Kedves Andrea!
8 éve a válás után más városba költöztem még három gyermekemmel.Addig semminemő probléma nem volt kisebbik lányommal.Viszont a másik óvodában külön vonult nem játszott a többiekkel.Később az iskolában észrevették osztálytársai ezt az elkülönülést és hogy nem szól senkihez és rászálltak többen.Olyan nemű félelem alakult ki a kislányban hogy mára már lerontotta az iskolai eredményeit ami addig példás volt,nem akart rendszeresen iskolába menni.Én amit tehettem megvédtem sőt elbeszélgettem ezekkel a gyerekekkel de persze nem túl jó eredménnyel mivel élvezték ha beszólhattak,kigúnyolhatták szegényt.Hordtam is pszihiáterhez és pszichológushoz is akiknek viszont nem akart kinyílni.Többször öngyilkossággal fenyeget minket,hogy úgysem lesz velem gond mert.....ezt és ezt teszem.Az iskolába szelídnek és védtelennek tűnik de itthon annál agresszív a kutyával is és az öccsével szemben is.Nekimegy és csúnya drasztikus szavakkal bántja meg az egész családot olykor.Szeretnénk neki segíteni de nem hagyja.Olyan szinten lefogyott,hogy már az anorexia határát súrolja.Most van pályaválasztás előtt és most nem érdekli semmi.Dühkitöréseiben sokszor beveri a fejét a saját térdébe vagy megharapja magát teljesen elvesztve az önkontrollt.Sajnos volt már a családban öngyilkos úgyhogy elég ijesztő ilyeneket látni rajta.Mindent elhisz a gyerekeknek akik persze bántani akarják és mi hiába mondjuk-nem így van nekünk nem hisz.Egy szép , karcsú lány mégis mindig csúnyának és kövérnek érez magát pont ezekért.De ami most a legjobban aggaszt,hogy határozottan állítja,hogy a kiskorára egyáltalán nem emlékszik ami 8 évvel ezelőtt volt.Semmire sem a lakásra sem a régi barátaira.Váron válaszát és köszönöm előre is.Üdvözlettel:Ike00
Kedves Anyuka!
Amennyiben tehetik, kérem, sürgősen keressen meg, fontos lenne egy személyes találkozás, mert az Ön által leírtak alapján, a kislánya tünetei egyre súlyosbodnak. Elérhetőségem: 06/30-3550-177
Üdvözlettel: