Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2009. 03. 14.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea!
Van egy 10 hónapos kisfiam és egy 3.5 éves nagylányom. A kicsi nagyon anyás, a nagy pedig egyre féltékenyebb, durva és állandóan bántja a kicsit. Az persze természetes, hogy a kicsi csak a saját játékaival játszhat, a nagyéhoz még véletlenül se nyúljon, ennek ellenére a nagy még a kicsi játékait is sokszor elveszi.
A nagylány őrjöng, vicsorít, üt, rúg, harap sokszor még nekem is jön. A kicsire sikonyál, amikor mászik rálép a kezére, lefejeli, hozzávágja a játékot. A „miért csinálod ezt?” kérdésre a válasza: „azért, hogy fájjon neki”. Próbáltuk már neki elmagyarázni, hogy mi sem csinálunk neked olyat ami fáj.
A másik probléma, hogy mindent egyedül akar csinálni. Amikor elkezd vetkőzni, és a pulcsit, trikót is lefele akarja húzni, és persze nem megy, akkor hisztizik, lefekszik a földre és akár fél órán keresztül is képes sírni. Hiába mondom szép szóval (könyörgök neki), hiába hagyom magára nem érek el vele semmit. Ha elszakad a cérna és a fenekére csapok, akkor általában (nem mindig!) elérem azt, amit szeretnék. De úgy gondolom, hogy ez nem megoldás…
 

Szakértői válasz

Kedves Anyuka!
A kislánya viselkedése egyáltalán nem egyedülálló, ebben a korban sajnos így válaszolnak minden ingerre, mivel dackorszakukat élik. Türelem, mert hamar kinövik!
A testvérféltékenységet meg úgy lehet korlátozni, ha belevonja őt minden olyan tevékenységbe, amit a pici tesóval ön csinál. Kitartás és türelem!
Üdvözlettel:

Balogh Andrea2009. 03. 14. 15:42Még nincs értékelés
2009. 02. 26.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea!
Ikergyermekeim májusban lesznek 2 évesek, egyik kisfiú, másik kislány.
A problémám a lányom viselkedésével lenne.
Kb. 2 hete borzasztóan hisztis, akaratos, féltékeny a testvérére.
Bővebben: reggel miután felébred, megkérdezem, hogy kijön-e a kiságyból, már akkor elkezd hisztizni. Ha ott hagyom azzal, hogy majd szóljon ha ki akar jönni, ugyancsak hisztizik. Amikor nagy nehezen sikerül kivenni és leteszem a földre, hogy menjen játszani, ugyanaz a dolog vége.
Sokszor úgy vesszük észre, hogy értelmetlenül sir, hisztizik, semmi sem jó neki. Igyekszünk a kedvében járni, lefoglalni, de ez nem mindig eredményes.
Az igazsághoz tartozik, hogy ez nincs mindig igy, vannak egészen jó napjai. Van, hogy angyalként viselkedik.
Néha úgy tünik, mintha "szórakozna" velünk.
Ha megkérdezzük, hogy kér-e pl. inni, először kér, aztán mégsem, ha viszont letesszük a poharat, hogy majd később, akkor elrohan sirva.
Mostanában a fürdéshez való levetkőztetés is kész rámálom. Majdnem, hogy le kell fogni, hogy levegyük róla a ruhákat.
Hiában szólunk neki szépen, hogy jöjjön fürdeni, ő inkább elrohan és megmakacsolja magát.
Egyszerűen nem értem, hogy ezeket miért csinálja??!!
A testvérével néha jól eljátszik, máskor meg ki nem állhatja a jelenlétét sem.
Azt még el kell mondanom, hogy születése óta nagyon anyás, megfigyeléseim alapján ez mostanában fokozódik. Van úgy, hogy az Apjára is féltékeny.
Kérem, hogy adjon valami tanácsot, hogyan lehetne ezen változtatni.
Előre is köszönöm!
Edina

Szakértői válasz

Kedves Edina!
A kislányával semmi baj nincs, csak mindent úgy csinál, ahogyan az a "Nagykönyvben" meg van írva, vagyis a 2 év körüli hisztis korszakot éli, ilyenkor próbálgatja a határait, és ezt túl kell élni, mert 3 évesen ismét egy ilyen korszak kezdődik, ami ennél akár durvább formát is ölthet!!! :)
Ami fontos, hogy önök továbbra is maradjanak következetesek a nevelésben, és türelmesek!
Üdv:

