|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Lányom másfél éves múlt. Egészen idáig semmi gondunk nem volt az etetéssel, a kislány jó étvággyal megevett mindent válogatás nélkül. Jó baba volt, mindig is jól aludt, sose lehetett rá panaszom. Aztán elkezdődtek az éjszakai elalvás gondjai. Körúlményeink miatt egy szobában aludtunk, ő a kiságyában az ágyunk mellett. Rengeteget hisztizett, sírt, dacolt. Aztán meglett a szobája és most mar sokkal jobban alszik, éjszaka semmi gond vele ellenben napközben sehogy sem tudom ravenni az alvasra emiatt meglehetősen nyűgös egész nap. Emellett gondjaink vannak az etetéssel. A hagyományos reggelit elfogadja kis kanállal, de utána már csak kenyérszeleteket hajlandó elfogadni vagy tésztát és csakis kézből falatokat. Leültetni a székébe nem is tudom, akkor csak lázongás van. Hetekre megvontam tőle mindenféle babakekszet és csokidarabkákat (addig se kapott egy szaloncukornál nagyobb mennyiséget, ha kapott. De semmi nem használ. Mivel vehetném rá az evésre és a délutáni alvásra? A fogai későn kezdtek jönni, most javában zajlik a fogzás. Nem tudom hogy erre, a dackorszakára vagy pusztán az én hibámra fogjam.
Köszönettel,
Brigitta
Sokszor ijesztőnek tűnhet egy hirtelen változás, főleg, ha volt jól bevált rendszer és működés. S mikor jön a változás, amit negatívként élünk meg, hajlamosak vagyunk az önhibázatásra.
Ahogy olvastam levelét, lelki szemeim előtt megjelent a családjuk, ahol összességében harmónia van, gyengédség, a szükségletek megfelleő kielégítése, s ennek megfelelően egy érzelmileg és fizikailag rendben fejlődő kislányka.
1,5 éves kor körül megint van egy -főleg idegrendszeri/pszichológiai értelemben vett- növekedési ugrás, változás. Ilyenkor jellemző az ún. újraközeledési krízis (mely megnyilvánulásában nagyon hasonlít a szeparációs szorongáshoz), változhatnak az elalvási/ébredési szokások, s az egész viselkedési megnyilvánulás is, ebbe az étkezés is beletartozhat. A gyerekeknél vannak válogatósabb időszakok, még ha addig nem is volt rájuk jellemző. S ez nem baj, el szokott múlni. Az jó, ha nasi nincs (nagyon), ellenben az egészségesebb rágcsálnivalók, gyümölcsök elérhetőek számára. Az is egy optimális út, ha a család együtt étkezik, amikor csak lehet, s közös a kínálat is. A mintaadásnak ez is része lehet, hogy mit lát anyáéktól az evés szeretetéről, kinek mit jelent az evés, mik a főbb irányvonalak a családban.
A nappali alváshoz próbálták már esetleg a hordozást valamely kényelmes eszközben? Néha jolly jokerként válik be, még bőven ebben a korban is!
Leveléből,s kislánya életkorából azt gondolom, ez egy fejlődési ugrás vagy épp előszele a következő fejlődési lépcsőfokra fellépésnek.
Kívánom, hogy legyen minél több harmónia a mindennapjaikban az új egyensúly megtalálásáig is!
Üdvözlettel:
Egy éves tündéri kisfiunk a korának megfelelően aktív, minden érdekli, kúszik-mászik az egész lakásban. Skorpió jellemének megfelelően a végletek embere, rettenetesen akaratos, és hisztis. Egész nap nyivákol, kiabál, és ami a legnehezebb: úgy tűnik erős szeparációs szorongása van, folyamatosan az Anyján vagy rajta csüng. Ritka az, amikor egyedül elvan a játékaival, folyamatosan a "lábunk alatt van". Igyekszünk őt inkább dicsérni, ha olyan dolgot csinál, ami helyes, de sajnos elkerülhetetlen a szidás, amikor a tévét kezdi el dobálni a játékaival :) Egy idő után azért érti mit lehet, mit nem.
Ami miatt írok, az első sorban az Anyukája, szeretett feleségem, aki nagyon nehezen viseli a kisfiúnk aktívkodásat, pontosabban azt, hogy folyamatosan rajta csüng. Neki a korábbi kapcsolatából van egy 9 éves lánya, akit tulajdonképpen egyedül nevelt fel, Apuka nem volt túl aktív, és még így is jutott ideje magára, és például egy ételt is gond nélkül meg tudott főzni. A mi fiúnk mellett ez majdhogynem kivitelezhetetlen. Letenni a járókába nem lehet, mert fulladásig sírja magát, amíg ki nem vesszük. "Bezárni egy helységbe" a játékaival és mondjuk egy bekapcsolt duck tv-vel is csak nagyon ritkán van el, de akkor is csak max 5 percig. Természetesen nem is jó egyedül hagyni egy kisbabát, ezt inkább csak példának írtam.
A megoldás kulcsát abban látnám, hogy a feleségem esetleg ha tudna másképpen tekinteni a helyzetre, akkor talán picivel könnyebb lenne neki, nekünk. Elmondása szerint már az ideg összeroppanás szélén van, mert semmi énideje nincsen. Beiratkozott egy on-line jógatanfolyamra, de azzal sem tud haladni. Sajnos most már 1-3 naponta vannak olyan kirobbanásai, ami valóban okot ad az aggodalomra.
Most még napi 2 alkalommal alszik a baba, de sokszor ez is csak 2x30 perc, így kevés szabadideje marad. És ha ébren van a baba, akkor nincs menekvés, a wc-re is utánunk jön, és ha nem tud bejönni, akkor hatalmas a hiszti, ezért be sem lehet csukni az ajtót :)
Én amiben tudok segítek, a babával is alszom éjszaka, így Ő tud pihenni. Az éjszakák sem mindig jók, sokat felsír, nem csak akkor ha kiesik a cumi, hanem valami más miatt is (talán sötét van vagy rosszat álmodik, vagy igényli a kontaktot, hogy tudja nincs egyedül). Egyszer még eszik éjszaka, bár mostanában egyre gyakrabban előfordul, hogy már csak reggel 6 körül éhezik meg (máskor meg éjfél körül).
Igyekszünk fix napirendet és rutinokat is beállítani neki.
Egyébként mindkettőnknek nagyon jó a kapcsolata a babával, sokat játszunk vele (kell is...), sokat nevet a sok sok sok rinya és kiabálás mellett is.
Tehát a kérdésem az lenne, hogy egy ennyire - mondhatni - hiperaktív gyerekkel hogyan érdemes bánni, hogyan lehet rávezetni az önállóságra. Ha már el tudnánk érni, hogy egyedül is ellegyen 20 percet az nagy megkönnyebbülés lenne. Az sem lenne hátrány, ha nem kiabálna ennyit, mert erre most csak a fejhallgatóba betett zenével lehet védekezni (kell is sajnos, mert elképesztően sokat használja a hangját).
