Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2009. 01. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiam 2008 októberében töltötte be a 3. évét, és a bölcsőde nyomására oviba írattam.
A változásokat eléggé roszul viselte. Nem sírt, nem panaszkodott, de elkezdett verekedni, és az oviban bepisilni.
A verekedéssel felhagyott, de a bepisilés megmaradt. Nem mindig pisil be, és nem igazán tudom visszavezetni, hogy miért.
Van, hogy hetekig semmi, aztán egyszer csak 3-4-szer is! A nagyobb kihagyások nem tesznek jót! Nem akarja megfogni a fütyikéjét sem, és nem akarja elárulni, hogy miért.
A bepisilésre mindig azt mondja, hogy buták a gyerekek, a fütyikéjét pedig a kézmosás miatt nem szeretné megfogni.
Nem értem!
Mit tehetnék, hogy csökkentsem benne a feszültséget?
Mi okozhatja?
Szakértői válasz
Kedves Anyuka!
Mivel a bölcsőde egy teljesen más rendszer, mint az óvoda, érthető, azaz nem egyedülálló, hogy a gyerek a saját eszközeit használja a tiltakozás kifejezésére, azaz bepisil, vagy verekszik... de még számos eszközük létezik a nem tetszés kifejezésére!
Ezt a feszültséget leginkább úgy lehet csökkenteni, ha mindig mindent alaposan átbeszélnek, és jól érvel ön, hogy mit és miért kell úgy csinálni, ahogyan kell!
Ha a módszer hosszabb távon sem jön be, kérem, keressenek meg újra!
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 28. 10:25Még nincs értékelés
2009. 01. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea,
kisfiam 4 éves, szeptember óta jár óvodába, amit nagyon nehezen szokott meg (kb. decemberre), pedig előtte 2 évig járt már bölcsödébe. Vegyes csoportba jár, két óvónénije van, akik közül az egyiket nem szereti. Ez eleinte csak játékaiban derült ki, bábozás, szerepjáték közben rendszeresen a "kiabálós" óvónénit alakította. (Rendszeresen kijátszuk az élményeit.) Próbáltunk szülőként beszélni az óvónőkkel, azóta a helyzet romlott: a gyerek bepisil, esténként fél tizenegyig nem tud elaludni, hiába fekszik már 8-kor az ágyában. Az óvodában egyelőre nem "produkál tüneteket", tehát nem kezd el visítani pl. ha meglátja a "kiabálós nénit", de azt már hangoztatja, hogy nem szereti, és nem örül annak, hogy ő lesz délelőtt... Próbáltuk átkérni másik csoportba, nem engedélyezték (állítólag "nincs hely, örüljünk, hogy egyáltalán óvodába járhat"). Próbáltuk átvinni másik óvodába, de év közben mindenhol telt ház van, így nem tudtuk áthelyeztetni. Most ott tartunk, hogy maradnia kell abban a csoportban, ahol "kiabálós néni" már nagyon nem szeret minket szülőket, és ezt érezteti is a gyerekkel. (Olyanokkal jön haza a fiam, hogy "anya, mikor beszélgetünk?")
Mit javasol, hogyan tudnék a fiamnak segíteni? Milyen eszközhöz folyamodhatnék még, hogy segítsek a gyereknek?
Várom válaszát.
Ági
Szakértői válasz
Kedves Ágnes!
Mindenkit nem szerethetünk az életben, és mindenki nem szerethet minket! Sajnos előbb-utóbb ezzel a ténnyel a gyerekeknek is szembesülniük kell, bár jobb lenne utóbb...! A leírtak alapján ön már mindent megtett a kisfia érdekében, és semmi garancia nincs arra, hogy ha átmennek egy másik oviba, ott is nem lesz egy "kiabálós néni"! Tehát, azt javasolnám, inkább azt a vonalat erősítsék a gyerekben, hogy nem kell mindenkit szeretnünk, csupán átmenetileg elfogadnunk és minden nap beszéljék ezt át a gyerekkel a napi történésekkel együtt!
Ha nem javul a helyzet, akkor kérem, írjon még és megbeszélünk egy személyes találkozót, ahol remélhetőleg elérjük azt a kisfiával, hogy hogyan kezelje ezt a szituációt!
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 28. 10:11Még nincs értékelés
2009. 01. 24.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Gyermekem 22 hónapos. A minap éppen játszottak egy 15 hónapos ismerős fiúcskával, aki hirtelen beleharapott az orrcimpájába. Kislányom teljesen megrémült, rettenetesen fájhatott is neki. Azóta kerüljük a kisfiú társaságát. Félünk.
Ön szerint mi lehet az oka annak, hogy harap egy gyerek? Agresszió?
Mit tehet a szülő ilyenkor?
Tisztelettel: Angéla
Szakértői válasz
Kedves Angéla!
15 hónaposan igazából nincs még nagy jelentősége ennek a viselkedésnek, az is lehet, hogy csak játékból csinálta a gyerek, mert ők még annyira nem tudják szétválasztani azt, amit mi felnőttek jónak, ill. rossznak nevezünk!
Tehát ne aggódjon, ebben az egyszeri viselkedésben nincs semmi, ami kórosnak mondható!
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 24. 11:33Még nincs értékelés
2009. 01. 23.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kislányom majdnem 3,5 éves, a fiam 9 hónapos.
A lányom viselkedésére szeretnék magyarázatot, vagy inkább megoldást találni. Nagyon indulatossá vált az emberek felé,irigy, féltékeny: kiabál, csapkod, azt mondja nem érdekel. Most, hogy a testvére is érdeklődik a játékok iránt, vele is agresszív: ellöki, rácsap, volt, hogy bele is rúgott. Ilyet soha nem csinált még. Tudom, hogy féltékeny, mert eddig ő volt az egyedüli mindenki számára és most osztozkodnia kell. De szeretném helyesen kezelni a problémát. Mit lehet ilyen esetben tenni? Mi a helyes? Félek, hogy az öccséből eleve ilyen kis indulatos manó válik, mert ezt látja, ezt tapasztalja és azt fogja gondolni, hogy ez a helyes.