Balogh Andrea2009. 02. 26. 16:14Még nincs értékelés
2009. 02. 26.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea!
Egy gyakori problamaval fordulok hozzad,remelem tudsz egy par jo tanacsot adni!
Kevin most 2.5 eves kiegyensulyozott,egeszseges kisfiu akit 1.8 ho-san probaltunk beszoktatni a napkozibe,10 napig kinoztuk de nem jartunk sikerrel...Ahogy teltek a napok rosszabodott a helyzet,nem jatszodt,nem evett,nem ivott,csak sirt folyamatosan ,reszkettet mikor mar oltoztettem es hanyassal vegzodott ,amikor ugy dontottunk majd megprobaljuk ujra!
Most mar fejlodott azota,kisse batrabb de el szeretnem kerulni az ujabb nehez napokat,van-e hatasosabb modszer?
Sokat van gyerekek kozott,baba-mama klubba jarunk,ott szereti de a tomegben ha eltunok,rogton keres...
Roviden ennyire tudtam felvazolni a problamat,remelem ertheto!
Koszonettel EVA

Szakértői válasz

Kedves Éva!
Minden gyerek más, ebből adódóan is másként dolgozzák fel a bölcsis korszakot, én nem is igazán szoktam ajánlani, ha lehet meg kell várni az ovit! Egyértelmű, hogy nehéz számára az anyától való leválás, amit ő az ön által leírt tünetek produkálásával jelez! Ha tehetik, várják meg az ovis időszakot, akkorra talán már könnyebb lesz az elszakadás!
Üdv:

Balogh Andrea2009. 02. 26. 16:03Még nincs értékelés
2009. 02. 26.⧉
Olvasói kérdés

Tisztelt Balogh Andrea!
Kereszt lányom 14 éves az iskolában heti rendszerességgel fóroszul van,már mentő is vitte kórházba. Vesegörcs szerű tünettel, kivizsgálták és semmi féle szervi problémát nem találnak néla.Szülei elváltak 8 éve az apa 5 éve nem látta gyermekét.Most pedig megtudta atelefonszámát és állandóan hívogatja.A kislány aki már annyira nem is kicsi ezek után a hívások után elég zaklatott.Sajnos befele fordul. 4-es tanuló.Az iskolában sem gyerekekkel sem pedig a pedagógusokkal nincs rossza kapcsolatban,mindenkit szeret.Most vitték el magán úton pszichológushoz, még nem tudom mit mondott nekik nem beszéltünk. Nem lehetséges hogy pánikbetegségről van szó? olvastam hasonló esetet és ott pánikbeteg volt a gyermek.
hogy kezelhető. és mennyi idő kell hozzá míg teljesen rendbe jön?
Amália

Szakértői válasz

Kedves Keresztanya!
A tünetek alapján nem biztos, hogy pánikbeteg a kislány, ehhez egy komolyabb vizsgálat szükséges, de minél előbb forduljanak szakemberhez! Engem is bármikor hívhatnak a következő számon, ha kérdésük van: 06/30-3550-177
Üdv:

Balogh Andrea2009. 02. 26. 16:00Még nincs értékelés
2009. 02. 26.⧉
Olvasói kérdés

Egyedül nevelem a 2 gyermekemet a nsgyobbikal akad probléma.A volt férjemnek uj családja és elköltöztek M.o_rol,nagyon hiányzik az apukája neki.Nekem is uj párom van de mi nem lakunk együtt még.A probléma hogy nem találják a közös hangnemet.Jó tanúló,sportol de nagyon trehány és figyelmetlen,és még néha hazudik is.Tudja hoyg rájövök büntetés van érte és mégis időnként.Nem tudom hova forduljak mert ugy érzem az én gyönyörű okos fiam problémákkal küzd és nem tudom hogyan segitsek neki.Köszönöm

Szakértői válasz

Kedves Anyuka!
A válást valószínű nem tudja a kisfia segítség nélkül feldolgozni és deviáns viselkedésformát ölt! Ez egyáltalán nem egyedi eset, ilyen esetben szakember segítsége szükséges ahhoz, hogy tovább tudjon lépni! Amennyiben tehetik, keressenek meg: 06/30-3550-177
Üdv:

Balogh Andrea2009. 02. 26. 15:57Még nincs értékelés
2009. 02. 26.⧉
Olvasói kérdés