Köszönettel: Alex80
Jó érzéssel olvastam, mennyire figyelmes és gondoskodó szülei vannak ennek a heves vérmérsékletű fiúcskának, szerencsés helyre született! :-)
Bizony, nagyon különbözőek tudnak lenni a testvérkék és teljesen más megéléseket, feladatokat tudnak hozni magukkal. Feleségének ráadásul volt egy elég kemény tapasztalása arról, milyen egyedül helytállni, az érzelmileg és mindenhogyan megviselhette őt. Szerencsére lett az Ön személyében egy csodás társa, megkoronázták kapcsolatukat egy édes, mosolygós kisfiúval, aki a sok szépség mellett kihívásokat is hozott magával. Az ún. többemberes babák mellett valóban nem egyszerű az élet, több támogatás és segítség kellhet a szülőknek, anyáknak mellettük. Van a családban, baráti körben bevethető személy? Vagy akár külső segítség, aki levenne a nappali terhekből felesége válláról? Aki besegítene akár a háztartási munkákban, akár néha a babával játszana, dajkálná őt?
Egy ekkora gyermeket rávenni nem lehet, hogy önmagával ellentétesen viselkedjen, nyilvánuljon meg, ám, ahogy érik, fejlődik, fog ez változni és spontán módon fog önállósodni.
Ha feleségének, vagy épp az egész családnak megugorhatatlannak tűnnek ezek a jelenségek, akkor nem szégyen segítséget kérni, pszichológust is bevonni támogató beszélgetésekkel, vagy épp felderíteni mélyebb gyökeret, ha van.
Ezzel az összefogással, egymás megerősítésével, a támogatás biztosításával csak jó úton haladhatnak, ez nagyon nagy szó a nehézségben!
Bízom benne, hogy hamarosan jobb a könnyebb korszak, ami több derűt hoz magával!
Üdvözlettel:
Elnézését kérem a hosszas várakozásért!
Szívesen olvasnám tapasztalásait, végül hogyan élték meg ezt a folyamatot, s hol tartanak most!
Csodálattal olvastam, milyen szerető gyengédséggel van jelen kisfia életében, mennyire érzékeny a szükségletei iránt! Nagyon sajnálom, hogy egészségügyi akadályok léptek fel, egyben gratulálok, hogy ilyen hosszú ideig tudta biztosítani kisfiának a szopizás élményét! Ez neki is rengeteget jelent!
Az is nagoyn érdekes tapasztalás, mikor át kell lépni egy következő fázisra (akár természetes leválasztódás útján, akár muszájból) és kiderül, hogy a szopizás csodás dolog, ám ha cici nincs is, attól még anya (és apa) van és ő(k) a minden valójában! A szükségletek kielégítéséről a szopizás elmaradásával sem kell lemondani szerencsére (mint ahogy valószínűleg meg is tapasztalták azóta), de sokszor kérdés a hogyan. Hogy ne legyen fájdalmas, ne legyen törés.
Ha van lehetőség fokozatos elválasztásra, az talán egy finomabb átmenet. Érdemes lehet utoljára hagyni a számára legfontosabb szopit, s ebben a korban még egy kis játékos rituálét is lehet köré vonni. Egy különleges tortával, sütizéssel, egy mini plüss/egyéb játék önálló kiválasztásával, stb.
Közhely, de igaz, hogy a muszáj nagy úr, és önmagában nem traumatizáló tényező leválasztani egy gyermeket, főleg, ha megtapasztalja azt, hogy a jelenlét, gondoskodás továbbra is fennálló és létező, elérhető marad, csak már másképp. Hogy erre hogyan reagál egy gyermek, az függ veleszületett temperamentumától is (ki hevesebb, ki elfogadóbb, stb.), de nincs rossz vagy túlzó reakció a részükről! Bárhogy is reagál, azt érdemes elfogadással, szeretettel fogadni, s átsegíteni ezen az időszakon ezzel az attitűddel. Joga van lereagálni a szükségszerű változást a maga módján, miközben kitartunk a muszájból meghúzott határ mellett.
Szóval Önnek és kisfiának is joga az érzelmi szabadság! Ha apa bevonható, most ő is nagy(obb) szerepet kaphat ebben a folyamatban, még ha idő kérdése is esetleg kisfia részéről az elfogadása.
Bízom benne, hogy lelkileg és egészségileg is beállt az új egyensúlyuk!
Legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
Most 7 hónapos a kisfiam és a problémám az, hogy ritkán tudom kivívni, hogy rám nézzen. Mindenki másra ránéz, mosolyog, "beszél" nekik. Én hiába próbálom közelről, távolról, ritkán sikerül. Az állathangok utánzását szereti és csak akkor néz rám, amikor ezt csinálom. Kötődési problémák lehetnek a háttérben?
Köszönöm a válaszát
Üdvözlettel
Adrienn
Elnézését kérem a hosszas várakozásért!
Történt változás azóta? Mit tapasztal most ebben a kérdésben és kettejük kapcsolatában?
Ahhoz, hogy kötődési probléma kialakuljon, hosszútávon kell, hogy fennálljon egy vagy több súlyos(abb) tényező.
Ahogy írja is, kisfia szokott mosolyogni, gagyogni, stb.tehát érzelmeket kifejezni képes. "Csak" a szemkontaktusban, vagy másban is megjelenni látta ezt a nem odafordulást, távolságot? Születése óta meg van ez az érzés, vagy van konkrét kezdete?
Mikor ez a téma felmerül, jó, ha van lehetőség megvitatni a várandósság időszakát, szülés folyamatát, s az első pár hét történéseit, erőforrások meglétét.
Ha szükségét érzi, és a jelenség még mindig fennáll, szívesen levelezek erről akár, vagy érdemes lehet pszichológussal, perinatális szaktanácsadóval konzultálni!
Bízom benne, hogy a kapcsolódás mára már kölcsönös megnyilvánulású és az Ön számára is kielégítő mértékű!
Szeretettel:
2 éves fiam szó szerint retteg az idegenektől. Ha 2 méternél közelebb jön egy ismeretlen arc, azonnal ordít és nem lehet megnyugtatni. Ugyan ez a helyzet, ha pl. patikába, postára vagy orvosi rendelőbe belépünk. Kivéve a nagyobb bevásárlóközpontokat. Mint ha a kisebb terek félelmet keltenének benne. Kb fél éve tapasztalom ezt. A nagymamájához sem tudom elvinni akit ritkán lát mert ahogy belépnénk a kapun ordít. Bölcsödébe emiatt be sem vették. Játszótereken mosolygós, feloldódik, odamegy más gyerekekhez is. Itthon szintén jó kedve van.
Mit tanácsol?
Köszönöm.