Nagyon okos, aranyos, ügyes és főként szófogadó lány volt. Nem tudom, hol rontottam el.
Most ha mondok neki valamit, addig nem csinálja meg, amíg kb. tizedjére el nem kezdek vele kiabálni.
Szeptember óta oviba jár. A beszokás is nagyon nehezen ment, sokat sírt. Most jutottunk oda, hogy nem sír ha otthagyom és alvásidőben, ha nem is alszik, de legalább csöndben van. Itthon 5 perc alatt elalszik.
Sajnos én is ingerültebb vagyok vele, nincs türelmem, mert éjszaka sokszor fel kellett kelnem a picihez. Igyekszem ezen változtatni, remélem hamarosan ugyanaz a türelmes anyuka leszek, aki voltam.
Ha rosszat csinál és leszidom, elbeszélgetünk, szánja bánja és ismét az a cuki kis Tündér, aki mindig is volt, de aztán lehet 5 perc vagy 5 óra múlva minden kezdődik elölről. Amúgy napjába 30-szol elmondja, hogy szeret.
Segítsen kérem, hogy helyesen nevelhessem őket.
Köszönettel: Egy aggódó anyuka
Szakértői válasz
Kedves Anyuka!
Nem gondolom, hogy a nevelési technikájával van a gond! 2 dologról lehet szó az ön által leírtak alapján: egyrészt éppen abban a korban van, amikor minden számára nem tetsző ingerre daccal válaszol, másrészt viszont a gyerekek ebben a korban még nehezen viselik, ha nem "csak ők" vannak a célpontban, és nem rájuk irányul minden figyelem, hanem osztozniuk kell a kistesóval is! Kitartás és türelem, mert olyan 4-4 és fél éves korukra már elkezdik kinőni ezt és már nem lesznek ennyire egocentrikusak!
Ha még bármilyen kérdése van, szívesen várom!
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 23. 08:33Még nincs értékelés
2009. 01. 22.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea.Van egy 4és fél éves kisfiam a kérdésem az lenne hogy baj e hogy mindíg csak egy színt használ hogyha ki kell festeni vagy szinezni valamit"sárga".Hozzá kell tenni hogy még most kezdett érdeklődni a rajzolás iránt ez előtt fél évvel még szinezni sem volt hajlandó.Válaszát köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves Szülő!
Érdemes lenne komolyabban is megvizsgálni a kérdést, mert 4 és fél évesen ez nem túl gyakori jelenség normál körülmények között. Ha gondolja, szívesen találkoznék önnel és a kisfiával egy felmérés erejéig!
Ha megtehetik, jelentkezzenek az alábbi elérhetőségemen: 06-30-3550177
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 22. 11:33Még nincs értékelés
2009. 01. 22.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Segítséget, tanácsot szeretnék Öntől kérni!A fiam 2 éves 4 hónapos és "sajnos" szeptemberben kénytelenek voltunk bölcsibe iratni.A beszoktatás kissé nehezen ment, de azért hamar beleszokott a bölcsis rendszerbe.A gondozónők azt mondják, hogy nagyon jól elvan, de a társaival szinte egyáltalán nem kommunikál.Nagyon jól eljátszik, de ha egy gyerek odamegy hozzá, akkor ő odébbáll.Ebédelni is csak külön hajlandó, és aludni sem szeret a társaival.A gondozónőkkel visszont nagyon "szoros" a kapcsolata, állandóan velük akar lenni.Állandóan a gondozónőket emlegeti itthon is és nem a társait.Tud ebben segíteni, hogy hogyan lehet ezt orvosolni?Jó lenne ha a gyerekekkel is eljátszana.
Azt még elmondanám, hogy még blcsöde előtt, nyáron is volt pár olyan alkalom, hogy akart menni a játszótérre és amikor odaértünk és meglátta, hogy sok gyerek van ott inkább nem akart bemenni.Pedig jártunk gyerekek közé. Még pici volt járt anyukájával dúdolóba, gyerekjátszó foglalkozásokra is, ahol egy jó kis társaság kb.10-12 korabeli gyerek jött össze akikkel hetente kétszer is összejártak.Együtt ünnepeltük a névnapokat, szülinapokat, télapót stb.Már ott sem volt nagyon barátkozós, de még a picik nem igen játszanak egymással.Szerintünk nagyon anyás.Nagyon jól elvagyunk, a mamákkal is, de ha az anya hazajön akkor csak az anya!
Nagyon sokáig szopott.December elején már bölcsödébe járt amikor leszokott róla.Úgy sikerült, hogy kórházba került hasmenéses, hányással, ahol az édesanyja is ott volt vele, és a doktorbácsik mondták neki, hogy már ilyen nagy fiúnak nem szabad szopni, amit megfogadott és azóta nem szopik.
Remélem sikerült leírnom minden fontosat és tud nekünk valami jótanáccsal segíteni!
Hálás köszönettel!
Kuminka Gábor egy aggódó apuka
Szakértői válasz
Kedves Apuka!
Először is gratulálok a kisfiukhoz, tündéri egy gyerek, a fénykép alapján gondolom, tele van életkedvvel! :)
Vannak olyan gyerekek, akik csupán megfigyelik a kis pajtásaikat játék közben, de belevonódni velük a közös játékba már nem szeretnek! Nincs ezzel különösebb baj, mert, ahogy mi felnőttek sem vagyunk egyformák, ugyan úgy a gyerekek sem azok!