Tisztelt Doktornő kisfiam hét és fél éves első osztályos nem hajlandó órán tanulni nem csinálja amit a tanítónéni mond beszélget magában és dúdol amíg a tanítónéni tartja az órát és ez zavarja a többi gyereket.Nem tudunk vele mit kezdeni itthon sem tanul már próbáltam jutalmazással könyörgéssel de semmi haszna két lányommal semmi probléma apjuktól elváltam mert ivott és agresszív volt el is ítélik kiskorú veszélyeztetése miatt,lehet hogy ez a probléma de a lányokkal akkor miért nincs gond?Tüdőasztmája van már hét éve lehet hogy a gyógyszerek miatt izgága.Szülői értekezleten azt monta a tanítónéni mikor szólt hogy írjon elkezdett építeni a ceruzával és úgy tett mintha nem hallaná,nagyon türelmes a tanítónéni de már ő is feladta.Hiányos a munkafüzete alig van beleírva és az is nagyon csúnya és maszatos nem barátkozik és szorongó ez volt az ellenörzőjébe írva.Segítsen nekem Doktornő mert el vagyok keseredve mi lesz így a kisfiamból.Tisztelettel Noémi

Szakértői válasz

Kedves Noémi!
Minden gyerek másképpen dolgozza fel a válást, valószínű ezzel is magyarázható a viselkedése, hogy a kisfiú képtelen feldolgozni, a lányok meg igen... Bár ez sem biztos, lehet, náluk később jönnek elő a problémák!
Az is lehet, hogy a kisfiú viselkedésének a hátterében más húzódik meg, kérem, hívjon fel és megbeszéljük a tennivalókat! Elérhetőségem:06/30-3550-177
Üdv:

Balogh Andrea2009. 02. 26. 15:54Még nincs értékelés
2009. 02. 15.⧉
Olvasói kérdés

Tisztelt Doktornő!
Egyedüli szülő vagyok.Van egy 12 éves fiam akivel elég sok problémám van.A viselkedése elég válltozékony.Egyik percben csendbe játszik a másikba visitozik és ugy viselkedik mintha áram rázta volna meg.Mikor rá szolok, rá kérdez mi van nem csinált roszat.Igy viselkedik a tan órákon is.Már tanácstalan vagyok nem tudom mit tegyek.Kérem segitsen!Edit

Szakértői válasz

Kedves Edit!
Bár többet kellene tudnom az esetről, hogy bármi konkrétat írjak önnek, az viszont biztos, a kisfiának sürgősen pszichológusra lenne szüksége, hogy a problémát kezeljék. Ha tehetik, kérem, keressenek fel és beszéljünk a problémáról részletesebben. Elérhetőségem: 06/30-3550-177
Üdvözlettel:

Balogh Andrea2009. 02. 15. 17:02Még nincs értékelés
2009. 02. 12.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea!
A tanácsát szeretném kérni. Az unokám negyedik éves, elég későn lett szobatiszta, illetve csak félig az, mert a mai napig csak pelenkába hajlandó kakálni. Óvodába jár, ott nem megy WC-re, inkább visszatartja. Ha a szülei nem akarnak ráadni annyi időre egy pellust, akkor vagy nem kakál vagy olyan keservesen sír, hogy muszáj bepelenkázni. Utána mindíg megígéri, hogy legközelebb ráül a bilire/WC-re, de ez eddig nem történt meg.
Mit lehetne tenni ebben az esetben? Kérném szíves javaslatát, véleményét!
Köszönöm előre is.
Üdvözlettel
Jutka mama

Szakértői válasz

Kedves Jutka!
Ezzel a kérdésével kérem, forduljon nevelési tanácsadóhoz, ez inkább az ő szakterülete. Tudom javasolni Dobozy Hajnalkát, aki szintén a Családinet szakértője.
Üdvözlettel:

Balogh Andrea2009. 02. 12. 13:49Még nincs értékelés
2009. 02. 12.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea!
10 éves fiam eléggé izgulós,inkább azt mondja valamire,hogy nem tudom,mielőtt megpróbálná.Ez volt az oviban is rajzoláskor,festéskor.Sokat krákog,ez miatt voltunk gégészeten,de semmit nem találtak.Megyünk majd allergiavizsgálatra is.Sokszor csinál "pótcselevést",rángatja a kezét,fejét,talán túl sok energiája van,a krákogás is ezért lehet.Amúgy jól tanul,néha nem figyel oda,hogy felírja a leckét,de más baj nincs vele.A doki mondta (meg anyósom),hogy pszichológus írhat fel neki gyógyszert,ami "lenyugtathatja",de igazából nem szeretném,ha már 10 évesen gyógyszert szedne. Ön mit gondol?
Köszönettel: Judit