Elnézést a hosszú várakozásért, azóta lehet, már meg is szűnt ez a jelenség kisfiánál! Megszűnt, javult, változott?
Alapvetően nem ritka ez a fajta "félősség" megjelenés, visszavonulás jelzése ebben a korban. Pláne, ha összességében egy jókedélyű, veleszületett temperamentumának megfelelően nyitott, aktív gyermekről van szó, tekinthetjük életkori sajátosságnak, s ebben az esetben az elfogadó attitűd, támogatás segíthet, s az erőltetés kerülése.
Azonban, ha valami élmény, tapasztalás váltotta ki, akkor az elfogadáson túl is érdemes foglalkozni a dologgal. Sok szabad játékkal, esténként róla szóló mesékkel, melyek pozitív, bátorító üzenetet hordoznak. Ha nagyon bezárkózna (magához képest is), merőben nagyot változna negatív irányban, akkor érdemes lehet tovább menni pszichológus irányába is.
Bízom benne, hogy azóta már túl is vannak ezen a korszakon, s kialakult az új egyensúly és harmónia!
Üdvözlettel:
Kezdetektől fogva nehezen és keveset alszik, az elején rajtam aludt most még mindig együtt alszunk de mintha egyre rosszabb lenne. Pár hónaposan még egybe aludt 4 órát majd egyeket, most meg óránként fent van és elég kialvatlan vagyok. Forgolódik ciczik úgy alszik vissza de számomra a felvett póz elég kényelmetlen, van mikor fel kell vennem elaltatni van mikor nem akar vissza aludni. A lefekvésről ne is beszéljünk, semmi nem nyugtatja meg, nálunk a hátsimogatás éneklés mese mondás nem jön be. Hiába van sötét nem tudatosul benne hogy egyenlő a lefekvéssel. Elég frusztrált vagyok és depressziós valamint sokat sírok is. Napközben is úgy alszik a legtovább ha ott vagyok, máskülönben fél órát alszik .Napközben rajtam lóg. Ráadásul ha elindulunk valahova egy óra múlva már nyügösködik és addig sír míg nem kap cicit, így szinte be is vagyok zárva a lakásba vagy csak a ház körül sétálunk Segitségem sajnos nincs.
Köszönöm válaszát
Elnézést a hosszú várakozásért a válaszra! Változott azóta a helyzet?
Ha egy kisbaba megfelelően fejlődik, gyarapszik, összességében kiegyensúlyozott, jókedélyű, aktív, akkor feltételezhetjük, hogy elegendő alváshoz jut, egészséges és rendben van.
A második félév alvás szempontjából elég zűrzavaros tud lenni! Újra kezdődhetnek a gyakori ébredések, nehézzé válhat az el- és visszaaltatás. Ennek leggyakrabbi oka a mozgásfejlődés, fogzás, szeparációs szorongás, tehát minden olyan ok, ami a fejlődés részét képezi. Tehát nem nevelési hiba eredménye! Az idegrendszer érésével változni fog a helyzet. Addig is sok türelem kellhet, testközelség, ringatás, ha szopis baba, akkor szoptatás. Ha teheti, napközben pihenjen, aludjon a babával! A depresszió miatt érdemes volna szakembert felkeresni!
Erőt és támogatást kívánok Önnek!
Üdvözlettel:
Ami viszont aggaszt, hogy pár hetes kora óta nappal szopi közben vagy valakinek a vállán gyakran bealszik és amikor szeretnénk lerakni a kiságyába, rögtön felébred. Rajtam vagy a férjemen órákat tud aludni, de a múltkor anyósomon is elaludt, tehát nem anya agy apa kell neki az alváshoz. Bár nem értem, hogy ha este tud az ágyában aludni akkor nappal miért nem. Próbáltam fehér zajt, besötétítést, adamo hintát... stb. Néha babakocsiban elalszik kb. 15 percre, a kocsiban is addig amíg nem állunk meg a pirosnál. Nagyon fárasztó már nekem, a 3-4 óra alvás részletekben sajnos nem elég. Napközben semmit sem tudok így csinálni, mivel ha ébren van is igényli a társaságot. Elrontottam valamit? Mit tudnék tenni, hogy napközben ne rajtunk aludjon? Reménykedem, hogy van erre valami megoldás. Előre is nagyon köszönöm a segítséget.
Elnézést kérek a hosszas várakozásért a válaszra! Azóta változott a helyzet?
Biztos, hogy semmit nem rontott el kisfiánál! Ez egy teljesen természetes jelenség, hogy testkontaktusban hosszabban alszanak a kisbabák! A babák alvásciklusa fele a felnőttekéhez képest. Egy alvásciklus végén felébrednek, s ha érzik a testközelséget, sokkal könnyebben visszaalszanak, szinte a megébredés sem vehető észre. Viszont, ha még nem ért el a mélyavás időszakába, könnyen felébred, ha leteszik őt. Ez nem egy programozás, vagy rossz szoktatás eredménye! Ez egy természetes szükséglet. Az remek, ha ez kielégíthető a lehető legnagyobb mértékben.
Az idegrendszer érésével ez változni fog.
Üdvözlettel:
Míg csak az első pár sorát olvastam levelének, azonnal az a gondolat ugrott be, hogy háááát, itt lehet, szeparációs szorongásról van szó, aztán láttam, hogy Ön is erre gondolt! :-)
Szóval, igen, nagy eséllyel beléptek ebbe a teljesen természetes fejlődési szakaszba! Ez valóban okozhat nagy meglepetéseket, főleg egy önállóbb babánál, hogy most hirtelen miért nyűgösködik, akar ennyire testközelben lenni és semmi sem jó. Pluszban fokozhatja ezt az intenzitást a mozgásfejlődés megugrása vagy bármi megbújhat még a háttérben, ami rövid időn belül új tudományként jelenik meg nála! Akár mozgásban vagy bármi másban. Egy új fejlődési lépcsőfokra fellépés előtt nagyon gyakoriak a megmagyarázhatatlan (azaz nem fizikai ok miatt megjelenő) nyűgösködések.
Tehát, ha fizikailag egészséges, pisil, kakil, gyarapszik, nő, aktív, összességében jókedélyű, megnyugtatható, akkor abszolút gondolhatunk erre! A második félév eleve nagyon felpörög idegrendszer szempontjából, még az alvási rendje is felborulhat, nagy változások zajlanak most.
Az szuper, ha ez a fokozot testközelség igény kielégíthető!
Kitartást, türelmet kívánok! Csodás kisfiú cseperedik ebben a szerető családban! :-)
Üdvözlettel:
13 hetes kismama vagyok és lassan el kellene döntenem, hogy melyik klinikán szüljek és elkezdtem olvasgatni a témában, de nem találok használható anyagot, ahol össze lenne foglalva a szempontrendszer, hogy mely klinikán milyen lehetőségeim vannak a legtermészetesebb szülésre, alternatív lehetőségekre stb. Tudnál nekem küldeni egy összefoglalót, mely segítene eldönteni, hogy melyik budapesti klinikát válasszam?