Sajnos a bölcsőde viszont kiválthat olyan tünetet, amivel a gyerek a tiltakozását fejezi ki az új rendszerrel kapcsolatban! Ezek közül pár: vannak olyan gyerekek, akik szobatiszták voltak már előtte, aztán ismét elkezdenek bepisilni, bekakilni, vagy mások csak otthon beszélgetnek, míg mások agresszívebbek lesznek... stb.
Az ön kisfia valószínű, hogy ezzel a gyerekek felé mutatott közömbösséggel fejezi ki a nemtetszését! A korai elszakadás a szülőktől megviseli őket, és mivel önöknél muszáj volt a bölcsődét választani, amikor délután együtt vannak, töltsék azt az időt nagyon intenzíven a gyerekkel, játszanak sokat és szeretgessék, hogy a biztonságérzete ne sérüljön!
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 22. 11:30Még nincs értékelés
2009. 01. 22.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Áprilisban lesznek 10 évesek ikergyermekeim. Egyedül nevelem őket. Sok a problémám velük. Főleg fiammal. Nagyon kezelhetetlen. Bármit kérek mondok mindenen " felkapja a vizet " és kiabál, dühöng, csapkod és dobálózik. A lányommal egy kicsit könnyebb. Vele is vannak gondok, de kevesebb. Izgő - mozgó mindkettő. Fiamat szinte semmivel nem tudom lekötni, ha valamit csinálunk és nem lesz tökéletes kiborul és üvöltözik.A tanulással nincsenek gondok. Inkább a magaviselettel. Sokszor összeugranak, tán össze is verekednének, ha hagynám.
Sajnos én is sokszor kiabálok velük, pedig nem akarok. Egyszerűen már nem tudom mit tegyek! Nem akarok állandóan veszekedni. Itt már csak Ön segíthet!
Bátyám itt él velünk egy udvarban, de külön házban. Jó a kapcsolatunk vele.
Ami nagy törést okozott a gyerekeknek, főleg a fiamnak az a nagymama halála. A fiú volt a mami kedvence. Sajnos anyu tavaly márciusban eltávozott. Nagyon szerettük, a mai napig hiányzik.
Kérném tanácsát, segítségét!
Köszönettel: Zsuzsa
Szakértői válasz
Kedves Zsuzsa!
Először is gratulálok önnek, hogy 2 gyereket egyedül nevel, biztosan nem lehet könnyű, mert néha még egy gyerekkel is nehéz úgy, hogy 2 két szülő neveli.
Lenne kérdésem: Mi történt a gyerek apukájával? Tartják a kapcsolatot? Azért lenne fontos ezt tudni, mert akár ebből is adódhatnak a magatartásbeli problémák, ill. bizonyára a nagymama halálát is nehezebb a gyerekeknek feldolgozni, mint azt gondolná.
Ezek és persze még sok más olyan tényező lehet, ami magatartásbeli problémát idéz elő, mint tünet, de egyszer az okot kellene megkeresnünk, ami kiváltja, addig nem nagyon tudunk mit kezdeni a tünetekkel. Kérem, írjon még részleteket, vagy ha teheti, keressenek meg a gyerekekkel és akkor segíthetek a helyzeten.
Elérhetőségem: 06-30-3550177
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 22. 09:14Még nincs értékelés
2009. 01. 21.⧉
Olvasói kérdés
5 és fél éves kislányuknak vannak magatartásbeli gondjai. Vagy inkább nekünk nevelési hibáink és emiatt vannak aztán vele gondjaink.Elnézést a hosszú szövegért.
(Téli szünet végén volt)
Mai nap:
- Reggel a boltban rágót kért, feleségem mondta nem kap, hiszen van itthon rengeteg csemege így karácsony után stb. Ezek után mikor a boltból kijöttek kiderült elcsent egyet. El lett vele beszélgetve, elszégyellte magát. Első alkalommal fordult elő ilyen egyébként.
- Többször megcsípte, megszorította kisöccsét (aki most 2 éves), elvette a játékát (ezek sajnos rendszeresen történnek) amiért persze a kisöcs elsírja magát. Mikor rászólunk; nevetgél, van mikor bocsánat kér és megígéri többet nem fordul elő. Aztán 5 perc múlva megint ugyanaz. Erélyesebben rászólunk, sarokba álltjuk, vagy másik szobába küldjük. Ekkor hisztizik, kiabál, lehülyéz minket (erre mi már határozottabban kiküldjük gondolkodni) aztán bocsánatot kér újból ígérget, illetve hatalmas sírást rendez, hogy Ő fél és ne hagyjuk a másik szobában, vagy szinte sírógörcsöt kap és mikor kérdezgetjük, mi a baj akkor azt mondja, hogy az elveszett kutyánk (1 éve tűnt el, azóta van másik) sír. Nagy ritkán ha nagyon durván viselkedik (ajtócsapkodás, töbszöri hülyézés, elszaladozás amikor már 10x szólok neki, hogy ez nem szabad és ne csinálja még egyszer, mert akkor kénytelek leszek rácsapni a fenekére) rácsapok a fenekére, vagy a szájára.
- Kint szerelgettem a ház körül ügyesen segített, adta a szerszámokat, apró feladatokat rábíztam. Aztán egyszer lerúgott egy csövet amit kértem tegyen vissza. Nem sikerült neki vagy nem akarta megcsinálni. Anélkül, hogy bármit mondtam volna kijelentette, hogy Ő már nem segít tovább és beszaladt. Van amikor valami nem tetszik neki, megsértődik görbül a szája és azzal fenyegetőzik, hogy ő elmegy világgá.
- Szobanövényekről lecsipked darabokat. Mikor kiderül, a kisöcsre fogja, de a nevetgéléséből és az elkapott tekintetekből kiderül megint füllentett és Ő volt valójában.