Szakértői válasz

Kedves Anyuka!
A gyógyszeres kezelést csak legutolsó sorban szoktuk ajánlani, ezt mindenképpen megelőzi egy pszichoterápiás szakasz. A tünetek alapján, amit ön "pótcselekvésként" nevezett meg, én mindenképpen ajánlanék önöknek egy pszichológiai konzultációt, amennyiben tehetik, keressenek meg, mert sajnos ezek a pótcselekvések, ha nincsenek időben kezelve, akkor halmozódhatnak, ami már a gyerek egész életvitelét befolyásolhatja, és nem pozitív értelemben. Elérhetőségem: 06/30-355-01-77
Üdvözlettel:

Balogh Andrea2009. 02. 12. 09:40Még nincs értékelés
2009. 02. 11.⧉
Olvasói kérdés

10 éves elmult a kisfiam és képtelen elaludni úgy hogy egyedül van egy szobában csak akkor alszik nyugodtan ha valakivel együtt alszik .Hogy szoktassuk egyedül alvásra

Szakértői válasz

Kedves Szülő!
Annak, hogy 10 évesen még nem alszik a saját ágyában a kisfia, valami mélyebb oka lehet. Lehet, hogy félelmei, szorongásai vannak, amelyek ha nincsenek feloldva benne, akkor sajnos a kényszeres megoldás csak ronthat a helyzeten. Ezért javasolnék egy személyes találkozót, ahol több mindenre fényt tudnánk deríteni. Elérhetőségem: 06/30-355-01-77
Üdvözlettel:

Balogh Andrea2009. 02. 11. 14:50Még nincs értékelés
2009. 02. 11.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea!
Nekem van egy 5 éves kisfiam és egy 1 éves kislányom. Soha nem hittem, hogy ekkora különbség lehet két testvér között. A kislányom sajnos epilepsziás, hála istennek a gyengébb változatban, de ahhoz képest, hogy még csak egy éves, nagyon sok viszontagság érte már és ő mégis, állandóan mosolyog, mindig jó kedvű, örömteli baba. A kisfiam azonban 5 éves. Állandóan melankólikus hangulatban van. Nemcsak azóta mióta megszületett a testvére, már előtte is. Időnként, de nagyon ritkán jó kedvű, de egyébként mindig szomorú, semmi jót nem talál a játékban, az óvodában. Már középső csoportos, de még a mai napig is sír az oviban, pedig csak fél napra jár. Nagyon kötődik hozzánk. Itthon is sokszor szomorú, nem köti le semmi. Együtt lakunk a szüleimmel. Nagyon jól kijön velük, de mégis ott is mindig szomorú, időnként hirtelen haragú, de nem tudni miért. Aztán a másik percben pedig fut, szalad, hiába szól rá az ember, hogy ne szaladjon, lever valamit, megüti a testvérét. Akkor pedig épp a másik véglet, kinyújtja a nyelvét, és jön a jól van na című mondatok. Éjszakánként nem hajlandó a saját ágyában aludni, voltunk már vele határozottak is, de nem bántóak, de éjjel akkor is ott köt ki közöttünk. Mindig úgy néz ki, kreál valami félelmet magának, amivel hozzánk menekülhet. Tény, hogy a szomszédban van egy nagy kutya és éjjelenként ugat, de soha nem ijesztette meg, és egyébként sem fél a kutyáktól. Nagyon-nagyon sokat beszélgettünk már vele. Próbáltuk már határozottabban, de nem bántólag és próbáltuk már megértően is, de semmi sem vezet eredményre. Mi lehet a baj? Nincs pedig a tesóval többet foglalkozva, igyekszünk egyformában. Ön szerint depresszió? Mivel tudnék rajta segíteni? Várom válaszát, tisztelettel: Kata

Szakértői válasz

Kedves Kata!
Nem gondolom, hogy depressziós lenne a kisfia, valami más lehet a háttérben, ami számomra sajnos a beszámolója alapján még nem derült ki, de szerintem egy személyes találkozó a kisfiával és önnel sokat lendítene a helyzet problémájának a felderítésében. Ha tehetik, keressenek meg. Elérhetőségem: 06/30-355-01-77
Üdvözlettel:

Balogh Andrea2009. 02. 11. 14:45Még nincs értékelés
2009. 02. 11.⧉
Olvasói kérdés

10 éves lesz a fiam,jól tanul,félévi eredménye:jól teljesitett.szakértői vélemény szerint heti 2 óra dyslexia-dysgraphia reedukáció,heti 1 óra dyscalculia reedukáció,heti 2 óra logopédia kellene a kisfiúnak.sajnos ere nincs lehetőség,fejlesztésre jár heti 3*1 óra.a baj csak az igazán,hogy a tanárok is megkülömböztetik,a gyerekek csufolják bántják,ö meg mostmár egyre agreszivabb.Probálom,ugy kezelni mindha nem volna semi baj,lasan tanulunk de sokat fejlödöt.sin számitás alapján osztályozák.Kérdésem,a kitöréseit hogy tudnám csilapitani?Dühöng,verekszik,de még kezelhetö,de félek,hogy ez ahogynő problémát fog okozni.Van egy farkastorku fiam akit muteni fognak nem soká sajnos egyedül vagyokapjuk nincs.kérem segitsen a tanácsával

Szakértői válasz

Kedves Anyuka!
A heti 3 fejlesztés ebben az esetben véleményem szerint nem elégséges, főleg ha nem logopédiai jellegű. Sajnos, amíg ezt a problémát nem tudják valahogyan orvosolni, addig a gyerekben a szorongások csak egyre nőni fognak, mert a kis mikrokörnyezete így válaszol az ő problémájára. Ha megteheti, én mindenképpen javasolnék egy személyes találkozót, ahol a gyereknek a problémához való hozzáállásán változtatva sikeres eredményt tudnánk elérni.
Elérhetőségem: 06/30-355-01-77
Üdvözlettel:

Balogh Andrea2009. 02. 11. 14:40Még nincs értékelés
2009. 02. 07.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Balogh Andrea!
4 éves kislányom hirtelen felindultságból sikít,hisztizik...ezt leginkább az óvodában tapasztalják az óvónők.Itthon nem nagyon van vele gond.Amióta megnőtt a létszám az oviban, azóta észlelték az óvónénik ezt a viselkedést.Ennek az lett a következménye,hogy nevelési tanácsadóba járunk a kislánnyal egy szakemberhez de nem nagyon látok változást.Igaz már 2 hete nem ment a gyerek oviba mert reggelente teljes "hisztigörcsöt" kap ha mennie kell.Ezért úgy gondoltam inkább hagyom egy kicsit megnyugodni.Egyszerűen nem akar menni.Pedig vannak az oviban barátai,idáig szeretett járni.És újból előjött az éjszakai bepisilés.
Ezért fordulok Önhöz ezúton és így nagy vonalakban ennyit tudok mondani.
Lehet az a kiváltó ok,hogy esetleg a gyerek nem bírja az óvodát?
Sajnos már nagyon tanácstalan vagyok....
Itthon nem lát erőszakot békességben,szeretetben élünk az apukájával és 10 hónapos kishúgával. Nem engedem,hogy agresszív meséket nézzen,ezért sem értem,hogy honnan eredhet ez a sikítozás amit az oviban csinál.
Ha így látatlanba tudna nekem valami tanácsot adni vagy egyfajta irányt mutatni azt nagyon megköszönném mert már tényleg nem tudom mi tévő legyek.
Előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves Anyuka!
Először is gratulálok a kislányához, nagyon aranyos!
Annak viszont, hogy 4 évesen ismét bepisil és hisztigörcsöket kap, nem csupán az lehet az oka, hogy megnőtt a létszám az oviban, hanem leginkább az, hogy van, azaz volt az életében akár valami trauma, akár valami olyan esemény, amelyet egyedül nem tud feldolgozni... Jó lenne találkozni vele, mert így látatlanba nem tudok semmi konkrétumot írni!
Szükség lenne egy személyes találkozóra, ha tehetik, keressenek meg és akkor konkrétumokat is tudnék mondani annak érdekében, hogy a helyzet megváltozzon.
Elérhetőségem: 06/30-3550-177
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 02. 07. 12:28Még nincs értékelés
2009. 02. 07.⧉
Olvasói kérdés

Tiszelettel üdvözlöm ! 4 és féléves kislányról van szó: Egészen kicsi korától kezdve eleinte a szülő haját (aki a karjában tartotta) pödörgette. Később már a saját hajával tette, teszi ezt. Ha valami bántja, ha álmos, fáradt, sőt ha valakire haragszik, vagy fél valamitől, akkor is ebbe a tevékenységbe kezd, és még cumizik (az ujacskáját szopja)is ilyen helyzetekben. Egyébként bájos, kedves és értelmes, a korának megfelelő a tudása és érdeklődése. Úgy tudom, hogy az autista gyermekek szokásai közé tartozik többek között a hajpödörgetés. Kérem válaszát, hogy (mivel remélhetőleg nem erről van szó), akkor jelen esetben miről lehet szó, illetve miként lehetne finoman leszoktatni erről a szokásáról. Egyáltalán szabad-e beleavatkozni. Válaszát előre is köszönöm.

