Kedves Tünde!

Értem, hogy nem lehet az életet "megerőszakolni", de tényleg nem érzem, hogy egyenesben lenne az életem, sőt nincs is igazi életem, mert nem önállóan élek. Tartok attól, hogy késő lesz a gyermekvállasás pl., nagyobb kockázattal az én koromban. Vagy arra vagyok ítélve, hogy magányos legyek? Mi hiányzik belőlem, ami miatt nem tudok olyan lenni, mint a többi ember?

Köszönettel: Anett