- Most este vettük észre, hogy feleségem kistáskájának az egyik vállpántját háromfelé vágta. Mikor rákérdeztünk ez mikor és hogy történt; bevallotta, hogy Ő volt egy kék ollóval. Elmondtunk, hogy ez nem helyes, ezt a táskát a nagymami csinálta stb. Az esti mesét én az apuka szoktam mondani, nagyon szereti mindig fejből mesélek, többet is. No ez ma este ezért elmaradt. Különösebben nem hatotta meg, némi futkosás után lefeküdt és elaludt.
Anyósom szerint mi rontottunk el a gyerekeket és most már késő. Én szeretném hinni, hogy van még esélyünk.
A két gyerekkel igyekszünk egyformán foglalkozni, megyünk kirándulni, sokat utazunk. Bevonjuk őket a házimunkába. Múltkor együtt sütöttünk Palacsintát. Tv-t most napi 2-3 órát (Ddv-n mesék pl. Pom-Pom, kockásfülü nyúl stb., minimax), egyébként óvoda időben csak az esti mesét néz. Nem igazán tudjuk, hol a hiba, de az biztos, hogy a fenyítési/büntetési módszereink gyakorlatilag már most semmit nem érnek. Óvodában inkább év elején voltak gondok (szófogadatlanság, bohóckodás) bár szerintem most is, csak talán kevésbé erősen már.
Mi azt látjuk, hogy Panninak nem elég amit vele foglalkozunk. Féltékeny az öccsére, nem érzi, hogy szeretjük (bár egy nap ezerszer elmondom, hogy szeretem és megölelem Őt) és igyekszek vele beszélgetni is és játszani.
Mit csináljunk?
Szakértői válasz
Kedves Apuka!
Először is ne essen kétségbe a kedves feleségével, mert az önök lánya nem az egyedüli, aki így viselkedik ebben a korban, legfentebb más szülő nem vallja be, és nem okolják magukat, hogy ez nevelési probléma, mert a kislányuk semmi mást nem csinál, csak úgy éli meg ezt a kort, ahogyan az a "Nagykönyvben" meg van írva!
A jó hír az, hogy nemsokára kinövi ezt az egocentrikus korszakot, mert olyan 6 - 6 és fél éves korig tart általában.
Az egocentrizmus arra vezethető vissza, hogy a gyermekek nem képesek egyszerre egy helyzet egyetlen szempontjából többre összpontosítani.
Az egocentrizmus abban nyilvánul meg, hogy a gyermekek nem tudják elképzelni, hogyan néznek ki a dolgok egy másik ember nézőpontjából. Az egocentrikus jelleg a gyermekek beszédében is megnyilvánul. Egy másik formája akkor válik nyilvánvalóvá, ha a gyereket arra kérjük, hogy a másik gondolkodásáról gondolkodjon, erre csak 5-6 éves kor körül lesznek képesek.
Tehát nevelgessék továbbra is a kislányukat sok kitartással és fő, hogy következetesek legyenek, akkor meglátják, "beérik az a gyümölcs"!
Ha még bármilyen kérdés felmerül, forduljanak hozzám bizalommal, megpróbálok, amiben csak tudok segíteni!
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 21. 10:55Még nincs értékelés
2009. 01. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornö!
A fiam most töltötte be a 4. evet es meg nem tud rendesen ragozni. Azt is hozzateszem, hogy Ausztriaba elünk es magyar beszeddel csak itthon talakozik. Mikor mesel valamit, akkor ugy beszel magarol, hogy te, az en szot ram hasznalja.
Ha megkerdezem ki van a kepen , azt mondja te (nem pedig en). Szoval nala a te meg az en szo fel van cserelve ertelmileg. Probalom, mondani neki, mondja rendesen, es akkor kijavitja magat.
Engem az erdekelne, ezt kinövi majd idövel, vagy szakemberhez kell fordulni.
Üdv
Andrea
Szakértői válasz
Kedves Andrea!
A kisfia már benne van abban a korban, amikor a nyelvtani eszközök használata már kialakulóban van, vagyis a dolgok közötti viszonyokat a tárgyi szituációtól függetlenedve, az absztrakt gondolkodás szintjén ragadja meg. Ilyenkor fellép a túlszabályosítás jelensége, mikor a nem szabályosan ragozandó szavakat a gyerek úgy kezeli, mintha szabályosan ragozandó szavak volnának.
A másik befolyásoló tényező, amiért összekeveri a ragozást, az lehet, hogy a saját anyanyelvével ritkábban találkozik, ezért nem tudnak benne rögzülni a helyes formák! Gondolom, német óvodában van a kisfia!
Tehát nem gondolom, hogy egyelőre túl nagy lenne a probléma, de beszéljenek vele minél többet magyarul is, ha azt szeretnék, hogy helyesen használja a ragozásokat! Egyelőre szerintem nem kell további segítséget kérniük, de írjon nekem még a közeljövőben, hogy hogyan alakul a kisfia beszédfejődése, ami a nyelvtani szabályok helyes használatát illeti!
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 21. 09:34Még nincs értékelés
2009. 01. 20.⧉
Olvasói kérdés
Kedves drnő!