Szakértői válasz

Kedves Szülő!
Önmagában egy tünet nem jelent autizmust, és ha a gyerek így tudja megnyugtatni magát ez nem akkora nagy ördöngösség, nem kell leszoktatni róla, ő saját magától fogja majd abbahagyni!
Üdvözlettel:

Balogh Andrea2009. 02. 07. 12:17Még nincs értékelés
2009. 02. 05.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea!
8 éve a válás után más városba költöztem még három gyermekemmel.Addig semminemő probléma nem volt kisebbik lányommal.Viszont a másik óvodában külön vonult nem játszott a többiekkel.Később az iskolában észrevették osztálytársai ezt az elkülönülést és hogy nem szól senkihez és rászálltak többen.Olyan nemű félelem alakult ki a kislányban hogy mára már lerontotta az iskolai eredményeit ami addig példás volt,nem akart rendszeresen iskolába menni.Én amit tehettem megvédtem sőt elbeszélgettem ezekkel a gyerekekkel de persze nem túl jó eredménnyel mivel élvezték ha beszólhattak,kigúnyolhatták szegényt.Hordtam is pszihiáterhez és pszichológushoz is akiknek viszont nem akart kinyílni.Többször öngyilkossággal fenyeget minket,hogy úgysem lesz velem gond mert.....ezt és ezt teszem.Az iskolába szelídnek és védtelennek tűnik de itthon annál agresszív a kutyával is és az öccsével szemben is.Nekimegy és csúnya drasztikus szavakkal bántja meg az egész családot olykor.Szeretnénk neki segíteni de nem hagyja.Olyan szinten lefogyott,hogy már az anorexia határát súrolja.Most van pályaválasztás előtt és most nem érdekli semmi.Dühkitöréseiben sokszor beveri a fejét a saját térdébe vagy megharapja magát teljesen elvesztve az önkontrollt.Sajnos volt már a családban öngyilkos úgyhogy elég ijesztő ilyeneket látni rajta.Mindent elhisz a gyerekeknek akik persze bántani akarják és mi hiába mondjuk-nem így van nekünk nem hisz.Egy szép , karcsú lány mégis mindig csúnyának és kövérnek érez magát pont ezekért.De ami most a legjobban aggaszt,hogy határozottan állítja,hogy a kiskorára egyáltalán nem emlékszik ami 8 évvel ezelőtt volt.Semmire sem a lakásra sem a régi barátaira.Váron válaszát és köszönöm előre is.Üdvözlettel:Ike00

Szakértői válasz

Kedves Anyuka!
Amennyiben tehetik, kérem, sürgősen keressen meg, fontos lenne egy személyes találkozás, mert az Ön által leírtak alapján, a kislánya tünetei egyre súlyosbodnak. Elérhetőségem: 06/30-3550-177
Üdvözlettel:

Balogh Andrea2009. 02. 05. 10:25Még nincs értékelés
2009. 02. 03.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea!
Azt szeretném megkérdezni, foglalkozott-e már elektív mutista gyerekkel? Sajnos a 6és fél éves fiam mutista, szeptembertől iskola, szeretnénk valamit tenni, hogy könnyebben menjen az iskolakezdés, de egyelőre nem találtunk olyan szakembert, aki nem csak elméletben ismeri a problémát.
Válaszát köszönöm:
Judit

Szakértői válasz

Kedves Judit!
Sajnos a problémát én is csak a szakkönyvekből ismerem, de megkérdezem az egyik kolléganőmet, hogy ő esetleg találkozott-e már ilyen esettel!
Üdvözlettel:

Balogh Andrea2009. 02. 03. 14:38Még nincs értékelés
2009. 02. 03.⧉
Olvasói kérdés

Férjemtől 2007. októberében költöztem el, az akkor 9 hónapos kislányommal. Válóperünk azóta húzódik, a kilencedik tárgyalás következik. Az eddigi gyakorlat az volt (bírói végzés nélkül), hogy hétköznap két délután-este (6 órától lefekvésig) eljött hozzánk. A kislányom és az apja nagyon szeretik egymást, viszont az apának és nekem nagyon rossz a viszonyunk. Ezalatt a látogatások alatt vagy veszekszünk, vagy egyáltalán nem szólunk egymáshoz, de tapintani lehet a feszültséget. Kislányom 2009. jan. 16-án volt két éves, nagyon okos, értelmes és érzékeny. Bár nagyon szereti az apját, ezen látogatások őt is megviselik, sokkal kezelhetetlenebb, ingerültebb ezeken az estéken, alvás közben felsír, és a többi napon is már (külső szemlélő által is) lehetett látni rajta mindezeket. Közben sajnos a szeparációs szorongás is kijött rajta. A hétköznapi láthatás mellett szombaton egész nap az apjánál van, este 6-ra hozza haza. A legutóbbi időkig örömmel ment, várta, viszont december végén-január elején már nem ment el az apjával, csak sírt-sírt, hogy velem marad itthon. A következő alkalommal hosszas (kb. 3óra) folyamatos beszélgetés után elment, de azzal jött haza, hogy sokat sírt utánam (az apja szerint egyáltalán nem sírt; hinni nem tudom, hogy kinek higgyek, mert a férjemről már elég sokszor kiderült, hogy hazudott a szombati napokon történtekkel kapcsolatban és mással is). De ezek után elhatároztam, hogy nem engedem meg, hogy az apja hétköznap eljöhessen, csak szombaton viheti el. Számomra is megdöbbentő, hogy milyen rövid idő alatt következett be változás. Ismét a régi nyugodt gyerek lett, és szombaton ismét örömmel megy el az apjával. Az apja szerint mindez véletlen, szerintem egyáltalán nem, hiszen már nem kell átélnie a feszültséget, ami köztünk van. És ő továbbra is ragaszkodna a hétköznapi láthatáshoz, én továbbra is ellenzem, mert nekem fontosabb a gyermek kiegyensúlyozottsága. Viszont ezek után az apja benyújtott a bíróságra egy beadványt, miszerint ő úgy látja a fenti viselkedésemből, hogy én el akarom tőle tiltani a gyereket, ezért kéri magánál elhelyezni, és igazságügyi szakértőt kirendelni, hogy megállapítsa, hogy melyikőnk alkalmasabb gyereknevelésre.
Kérdéseim: 1.) mi a fontosabb: hogy minél sűrűbben találkozzanak egymással, de ezalatt a gyerek átéli azokat a veszekedéseket, feszültségeket, amik miatt éppen elköltöztem, és meg akartam óvni?, vagy maradjunk a szombati elviteleknél, amikről meg az apának az a véleménye, hogy heti egy nappal elhidegül tőle a gyerek. (Szerintem egyáltalán nem, szereti őt.) 3 éves kora után a "szokásos" lenne, vagyis a kéthetente hétvége, péntek estétől vasárnap estig. Mivel elég hirtelen és erőteljesen jelent meg a kislányomnál a szeparációs szorongás, az ottalvást most még egyáltalán nem támogatom.
2.) Megengedhető-e az, hogy csak azért mert az apa kevesli a láthatást, megkérdőjelezze az alkalmasságom, és elvegye a kislányomat tőlem? Hiszen mekkora kárt okoznánk benne, hogy elszakítják attól, aki eddig nevelte. (Nem iszom, nem dohányzom, diplomás nő vagyok, jelenleg gyesen, nem új kapcsolat miatt hagytam ott a férjem.)
3.) Ön, mint pszichológus szerint mi a jobb egy gyereknek: teljes, de szeretet nélküli és feszültséggel teli családban felnőni, vagy ebből a légkörből miharabb "kivenni" (ezt tettem 9 hónapos korában), és megpróbálni kiegyensúlyozottan nevelni egyedül? (Férjem szerint az előbbi.)
Mielőbbi válaszát előre is köszönöm.
Andrea

Szakértői válasz

Kedves Andrea!
Mindenképpen azt javasolnám, hogy a volt férjével próbáljon meg leülni egyszer higgadtan beszélgetni, és a gyerek érdekeit szem előtt tartva hozzanak megfelelő döntést!
A leírtak alapján én mindenképpen fontosnak tartanám, hogy találkozzon az apukájával, de semmiképpen ne érezze a gyerek azt, hogy ezzel el kell szakadnia az anyukájától, mert az a későbbiekben súlyos lelki problémákhoz vezethet, amelynek a feldolgozásához, már szakember szükséges!
Ezen kívül javasolnám, hogy ha teheti, hívjon fel telefonon és beszéljünk részletesen az ön által feltett 3 kérdésről, mert eléggé összetett a probléma és túlzottan hosszú lenne rá válaszolni levél formájában!
(0630-3550177)
Üdvözlettel:

Balogh Andrea2009. 02. 03. 09:05Még nincs értékelés
2009. 01. 30.⧉
Olvasói kérdés
14 éves lányról van szó, aki egyre kezelhetetlenebb, már jártunk pszihológusnál is ssemmi nem lett másabb tőle. Nem tanul a bizonyitvány nem éri el a 3-ast. Már fiúzni akar. Gyűlöllek című leveleket találok a szobában, pedig csak meg akarom tartani 14 évesnek, ne akarjon 17 éves mlódon viselkedni. Rossz jegynél kiabálok (ez is baj), szép szó nem ér semmit. Most a nagyitól van eltiltva, mert nagyon elkapatja és ellenem neveli. Gyerekkori lelki sérelmeim miatt tiltom többnyire a nagyitól.Megállapodásokat folamatosan kötünk a javulások után, de változás nincsen.Hogyan vészeljük át a 4 évet, ami elég keservesnek ígérkezik? Adjon vlami tanácsot nekem.
Szakértői válasz
Kedves Anyuka!
A 14 éves lánya most van a serdülőkor küszöbén, így nem szokatlan, ha olyan viselkedésmódot ölt magára, ami a szülőknek a nem tetszését fejezi ki!
A tanulási problémák is valószínűleg ebből fakadnak. A szexuális érés, ami ebben a korban igen mélyen szocializálódott a társadalomban élő embereknél és a törvények, normák, a közvetlen környezet szűrőjén jut el a serdülőhöz. A meg nem értő környezet elleni tipikus lázadásforma a túl korai meggondolatlan nemi kapcsolat, amely leggyakrabban nem is valós szexuális kapcsolat, hanem a család elleni dac vagy az elhagyatottság leküzdésére tett próbálkozás!
Véleményem szerint nem ártana egy személyes találkozás a kislányával és önnel, hogy átbeszéljük az ilyenkor szükséges tennivalókat. Ha tehetik, keressenek meg. Elérhetőségem: 06303550177
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 30. 09:17Még nincs értékelés
2009. 01. 30.⧉
Olvasói kérdés
Jó napot kívánok. 14 éves lányomat teljesen ellenem neveli a nagymamája( kötelező szerűen követeli örökké az unokát) Veszekedések árán sem akarja abbahagyni. A gyerekem már teljesen utál engem, mert csak annyit engedek meg neki, amennyit 14 évesnek meg lehet engedni, a nagyi pedig többet. Persze mindent a hátam mögött. Már jártam pszihológusnál is a gyermekkel, hogy nem-e a nagypapi megrontotta már (mert hajlamos rál) Részeges emberek közé viszi a nagyi az onokát, ami nekem nem tetszik,. Én normális átlagos családban élek párommal és a két lánnyal. (8-14). Nem túl gazdagon, de meg van minden ami alapvetően kell. Hogyan lehet eltiltani nagyitól az unokát? Mire számítsak a lányommal ?egyre rosszabb a viszonyom a nagyi miatt. (3 utca a távolság)Egyre nehezebben viseljük el egymást. Ha morgok a tanulás miatt vagy bármi okból már az is baj a tinédzsernek.
Szakértői válasz
Kedves Anyuka!
Arra a kérdésére, hogy hogyan tudná eltiltani a nagyitól, sajnos én nem tudok válaszolni, mert ez nem az én területem, de abban viszont tudnék segíteni, hogy leüljek a kislányával beszélgetni és a beszélgetés során talán feltárna nekem olyan információkat is, amelyeket önnel esetleg nem oszt meg, és amelyek negatívan befolyásolják az önök viszonyát, valamint a kislány viselkedését!
(0630-3550177)
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 30. 09:09Még nincs értékelés
2009. 01. 30.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea!
Gyermekem 12 éves fiú.. 5.osztályban kezdődött magatartásában a probléma. Tiszteletlen lett a tanárokkal,nem találta találja a közös hangot egyes osztálytársaival. Kecskeméten voltunk pszichológusnál, a vége az lett hogy felírt a doktornő egy Ritalin nevű gyogyszert.A napokban a TV-ben olvastam a hiperaktivitás tünetegyüttesét..Szinte minden ráillett a fiamra!
Mit tegyek..a tanárok már feketebárányként kezelik a fiamat,pedig ő nagyon igyekszik.Kérem a segítségét-mert szükségünk van rá!Köszönettel Szilvia
Szakértői válasz
Kedves Szilvia!
A magatartás zavarok okai a következőek lehetnek:
- egyesek szerint örökletes adottságok függvénye 
- mások az agy biokémiai elváltozásait okolják, a hormonális egyensúly felbomlását tekintik meghatározónak
- pszichológiai tényezők: ha az egyénnek nem sikerül egy bizonyos krízist feldolgoznia, viselkedészavar jelentkezik, magatartása megreked az előző szinten
- környezeti hatások
A deviáns viselkedés oka leggyakrabban a biológiai, pszichikai és szociális tényezők sajátos, egyéni ötvözete.
A probléma az, hogy ha a gyereke megragad ezen a szinten, és nincs időben kezelve a probléma, akkor csak súlyosbodni fog a helyzet!
Megadom az elérhetőségemet, és ha tehetik, minél előbb keressenek fel! (0630-3550177)
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 30. 08:38Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.