Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

← Összes kérdés

Olvasói kérdés

Férjemtől 2007. októberében költöztem el, az akkor 9 hónapos kislányommal. Válóperünk azóta húzódik, a kilencedik tárgyalás következik. Az eddigi gyakorlat az volt (bírói végzés nélkül), hogy hétköznap két délután-este (6 órától lefekvésig) eljött hozzánk. A kislányom és az apja nagyon szeretik egymást, viszont az apának és nekem nagyon rossz a viszonyunk. Ezalatt a látogatások alatt vagy veszekszünk, vagy egyáltalán nem szólunk egymáshoz, de tapintani lehet a feszültséget. Kislányom 2009. jan. 16-án volt két éves, nagyon okos, értelmes és érzékeny. Bár nagyon szereti az apját, ezen látogatások őt is megviselik, sokkal kezelhetetlenebb, ingerültebb ezeken az estéken, alvás közben felsír, és a többi napon is már (külső szemlélő által is) lehetett látni rajta mindezeket. Közben sajnos a szeparációs szorongás is kijött rajta. A hétköznapi láthatás mellett szombaton egész nap az apjánál van, este 6-ra hozza haza. A legutóbbi időkig örömmel ment, várta, viszont december végén-január elején már nem ment el az apjával, csak sírt-sírt, hogy velem marad itthon. A következő alkalommal hosszas (kb. 3óra) folyamatos beszélgetés után elment, de azzal jött haza, hogy sokat sírt utánam (az apja szerint egyáltalán nem sírt; hinni nem tudom, hogy kinek higgyek, mert a férjemről már elég sokszor kiderült, hogy hazudott a szombati napokon történtekkel kapcsolatban és mással is). De ezek után elhatároztam, hogy nem engedem meg, hogy az apja hétköznap eljöhessen, csak szombaton viheti el. Számomra is megdöbbentő, hogy milyen rövid idő alatt következett be változás. Ismét a régi nyugodt gyerek lett, és szombaton ismét örömmel megy el az apjával. Az apja szerint mindez véletlen, szerintem egyáltalán nem, hiszen már nem kell átélnie a feszültséget, ami köztünk van. És ő továbbra is ragaszkodna a hétköznapi láthatáshoz, én továbbra is ellenzem, mert nekem fontosabb a gyermek kiegyensúlyozottsága. Viszont ezek után az apja benyújtott a bíróságra egy beadványt, miszerint ő úgy látja a fenti viselkedésemből, hogy én el akarom tőle tiltani a gyereket, ezért kéri magánál elhelyezni, és igazságügyi szakértőt kirendelni, hogy megállapítsa, hogy melyikőnk alkalmasabb gyereknevelésre.
Kérdéseim: 1.) mi a fontosabb: hogy minél sűrűbben találkozzanak egymással, de ezalatt a gyerek átéli azokat a veszekedéseket, feszültségeket, amik miatt éppen elköltöztem, és meg akartam óvni?, vagy maradjunk a szombati elviteleknél, amikről meg az apának az a véleménye, hogy heti egy nappal elhidegül tőle a gyerek. (Szerintem egyáltalán nem, szereti őt.) 3 éves kora után a "szokásos" lenne, vagyis a kéthetente hétvége, péntek estétől vasárnap estig. Mivel elég hirtelen és erőteljesen jelent meg a kislányomnál a szeparációs szorongás, az ottalvást most még egyáltalán nem támogatom.
2.) Megengedhető-e az, hogy csak azért mert az apa kevesli a láthatást, megkérdőjelezze az alkalmasságom, és elvegye a kislányomat tőlem? Hiszen mekkora kárt okoznánk benne, hogy elszakítják attól, aki eddig nevelte. (Nem iszom, nem dohányzom, diplomás nő vagyok, jelenleg gyesen, nem új kapcsolat miatt hagytam ott a férjem.)
3.) Ön, mint pszichológus szerint mi a jobb egy gyereknek: teljes, de szeretet nélküli és feszültséggel teli családban felnőni, vagy ebből a légkörből miharabb "kivenni" (ezt tettem 9 hónapos korában), és megpróbálni kiegyensúlyozottan nevelni egyedül? (Férjem szerint az előbbi.)
Mielőbbi válaszát előre is köszönöm.
Andrea

Szakértői válasz

Kedves Andrea!
Mindenképpen azt javasolnám, hogy a volt férjével próbáljon meg leülni egyszer higgadtan beszélgetni, és a gyerek érdekeit szem előtt tartva hozzanak megfelelő döntést!
A leírtak alapján én mindenképpen fontosnak tartanám, hogy találkozzon az apukájával, de semmiképpen ne érezze a gyerek azt, hogy ezzel el kell szakadnia az anyukájától, mert az a későbbiekben súlyos lelki problémákhoz vezethet, amelynek a feldolgozásához, már szakember szükséges!
Ezen kívül javasolnám, hogy ha teheti, hívjon fel telefonon és beszéljünk részletesen az ön által feltett 3 kérdésről, mert eléggé összetett a probléma és túlzottan hosszú lenne rá válaszolni levél formájában!
(0630-3550177)
Üdvözlettel:

Balogh Andrea2009. 02. 03. 09:05Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.

Fontos: A CsaládiNet cikkei tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik az orvosi, jogi vagy más szakértői tanácsadást.