3 éves nagylányommal kapcsolatban tanácstalanodtam el az utóbi időben nagyon és ma oda jutottam, hogy segítséget kell kérnem. Egy nagyon értelmes, nagyon érzékeny lányról van szó, aki gyerekkora óta az éjszakákat nem aludta végig, felsírt minden éjjel éjfél körül, telihold idején utána óránként. Vígasztalhatatlan, magán kívüli sírás jellemezte. 1 éve megszületett a testvére, akivel egy szobába költözünk, majd őt is magunkhoz vettük, azóta az éjjeli sírás megszűnt, szerencsére (Bár kiskorában is együtt aludtunk). Maradt a délutáni "rémálom". Minden gond nélkül kellemes hangulatban érkezik el a délutáni alvás ideje, el is alszik szépen, de 7 napból 6 nap biztosan úgy ébred kb 50-700 perc alvásából, mint akit vernek, bántanak. Riadtan zokog fel, ront ki a szobából és nem viseli el a vígasztalást, szinte támad: rugdos, hadakozik, közben a nevem kiabálja, de bármilyen közeledésemet elutasítja és még hangosabban zokog, miközben magánál van sztem.. Tegnap már együtt sírtam vele én is és ma sem történt másként... Hosszú hónapok óta van így, lezajlása 20-25 perc, nincs receptem, mitől múlik el. Már ott tartok, hogy nem fogom elaltatni, mert anynira megvisel ez az ébredése..
Más. Soha nem néztünk tévét, de kb 2 hónapja találkozott egy mesével (Noddy) és megszerette. Pár hete azt vettem észre, h a mese alatt piszkája a körmeit, majd a beszakadt körmöket rágja is. Bántja őt, restelli, ha észrevesezm, de nem tudja abbahagyni, csúnyák a körmei. Ismerem a mesét, nem találok benne semmi olyat, amitől szorongania kéne, de az tény, hogy azóta csinálja ezt, h így el tudott emrülni a tvben. Azóta igyekszem tudatosan inkább meseolvasásra szánni még pluszban az időt a t vhelyett, de ha érdekli, amit olvasok, azalatt is piszkálja a körmeit.. Lehet vmi pszichés oka ezeknek a jelenségeknek? Kell őt vigyem orvoshoz? Hogy segíthetek vajon abban, h ne így kelljen? Ne rágja akörmét egy ilyen pici lány? köszönöm!
ui: A küldött képen is épp piszkálja a kezecskéjét:o((, most vettem észre.
Szakértői válasz
Kedves Anyuka!
Először is gratulálok a kislányához, nagyon csinos kiscsaj, mint egy kis tündér... hasonlít a lányomra, ő is szőke hajú és barna szemű, csak pont egy évvel kisebb! :)
A huzamosabb ideje meglévő sírásnak viszont valami oka van, ugyan így a körömrágásnak is!
Sajnos ebből a rövid beszámolóból nem tudok rájönni magára a tünetet kiváltó okra, de ha megengedhetik maguknak, szívesen találkoznék önnel és a kislányával, mert egy személyes találkozás során több mindenre fényt tudnék deríteni! Igazából a kiváltó okot kell megkeresnünk, azt kezelni és akkor megszűnnek a tünetek!
Elérhetőségem: 06-30-3550177
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 20. 08:20Még nincs értékelés
2009. 01. 18.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!
Kisfiam 20 hónapos.November 17-én kezdtük a bölcsit,kényszerből,mivel munkahelyem finoman utalt rá,ha dolgozni akarok akkor ne várjam meg a két évet.A problémám abból fakad,hogy kisfiam még mindig szopik.(Nem nekem gond)A bölcsiben elalszik egyedül,de ha elfárad leül és "anya-anya"kiabálással hív.A gondozónőjét ez nagyon zavarja szerinte kisfiam azért is sír reggelente ,mert én szoptatom.Elmondásuk szerint napközben jól el van,szépen eszik nem hiányol.Szerintem a kicsinek elég nagy váltás volt a bölcsi is és nem szeretném még az elválasztással is terhelni.Ön mit javasol mit tegyek?Anyukám szerint mondjam azt,hogy már nem szopik és kész.
Válaszát köszönöm.
Szakértői válasz
Tisztelt Anyuka!
Én személy szerint nem tanácsolnám, hogy még a szopizástól is elválassza a pici babáját, mert így is nagy lelki teher neki, hogy önnek dolgoznia kell, és nem lehetnek együtt, bármennyire is nem fejezi ezt ki... még!
Munka után azért próbáljon minél többet együtt lenni vele intenzíven, hogy valamelyest kárpótolja a napközbeni hiányt!
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 18. 17:40Még nincs értékelés
2009. 01. 17.⧉
Olvasói kérdés
Lányom 18 éves és iskolás évei alatt is és a mai napig is magatartási- és beilleszkedési problémái vannak.Itthonról nem szeret kimozdulni, kerüli az emberekkel történő személyes találkozást és a beszélgetést.Kisebb korában voltunk gyermekpszichológusnál, aki mindent rendben talált a foglalkozások során.Ilyen esetben mit lehet tenni?
Szakértői válasz
Tisztelt Anyuka!
Amennyiben úgy látja ön is, hogy a kislányának beilleszkedési és magatartási problémái vannak, és ezek olyan méretet öltenek, hogy képtelen a beilleszkedésre, kommunikációra, ezek komoly problémát jelenthetnek a későbbiekben! Mivel ez az egyik szakterületem és már több ilyen felnőtt ifjúval is foglalkoztam sikeresen, tudom, hogy ez a probléma megoldható, lehet változtatni ezen a helyzeten! Amennyiben ön is úgy gondolja, beszéljünk meg egy személyes találkozót önnel és a kislányával, meglátom, mit tehetünk az ügy orvoslása érdekében!