Előre is köszönöm!
Veronika
Gratulálok babátok érkezéséhez! :-)
Teljesen érthető, hogy szeretnél alaposan informálódni és megfontoltan dönteni életetek egyik legnagyobb eseménye végett! Statisztikákat lehet olvasni az Ablak a világra oldalán pl. https://ablakavilagra2.wixsite.com/ablakavilagra/hol-jo-szuelni
Illetve itt: zsebinet.hu/szuleszetek
Ha amúgy bármely helyszín belső hangod alapján szimpatikus lenne, akkor érdemes találkozót kérni és ismerkedni, kontaktálni!
Kívánom, hogy megtaláld azt a helyet, ahol biztonságban érzed magad, bizalom van bennetek, s szép szülésélményt is kívánok, ha majd oda juttok!
Üdvözlettel:
Az első 3 hónap az ún.negyedik trimeszternek nevezett időszak, kicsit a méhen belüli létnek a folytatása is, de persze az a fajta szimbiózis folyamatosan alakul át, ismerkedik másokkal is. De mégis, az elsődleges és legfontosabb másik az anya, miközben elfogadja mások jelenlétét is. Aztán 3 hónapos kor körül kinyílik a világ, a baba egyre inkább kifelé fordul, meglódul a mozgásfejlődés is, stb.s ezzel egyidejűleg felfedezi azt is, hogy anya és ő nem is egyek. Így egy időre mindenki más ijesztővé válhat számára, de ez csak átmeneti időszak!
Ne vegye a szívére senki a rokonságból, nem fordult el tőle a kislányuk, nem ellenük szól, hanem arról, hogy belépett egy következő fejlődési fázisba!
Mindenki legyen türelemmel és elfogadással a kislányuk felé, és lehetőleg ne erőltessék a kontaktust, ha számára ez jelenleg ilyen reakcióval jár, ez a fajta tiszteletben tartás nagyon fontos! Persze a látogatást nem kell megszüntetni, sőt! De ha ő nem szeretné, akkor ne fogja kézbe más,stb. Eljön még az ideje újra ennek ellenkezőjének! :-)
Üdvözlettel:
Tisztelt Szakértő! 14 hónapos kislányom alvásproblémájához szeretnék segítséget kérni. Megpróbálom röviden tömören leírni a történetünket. Kislányom kis súllyal született (2350g), és rettenetesen hasfájós volt kb 4 hónapos koráig. Szinte egész nap kézben volt és sírt, voltak napok amikor napközben is alig aludt vmit. Ezután a nappali altatások a pihenőszékben voltak, este pedig paskoltuk a fenekét, így aludt el. Kb. 8-9 hónapos korától kézben altattam nappal is és este is. Mostanra már nagyon fáj a derekam így kb 1 hónapja úgy alszik hogy berakom az ágyba és simogatom vagy picit paskolom. Viszont nagyon sok idő kell neki az elalváshoz. 40 perctől másfél óráig. Emellett hozzátartozik az is hogy rettenetesen mozgékony, mindig mozgásban van és az elalvás előtt is folyamatosan mozog, egyik oldalról a másikra fekszik, feláll, piszkálja rugdossa a rácsot tehát nem tud leállni. Bevallom néha már felemeltem a hangom mert kikészít a hosszú altatás, félek rossz hatással vagyok a pici lelkére, nem akarom hogy megijedjen...illetve attól tartok nem e lesz esetleg hiperaktív. Pici baba kora óta sokszor nyűgös, nyugtalan baba. Fogunk még nincs:) Nagyon szépen köszönöm a segítségét előre is.
Több, mint 1 éve benne lenni ilyen hosszú altatási folyamatokban, valóban megterhelő, az ember szívesen "szabadulna" és felszabadulna sokkal rövidebb idő után! Ha nem sikerül, akkor meg elkezdheti saját magát önostorozni, mit ronthatott el, mit lehetett volna az elején másképp csinálni? Nos, én azt gondolom, semmit! Vannak babák, kisgyermekek, akik sokkal több és intenzívebb gondoskodást, figyelmet, testközelséget igényelnek a nagy átlaghoz képest, akár megkaphatják a "többemberes baba" státuszt is. Ez senkinek sem a hibája, ő ilyen! Nagy örömmel olvastam,hogy a rengeteg türelmet és odaadást igénylés ellenére mindig megadja kislányának a segítséget az elalváshoz! Ez nagyon fontos, hisz, amíg nem érnek meg az egyedül elalvás képességére, addig segítségre van szükségük ehhez! Apa esetleg tudna segíteni az altatás körül?
A témában meleg szívvel ajánlom William Sears könyvét, melynek címe Éjszakai gondoskodás!
A hiperaktivitás leghamarabb az iskoláskorban meghozható diagnózis, s ilyenkor még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.
Babák, kisgyermekek sokasága nagyon mozgékony, szeretik felfedezni és bekebelezni a világot, s nagyon nehéz ezt kikapcsolni és úgymond hátat fordítani ennek a rengeteg érdekességnek, így elaludni sem akaródzik. Van, hogy még álmukban is gyakorolnak, mintha futna, menne akkor is :-)
Sok erőt kívánok Önnek, s kívánom, hogy legyen lehetősége feltöltődni, segítséget kérni/elfogadni, s legyen módja énidőre, még ha az csak napi pár perc is!
Üdvözlettel:
Tanácstalan vagyok. Van egy 4 hónapos babám, aki születése óta sírós, az elejétől fogva nem volt rendszer sem az alvásvan, etetésben, semmiben.
Nem szereti a babakocsit, hordozó kendőt, és a kinnt létet sem.
Igényli hogy a nap 24 órájában 26-ot vele foglalkozzak.
Nem tudom lerakni játszani egy percre sem egyedül, sőt aludni sem tud egyedül.
Ezeket nagy kudarcnak élem meg, mert a környezetemben több babás anyuka is van és nekik nem ilyen.
Hogyan kezelejem ezt, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott tudjak maradni.
Úgy érzem kezd a depresszió eluralkodni rajtam. Nem vagyok boldog, pedig annak kellene lennem. Hol rontottam el a kapcsolatom a babával?
Miert sír mindíg, pedig igyekszem mindent Megtenni. Már szinte tehernek élem meg az anyaságot és így nagyon nem jó.
Kérem, adjon tanácsot hogyan lehet ezt az állapotot javítani, nem szeretném hogy szorongó babám legyen miattam.
Válaszát előre is köszönöm!!
