Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2011. 01. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Melinda!

Kisfiam 3 és fél éves, szeptemberben kezdte az óvodát. Kb 2 hónapja szinte rendszeresen bepisil az oviban is, itthon is, éjjel is. Néha nem is egyszer. Vannak napok, mikor egyáltalán nem. Játék közben, mese nézés közben is előfordul. Azt mondja, hogy nem kell pisilni, holott a wc felett állunk és közben pisil. Van egy 6 hónapos testvére, ez is biztos közrejátszik. Nincs felfázva, mert ezt megvizsgáltattuk, negatív lett. Nem tudom mit kezdjünk vele. Szeretetben neveljük, sokat foglalkozunk vele.
Kérem adjon tanácsot, mit csináljunk. Köszönöm
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Amennyiben a gyereke már volt teljesen szobatiszta és ez az új állapot már 2 hónapja aktuális, úgy szekunder enurézisről beszélünk az ő esetében, aminek nem csupán a testvérféltékenység és az anyától való elszakadás lehet az oka, hanem sok más lelki eredetű probléma is.
Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, mert ez az állapot a kisfiának sem jó. Elérhetőségem:30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2011. 01. 28. 07:07Még nincs értékelés
2011. 01. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Nagyon aggódom a kislányom miatt, most 22 hónapos, és bölcsődébe kellett adnom. Mindig is félős baba volt, az idegeneket nem szerette, és azt is nehezen viselte, ha rokonoknál voltunk. Ez egy idő után változott, másfél éves korára már egész barátkozó lett. Nem beszél, viszont szinte mindent ért, amit mondok neki,nagyon anyás. Nem volt probléma az étkezésével, és az alvással sem, otthon ebéd után mindig megaludta a 2-3 óráját.
Most tölti a 4. hetét a bölcsiben, 2 hetes anyás beszoktatással kezdtük. Az első két nap még tetszett neki, de azóta katasztrófa az egész. 8 órában dolgozom, és ő reggeltől délutánig nem eszik semmit, csak ha már hazamentünk. Inni is csak 1 pohár teát iszik bent. Az utóbbi egy hétben otthon is alig akar már enni. Sápadt lett, fogyott is, fáradékonyabb. Aludni is csak 15-20 percet alszik ott, és felkelés után van hogy ott marad az ágyban, és várja, hogy menjek érte, akár 2-3 órát is. ha hazaérünk pedig csak sírdogál, és fekszik, mert fáradt.
Éjszaka is sokszor felsír, és csak mellettem alszik, pedig eddig a saját ágyán aludt is elaludt.
Persze felkeléstől fogva sír, remeg, és úgy hagyom ott a bölcsiben is.
Mindig kérdezem a gondozónőtől, hogy fog-e ez változni, de azt a választ kapom, hogy tartsak ki, mert ő nehezebb eset, és tovább fog tartani, de egy idő után elfogadja. Rokonaim is mind azt tanácsolják, hogy ne adjam fel.
Félek,hogy kislányom egészsége és lelki fejlődése is veszélybe kerül/kerülhet.
Kérem adjon tanácsot, mert inkább próbálok más megoldást találni, csak baj ne legyen belőle.
Válaszát előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az hogy 4 hete a gyereke nem eszik, nem iszik, nem alszik rendesen, és sokat sír, eléggé összetett tünetként mutatja azt, h ez az érzelmi, fizikai elszakadás még igen korai neki. És ez ebben a formában igen veszélyes formákat ölthet a továbbiakban, nem beszélve arról h a gyerek biztonságérzete már csorbult és ennek helyreállítása igen komoly és nehéz feladat lesz. Keressen meg és átbeszéljük a lehetséges megoldásokat. Elérhetőségem:30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2011. 01. 28. 07:03Még nincs értékelés
2011. 01. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Két gyermek anyukája vagyok, kisfiam 5 és fél éves, kislányom 3 éves múlt. Kisfiam szereti és félti testvérét, de nagyon féltékeny rá, ezt pedig úgy \"mutatja\" ki, hogy sokszor indokolatlanul meglöki, odacsap neki csak úgy, ha játékról van szó, akkor egyszerűen kiszedi a kezéből és még oda is csap neki, rámondja, hogy hülye, buta. Természetesen nem hagyjuk ezeket neki, de sokszor, ha a jelenlétünkön kívül történik mindez, akkor már késő. Ekkor le szoktam fekteteni az ágyára 5 percre gondolkodni, után pedig bocsánatkérés + puszi a testvérének, de ha naponta 5x büntetésbe kerül emiatt, akkor is ugyanúgy csinálja a fent leírt agresszív dolgokat. Már rengetegszer leültem vele megbeszélni, hogy a testvérünket nem bántjuk, és gyáva dolog a kisebbet bántani és mindig megoldást kell keresni, ha elveszi a játékát, igyekszem kooperatív viselkedésre ösztönözni, de nem sok hatása. A baráti házaspárok szinte ugyanerről számolnak be, nem tudom, hogy ez akkor normális-e testvéreknél. Sok időt töltök csak vele és természetesen nem mindig a tesvérének adunk igazat a férjemmel, ha ő csinál valamit, akkor a kisfiam mellé állunk. A kisfiam egyébként nagyon értelmes, oviban ovónénik szerint szót fogad, de otthon eléggé nagyhangú és nem mindig fogad szót. A kérdésem az lenne, hogy milyen technikával fékezhetném vagy csökkenthetném a fizikai bántást a testvérével szemben, mert a gondolkodós bünti nem használ és mikorra várható, hogy csökken a féltékenysége.

Előre is köszönöm a válaszát.

Üdvözlettel,
K.Adrienn
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az agresszív viselkedés hátterében nem feltétlenül a testvérféltékenység állhat, lehet bármilyen más jellegű elfojtott érzelem, tapasztalat, aminek kiderítése és kezelése terápiás keretek között igen hatékonyan és gyorsan működik. A testvérféltékenység 3 év elteltével nem hoz már ilyen agresszív tüneteket.
Ha gondolja keressen meg és szívesen segítek, mert ez az állapot a kisfiának sem jó, higgye el. Elérhetőségem:30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2011. 01. 28. 06:57Még nincs értékelés
2011. 01. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiam, 15 hónapos. Igen aktív, érdeklődő, nagyon okos, mindent könnyen megtanul, elég egyszer megmutatni neki valamit és leutánozza, nagyon sok szót ismer, kommunikatív. Járni önállóan még nem tud, csak kapaszkodva, illetve, ha fogjuk a kezét és még anyatejes.

Az utóbbi két hétben agresszív lett. Ez abban nyilvánul meg, hogy ha valamit nem csinálok meg, amit akar, megüt, kiabál, ma például még a pólómat is ráncigálta. Ilyenkor azt alkalmazom, hogy megfogom a kezét és mondom, hogy nem szabad, de semmi szigor nincs a hangomban, csak komolyság. Ilyenkor elsírja magát, én nézem és kis idő után felmászik az ölembe vigasztalásért. Azt is szoktam csinálni 1-1 ilyen agresszív megnyilvánulása után, hogy nem foglalkozok vele, hanem elkezdek játszani egy játékával úgy, hogy ne lássa. Ilyenkor persze abbahagyja a hisztit és jön megnézni, mit csinálok.
Testvére nincs, féltékenység nem lehet, én nem vagyok vele ideges, sőt, mindig szépen beszélek vele, mindent kérek és megköszönök. Apuka szintén, bár ő hétköznap alig látja. Mi a párommal szintén nem veszekszünk, tehát tőlünk ezt nem látja.
Egész nap vele vagyok, nem nagyon van egyedül, de nyilván mosogatok, rendet rakok, főzök, hajat mosok...stb. Ilyenkor jön utánam, mindenhol ott van, nem igazán játszik el egyedül, ritka, ha igen. Ez engem nem zavar, örülök, ha ragaszkodik hozzám.

Nem tudom, mi lehet, de már csak arra tudok gondolni, hogy elrontottam valamit.... esetleg ez ezzel a korral együtt járó jelenség?
Mit tehetek, hogy ne durvuljon el még jobban az egész?
Válaszát előre is köszönöm, üdvözlettel: Anita
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ha gondolja jöjjön el egy egy órás nevelési tanácsadásra és akkor részletesen el tudom önnek mondani azokat a nevelési technikákat amivel ezen állapot kiküszöbölhető. Elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 01. 28. 06:51Még nincs értékelés
2011. 01. 28.⧉
Olvasói kérdés
szia!
kisfiam 8 éves és sajnos nagyon hiperaktiv szeretném kérdezni h gyogyszer nélkül lehet e kezelni ezt a helyzetet
tanárok a nyugtatoval szekálnak ,de én semmi gyogyszeres kezelést nemakarok adni neki
mi tév ő legyek?
válaszodat előre is köszönöm
Szakértői válasz
Kedves szülő!

A hiperaktivitás kezelése nagyon hatékonyon működik pszichoterápiás kezeléssel, ha gondolja keressen meg és szívesen segítek, elérhetőségem:30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2011. 01. 28. 06:48Még nincs értékelés
2011. 01. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Nekem két kisfiam van 7 éves a nagyobbik másfél éves a kisebbik. A gondom a nagyobbik fiammal kapcsolatos, és már nem bírom tovább a tétlenséget. Mint minden gyerek eleven, hajlamos a szaladgálásra, és mindenre ami ennyi idős gyerekekre jellemző. Az első óvodai évünk rémálom volt, de szerencsére a vezető óvónő hajlott a megoldásokra, és mivel a fiam nyári születésű, év vesztes, a következő 3 évet konfliktusok nélkül vészeltük át. Közben a gyerek szemüveges lett, szemtapasszal, amit az óvónők remekül kezeltek elbeszélgettek a gyerekekkel, ezért nem is csúfolták miatta. Falun lakunk ez azt jelenti, hogy 1 osztály indul ugyanazokkal a gyerekekkel akikkel óvodába jártak. A probléma szeptember kezdődött. Van köztük 4 agresszív gyerek akikkel az oviban is sok probléma volt, most elszabadultak. A tanárnő nem tud fegyelmet tartani, és mindenre azt mondja nem tud mit tenni.
A gyereket csúfolják, rugdossák, és ő nem mer visszaütni, mert ott a szemüveg. Tudja, hogy vigyáznia kell rá, és mivel ebben a tanévben már így is kettőt csináltattunk, még inkább próbálja kerülni az ilyen helyzeteket. De nincs mit tenni, már odáig fajult a dolog, hogy a gyerek azért kapott magatartásból fekete pontot, mert olvasott egy papírt amit a másik kitépett a kezéből, és a tanárnő nem tudta eldönteni, hogy ki kezdte, holott ott volt mögöttük (a tanító néni elmondása szerint). A fiam hiába mondta, hogy ő csak olvasott, még hazugnak is nevezte a gyereket. Ma reggel próbáltunk a dolog végére járni, nem tudtam meg semmit. Végső elkeseredésünkben az igazgatóhoz fordultunk, megoldás nincs, csak azt tanácsolta, hogy ésszel oldja meg a helyzetet ha csúfolja mondja, hogy az vagy te meg hasonlókat. Tudom, hogy nem egy angyal a gyerekem, de mivel van egy kisfiú aki a fülhallgatója miatt van ugyanebbe a helyzetbe, tanácsot kérnék, hogy kihez fordulhatunk ilyen esetben, ha sem az iskolával a szülőkkel nem lehet megoldani ezt a problémát. Mivel ezek a szülök sem szülői értekezletre nem járnak sem a gyerekért az iskolába. Az osztály nagy része ezek miatt a gyerekek miatt szenved. Ráadásul az anyaggal is le vannak maradva. Ezeket a gyerekeket az én gyerekkoromban kisegítő osztályokba küldték. Most nem tesznek semmit. Féltem a gyerekemet, mert sok törés volt már az életében. Az édesapám halála a költözés az óvoda konfliktus, és most az iskola. Nem szeretném ha ez tovább folytatódna. Kérem adjon tanácsot, hogy mit tehetnénk.
Tanácsait előre is köszönöm Szilvia
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ha egy pedagógus nem tud megoldani egy ilyen konfliktus helyzetet az osztályban már az elején, akkor az őt minősíti, és sajnos ezt a gyerekek a továbbiakban is ki fogják használni és nem lesz jobb a helyzet. Abban látom az önök esetében a segítségnyújtás lehetőségét, h keressenek meg és felkészítem a gyereket arra,h hogyan kezelje az őt ért sérelmeket, mivel a környezetet megváltoztatni nem tudjuk. Ha gondolja hívjon fel és szívesen segítek, elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 01. 28. 06:44Még nincs értékelés
2011. 01. 20.⧉
Olvasói kérdés
Kedves doktornő:3 gyerekes anyuka vagyok.A fiam ápriliban lesz 5 éves és csak félig szobatiszta ami azt jelenti,hogy egyszerűen nem akar a wc-re ülni kakilni.Inkább beáll a sarokba és keresztbe tett lábbal áll és erölködik de akkor is csak picike megy a bugyiba.Pedig a húga 3 éves és ő már teljesen szobatiszta.Szépen kérném a segítségét mert azt mondták, hogy orvosilag semmi baja.Hogy tudnék segíteni neki abba hogy minél hamarabb túllegyünk ezen a dolgon mert Szeptembertől kötelező neki az óvoda.Előre is köszönöm.Tisztelettel:Judit
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A szobatisztaságra való nevelésnek vannak buktatói, de minden eset kezelhető. Mivel minden eset más és más, ezért nincs konkrét recept a probléma megoldására amit önnek leírhatnék, ahhoz szükséges egy személyes konzultáció. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, mert meggyőződésem h ez az állapot a kisfiának is nagyon kellemetlen. Elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2011. 01. 20. 14:17Még nincs értékelés
2011. 01. 20.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Kislányom 6 éves lesz márciusban. Három hete gyakran jár pisilni. Felfázásra gyanakodtunk, ismételet vizelet vizsgálatok azonban minden irányban negatívak lettek. Az éjszakát átalussza (kb20.30 - 6.30), a problémás időszakban egy éjjel sem kellett felkelnie, nyugodtan alszik, nincsenek rossz álmai. A gyermekorvos a lelki állapota felől érdeklődött (korához képest nagyon fejlett a gondolkodása - már nevelési tanácsadóban is voltunk emiatt, ott azt a szakvéleményt kaptuk,/nagyon leegyszerűsítve/ hogy duplája \"agyilag\" korának, viszont érzelmileg valamivel éretlenebb ).Az idei óvodai évben már több alkalommal panaszkodott, hogy neki \"csend a neve\" a foglalkozásokon, unatkozik, nem csinálnak semmit és Óvó néni sokat kiabál. A \"nem csinálunk semmit\" itthon próbálom megoldani, sokat játszunk, kézműveskedünk, kirándulunk stb. A \"kiabálást\" is jeleztem az oviban (vajon jól tettem-e???), az elmúlt hétvégén itthon már eljutottunk odáig, hogy 2,5 - 3 óránként pisilt. Ma mentünk az oviba és ismét 1 óra, 0,5 óra és pisilni kell. Mit tehetnénk? A gyermekorvos azt mondja, hogy hagyjak időt neki, beszélgessünk, legyünk együtt amennyit csak tudunk és ugyanúgy támogassam a kis dolgaiban mint eddig és helyre áll a rend. Ne stresszeljem további orvosi vizsgálatokkal. Elég ez? Önnek mi a véleménye? Hogy segítsem át ezen a helyzeten, vagy milyen szakrendelésre vigyem, urulógus, nephrológus, pszichológus? Talán nekem is lazítanom kellene (egyetlen gyermekünk, születése előtt iker babáinkat koraszülés miatt elveszítettük) és nem kétségbe esni.
Megtisztelő válaszát köszönöm! Hegedűsné H. Mariann
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján elfojtott szorongás állhat a gyakori pisilés hátterében, amelyet jó lenne minél előbb egy szakember segítségével feltérképezni és kezelni, mert ez sem önnek sem a lányának nem egy kellemes állapot. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv..
Balogh Andrea2011. 01. 20. 14:12Még nincs értékelés
2011. 01. 20.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Van 2 kislányom, a nagyobbik 2 és fél éves, a kisebb 8 hónapos, apjukkal nem élünk együtt. A nagyobbik szereti az apját és emlegetni szokta, aki el is szokta vinni rendszeresen. A kérdésem az, hogy az apa általi elvitel mennyire viseli meg a kislányomat, valamint milyen hatással lenne rá, ha apukájánál aludna néha- néha? A kicsi áprilisban lesz 1 éves, Őt még nem viszi az apja, de most megkérdezte, hogy 1 éves kora után elviheti-e, Önnek mi a véleménye?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Fontos a gyermek egészséges fejlődéséhez, hogy mindkét szülővel kapcsolata legyen, ezért nem viseli meg a lányát ha elmegy az apukájával, sőt jó hatással van a fejlődésére. Ha a kisebbik lányával is szeretne az apukája több időt együtt tölteni, akkor ezt nyugodtan támogassa, higgye el h jó hatással lesz a fejlődésére.


Üdv.:
Balogh Andrea2011. 01. 20. 14:08Még nincs értékelés
2011. 01. 20.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea,
kisfiam 3,5 éves, és egyáltalán nem szobatiszta.Még soha életében nem pisilt vagy kakilt wc-be, ill.bilibe.Nyáron megpróbáltam róla levenni a pelenkát, és elvégezte a dolgát a bugyiba,anélkül, hogy zavarta volna.Ha bekakil akkor sem szól, csak a szag alapján vesszük észre mi történt. Soha nem erőltettük, adtunk neki időt bőven, a testvérei is kb 3 éves korukra lettek teljesen szobatiszták, de előtte hónapokig gyakoroltak. De a kisfiamat látszólag egyáltalán nem érdekli, hogy egész nap pelusban van.Néha rá tudom venni, hogy üljünk rá a Wc-re, bilire, de pár perc múlva felpattan, hogy ő csak pelenkába tudja csinálni.Sokat beszéltünk róla, ígértem neki számára kedves dolgokat, látja a nagy tesóit a Wc-n,de nem akarja őket utánozni.Ha leveszem a pelenkáját bepisil, és utána játszik tovább a nedves ruhájában. Nem, szól arról mi történt.Próbálkozzunk többet, viseljem el a baleseteket, és hátha sikerül? Várjam,hogy egyszer csak wc-re üljön magától. De meddig hagyjam még rá?És az ovi is várja.
Segítségét előre is köszönöm,Betti.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Annak h a kisfia 3,5 évesen még nem szobatiszta és nem is igényli ezt, oka van. Ennek a kiderítése és kezelése személyes konzultációt igényel, mivel minden eset más és más. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, h kisfia minél előbb szobatiszta legyen. Elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2011. 01. 20. 14:00Még nincs értékelés
2011. 01. 13.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

A következőben kérném segítségét: férjemmel megromlott a kapcsolatunk, és úgy döntöttünk, külön folytatjuk tovább. viszont a jelenlegi gazdaság helyzet miatt egy lakásban kell maradnunk. Hogyan lehet kislányunknak, aki novemberben volt 5 éves elmondani elmagyarázni, hogy apa és anya már nem úgy szereti egymást? hiszen még mindig \"együtt\" élünk, mégis külön, de úgy gondolom, nem lehet becsapni és nem is tudnánk, mintha semmi sem történt volna a kapcsolatunkban?

Előre is köszönöm válaszát, üdv, M.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ez egy igen kényes szituáció és nehéz mindannyiuknak. Nagyon fontos az, h a gyereknek úgy elmondani, h az önök kapcsolatának a romlását ne vegye magára a gyerek, ne hibáztassa magát, mert ez igen gyakori, és hatalmas teher, ami később mindenféle lelki eredetű problémát hozhat felszínre. Ha gondolja keressenek meg és egy személyes beszélgetés során felkészítem önöket arra, h hogyan is kezeljék ezt a kialakult helyzetet. Elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 01. 13. 11:21Még nincs értékelés
2011. 01. 13.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!
Leányom elmúlt 8 éves kitűnő tanuló jó gyerek ,december elején történt valami az iskolában amitől nem akar járni.Beteg lett itthon töltötte a decembert.minden reggel sír nem akar menni.a hó miatt nem engedik ki őket szünetbe azt mondja nagyon hangosak a gyerekek ez zavarja.A tanító néni szerint én hiányzom neki ,és hasfájása is van öklendezik nem mer enni,.mit tegyek kérem adjon tanácsot köszönöm tisztelettel Kissné.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A szorongás hátterében nagyon sok minden állhat, amely ölthet egy idő után olyan formát, h a gyerek pszichoszomatikus tüneteket produkáljon. Kezelni kell minél előbb ezt a kialakult helyzetet, különben súlyosbodhatnak a tünetek, és higgye el, h a gyerek is nagyon szenved ettől. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 01. 13. 11:15Még nincs értékelés
2011. 01. 13.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
A kisfiam 11 éves lesz márciusban , 4-es. Pici korától nagyon szorongó , nagyon anyás. Ezt én a terhességem idejére vezetem vissza mivel sokat idegeskedtem ezért terhességi toxémia alakult ki és 7,5 hónapra császárral jött a világra.
Sajnos nincs testvére , de mi ketten nagyon sokat voltunk együtt és most is velem szeret lenni a legjobban . Próbáltam sokat gyerek társaságba vinni , de sem az iskolába sem az óvodába nem szerzett igazi barátokat. Kicsit gyökértelen.
Nagyon eleven , vidám kisgyerek , sok minden érdekli , de annak ellenére , hogy nagyon könnyen és jól tanul nem szeret iskolába járni a napközi szóba sem jöhet. Reggelente izgulva, szorongva ébred. Szinte minden reggel öklendezik , hányingere van. Ezért aztán reggelizni sem tud. Az evés mindig is nagy probléma volt. 4,5 hónaposan szinte leszokott az evésről . Naponta 1 dl -t evett , végigjártuk az összes budapesti gasztroenterológiát , de semmi szervi bajt nem állapítottak meg azzal nyugtattak , hogy majd kinövi. És valóban sok-sok gyógynövénnyel , étvágyjavítóval lassan átvészeltük a kisbabakort és mára inkább válogatós szinten eszik . Vannak kedvenc ételei aminek nagyon örülök . A szorongás , nyugtalanság viszont nem múlt el sőt ahogy nő egyre erősödik. Attól félek , hogy ez megmérgezi az egész jövőbeni életét és jelentősen visszafogja a képességei kibontakoztatásában. Várom tanácsát! Üdvözlettel.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ilyen erős jellegű szorongás valóban hosszú távon megkeserítheti úgy a gyerek, mint a szülő életét. A szorongások oldására nagyon sikeres terápiás módszerek állnak rendelkezésemre, ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek. Elérhetőségem:30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2011. 01. 13. 11:05Még nincs értékelés
2011. 01. 04.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Két gyermekes anyuka vagyok, a nagyobbik 3 éves és 3hónapos,a kisebb 6 hónapos. A nagyobbról szeretnék pár dolgot leírni és tanácsot kérni. kb. három hónapja, amióta visszament a bölcsibe egyre kezelhetetlenebb bizonyos helyzetekben. Van amikor szépen, megértően játszik, és hitelen ha valami nem teszik neki amikor hirtelen átcsap hisztibe, sírásba és ilyenkor nem tudunk vele megbeszélni dolgokat. Vele is igyekszünk sokat foglalkozni,amikor az időjárás megengedi közös családi programokat szervezünk, ha én a pici miatt nem tudok menni nem apa elviszi különböző helyekre.
Az esti elalvás körül is gondok vannak Este amíg a kicsit fürdetjük addig nézhet rajzfilmet (Micimackót, Donald kacsát szereti), majd ha ő is megfürdött elalvás előtt könyvből mesélünk. de van, hogy villanyoltás után még fél órát forog amíg elalszik. Segítséget szeretnék kérni hogyan kezeljem ezeket a helyzeteket? Rá lehet fogni csak a tesó születésére, vagy valami komolyabb dologról van szó és forduljunk pszichológushoz?
A bölcsiben azt mondják a gondozók jól játszik a többiekkel, jól érzi magát, csak nem nagyon akar enni. Ránéz az ételre és az első benyomás alapján eldönti ízlik vagy nem, meg sem kóstolja azt mondja nem szeretem. Egy hetet betegség miatt volt itthon a közelmúltban, szerintem most tudatosult benne, hogy anya itthon van tesóval. Amikor újra bölcsibe ment akkor egy pár alkalommal alvás közben felsírt és anyát kereste. Amúgy nagyon anyás.
Válaszát előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ezzel a problémával érdemes minél előbb pszichológushoz fordulniuk és mivel még az elején van ennek a viselkedésváltozásnak, könnyen, rövid idő alatt kezelhető a kialakult probléma. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 01. 04. 16:58Még nincs értékelés
2011. 01. 04.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Balogh Andrea!

A segítségét szeretném kérni lassan 4 éves kisfiammal kapcsolatban.
Az evéssel vannak nagy gondok, és már nem tudom mit csináljak vele, és nagyon aggódok.
Ő 2 éves koráig mintaevő volt, és nem volt olyan étel, amit ne evett volna meg, és nem ismerte azt a szót, hogy „elég”. Néha voltak egy-egy fogzás esetén kisebb leállások, de utrána, hogy áttört a foga, helyre is állt.
Most a menüje vajas kenyér, vajas zsemle, vajas kifli, sajtos pogácsa, sonka, banán, sonka. És tej. Édességet persze enne, csak nem kap. Multivitamint kap.
Vérképe rendben van, nem vashiányos. Nincs ételallergiája. Voltunk gyerekorvosnál (többnél is), természetgyógyásznál, pszichológusnál. A pszichológus szerint büntet minket, mert külön szobába raktuk. Az időpont nagyjából egyezik. Azért csinálja. De hogy ezt hogy lehetne feloldani, azt nem tudja.
Nem evéssel, és széklet visszatartással jártunk a pszichológusnál. A széklet rendbe jött, az evés nem.
Természetgyógyász szerint nem evészavar, meg nem evés fóbia, inkább dac.
Pedig imád főzni, segít nekem is, játékból is, ismer minden ételt, kavargatja az ételt, de nem kóstolja meg. Túl vagyunk a fenyegetésen, büntetésen, jutalmazáson, étel megvonáson, minden de nem segített. Otthon se, bölcsiben sem, és most az oviban sem.
4 éves lesz, most 108 cm, és 18 kg. És nem túlzás, de kis kockás a hasa. Örökmozgó, nem lehet lefárasztani, folyton rohangál, szaladgál, hatalmas mozgásigénye van, saját 2 kerekű biciklin letekeri a 6-7 km-et, és még kevésli. Nem beteges, pedig alig múlt 2. mikor bölcsis lett, szeptembertől pedig ovis. Utoljára júniusban volt beteg 3 napig. Amit nem is értek ilyen evés mellett.
Tanácsoljon valamit, mit csináljak?
Köszönettel:

Natália
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Van egy nagyon jó eredményeket mutató terápiás módszerem ennek a problémának a kezelésére, ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek, elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 01. 04. 16:53Még nincs értékelés
2011. 01. 04.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Röviden a kislányom 6 éves 4 évesen súlyos betegségen esett át azóta nagyon sokat fejlődött minden területen, de szociális téren van elmaradása. Az óvodában mindig délben fel akarja hívni magára a figyelmet és folyamatosan ellentmond az óvónéniknek és már nem tudják a helyzetet kezelni. Itthon szófogadó jó kislány ott pedig akár eldobja magát és a fejét is képes a padlóba verni. Nehezen nyugszik meg. Ez igazán nem rég óta van de egyszerűen nem tudjuk kezelni a dolgot. Nagyon kétségbe vagyok esve nem tudom mit tegyek mit tehetek. Úgy érzem kettős játékot űz egyet az óvodában és egyet azon kívül.
Válaszát előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírt kettős játéknak oka van, amely valószínű nem csupán a betegségére vezethető vissza, hanem ennél sokkal összetettebb. A probléma hátterének feltérképezéséhez és kezeléséhez elkerülhetetlen a személyes találkozó. Ha gondolja keressenek meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 01. 04. 16:50Még nincs értékelés
2011. 01. 04.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Komoly gondot jelent nekem, hogy mit döntsek, ezért kérem tanácsát.
3 gyerekes anyuka vagyok, a legnagyobb fiam középsős, 5 éves lesz, a középső 3 éves lesz hamarosan, a legkisebb tegnap volt 10 hónapos.
Úgy terveztem, hogy ha a legkisebb is 3 éves lesz, akkor mennék vissza dolgozni. De az sem idegen tőlem, hogy főállású anyaként itthon maradjak még. Most viszont a napokban megkeresett a főnöknőm, hogy jövő szeptemberben vissza tudna venni hasonló munkakörbe az osztályára, később ezt nem tudja garantálni. (a céghez visszavesznek bárhova, mert ugye kötelező, de senkit nem ismerek máshonnan, ezen emberek között éreztem jól magam) Számit rám, már a főnökséggel is egyeztetett.
Nagyon rendes volt, mondta, hogy gondoljuk át nyugodtan, de ez a mai munkanélküli időkben nagyon jó lehetőség a visszatérésre. Én meg nagyon örültem, hogy 5 év után nem felejtettek el és visszavárnak (ez nagy szó azt hiszem), szerettem is ott dolgozni.
Most mégis napok óta sírógörcs kerülget, ha rágondolok, hogy a picurkámat bölcsibe adjam. (ismerős anyukák szerint itt nagyon jók a bölcsik). Mindkettővel itthon voltam 3 éves korukig, most pont a legkisebbet adjam be, mikor rá van a legkevesebb időm így is? Szegény kis középsőm amúgy is menne szeptemberben, de nekem lesz nehéz egyszerre két fiamat is elengedni.
Amúgy rólam tudni kell, hogy jól bírom a monotonitást, de néha teljesen ki tudnak akasztani a nagyfiaim a szót nem fogadásukkal. Ilyenkor az jut eszembe, mennyivel könnyebb lenne az irodában, nem kell veszkődni, idegeskedni, hogy \"öltözz már, gyere már légyszives, ne bántsd a kicsit, ne üsd meg a tesódat stb.) Ha fáradt vagyok, akkor rettentően tudok viselkedni szegénykéimmel, kiabálok velük (néha jogosan - bár tudom, hogy ez a szülői eszköztelenség jele, az én hibám) vagy a fenekükre is csapok, utána meg tiszta lelkiismeret-furdalás vagyok, hogy hát milyen anya vagyok én. Remélem ezzel nem ártok nekik túl sokat, dolgozom magamon, hogy türelmesebb legyek. Gyerekek előtt én voltam a megtestesült türelem, tényleg fát lehetett a hátamon vágni, max. kicsit háborogtam belül, de visszaszólni másnak nem mertem/akartam.

Az ismerőseimtől is tanácsot kértem visszatérés-ügyben, és a sok - (nyugodtan menj vissza, jót fog neked tenni, más is felnőtt bölcsiben és ember lett) - egy olyan választ kaptam pszichológiai berkekben jártas ismerősömtől, hogy a gyerekeknek az a lényeg, hogy ÉN legyek JELEN velük, mégha idegesebb is vagyok, szükségük van az anyai közelségre, minimum 2 éves korig, de nem véletlen a 3 év.
Igy meg hogy adjam nyugodt lélekkel bölcsibe a kicsit? A legnagyobb is mikor oviba került 3 évesen, (a párom intézte el végül, mert én nem akartam igazából, hiszen itthon voltam a középsővel, de építkeztünk és akkor is nagyon kimerült voltam az állandó felfordulástól és állítólag borzasztóan viselkedtem)

Tele vagyok félelmekkel, hogy hogy a csudába fogom birni (akarom-e egyáltalán) a reggel rohanást, a 8 óra munkát, aztán megint a rohanást haza, a háztartást, hogy aztán még a legfontosabbakra: a gyerkőcökre is maradjon időm, energiám? És a páromra? És magamra? Mert ha most igy komolyabb felelőség nélkül is zakkant leszek egy kis feszültségtől, mi lesz belőlem a munkahelyi stressz hatására?
Tudom, hogy más is ezt csinálja, de ha az én keresetem nincs, akkor is megleszünk, max. nem építünk tetőteret csak 10 év múlva. De ha most nem megyek vissza, később nehezebb lesz visszarázódni más közegben, megfakult munkaképességekkel, ha egyáltalán vissza tudok menni, ha most nemet mondok... szóval félek.

Listát is írtam, pro és kontra, beszélgettünk a párommal is, mit hogy lehetne, ha visszamennék esetleg. Februárig kéne döntetem, még van időm. De igazán csak az alábbi kérdés izgat, a magam nyavalygását majd feldolgozom.

A kérdésem, hogy mennyire árt a picinek (aki jövő szeptemberben lesz még csak 19 hónapos), ha bölcsibe megy? Az ismerősöm szerint látszik a felnőtteken, ki járt bölcsibe, mert annak nyomai vannak kötődésben, feladatokban.
(én is jártam egyébként... vajon ezért vagyok ilyen nehéz eset? :))

Köszönöm, ha elolvassa problémámat, ami nekem tényleg nehéz döntés (amúgy is döntésképtelen voltam világ életemben fontos dolgokban, vagyis rettentő nehezen döntöttem) és hálás leszek a válaszért.

Üdvözlettel,
Batki Viktória






Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Elolvastam levelét és mindenek előtt tudnia kell azt, h én személy szerint nagyon bölcsőde ellenes vagyok, mert a gyerekek nagy része akik hozzám kerül, bölcsődés volt és ennek egyetlen nagy oka van az esetek többségében, hogy az anyától való elszakadási folyamat meg lett sürgetve, a leválás nem a természetes ritmusban történt, így a gyerek biztonságérzetén esett csorba! A folyamat nagyon nehezen, sok munkával fordítható csupán vissza!
A döntés természetesen az öné, de ha egyszer teheti akkor ezt a kis időt töltse még a kisbabájával, mert egy életre meghatározó az h milyen minőségű a gyerek első 3 éve. Ha további kérdése van, nyugodtan hívjon fel, telefonon részletesebben tudok válaszolni a kérdéseire. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 01. 04. 16:46Még nincs értékelés
2011. 01. 04.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

A segítségét szeretném kérni 3 éves kisfiam alvási problémáival kapcsolatosan.A probléma összetett, egyrészt nyugtalanul alszik, másrészt pedig beköltözött a hálószobánkba és csak velem hajlandó aludni. Két éves korában lázas beteg volt és betegsége alatt máshol nem tudtuk elaltatni csak a saját ágyunkban és ott ragadt. Mára már a párom is másik szobában alszik. Többször próbáltam már elkezdeni a visszaszoktatást, de kudarcot vallottam, annyira sír, hogy nincs szívem kínozni. Nagyon szeretném megoldani ezt a problémát, mert senkinek nem jó ez a helyzet, amin tovább ront, hogy 1 hónapja dolgozom és korán kelek, ami azt eredményezi, hogy ő is korán ébred velem és szerintem már emiatt is nyűgösebb. Talán 9-9,5 órát alszik éjjel, nappal 2-2,5 órát. Ön szerint ez elegendő egy ilyen korú kisfiúnak? Gondolom, hogy ez az új helyzet is felborította az eddigi életét, mindennapi rutinját, mennyi idő szükséges ahhoz, hogy ehhez alkalmazkodjon? Szeretném megkérdezni, hogy milyen lépésekben tudnánk visszaszoktatni a saját ágyába és mennyi idő szükséges hozzá?köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!


Az ilyen mértékű alvásproblémák kezelése nem egyszerű folyamat, ehhez egy egy órás tanácsadás szükséges annak érdekében, h valóban hatékonyan működjön a probléma kezelése. Ha gondolja keressenek meg és nagyon szívesen segítek önöknek,elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 01. 04. 16:37Még nincs értékelés
2010. 12. 30.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Adrea!

Van egy hat éves kislányom aki nagyon súlyos betegségen esett át két évesen, azóta is folyik a fejlesztése minden féle téren. A nagyon jó dolog hogy minden várt és nem várt nehézségekre rácáfolt viszont a szociális érésében veszek észre némi elmaradást. Nagyon kötődünk egymáshoz ez igaz de hát hogy tudna ezek után tenni egy szülő. Az oviban ütötte fel a baj a fejét mert alvás időben mindig elkezd hisztizni mert már ugyan nem is szokott aludni de bármit tesznek elkezdi a hisztit. Ez abból áll, hogy akár el is dobja magát és nem hagyja a többi gyermeket aludni. Mindig magára akarja felhivni a figyelmet. Ezt csak az oviban teszi. Itthon minta gyermekként viselkedik szófogadó jó gyerek. nem tudom hogy mit tudok tenni hogy neki könnyebb legyen és ne érezze magát másnak és kirekesztve. Nagy örömmel megy mindig oviba mégis úgy érzem hogy nem teljesen érzi jól ott magát.Az tény hogy akaratos de eddig ennek köszönhetjük hogy így fejlődött. kérem adjon tanácsot hogyan lehet egy gyermek szociális érését segíteni?
Válaszát előre is köszönöm.
Rózsa
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Önnek már válaszoltam erre a kérdésére levélben, amit a saját email címemre küldött.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 12. 30. 10:26Még nincs értékelés
2010. 12. 15.⧉
Olvasói kérdés
A kisfiunk 2,5 éves érdeklődő, nagyon nyitott kisfiú. A párom francia, így két nyelvet hall otthon folyamatosan. Magyarul nagyon szépen beszél, a franciát véleményünk szerint nagyon jól érti, de nem beszéli, esetleg ismétli, amit a párom mond neki. Sokat utazunk, sok emberrel találkozik. Mindezt azért írtam le, hogy a következő "jelenségre" talán magyarázatot adhat. Az utóbbi három hónapban -ekkor kezdtük el a bölcsődébe járást-, ha idegen környezetben van, akkor nem beszél, csak mutogat, esetleg ha kérem nekem megsúgja, hogy mit szeretne. A bölcsődében (kis létszámú csoportban) a dadusok szerint jól érzi magát, játszik, de nem beszél, csak elmutogatja, ha szeretne valamit. Azóta, ha a nagymamánál marad 1 max 2 napra ugyanez a helyzet.
Mi a teendő? Nem érzi jól magát és a maga módján így fejezi ki, hogy inkább velünk lenne? Köszönöm válaszát.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Bizonyára pszichológiai blokk áll a háttérben, amelyet minél előbb érdemes lenne kideríteni és kezelni a helyzetet. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 12. 15. 11:17Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.