Elérhetőségem: 06/30-3550177
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 17. 13:51Még nincs értékelés
2009. 01. 17.⧉
Olvasói kérdés
jo napot kivánok!a problémám,hogy kislányom 3 éves lesz:nagyon szotfogadatlan,hisztis!ezt még elméletileg be tudhatnám a dackorszaknak azt mondta a védőnő!én ezt kicsit másképp látom,mert nincs olyan dolog amivel le lehetne foglalni,semmi nem érdekli 2 percnél tovább,pedig probálok sokat foglalkozni vele,játszani,tanitgatni,de semmi!sajnos sokmindenen keresztülmentünk,szivbetegen született,4 operácion tul vagyunk már!az idegeimet megviselte,sajnos a türelmem joval kevesebb már mint eddig!sokszor látom kislányom viselkedését furcsának,ezt ugy értem,ha probálok vele következetes lenni,vagy leszidom ha valami tényleg durvát csinál,lepereg rola,ewlkezd kinjában nevetni!az utcán nem hajlando megfogni a kezem az uttesten,a lépcsőn nem akar feljönni,egyáltalán nem érdekli mit mondok neki!probáltuk már hogy ha rosszat csinál/pl konektornál játszik,dobálja a telefont,sajnos általában azt akarja amit nem kéne,és akaratoskodik/megbeszélni vele hogy miért nem szabad,ez nem használ!már nem tudok mit kitalálni!egész nap a nyomába kell járni,figyelni,mert mindent szétszed,eltör!sokszor csak azért is!tanácstalan vagyok és sokszor elkeseredek!közösségbe a betegsége miatt még nem járt,áprilisba kezd!ebbe a korban érdemes elvinnem gyerekpszichologushoz?a gyerekorvos azt mondta várjuk meg milyen lesz az oviba!attol is félek hogy a sok altatás,alacsony oxigén esetleg okozott valamit nála!magatartászavart stb!ezt hogy lehet kivizsgálni,észrevenni??ön szerint a viselkedése alapján amit leirtam ez még belefér a korabeliek viselkedésébe?köszönöm előre is válaszát!Szilvia
Szakértői válasz
Kedves Anyuka!
A leírtak alapján mindenképpen javasolnék egy személyes találkozót. Amennyiben megteheti, kérem, keressen meg, mert ez a probléma annál összetettebb, hogy levélen keresztül segíteni tudjak!
06/30-3550177
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 17. 13:44Még nincs értékelés
2009. 01. 17.⧉
Olvasói kérdés
KEDVES ANDREA!
ISMÉT SZERETNÉM TANÁCSÁT KÉRNI.5 HÓNAPOS KISLÁNYOM ESTE 2O ORA KÖRÜL ELALSZIK.BETESSZÜK AZ ÁGYÁBA ÉS ELALSZIK.VISZONT A KISASSZONY RENDSZERINT 22 ÓRA TÁJÉKÁN MEGÉBRED,FELÉBRED.KEZDETBEN ELVAN,DE AZTÁN MIKOR MÁR EGY ÓRA HOSSZAT FENT VAN,ELKEZD NYÜZSÖGNI.MOROG,PRÜSZKÖL,FEL-FEL SIR.ADDIGRA MÁR NAGYON FÁRADT ÉS SAJNOS CSAK KARBAN ALSZIK EL.SZERETNÉM TUDNI MILYEN MODSZERREL LEHETNE VISSZASZOKTATNI HOGY NE EBRENDJNE FEL ÉS HOGY NE KELLJEN KARBAN ALTATNI.AZÉRT AZ ÉJSZAKÁINK NYUGODTAN TELNEK MERT KORA REGGELIG ALSZIK!
HA IDEJE ENGEDI KÉREM SEGITSEN VÁLASZÁVAL.
KÖSZÖNETTEL:
NOÉMI
Szakértői válasz
Tisztelt Anyuka!
5 hónapos gyereknél egyáltalán nem szokatlan, hogy felsír éjszaka. Az én kislányom 1 éves koráig 4-5x kelt föl egy éjszaka alatt, aztán ahogy betöltötte az 1 évet szépen lassan elkezdte átaludni az éjszakákat, és most már nagyon sokat alszik, ma 2 éves! :)
Tehát, csak azt tudom tanácsolni, hogy legyen sok türelme és át kell élni ezt az időszakot, aztán jobb lesz, persze önnek nagyon fárasztó, tudom!
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 17. 13:39Még nincs értékelés
2009. 01. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kisebbik lányom most lesz 3 éves, és a székletürítéssel vannak problémáink. Teljesen normális, 2 gyerekes család vagyunk, mind a két lányt természetes úton szültem, sokáig szoptattam. Nagyobbik lányom szép simán lett szobatiszta, de a kicsinél gondok vannak. Már tavaly nyáron pisilésileg szobatiszta lett, de nem akart vagy tudott a bilibe/WC-be kakilni. Jó, gondoltam hagyok még neki időt, de egyre rosszabb lett a helyzet, ugyanis visszatartja. Most már ott tartunk, hogy a gyerekorvos felírt neki paraffinolajat, hogy ne tudja visszatartani, és kicsússzon a széklet. Ez sajnos még mindig nem működik. Szorong és azt mondja, hogy fél a kakitól. Mi mindig is nyitottak voltunk nem titkoltuk előtte mi történik a WC-ben, a nővérével be is szokott járni a WC-be. Szerintem nem ez a gond. Elmagyaráztam neki azt is, hogy az étel hogyan megy végig rajtunk. Tudom, hogy fel kéne oldani benne a szorongást, csak nem tudom milyen módon. Ebben kérném a segítségét.
Köszönettel:
Annamária
Szakértői válasz
Kedves Anyuka!
Nagyon jól látja, hogy a kislányának szorongási és nem csak szorulási problémái vannak, ami természetesen megoldható/feloldható, de ebben nem tudok levélen keresztül segíteni, mert ennél azért összetettebb a helyzet, így megadom az elérhetőségemet, és ha tehetik, keressenek fel!
06/30-3550177
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 17. 13:34Még nincs értékelés
2009. 01. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea,
Kislányom decemberben elmúlt 3 éves. Június óta szobatiszta (volt). Novemberben visszamentem dolgozni, és a nyagyszülők vigyáztak rá, egészen mostanáig, mert a jövő héten már óvodába megy. Kb egy héttel azelőtt, hogy elkeztem volta dolgozni, újra bepisilt. Azóta is úgy vagyunk, hogy szinte az összes "eset" a bugyiba megy. Egyszer sem szól előre. Ha valamelyikünk elvinné a WCre, akkor pedig ellenáll, utána pár percel pedig bepisil. A nagydologban nincs problémánk.
Ön szerint milyen módszer lenne a célravezető? Megpróbáltam nem nagy dolgot csinálni belőle, csak átöltöztetni. Azt is próbáltam, hogy megszidom. Legutoljára "prémiumot" tűztem ki neki, csoki formájában, amit este kapna meg, ha nincs bepisilés aznap, de eddig még nem volt olyan nap.
Tudna nekünk tanácsot adni?
Köszönettel,
Szakértői válasz
Tisztelt Anyuka!
A gyerek azzal, hogy újra bepisil az ellenállását fejezi ki az új szituációval kapcsolatban, ami nem is fog megoldódni sajnos csupán prémium csokival!
Megadom az elérhetőségemet, és ha tehetik, keressenek meg, mert nehezen éli meg, és nem tudja feldolgozni az elszakadást, ez ellen tiltakozik ilyen formában! Pár alkalommal, ha találkozunk és foglalkozok a kislányukkal, megoldódhat a probléma!
06/30-3550177
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 17. 13:29Még nincs értékelés
2009. 01. 17.⧉
Olvasói kérdés
Már 1990 ota nem tudok eleget aludni.Mit Tegyek?Köszönönöm.Olgi
Szakértői válasz
Tisztelt Hölgyem!
Ez nagyon kevés információ ahhoz, hogy bármi konkrétumot tudjak önnek írni. Ha gondolja, megadom az elérhetőségemet, egy személyes találkozó keretén belül megbeszélhetjük a részleteket és a kezelést!
06/30-3550177
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 17. 13:22Még nincs értékelés
2009. 01. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kislányom szeptemberben volt 3 éves, és nekem is az éjszakai elválással vannak problémáim. Első és egyedüli gyermek, én pedig nagyon aggódó anyuka vagyok, így szinte soha nincs egyedül a kislányunk, folyamatosan igényli, hogy valaki a közelében legyen. Bölcsis is volt, jelenleg ovis, semmi probléma nincs a szocializációjával. Ha otthon vagyunk, akkor viszont csak velem hajlandó elaludni - délután és este is. Éjszaka, ha rosszat álmodik, vagy felébred, mindig engem hív, és ez elég sűrűn előfordul, ritkán alussza át az éjszakát, ami nekem munka mellett elég nehéz. Én is kérdeztem fél-e valamitől, vagy miért nem megy az elalvás egyedül, mindig az a válasz, hogy csak velem akar. Már több típusú játékot vettem neki anyapótléknak, meg is ígérte, hogy velük majd egyedül elalszik, de ténylegesen soha nem tudta betartani az ígéretét. Éjszakai fény mellett alszik, nincs sötétség, a mi szobánk mellette van. Kistestvérre hivatkozik, de mostanában nem valószínű, hogy egy baba érkezzen hozzánk. Azt szeretném megkérdezni, hogy ha ez az állapot nem is kóros, ezt tudom, mégis milyen lépésekben kell nekiállni megszüntetni ezt a helyzetet, és az elválást segíteni. Köszönettel: kimi
Szakértői válasz
Tisztelt Anyuka!
A kislánya biztonságérzete a legfontosabb és a leírtak alapján úgy tűnik, hogy neki még nagyon is szüksége van az anyához az elalvásnál, vagy éjszaka, ami egyáltalán nem baj, sőt! Vannak olyan tanulmányok már, amelyek azt igazolják, hogy azok a gyerekek, akik együtt alszanak el a szülőkkel (anyuval vagy apuval), azok később sokkal kiegyensúlyozottabb serdülők, majd felnőttek lesznek! Tehát ne aggódjon, mert bár ez önnek így valószínű, fárasztóbb, a gyereknek nagyon jó lesz a későbbiekben, és ne próbálja őt erről leszoktatni, majd ha a gyerek érett rá, önmagától leválik ilyen szinten is!
Semmi baj nincs az együtt alvással, sőt, a gyerek fejlődése szempontjából a lehető legegészségesebb! Igazából disszertációt is tudnék önnek erről írni, mert a kedvenc témám és egészen az ősemberig visszanyúlik a magyarázat kezdete, így túl hosszú lenne leírni!
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 17. 13:16Még nincs értékelés
2009. 01. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Gyermekem 9 éves, 3. osztályos. Nagyon szeret iskolába járni, értelmes, okos fiú. A gond az, hogy figyelme nagyon hullámzó, ezáltal osztályzatban mért teljesítménye is. Vannak napok, amikor kitűnően tejesít, de néha ép az ellekezőjét. Ez inkább az írásos feladatoknál nyílvánul meg. A gyengébb napokon helyesírása borzasztó, betűket téveszt. Az olvasással és a számolással nincs probléma, mindent nagyon könnyen és gyorsan megjegyez, megtanul. A magatartásával sincs különösebb probléma, nagyon szeret fecsegni (néha a tanórákon is). Nagyon energikus (nem hyperaktív). Szeret lovagolni és azt fegyelmezetten is csinálja.
Mi lehet ennek a hullámzó teljesítménynek az oka?
Várom válaszát, tisztelettel: Rita
Szakértői válasz
Tisztelt Anyuka!
A leírtak alapján úgy tűnik, hogy a kisfiának egy kis figyelem fejlesztésre lenne szüksége és azzal, ha ő is akarja, gyorsan megoldódnának a tanulási nehézségek!
Ez pár alkalmas találkozást jelentene, amit ha megtehetnek, kérem, ne hagyjanak ki, mert a későbbiekben is ennek csak hasznát tudná venni a tanulásban, továbbtanulásban!
Elérhetőségem:06/30-3550177
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 17. 13:06Még nincs értékelés
2009. 01. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Az én fiacskám elmúlt 10 éves,most 4-es és időnként akadnak gondok a tanulással.Okos, a korához képest jóval előrébb jár gondolkodásban.Mégis előfordul,hogy hiába írjuk a leckefüzetet ő nem írja be az adott napra a házit ha igen akkor meg utólag kiderül,hogy nem is jót írt fel.Sok a beírás hogy nincs házi,nincs felszerelés stb.Pedig mi apával együtt mindent megteszünk,hogy segítsük.Előre beírjuk a leckefüzetbe a másnapi órákat,hogy neki csak oda kelljen írni a kapott házit,bepakoljuk együtt a táskát és leellenőrzünk mindent.Itthon nyugodt körülmények vannak nincs vita,veszekedés.Amit lehet megkap,persze korlátok azért vannak és a lecke hiány vagy fekete pontok után mindig van egy kis bünti ami abban merül ki hogy 1-2 hétig nincs számítógép vagy tv.De sohasem kiabálunk vele és testi fenyítés sincs.Mi a párommal ebben nőttünk fel és megfogadtuk,hogy a mi gyermekünk ezt soha sem tapasztalhatja meg.Nem olyan régen volt egy eset,hogy a fiacskám eljátszotta,hogy mennyire fáj a hasa.Persze másnap orvoshoz vittem de ott nem találtak semmit.2-3 nap diéta és addig nem mehetett suliba.Egyből nem volt semmi baja.A 3 nap így telt el azután mire megint menni kellett estére újra elővette a hasfájós trükköt.Ezúttal nem dőltünk be és igen is elvittük.Bár annak árán,hogy hol én hol apa itthon maradt elkísérni őt mert bár megígérte hogy elindul mégis fél óra múlva már hívott apa,hogy a gyerek otthon van mert fáj a hasa ezért pár nap kísérgetni kellett,úgy nem volt semmi baja.Kifaggattuk,hogy talán az úton bántja valaki,esetleg látott valamit ami miatt nem mer egyedül menni? Vagy a suliban bántják? De mindenre nemmel felelt és nem tudott magyarázatot adni.Egyszer annyit mondott egy nagyobb füllentés után - ami egy két hétig dugdosott ellenőrző pár beírással és még nem osztották ki című műsorról szólt-hogy azért csinálja hogy nem azonnal mondja meg ha baj van a suliban a leckével vagy esetleg beírtak valamit mert fél a büntetéstől,hogy eltiltjuk a géptől vagy tv-től,esetleg nem jöhet át hozzá más gyerek játszani.És ez olyan rosszul esett nekünk hogy hazudik a gyerek,pedig soha senki nem bántja.Összesen annyi a bünti amit már előzőleg is leírtam.
Úgy éreztem valamit rosszul csinálunk.Pedig annyi mindent kitaláltunk a tanárnénivel is,hogy felírja a leckét a gyerek és ő ellenőrzi és mindennap aláírja,hogy tuti jót írt fel.Ami nem volt kész pótoltuk és utólag bemutatta,felmondat stb.2 naponta találkoztunk a terem előtt,hogy lássa hogy én beszélgetek a tanárnénivel és mindenről tudok.ez egy darabig működött is de a végtelenségig nem mehet így.Most egyébként "csend" van.Rendesen jár egyedül igaz még mindig van fekete pont és már egyes is,de kapott igazgatói dicséretet és sok kis ötöst.Nem verekedős,nem magányos vannak kis barátai is.Nem értem mi lehet a baj.Jövőre másik iskolába szeretném átíratni,mert sajnos ez a suli nem sokat nyújt és egyre rosszabb a szülői közösség is.A jelenlegi iskolában van pszichológus,csak eddig nem sikerült hozzá bejutni.Ha gond van azt gondolom vinnem kéne hozzá de ilyenkor mikor minden jó nem érzem szükségét ugyanakkor bánt a dolog hogy nem cselekszem.Nem tudom mit kéne tenni.Kérem kedves Andrea adjon valami tanácsot ,útmutatót,hogy ez a kisember ne sérüljön lelkileg és segíthessünk neki.
Előre is köszönöm a válaszát.
Üdv Ida
Szakértői válasz
Kedves Anyuka!
A leírtak alapján nem gondolom, hogy súlyos lenne a helyzet, valószínű, csupán a korához kapcsolódó viselkedés mintát követi, ami persze nem túl jó, de ha visszaemlékszem a gyerekkoromra, nekem is volt egy ilyen időszak, és lehet, önnek is! :) "Kétoldali iskolaundornak" nevezte az én apukám, amikor párszor ezt a hasfájós történetet eljátszottam! :)
Szóval, komolyra fordítva a szót, azt kellene megnéznünk, hogy esetleg van a suliban olyan, ami nagyon bántja, vagy talán őt bántották igazságtalanul? A gyerekeknek nagyon nagy az igazságérzetük, és ha látják, hogy a felnőttek becsapják, akkor egy idő után ők is kitalálnak módszereket (pl. hasfájás), csak, hogy mellőzni tudják a kötelezőt!
Ha ön már rákérdezett erre, akkor kérem, többször is tegye még meg, mindig kicsit máshonnan közelítve meg a problémát, és kicsit burkoltan a kérdéseket! Így, ha érte a kisfiát valami bántalom, akkor hamar ki fog ez bukni!
Írjon még a fejleményekről, és ha nem javul a helyzet, meglátom, mit tehetünk!
Üdvözlettel:
Balogh Andrea2009. 01. 17. 12:51Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.