Nagyon kimerült lehet már ettől a helyzettől! Egy baba valóban nagy változásokat és "feladatokat" hoz egy család életébe, de azért némi szusszanásnyi időre szoktunk számítani, s ha az sincsen, hamar eljut az ember a totális kimerültségig, akár önmaga megkérdőjelezésééig is. Hisz a fejünkben úgy élhet, hogy ha jó anya vagyok, akkor meg tudom nyugtatni, el tudom altatni, stb. a kisbabámat, s ha ez nem sikerült -akár tartósan-, akkor hihetem azt, hogy amiatt van ez, mert én nem vagyok elég jó neki, valami elronthattam. Pedig Ön NEM RONTOTT EL SEMMIT! Hallott már a többemberes baba fogalmáról? Ők olyanok, amilyen jellemzőket Ön is leírt. Érdemes utánaolvasni a dolognak, s az már önmagában nagyon sokat segíthet, ha látszik, hogy ő ilyen, sokkal több törődést, figyelmet igényel. Tudom nehéz, de érdemes lehet kizárni azt, hogy a többi ismert baba milyen! Egyrészt, nem tudhatjuk, hogy a nap 24 órájában hogyan nyilvánulnak ők meg, másrészt pedig mindenki annyira egyedi és más! Ez nem a szülői gondoskodás bizonyítványa, sokkal inkább egyéni, veleszületett temperamentum kérdése is, milyen "típusú" egy kisbaba. Az Ön kisbabája is épp olyan csodás és tökéletes, mint bárki másé!
Az is felmerül ilyenkor,hogy milyen volt a szülés, születés élménye? Esetleg még visszább menve az időben, a várandósság alatt történt-e bármi olyan, ami akár érzelmi vagy fizikai megrázkódtatás?
Fejlődése rendben zajlik összességében? Fizikailag egészséges?
Segítséget tud kérni családtól, baráttól, akár külső személytől? Aki néha babázna kicsit, vagy épp a háztartásban és egyéb feladatokban segítene?
S ha úgy érzi, bármikor fordulhat pszichológushoz, perinatális szaktanácsadóhoz is, aki érzelmileg nyújthatna támogatást és segíthetne a szálakat összefűzni!
Erőt kívánok Önnek és ezt a további szerető gyengédséget, amit kisbabája irányába mutat!
Üdvözlettel:
Van egy 17 honapos kisfiam aki kicsi kora óta fél a férfiaktól.... Eleinte volt hogy az idegen néniktöl is félt, de ez már átment rajta... A férfiaktól való félelme viszont megmaradt! Vannak olyan helyzetek is amikor egyenesen sír ha a bácsi a kozelében van.... A nénikre mosolyog, de ne vegye fel öt senki az ölébe.A férfiak pedig ilyen hatással vannak rá. Nem tortént semmi olyan hogy férfi megijesztette volna vagy hasonlo... mindenki kedvesen beszél hozzá... Azt nem tudom hogy mi okozza ezt nála? Kinövi ezt a fajta ,,félelmet,,? Hogyan segithetnék neki ebben?
Válaszát elore is köszönöm
Sok, gyermekkorban tapasztalható félelemnek nem találjuk logikai magyarázatát, pedig nagyon keressük, hátha gyökerénél meg lehetne szüntetni a problémát.
Ami biztos, hogy van egy jelenség kisfiuk életében, s bennem leginkább a kérdés az, hogy ez a mindennapi életet zavarja-e s ha igen, mennyire? Az teljesen természetes, hogy van az idegenek felé egy távolságtartás benne (ne vegye fel senki az ölébe)!
Az, hogy kifejezetten férfiakra reagál idegenkedve, csak ő tudná megmondani, mi zajlik ilyenkor benne, mi maximum csak találgathatunk. Sok gyermeket zavar szakáll, bozontosabb haj, túl mély, dörmögő hang. De az is lehet, hogy teljesen tévúton járok és nincs ilyen a háttérben.
Ahogy átmenetinek bizonyult a nénikre adott félelmi reakciója, úgy jó eséllyel ez a jelenség is megszűnik magától. Azt fontosnak tartom, hogy elfogadjuk, ha ő most ilyen szakaszban van és ne erőltessünk rá olyat, ami/aki számára nem komfortos (ha esetleg kapna ilyen tanácsot...)!
Ha amúgy összességében kisfia jól fejlődik, kiegyensúlyozott, derűs, megnyugtatható, aktív, érdeklődő, az mindenképp megnyugtató!
Üdvözlettel:
Kedves Nóra!
4 hónapos kisfiunkkal kapcsolatban írok, mint gyakorló apuka. Az a problémám/problémánk, hogy nagyjából egy hete megváltozott a kapcsolat, vagyis az ő hozzáállása. Eddig a pontig (egy héttel ezelőttig, amikoris gyógytornán voltunk) én voltam az, akinél szinte minden este elaludt, akinél megnyugodott, bármikor is sírás volt. Most pedig ott tartunk, hogy nálam csak elvétve alszik el (közben nagymamánál szépen lenyugodott, el is aludt tegnap), vasárnap konkrétan egyből ordított, ahogy felvettem. Gondoltunk rá hogy a borosta szúrja, levágtam, 1 napig jobb lett a helyzet, de újra nyugtalan ha aludni készülünk. Játéknál egyébként nincs baj, mosolyog, sikongat, csak akkor, amikor látom, hogy álmos, és próbálom altatni. Természetesen nem bántottam, nem okoztam neki fájdalmat, maximum annyi, hogy én adtam a Dévényes gyógytornász kezébe. Kérem, legyen kedves tanácsot adni, hogy mi lehet a probléma, a "hős, nyugalmat adó apa" miért tűnt el benne, normális folyamat-e, és ha nem, hogyan tudjuk visszaállítani?
Üdvözlettel,
Péter, 28 éves apuka
Kedves Péter!
Milyen szívmelengető olvasni, hogy apaként ilyen gondoskodó, féltő szeretettel áll kisfiuk mellett!
Ha jól értem, a fordulópontot a gyógytorna hozta? Lehet, hogy az az alkalom hozott neki feszültséget is, de nem haragra, elfordulásra gondolnék kisfia reakciója alapján!
3-4 hónapos kor körül eleve nagyot változik egy baba élete, sokkal intenzívebben fordul kifelé, a külvilág felé, egyre nagyobb mértékben szeretné felfedezni azt, s ezzel egyidejűleg az alvási mintázat is változni képes. Nem akar már oly könnyedén elaludni, mert nehogy lemaradjon valami izgalmasról. Sokkal több inger is éri, s van olyan, ha elfárad, az már az igen intenzív fáradtság időszaka, akár át is billen, s sokkal nehezebb lesz elaltatni. Érzi a fáradtságot, de "mehetnékje" is van még, s ebből lehetnek kisebb-nagyobb sírások is.
Az nagyon jó, ha van jelen más is, akinek átadható ő, ha ringatásról van szó, főleg, ha esetleg az ember már feszült, tehetetlennek érzi magát!
Hordozásról esetleg lehetne szó, próbálták már? Az is csodákra képes! :-)
Érdemes lehet most kicsit éberebben figyelni a fáradás jeleit, s kicsit talán előbb megkísérelni az altatást, hogy ne billenjen át.
Ha pedig feszültséglevezető sírásról van szó, akkor jó ennek megadni a teret!
Gratulálok Önnek, igazán remek apa lehet!
Üdvözlettel:
A kisebbik lányom 6 hónapos múlt, és, az első pár hét kivételével, szinte soha nem sir... Aránylag jól alszunk (együtt), kétszer-háromszor még szopizik éjszaka, kissé megtámasztva ül egyedül. Komunikál, gügyög, sokszor jókedvű, kacag, játszik, van hogy unott és fásult, tehát produkálja a babáktól megszokott `hangulatokat`, kivéve hogy nem sir feszültséglevezetésként. Pedig valamennyi stresszben biztosan van része, a családi életünk nem felhőtlen. Nem panaszkodni akarok, hiszen egy szülőnek ez kényelmesebb mint egy sokat siró baba, de nem jelez ez valami gondot ön szerint?
Válaszát előre is köszönöm,
üdvözlettel,
Annabella
Azt hiszem, sok anya irigyelné valóban, a kevés sírás miatt! :-)
Azt olvastam a soraiból, hogy kislánya remekül fejlődik minden szempontból, aktív, éber, érdeklődő, önmagát korának megfelelően kifejezni képes kisbaba, aki rendkívül derűs és kiegyensúlyozott.
Vannak ilyen Buddha-típusú babák, akik tényleg csendes szemlélődőek, nyugodtak, derűsek, s ez az alaptermészetükből fakad. Ezen a veleszületett temperamentumon változatni nem lehet (tudom,nem is ez a cél), de itt is az a kulcs, hogy mindenkit fogadjunk el úgy, ahogy van.
Ha esetleg akkor sem sír, ha fizikailag éri behatás, pl.eldől, beüti a buksiját, főleg később, ha már mászik, totyog is, akkor érdemes lehet tovább vizsgálódni, de ha amúgy a repertoárja része a sírás is, csak meglepően ritkán, akkor azt gondolom, megnyugodhat!
További minél kiegyensúlyozottabb időszakot kívánok!
Üdvözlettel:
Kisfiam augusztusban lesz 3 éves. Sokáig küzdöttünk erős székrekedéssel, ezért jelenleg még mindig nehezen kakil. A kakilás maga könnyen megy, de sír és fél, látom szorong előtte órákon át, hogy kakilnia kell. Szobatisztaságot kezdjük, a pisilés talán nem lesz gond, bár a kisnadrágot nem akarja felvenni, kakilásnál én is félek, mi lesz.
Jelenleg azt csinálom esténként, hogy fürdés előtt leveszem róla a pelust és hagyom szabadon.
Az lenne a kérdésem, hogy ezt a szorongást hogyan tudom oldani benne? Mindig mondom neki, hogy mindenki kakil, meséltem is már, de az utóbbi napokban ő fogalmazta meg, hogy azért nem akar kakilni, mert fél, hogy fájni fog, amikor kinyomja.
Tanácstalan vagyok, szeretném, ha sikerülne szeptemberre szobatisztaság is, hiszen ovis lesz.
Köszönöm előre is a válaszát,
Bella
Nagyon megértem, ez valóban nem könnyű helyzet!
Milyen szuper ügyes és okos kisfia van, hogy ilyen jól ki tudja fejezni érzéseit, aggodalmait! Ehhez pedig olyan szülők, olyan gondoskodó környezet kell, ami lehetővé teszi számára az érzelmi szabadságot, s ez nagyon fontos!
Nem tudom, mikortól, mennyi ideig tartott a székrekedés, s arról sincsen információm, gyermekorvost be kellett-e vonni, s hogyan szüntették meg a székrekedést. Legalábbis leveléből azt olvastam ki, hogy maga a székrekedés megszűnt, a fájdalomtól való félelem megmaradt. Ami teljesen érthető! A gyerekekben elég erősen tudnak rögzülni a kellemetlen élmények, s próbálná tolni az időt a következő kakilásnál, hátha akkor tolhatóak a kellemetlen élmények is, csak ugye ezzel pont ördögi körbe kerül, mert minél tovább visszatartja, annál nagyobb eséllyel megint fájdalmas lesz. (persze, nem törvényszerű)
Ha viszont széklete már laza és egyre többször át tudja élni, hogy a kakilás tud fájdalommentes is lenni, egyre nagyobb bátorsága lesz újra az elengedéshez. Ezt ki lehet egészíteni sok gyurmázással (ez nagyon sokat szokott segíteni hasonló problémáknál), szabadjátékokkal, szituációs játékokkal, ahol kijátszhatja magából ezen aggodalmait, s szabadrajzokkal is!
Amit még fontosnak tartok, hogy őszinték legyünk a gyermekkel, s adjunk hitelt a teljesen jogos félelmeiknek! Tehát nyugodtan el lehet mndani kisfiának, hogy érthető, hogy fél ettől, hisz számtalanszor átélte azt a fájdalmat, ami a kakilással járt, nagyon rossz lehetett. Szóval, hogy élhesse meg a félelmét, s közben kapja meg azt a fajta megnyugtatást, hogy ha gond lenne esetleg megint, akkor Ön tud segíteni!
Ha hosszabb távon is megmaradna ez a jelenség, vagy az evés/ivás gondokba ütközne, akkor gyermekpszichológus felkeresése javasolt!
Drukkolok Önöknek!
Üdvözlettel:
Kedves Nóra!
A kislányom 5 hónapos (ikrek, egy fiú egy lány). 3. hónapig nagyon nehéz volt, 3 óránként ébredtek, borzasztó fáradtak voltunk a férjemmel.
3-5 hónap között kialakult egy kis rend, 8-9 között aludtak el, először 0-1 óra között ébredtek enni, majd utána 2-3 alkalommal reggel 6-ig. 6 után már nem lehetett őket visszaaltatni.
Az utolsó másfél hétben viszont Patrícia maximum 1 órát alszik éjszaka, utána felsír és 1-2 óra visszaaltatni, utána megint csak 1 órát alszik és így tovább.
A gyerekorvos szerint nem fogzik. Vidám, jól eszik, nem tudjuk mi okozhatja. Ha ölemben van akkor is sír, csak ha felállva ringatom akkor nyugszik meg kicsit, de ha elalszik az ölemben és lerakom az ágyába, azonnal felsír. Már nem tudok mit teenni. Este csak Patrival foglalkozom, a férjem kel Zolikához, de ígysem bírom a 30 perces alvásokat. Cumiból esznek, a szotatást már a kórházban elrontották.
36. hétre születtek 3-3 kg-mal.
Kérem segítsen.
Köszönöm.
