyok/ voltam vele. Kb az első 6 hónapban el se tudtam mellőle mozdulni mert csak én tudtam megnyugtatni de most ahogy egyre nagyobb már nagyon jól elvan nélkülem. Szeparációs szorongása kb 1 nap volt 10 hónapos korában, azóta semmi. Játszótéren nagyon magabiztos, minden Anyukát közelről megnéz/ ismerkedik.
Amiért írok hogy a napokban találkozott a barátnőmmel életében kb harmadszor és egy kis játék után felkéredzkedett ölbe hozzá és amikor átvettem hogy bepelenkázzam el is kezdett sírni, vissza akart menni
. A mamánál is ez szokott lenni bár őt jól ismeri és nagyon szereti. Ha a mamával van míg én ügyeket intézek és haza jövök rám se hederít. Férjemmel ugyanez a helyzet, ha hazajön csak tudomásul veszi , de nem örül. Kérdeésem az hogy ez normális? Az ismerős babák teljesen mások, tapadnak az anyjukra ennyi idősen. Senkinél nem láttam ilyet a családban és félek valamit elrontottunk.
Válaszát nagyon várom és előre is nagyon köszönöm.
Üdvözlettel
Kérdező
A 15 hónapos kisfiammal kapcsolatban szeretnék kérdezni, aki egy nagyon magabiztos jókedvü kis totyogó. Mindig rengeteget van/ volt kézben, soha nem hagytuk sírni és szinte mindig ott vagyok/ voltam vele. Kb az első 6 hónapban el se tudtam mellőle mozdulni mert csak én tudtam megnyugtatni de most ahogy egyre nagyobb már nagyon jól elvan nélkülem. Szeparációs szorongása kb 1 nap volt 10 hónapos korában, azóta semmi. Játszótéren nagyon magabiztos, minden Anyukát közelről megnéz/ ismerkedik.
Amiért írok hogy a napokban találkozott a barátnőmmel életében kb harmadszor és egy kis játék után felkéredzkedett ölbe hozzá és amikor átvettem hogy bepelenkázzam el is kezdett sírni, vissza akart menni
. A mamánál is ez szokott lenni bár őt jól ismeri és nagyon szereti. Ha a mamával van míg én ügyeket intézek és haza jövök rám se hederít. Férjemmel ugyanez a helyzet, ha hazajön csak tudomásul veszi , de nem örül. Kérdeésem az hogy ez normális? Az ismerős babák teljesen mások, tapadnak az anyjukra ennyi idősen. Senkinél nem láttam ilyet a családban és félek valamit elrontottunk.
Válaszát nagyon várom és előre is nagyon köszönöm.
Üdvözlettel
Kérdező
Kedves Kérdező!
Soraiból azt érzem, hogy az Önök magabiztos totyogója stabilan áll a világban, kötődéseket kezd kialakítani másokkal is, amiket élvez, s egyre nagyobb mértékben fog az önállósodási törekvés is megjelenni az életében. Azt látom, hogy a kisfia bizalommal van a világ felé, s Önök felé is, akik segítettek ezt kialakítani, támogatni.
Vannak, olyan habitusú gyerekek, akiknél nem extra intenzív a szeparációs szorongás időszaka, de mivel ez egy több hullámban jelentkező dolog, még az is előfordulhat, hogy nála is lesz erősebb is, de az is lehet, hogy egyáltalán nem.
Ez nem azt jelenti, hogy Önökhöz ne kötődne, vagy Önök ne lennének fontosak a számára!
Ha kisfiuk alapvetően kiegyensúlyozottan fejlődik, lehet vele kontaktusba lépni, kommunikálni, érzelmeket kifejez, kimutat, akkor nem gondolnék komoly problémára!
Amit Ön tud tenni, hogy továbbra is mellette áll feltétel nélküli pozitív elfogadással, s Ön is kifejezi irányába érzelmeit, szeretetét.
Érdemes lehet esetleg a szeretetnyelvek témájában kicsit elmerülni, nagyon érdekes és támogató tud lenni!
Üdvözlettel:
Soraiból azt érzem, hogy az Önök magabiztos totyogója stabilan áll a világban, kötődéseket kezd kialakítani másokkal is, amiket élvez, s egyre nagyobb mértékben fog az önállósodási törekvés is megjelenni az életében. Azt látom, hogy a kisfia bizalommal van a világ felé, s Önök felé is, akik segítettek ezt kialakítani, támogatni.
Vannak, olyan habitusú gyerekek, akiknél nem extra intenzív a szeparációs szorongás időszaka, de mivel ez egy több hullámban jelentkező dolog, még az is előfordulhat, hogy nála is lesz erősebb is, de az is lehet, hogy egyáltalán nem.
Ez nem azt jelenti, hogy Önökhöz ne kötődne, vagy Önök ne lennének fontosak a számára!
Ha kisfiuk alapvetően kiegyensúlyozottan fejlődik, lehet vele kontaktusba lépni, kommunikálni, érzelmeket kifejez, kimutat, akkor nem gondolnék komoly problémára!
Amit Ön tud tenni, hogy továbbra is mellette áll feltétel nélküli pozitív elfogadással, s Ön is kifejezi irányába érzelmeit, szeretetét.
Érdemes lehet esetleg a szeretetnyelvek témájában kicsit elmerülni, nagyon érdekes és támogató tud lenni!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2018. 08. 04. 11:32
Olvasói értékelés: 5 / 5
.jpg){kind=small}