Helga
Kedves Helga!
Milyen szép súllyal születtek, gratulálok hozzájuk! :-)
Le a kalappal, hogy ilyen csodás szemlélettel, szeretettel állnak mellettük, s ilyen érzékenységgel szeretnék továbbra is kielégíteni a babák szükségleteit!
Sokszor nehéz kideríteni, mi is állhat a háttérben 1-1 nehézség mögött, s önmagában véve is nehéz a sok szépség mellett gondoskodni egy kisbabáról, hát még kettőről! Biztos vagyok benne, hogy sok az öröm és alapvetően boldogság van jelen, de ettől függetlenül nagyon kimerítő az éjszakázás és állandó jelenlét!
Az is szuper, hogy a férje is intenzíven be tud segíteni az éjszakákba!
Az is érdekes tapasztalás, mikor kiderül, hogy a testvérkék, ikrek esetében is, mennyire különbözőek tudnak lenni! Eltérhet a személyiségük, veleszületett temperamentumuk is. Másképp reagálnak le bizonyos történéseket, különböző fejlődési szakaszokat. Így történhet meg, hogy Patri már belépett és hevesen reagál a szeparációs szorongás időszakába-ra. Ez egy természetesen jelen lévő fejlődési korszak, s a kisbaba kétségbeesik, ha anyukája eltűnik a látóteréből, több testkontaktusra lehet szüksége, s éjjel is fokozottabb jelenlétet kérhet (éjjel eleve magasabb a kötődési szükséglet). Ha Patri fejlődése, gyarapodása, kedélye, stb. rendben van, sokkal inkább gondolnék erre! Hol alszanak a babák? Együttalvás, akár mindkét babával, vagy épp Patrival, beleférhet a családjuk "rendjébe"? Sokat lehet spórolni az energiával, ha nem kell mindannyiszor kimászni az ágyból és órákig ringatni. Ez egy ennyi idős babától természetes megnyilvánulás, s ennyi idősen a szükségleteit nem tudja még késleltetni.
S nappal van lehetősége pl. a házimunkát kicsit háttérbe sorolni és/vagy segítséget igénybe venni, hogy tudjon a babákkal együtt pihenni, ha alszanak?
Üdvözlettel:
A 15 hónapos kisfiammal kapcsolatban szeretnék kérdezni, aki egy nagyon magabiztos jókedvü kis totyogó. Mindig rengeteget van/ volt kézben, soha nem hagytuk sírni és szinte mindig ott vagyok/ voltam vele. Kb az első 6 hónapban el se tudtam mellőle mozdulni mert csak én tudtam megnyugtatni de most ahogy egyre nagyobb már nagyon jól elvan nélkülem. Szeparációs szorongása kb 1 nap volt 10 hónapos korában, azóta semmi. Játszótéren nagyon magabiztos, minden Anyukát közelről megnéz/ ismerkedik.
Amiért írok hogy a napokban találkozott a barátnőmmel életében kb harmadszor és egy kis játék után felkéredzkedett ölbe hozzá és amikor átvettem hogy bepelenkázzam el is kezdett sírni, vissza akart menni
. A mamánál is ez szokott lenni bár őt jól ismeri és nagyon szereti. Ha a mamával van míg én ügyeket intézek és haza jövök rám se hederít. Férjemmel ugyanez a helyzet, ha hazajön csak tudomásul veszi , de nem örül. Kérdeésem az hogy ez normális? Az ismerős babák teljesen mások, tapadnak az anyjukra ennyi idősen. Senkinél nem láttam ilyet a családban és félek valamit elrontottunk.
Válaszát nagyon várom és előre is nagyon köszönöm.
Üdvözlettel
Kérdező
Soraiból azt érzem, hogy az Önök magabiztos totyogója stabilan áll a világban, kötődéseket kezd kialakítani másokkal is, amiket élvez, s egyre nagyobb mértékben fog az önállósodási törekvés is megjelenni az életében. Azt látom, hogy a kisfia bizalommal van a világ felé, s Önök felé is, akik segítettek ezt kialakítani, támogatni.
Vannak, olyan habitusú gyerekek, akiknél nem extra intenzív a szeparációs szorongás időszaka, de mivel ez egy több hullámban jelentkező dolog, még az is előfordulhat, hogy nála is lesz erősebb is, de az is lehet, hogy egyáltalán nem.
Ez nem azt jelenti, hogy Önökhöz ne kötődne, vagy Önök ne lennének fontosak a számára!
Ha kisfiuk alapvetően kiegyensúlyozottan fejlődik, lehet vele kontaktusba lépni, kommunikálni, érzelmeket kifejez, kimutat, akkor nem gondolnék komoly problémára!
Amit Ön tud tenni, hogy továbbra is mellette áll feltétel nélküli pozitív elfogadással, s Ön is kifejezi irányába érzelmeit, szeretetét.
Érdemes lehet esetleg a szeretetnyelvek témájában kicsit elmerülni, nagyon érdekes és támogató tud lenni!
Üdvözlettel:
1 éves kisgyermekem alvásával vannak problémáink.3 hónapos korától 40 percenként,de minimum óránként kel éjjel,megszakítások nélkűl.Egészségügyileg nincs gond,napirend és táplálkozás rendben.Jelenleg nem fogzik,illetve nem rég bújt ki az első,így nem hiszem hogy az keltette egy éven ketesztül ilyen rendszeresen,óramű pontossággal.Félek,nem e lehet lelki eredetű a probléma?Játékcumit nem fogad el,kizárolag cumisüvegen alszik vissza,hozzáteszem,aton is alszik el.Viszont ilyen gyakori ébredések mellett jelentős mennyiségü folyadékhoz jut,ami reggelre hasfájást eredményez.Nem tudom hogyan lehet orvosolni a helyzetet?Másrészt kötődéssel kapcsolatban kérdeznék:Eddig szépen eljátszott apával,közeli családtagokkal,de már csak engem fogad el,szerintem azért mert nem rég két alkalommal távolabbi rokonok vigyáztak rá pár ora erejéig amit rosszil viselt,nagy sirással,hányással(sajnos muszály volt elmennem és nem vihettem magammal) és attol tartok ez hagyott benne nyomot .Kérdésem az lenne hogy kiheveri vajon,vagy már mindig csak hozzám fog ragaszkodni félve hogy ujra másra bizom?Mit tehetnék hogy könnyebben tullépjen és ujra szivesen legyen apával és más családtagokkal is?Válaszát elöre is köszönöm!
Az alvással kapcsolatban azt tudom mondani, ez a jelenség teljesen életkori sajátosságnak tűnik. 3 hónapos kortól kezdve szoktam kapni a legtöbb kérdést, miszerint "elromlott" a kisbaba. Innentől kezdve, ahogy kinyílik a világ és egy darabig egyre csak nyílik, plusz kiegészül mozgásfejlődéssel, fogzás hullámokkal, ez az éjjelekre is rányomhatja a bélyegét. Egy baba elvásciklusa ebben a korszakban 30-45 perces, és egy alvásciklus végén nagyon könnyű felébredni. Ahogy fejlődik, érik az idegrendszer, úgy fog nőni ez az idő is. Nálunk felnőtteknek is van ilyen alvásciklus váltás, 1-1 ciklus végén van az, mikor átfordulunk a másik oldalunkra, megigazítjuk a takarónkat, stb.csak ezekre nem ébredünk fel igazán. A babák viszont igen, és ilyenkor keresik a testközelséget, és segítséget kérnek a visszaalváshoz. Ez ösztönös és létfontosságú, nem elrontás, elkényeztetés és egyéb nevelési probléma eredménye!
Nem tudom, mit tartalmaz a cumisüveg, de az, hogy 1 évesen még éjjel is eszik/iszik, önmagában nem probléma. Ölelés, ringatás, összebújás, sima cumi- ezeket próbálták már? Szopizik még a baba? Hol alszik, mennyire közel Önökhöz?
Egy éves kor körül nem ritkán elég intenzíven dúl a szeparációs szorongás időszaka, ez szintén a fejlődés része. Ez a második félévben eleve elkezdődik, minden történés nélkül is, de ideig-óráig intenzitását mélyítheti 1-1 kellemetlen élmény is. Biztos vagyok benne,hogy kiheveri a múltkori rosszabb élményét, ettől nem fog kórosan kapaszkodni önbe! Most eleve abban a korszakban van, mikor anyásabbak lehetnek a babák, és ne féljen megadni az igényelt közelséget, most ez a legnagyobb segítség neki! Ez nem a többi családtagnak szól, ők semmiképp ne vegyék ezt magukra, fog ez változni!
Érdemes tiszteletben tartani a baba jelzéseit ezekben a helyzetekben is! :-)
Üdvözlettel:
Kisfiunk fél éves múlt egy hete. Anyatejet kap egyelőre kizárólag, mozgásfejlődésileg fordulni tud, elkezdett rugózni, gondolom hamarosan ebből lesz a kúszás-mászás.
Gyönyörűen gyarapszik, úgy látjuk, a kis elméje is nyiladozik.
A viselkedése néha viszont megijeszt bennünket és tehetetlennek érezzük magunkat.
Nem nagyon nézelődik vagy játszik el néhány percnél tovább, de sokszor az sem elég, ha ott ülünk mellette. Van, hogy együtt játszunk, nevetünk, gagyarászunk egy darabig (akár fél óra), amit ő is élvez, aztán minden átmenet nélkül elkezd keservesen kikelni magából, nagyon sír. Ilyenkor kizárólag az segít, ha felvesszük. Semmi más: sem a simogatás, mellette maradás, beszéd, csak az ölelés, a karban hurcolászás. Tökéletesen tanácstalanok vagyunk, hogy mégis mi történhetett - a szokásos checklist, éhség/pelus/fázás/meleg, stb. végiggondolása után. Van, hogy egy egész sétálást végigsír/kiabál. Éjszaka nem sír, viszont 1-2 óránál tovább nem hajlandó a kiságyában aludni, akkor mellénk tesszük. Nyugtalannak hat az alvása, mert sokat forog, pörög, de reggel meg kivétel nélkül nagyon jókedvű. Az utóbbi pár napban figyeltük meg, hogy több alkalommal felébred már akkor, amikor megpróbálom a karomból letenni ha elaludt, mint újszülött korában. (Mindig cicin alszik el, az édesapjának csak párszor sikerült ringatva elaltatni)
Nagyon jó lenne valami ötlet, mit próbáljunk meg. Arra is tippelünk, hogy játék közben azért sír, mert esetleg zavarja, hogy még nem képes helyet változtatni, de hát erre nem az lenne a megoldás, hogy parttalan bőgésbe kezd és nem próbálkozik mindig.
Előre is köszönöm, ha válaszol.
Mindig elbizonytalanító, ha új jelenséggel találkozunk gyermekünk viselkedése, megnyilvánulása kapcsán, de szeretném megnyugtatni, hogy ha a baba összességében jókedélyű, kiegyensúlyozott, fejlődése rendben van, akkor komoly probléma nem áll a háttérben.
Amit leírt, elég jellegzetes megnyilvánulásnak tűnik, a második félévben igen gyakori jelenségek ezek.
Mikor a játék végén hirtelen sírva fakad, azt is jelezheti, hogy sok volt az inger, szeretne visszavonulót fújni, s ez a legfinomabb, legkomfortosabb a szülők karjában, ölelésében. Számukra a testközelség ebben a korban is létfontosságú, s ugyanolyan jelentőségű, mint pl. a jóllakott pocak.
Fél éves kortól (valahol 5 és 8 hónap közt) szokott beköszönni a szeparációs szorongás időszaka is, mikor még intenzívebbé válik (válhat) a testkontaktus iránti igény, éjjel pedig több ébredésre lehet számítani. Ez nem nevelési hiba következménye, nem "romlott el" a baba, ez egy fontos pszichológiai szakasza a fejlődésnek. A legjobb hatással bír ilyenkor, ha a szülők megoldhatóvá tudják tenni pl.az együttalvást, nem csak a baba végett, hanem saját pihenésük végett is. Hiszen sokkal pihentetőbb karnyújtásnyira lévő babánknak reagálni többször is, mint mindannyiszor kimászni az ágyból, s ördögi körökbe belefutni, hisz a baba újra és újra jelezni fogja, hogy segítségre, közelségre van szüksége (éjjel eleve magasabb a kötődési szükséglet) , s mindenki számára fárasztó, frusztráló így, míg eleve egymás közelében lenni, szinte azonnal tudni válaszolni pihentetőbb, arról nem is beszélve, hogy együttalváskor az alvás ritmusok is összehangolódnak, s több ébredés ellenére is kipihentebbek ilyenkor az anyák.
Ennek a fejlődési fázisnak köszönhető az is, hogy nem szeretné, ha letennék őt a kiságyba, mert szeretne testközelben maradni. Ez az idegrendszer érésével lanyhulni fog, veszít intenzitásából.
Igen, jól gondolják, a mozgásfejlődés szintén olyan elem, ami rányomhatja a bélyegét az éjszakákra is, s nyugtalanabb lehet tőle a baba, napszaktól függetlenül, de mihelyst sikerül az új mozgásfejlődési lépcsőre fellépni, jön egy kis nyugalom. S persze a következő és következő fázis is.
Szóval a második félév meglehetősen mozgalmas és izgalmas minden szempontból, de Önök nagyon jól állnak a gyermekük mellett, s szerető, meleg gondoskodással biztosítják számára a megfelelő terepet, hogy továbbra is kiegyensúlyozottan fejlődhessen! :-)
Üdvözlettel: