Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2010. 12. 15.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea,

a 3. gyermekünk most 6 és fél hónapos, a körülöttünk lévő gyerkőcök és úgy emlékszem hogy a nagyobb testvéreinél is jelentkezett már ilyenkor hogy már nem mindenkire mosolygott nem volt mindenkivel egyformán el! A kisfiam viszont bárkinek odaadható hogy kicsit megfogja mindenkivel mosolyog, tökéletesen mindegy neki hogy kinél van, ami tulajdonképpen nem baj, csak kiváncsi lennék hogy nála el is maradhat ez a jelenség? Egyébként is nagyon jókedvű, folyton mosolygó baba, mindenki imádja, a tesóktól kezdve a fél utcáig... :). Újszülöttkora óta viszem mindenhova magammal még nem volt egyébként soha nélkülem viszont sok emberrel találkozik folyton! Arra mindenesetre rácáfoltunk amivel ijeszgetett mindenki, hogy nem jó ha mindig velem van mert nem fogom tudni egy percre sem lerakni magamról.... Most akkor ennyire megbízik bennem vagy ennyire nem érdeklem?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Véleményem szerint az, hogy a gyereke mindenkivel jól el van, inkább az anya iránti bizalmat támasztja alá, mint az ellenkezőjét. Ez a bizalom abból táplálkozik, h mindent együtt csinálnak és a gyereke és ön között szoros és egészséges a kapocs. Csak így tovább anyuka!

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 12. 15. 11:14Még nincs értékelés
2010. 12. 15.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kisfiam kétéves múlt szeptemberben. Kedves, értelmes gyerek, már kezd a szobatisztaságra rászokni, szókincse csak néhány szóból áll, főleg \" saját nyelvén\" beszél még, de mindent megért. Gyakran csapkod, dobál, ha valami nem tetszik neki. Eddig a földre is levetette magát mérgében, ezt mostanában mintha elhagyná. Nagyon nyitott az idegen emberek felé, az utóbbi időben rászokott arra, hogy az utcán valakihez odafut és kézen fogva el elmenne vele. Próbálom magyarázni, hogy ezt ne tegye, nem szabad mindenkit ennyire bizalmába fogadnia. Még itthon vagyok vele, egész nap kap szeretetet, törődést, ezért is aggaszt ez a dolog. Mi lehet az oka ennek? Mi lenne a helyes viselkedés ebben a helyzetben? Válaszát előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján, nem tűnik az eset pszichológiai szempontból problémásnak, azt kell megtanítani a gyereknek, h milyen veszéllyel járhat az, ha odamegy idegenekhez és beszélgetésbe kezd velük. A jó hír ezzel kapcsolatosan az, h valószínű nagyon szociábilis lesz a kisfia, és könnyen be fog majd az óvodába illeszkedni.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 12. 15. 11:09Még nincs értékelés
2010. 12. 07.⧉
Olvasói kérdés
Szia Andrea!
30 éves elvált anyuka vagyok,2.5 éve van egy párom(aki szintén elvált),akivel kb. fél éve költöztünk össze.Van egy 8 éves fiam,neki pedig egy 9 éves.Hát róla lenne szó,a nyári szünetben nálunk töltött 5 hetet,velem voltak a fiúk,amíg a párom dolgozott du-án 5-ig.Én nem dolgoztam.Minden tökéletesen működött a srácokkal,aztán eljött az idő,a párom fiának vissza kellett mennie az anyai nagyszülőkhöz a nyári szünet utolsó 2 hetére.Azóta megváltozott minden,a kisgyerek teljesen kifordult önmagából,szeptember óta 3 eset volt amikor nem jött a láthatásra,azt mondja az apjának,hogy nincs kedve.Ha valami oknál fogva mégis eljön,semmit nem csinál egész 7végén,tv-t néz a gyerekszobában a sarokban,nem játszik semmivel,ha bármit kérdezünk tőle sírvafakad,önmagától nem kommunikál se velem,se az apjával,azt mondta hogy fél az apjától,de azt nem tudja miért..,engem szó szerint kikerül(ami nagyon rosszul esik,mert a nyári szünet végéig imádtuk egymást).Az anyukája nem foglalkozik a történettel,azt mondja ne találjunk ki ilyeneket,mert a kisgyerek abszolút nem változott meg,otthon ugyanolyan mint volt,stb...Tehát értetlenül állunk az egész előtt én is és a párom is,nem jövünk rá,hogy kitől vagy mitől változott át ennyire.Nem mondja meg,hogy mi a baja,hogy mi bántja,csak annyit hogy \"nem tudom és semmi\",olyan mintha nem mondhatná el,mintha meg lenne tiltva.Tehát abban szeretném kérni a segítségedet,hogy lehet e az anyuka a háttérben?Vagy esetleg a nagyszülők?Mondhattak neki v.mit rólunk,amit elhitettek vele és ezért változott át teljesen?Nem hiszem,hogy magától lett ilyen,annyira jól érezte magát nálunk a nyáron,haza sem akart menni.Meg amióta ismerem őt (2.5 éve) mindíg nagyon jól elvoltunk négyesben.A fiammal is nagyon jól kijöttek,egy veszekedés sem volt köztük sosem.Mostanra ez megváltozott,alig játszanak ha itt van nálunk.Teljesen tanácstalanok vagyunk,a párom már teljesen \"beleőrül\",hogy miért csinálja ezt a fia?Remélem tudsz v.mi tanácsot adni,mert ez nem mehet már így sokáig.
Válaszodat előre is köszönöm szépen
Egy anyuka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Egy kisgyerek valóban nem változik meg ilyen mértékben ok nélkül, de hogy mi állhat a háttérben azt sajnos így nem tudhatom, ahhoz egy személyes konzultáció szükséges önökkel és a kisfiúval is. Ha ez megtörtént tovább tudunk lépni és változtatni a kialakult helyzeten, mert ez így senkinek sem jó, a kisfiúnak sem, mert valami terhet hordoz, amit képtelen feldolgozni.
Ha gondolja keressenek meg egy beszélgetés erejéig és szívesen segítek, elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 12. 07. 09:59Még nincs értékelés
2010. 12. 07.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Van egy kisfiam aki januárban lesz 4 éves, szeptemberben kezdte az óvódát félnapos, mostanában gyakran előfordul, hogy délután esti órákra elkezd tombolni( dobálja a kis székeit, valamelyik nap a falvédő szönyeget szakította le vagy éppen rugdosodik, szekrényt, ágyat bármit ami az útjába kerül), vagy mostanában már az is előfordul, hogy nekünk esik és minket akar megütni, van egy kishuga aki 2 éves lesz dec.-ben észre vettük, hogy ököllel üti meg ha mi nem figyelünk oda. (játék közben ha elveszi tőle a játékát pld). Lehet, hogy ezt az óvóda váltotta ki.
A beszoktatásnál volt néha egy kis sirás, de már vidáman megy, csak kicsit szégyenlős. Az óvónő mondta, hogy nehezen kezd játszani, mindig leül egy asztalhoz és tízórai után oldódik , most már részt vesz a festésben, rajzolásban, de nem akar beszélni. az óvónő kért, hogy beszéljek vele mert jön a mikúlás és nem mondja el a verset, erre én mit tegyek? Itthon minden verset elmond, amikor még nem járt óviba már akkor tudott lealább 10 mondókát-verset fejből, gyorsan tanul és nagyon kreativ, szívesen segit nekem a házimunkában. Viszont ha kudarc éri mert valami nem sikerül akkor szokott még mérges lenni.
Ön szerint mit tegyünk, mert rossz látni mennyire tomból és nem tudom mivel, hogyan lehetne erről leszoktatni, vagy hogyan vegyem rá hogy beszéljen, verset mondjon? Vagy ez normális az ő korában?

Üdvözlette,
kaiser erika

Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A folyamatos agresszív viselkedés hátterében valamilyen szorongás húzódhat meg, ami feldolgozásra vár, és ameddig ez nem történik meg, addig sajnos ez a viselkedésforma fogja jellemezni. Ez már szakember segítségét igényli, kognitív viselkedés módosítás terápiával könnyen kezelhető. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 12. 07. 09:45Még nincs értékelés
2010. 12. 07.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Mi is nagyjából ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint az előző kérdező, csak annyi a különbség a két gyerek között, hogy mi, anyukák nem szültünk egyszerre, az én kisfiam , aki 2 éves három honapos 6 nappal nagyobb mint a baratja. Mi is sokat járunk össze, nyáronként sétáltunk, játszottunk, szülinapokat tartottunk. Egymáshoz járunk, általában a legtöbbször mi megyünk le hozzájuk, vannak civakodások, huzakodások játékokért,de a tegnap egy olyan helyzetbe kerültünk, amit nem tudtunk kezelni. Ök jöttek át hozzánk, az én fiam pedig csak sirt es sirt és bömbölt amikor a barát a játékaihoz nyult. Mi probálgattunk magyarázkodni, hogy nem veszi el végleg, hogy játszanak együtt. De a sirás ujra és ujra vissza tért. Már zavaró volt a helyzet. Szidtuk, szobába küldtük nyugodni, de semmi nem hatott. Végül a fáradtsás is közrejátszott. Még ilyen helyzetben nem voltunk, segitségét kérném önnek, tanácsot, hogyan kell az ilyen helyzeteket enyhiteni, megoldani?.....
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ez egy teljesen természetes viselkedés forma a kisfia részéről,korának megfelelő magatartásforma jellemezte őt ebben a helyzetben. Ebben a korban a gyerekek még nagyon egocentrikusak, ilyen esetekben abban kell őt segíteni, hogy megértse a közös játék sokkal izgalmasabb. Ezt nagyon sok kommunikációval és türelemmel lehet elérni. Kitartást anyuka!

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 12. 07. 09:36Még nincs értékelés
2010. 12. 07.⧉
Olvasói kérdés
Üdvözlöm!
27 éves,6hónapos terhes anyuka vagyok.Házasságban élek és van egy 5 és féléves kislányunk.Azzal a kérdéssel fordulok önhöz,hogy egy pár hónapja a kislányunk felfedezte a nemi szervét és szinte minden nap önkielégítést végez van,hogy napjában többször is.Próbáltuk a figyelem elterelést játékokkal,programokkal de csak ideig -óráig tart,mert kis idő múlva ismét félre vonul vagy kiküld a szobából minket.Kérem segítsen,hogy üljünk le és beszéljük meg vele,de mit mondjunk neki,hogy később ne legyen problémája belőle vagy forduljunk szakemberhez.köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ezzel a problémával érdemes lenne minél előbb szakemberhez fordulni, sajnos csupán otthoni keretek között nem kezelhető, pszichoterápia szükséges. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 12. 07. 09:28Még nincs értékelés
2010. 11. 25.⧉
Olvasói kérdés
Szia Andrea!
Nekem az 5 éves kisfiammal van kisebb problémám. Teljesen szobatiszta volt, amikor az lett azonnal a WC-re szokott, magától kiment, és már éjszaka sem pisilt be. Nem is volt ezzel semmi baj, csak az utóbbi 4-5 hónapban megesik, hogy becsurran neki a pisi. És ez egyre gyakoribb jelenség, sőt néha már teljesen be is pisil, és édesapámnál volt, amikor még be is kakilt. Néha éjszaka is bepisil. Az utóbbi fél évben elköltöztünk az előző lakhelyünktől 300 km-re, előtte kb. fél évvel született egy másik kisfiam, és elvesztettük a férjem édesanyját is, akivel egyébként nem volt túl közeli a fiam viszonya. Aztán 4 hónapra az elköltözésünktől vissza költöztünk a régi otthonunk városába, csak most édesanyám lakásába (nem velünk lakik). A férjem sajnos munkanélküli lett tavaly novemberben, és azóta nem talál munkát, így kicsit feszültebbek vagyunk, és míg vissza nem költöztünk, gyakran össze is vitatkoztunk, türelmetlenebbek voltunk a gyerekekkel is. Ez lehet a baj? Mit tehetek,hogy újra a régi a legyen az én kicsi fiacskám? Már ő is érzi, hogy nem jó ez így, mert azt mondta, hogy majd ő megoldja ezt a problémát! :) Válaszod előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A szekunder enurésis hátterében állhat a testvérféltékenység, az anyától való leválás nehézsége, a szülők közti konfliktus és még sok más, de az önök esetében a leírtak alapján én ezekre tippelek. Ha huzamosabb ideig fennmarad viszont ez a szobatisztaság körüli visszaesés, akkor mindenképpen keressenek meg egy szakembert a környékükön, mert akkor az azt jelenti, h a kisfia képtelen valami számára traumaként átélt eseményt feldolgozni, és ez az ami fenntartja nála az állapotot! Kitartás!

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 11. 25. 06:09Még nincs értékelés
2010. 11. 25.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Négy éves kiasfiammal kapcsolatban vagyok tanácstalan. Úgy érzem nem találtam meg az arany középútat a fegyelemzését illetően. Bármire ezerszer meg kell kérnem, legtöbbször bírom cérnával de van amikor ordítozás lesz a vége, de sajnos olyan is volt, hogy kikapott annyira nem tudtam uralkodni magamon. Sőt azt vettem észre, hogy már-már félek tőle, egyszerűen nem tudom kezelni néha. Nagyon szépen kérem, elmagyarázom miért, de a végén már... Nagyon megijed szegény mikor már üvöltözök, de egyszerűen nem tudom hogyan ha másként nem tudok hatni rá.
Egyébként okos értelmes kisfiú, az óvonők szerint is, meg túl érzékeny és kicsit lustácska.
Köszönöm előre is,
Virág
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Amennyiben csak erősebb hangnemben tudja elérni a kisfiánál, h bármit is megtegyen, ezzel csak az a probléma, h a gyereke ezt egy idő után megszokja és akkor már így sem tud ön nála eredményt elérni, ekkor ön még erősebb hangnemre vált, ami ideig-óráig működik, de aztán azt is megszokja, és lassan eljutnak arra a pontra, h képtelen lesz őt fegyelmezni. Ha gondolja jöjjenek el egy egy órás nevelési tanácsadásra és akkor segíthetek önöknek abban h a helyes és eredményre vezető utat megtalálják.
Elérhetőségem:30-355-0177

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 11. 25. 06:03Még nincs értékelés
2010. 11. 25.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kisfiam 7 éves lesz, jövő ősztől megy iskolába. Koraszülött volt (betöltött 33.hét). Nagyon okos kisfiú, rendkívüli a szókincse, kifejezőkészsége, kedves, mosolygós, kreatív kisfiú, szép családban élünk. A figyelmével van baj sajnos (kis csoportban minden rendben, de sok gyerek között könnyen elterelhető) és lassú. Lassan öltözik, álmodozik evés közben és néha háromszor el kell mondani neki dolgokat, mire megcsinálja. De ami érdekli, azt pik-pak megcsinálja, egy könyvre órákig figyel. Elvittük mozgásfelmérésre (TSMT) és azt mondták az idegrendszere nem elég érett, így járunk mozgásfejlesztésre és a finommozgását is kell majd fejleszteni. Éjszaka csikorgatja a fogát. Nem szeret sok ember között szerepelni, meg sem mer szólalni. Most új ovis csoportba került, nehezen integrálódik, inkább elvan egyedül. Rájöttünk a férjemmel, hogy minden problémának az oka az önbizalomhiány lehet. Ha lenne önbizalma, akkor fel tudna oldódni és sok probléma megoldódna. Ittho mi ezt próbáljuk, elkezdett egy sportot is, amiben sikeres. Sajnos az ovódában nem nagyon foglalkoznak vele, nincs idő a 28 gyerek mellett... Tudna adni önbizalomfejlesztő ötleteket? Egy ilyen kisfiút van értelme elvinni pszichológushoz? Lehet, hogy az is önbizalomhiányt jelez, hogy egy gyerekkoncerten az üres csarnokban felment a legfelső sorba és onnan nézte az előadást, ott nagyon élvezte, de nem tudtuk lecsábítani? Előre is köszönöm a válaszát!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az önbizalom fejlesztés sajnos nem oldható meg csupán otthoni keretek között, én mindenképpen javasolnám h vigyék őt el egy gyermekpszichológushoz, mert az önbizalom hiány hátterét először is fel kell térképezni és ott a problémás területeket kezelni ahhoz, h változzon a kisfia viselkedése és jobban érezze magát a bőrében. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 11. 25. 05:56Még nincs értékelés
2010. 11. 25.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
4 éves kislány anyukája vagyok és egy családi napközit vezetek a kislányom 2 éves kora óta.Az ő kérésére 3,5évesen ment ovodába nem is volt semmi probléma a beilleszkedéssel, már a 3. napon ott aludt. Ha összevont csoportok szünet van mindig velem vana csanában . Most mióta a következő tanév elkezdődöt kezdődöt az a jelenség hogy nagyon nehezen indul el az oviba. Sajnos nem Én hordom. Az ovónők is jelezték hogy az érkezés után igen sírós és egy rossz szó után is sírva fakad.De látják rajta hogy jól érzi magát és itthon is úgy nyilatkozik hogy szeret óvodába járni. Az óvónők azt mondják szerintük most jön ki rajta hogy Én más gyerekekkel foglalkozom babusgatom és ezt nehezen dolgozza fel.A kérdésem az lenne hogy ha két éveskorától több gyerekkel eggyüt volt és saját magától ment óvodába lehet-e féltékenység a sírások hátterében?
Köszönöm válaszát.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Biztosan nem a féltékenység áll a kislánya viselkedésének a hátterében, én inkább az anyától való leválás körüli nehézségekre voksolok. Természetesen több információra van szükség a viselkedést fenntartó ok kiderítéséhez,de szerintem az állapot átmeneti csupán,töltsön minél több időt gyerekével és sokat kommunikáljanak.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 11. 25. 05:35Még nincs értékelés
2010. 11. 16.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
A kisfiam három éves lesz decemberben és még mindig cicizik.
Engem már nagyon zavar de úgy érzem ahogy próbálnám Őt leszoktatni egyre jobban ragaszkodik hozzá.
Sajnos sok mindent elrontottam,mert velem alszik egy ágyban és éjszaka rengeteget felébred cicizni.
Az alvás igénye elég nagy mert körülbelül 10-12órát alszik éjszaka,de ezt nyugtalanul.És a hajnali órákban egyfolytában a cicin lógna.Ébredés után pedig nagyon nyűgös,nehezen kel fel.Délben kb. másfél órát alszik ezt általában nyugodtan de utána is nyűgös.
A másik probléma hogy rettentően anyás és januártól menne oviba de a közelébe se akar menni.Nem barátkozik hasonló korú gyerekekkel,és az orvosoktól is retteg.
Tudom hogy ezt a gondot csak én tudom meg oldani de abban kérnék segítséget hogy hogyan?
Köszönöm szépen előre is a választ!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Nagyon sok változtatást kell eszközölnie a hétköznapi életben ahhoz h ez a helyzet változzon és a kisfia valóban el tudja kezdeni az ovit januárban. Ez egy egész órás nevelési tanácsadási foglalkozást igénylő témakör, ha gondolja keressen meg és segítek önöknek. Elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 11. 16. 10:56Még nincs értékelés
2010. 11. 16.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!3 éves lesz a kisfiam januárban,a szobatisztaság rendben ment,május óta szobatiszta.Eddig szinte percre pontosan kérte a bilit minden reggel,de kb 1 hete nagyon szorulása volt 2 nap egymás után és kénytelen voltam neki kúpot adni mert már sirt a fájdalomtól,azóta minden nap ameddig csak tudja visszatartja a székletét van úgy ,hogy a pisit is.Nagyon sokat szenvedűnk azóta azt mondja nem akar kakilni mert az fáj.A széklete most teljesen puha,minden nap kap fözeléket,gyümölcsőt,ennek ellenére sem akar kakilni.Próbálkoztam mesével,hivtam velem a wcbe,hogy lássa én is kakilok,kitaláltam egy manót aki segit kakilni de semmi nem válik be.Kérem a segitségét hogyan tudnám ezt a szorongását oldani?
Szakértői válasz
Kedves szülő!

A háttérben valamilyen számára feldolgozatlan esemény állhat, és ameddig a kiváltó tényezőt nem szüntetjük meg, sajnos a jelenlegi állapot fennmarad. Ha gondolja keressenek meg és egy személyes konzultáció során kideríthetjük a szorongást kiváltó tényezőt,onnan pedig a kezelés már otthon is megvalósítható. Elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 11. 16. 10:50Még nincs értékelés
2010. 11. 16.⧉
Olvasói kérdés
Iker lányaim 8 évesek 2.o.-ak.Az egyik kislány nagyon szorongo és csepnyi önbizalma sincs.Néha még idehaza be is pisil.mit javasol mit tegyek.?Bátortalan visszahúzodo .Az ikertestvére pedig nem ilyen.
Szakértői válasz
Tisztelt szülő!

A szekunder enurézisnek oka van, és ez nagy mértékben összefügg a kislánya szorongásával. Az önbizalomhiány szintén sok tényezőre vissza vezethető, de ennek kiderítéséhez és kezeléséhez elengedhetetlen a személyes konzultáció. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek,elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 11. 16. 10:44Még nincs értékelés
2010. 11. 09.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Én egy öt éves kislány anyukája vagyok. Szeretném megkérdezni, hogy jelent-e valamit a kislányomnál az, hogy mindig mindent összeköt. Értem ezalatt, pl: Játékokat madzaggal, vagy ami éppen a keze ügyébe kerül. Most például a kis asztalához kötött mindent, játékokat, plüssállatokat. De úgy összeköti hogy alig lehet szétszedni utána. És még egy kérdésem lenne. Már egy jó ideje minden éjszaka felkel és átjön hozzánk aludni. Azt mondja fél. De hogy mitől azt nem tudja.
Válaszát előre is köszönöm.

Egy anyuka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Valószínű h a kislánya biztonság érzete sérülhetett,ezért köti össze a játékokat és ezért megy át önökhöz aludni éjszakánként,a félelem nagy úr. Azt h konkrétan mi állhat a háttérben, csak személyes konzultáció keretén belül tudjuk kideríteni ill. kezelni. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek. Elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 11. 09. 06:44Még nincs értékelés
2010. 11. 09.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Három és fél éves kislányunk miatt fordulok most Önhöz több hónapos, kilátástalan széklet problémánk miatt. Kb. két éves kora óta tart a kálváriánk, de az utóbbi néhány hónapban gyakorlatilag patthelyzetig jutottunk, és nagyon aggódom. A baj lényege, hogy nem akar kakilni, és visszatartja, de olyan jól, hogy jelenleg hetek óta (!) csak komoly tortúrával tudunk apró mennyiségeket kiimádkozni belőle, így most a hasa hatalmas, és a gyerekorvos székletgöböket tapintott ki benne. Vagyis ami termelődik az emésztése folytán, csak gyűlik, gyűlik, minthogy ki nem ürülhet. Naponta kap paraffin olajat, laevolacot, annyit ér csak, hogy nem szárad úgy össze benne a salakanyag, és legalább afelől megnyugodhattunk, hogyha kakilna, az nem okozhatna fájdalmat, problémát, mert az állaga nem olyan. De nem volt ez mindig így. A helyzetet csak nehezíti, hogy kislányunk rettenetesen rosszul eszik. Alig eszik meg valamit, és abból is csak keveset. Nagy kedvenc a banán, kakaó, gyümölcsöt, zöldséget nem hajlandó (!) enni, főtt ételt alig (az is leginkább rizs, vagy tészta, legjobban magában) Inni azt azért iszik szívesen, de ennyi.
Régebben az étvágya miatt voltak komoly aggodalmaink, sokszor csak kakaó meg pár szem keksz vagy nápolyi volt amit megevett - \\\\\\\"legalább legyen benne valami\\\\\\\" alapon.
Emiatt jelenlegi gondunkra nem igazán látunk megoldást. Eleinte kemény, fájdalmas székelései voltak, több nap után, egyértelműen a táplálkozási problémákra gondolt az orvos, és mi is. Csakhogy a jelenség nem szűnt meg, nem tudtuk szirupokkal, kúpokkal, evési kísérletekkel \\\\\\\"kikezelni\\\\\\\", hiszen minden várva várt eredményt újabb több napi kimaradás, és újabb székelési gondok követtek. Az orvos most felvetette, hogy beöntés kell, nincs mire várni. És én ettől nagyon féltem őt. Ha a kaki egy rajta elhatalmasodott baj, azon a beöntés \\\\\\\"élménye\\\\\\\" sokat ronthat, azt érzem, és a vele járó fájdalom tudatát, hogy fájdalmat okozzak neki, még ha máshogy talán nem is segíthetek, mint anya nem tudom megemészteni.
A kislány szeretni való, nagyon értelmes, igen ragaszkodó bájos kis teremtés :-) Lelki okai lehetnek: a költözés, és az azt követő kistestvér születése. Az apja sokat dolgozik, és emiatt gyakran feszült, de nagyon odafigyel a gyerekere, mindenben számíthatnak rá is. Oviba most jár ugyan, és nagyon szereti, szerencsére. Próbálunk megadni neki mindent, mégis kevés? Mégsem sikerül?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A kislánya székletvisszatartása mögött véleményem szerint is lelki okok húzódnak meg és azon egy beöntés valóban nem segíthet. Véleményem szerint minél előbb keressenek meg egy gyermekpszichológust és egy jó szakemberrel pár hét alatt már látványosan javulhat ez az állapot.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 11. 09. 06:32Még nincs értékelés
2010. 11. 09.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea,
A problámám a következő: kisfiam most kezdte az ovit, előtte bölcsis volt. A kezdeti nehézségek után szépen beilleszkedett a bölcsibe is, semmi panasz nem volt rá. Sőt már olyan volt, mint a gondozónénije, \"rendre nevelte a társait\".
Az ovi, amibe most jár a 2. ovoda, mert az elsővel problémák adódtak. 1 hetet járt csak oda. Az új ovival minden oké, de a gyerek borzalmasan viselkedik. Ha én,mint anyuka megyek érte az oviba, egy szót se tudok váltani az ovó nénivel, mert ő ok nélkül csapkodja a gyerekeket, mindegy,hogy az kissebb, vagy nagyobb. Az úton hadonászik, és ott is folytatódna a szembe jövő kisgyerekkel, ha épp nem lennék ott. Nem győzök elnézést kérni az anyukáktól és már nagyon kellemetlen számomra a szituáció. Hiába mondom neki, hogy nem szabad, hiába kérem a jóra csak igérget, hogy holnaptól már nem tesz ilyet, de mégis...
Nem tudom mi tévő legyek??!!Nem értem a viselkedését! És csak velem csinálja, ha az apja megy érte, vagy a keresztapja velük nem teszi ezt. Kérem segítsen! Válaszát köszönöm.
Üdvözlettel: egy aggódó anyuka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azért teszi ezt csak önnel a kisfia, mert valószínű az anyától való elszakadást nem tudja feldolgozni és ezzel a viselkedésformával hozza ezt felszínre. Érdemes lenne még időben felkeresni egy pszichológust, mert egy személyes találkozás során több mindenre is fény derülhet h még mi állhat ezen viselkedésforma hátterében.Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 11. 09. 06:22Még nincs értékelés
2010. 11. 09.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Van egy 3 éves kisfiam, aki jelenleg az édesanyjával él. Az édesanyjával nagyon jó kapcsolatunk van. A kisfiam születésétől 2 éves koráig az anyósoméknál laktunk, majd sajnos mivel külön mentünk én elköltöztem, majd egy hónappal később ők is a nagyszülőktől, ez most már 8 hónapja. Az a kérdésem lenne, hogy probléma az, hogy a kisfiam mindhárom lakást- anya, apa, nagyszülő-saját otthonának tekinti, tehát arra a kérdésre, hogy hol az otthona mindhárom lakást megnevezi?Probléma-e az, hogy a kisfiam havonta 3-szor alszik a nagyszülőknél és kéthetente hosszú hétvégén nálam?Lesz-e ennek későbbiekben bármilyen kihatása rá?Köszönettel.
Szakértői válasz
Kedves apuka!

A kisfia érzelmi fejlődésére minden ami vele történik,hatással van. Az önök válása, az h igazából nem tudja h most melyik is az ő otthona,bizonytalansággal és megfelelési kényszerrel tölti el,amely előbb-utóbb megjelenik egy hirtelen viselkedés változás formájában. Érdemes lenne vele szakemberhez fordulni, h az eddig átélteket fel tudja dolgozni, ne fixálódjon és az egészséges lelki fejlődése biztosítva legyen.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 11. 09. 06:17Még nincs értékelés
2010. 11. 09.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kérdésem "egyszerű": Mikor menjen a kislányom bölcsődébe?

Háttér: Két kislányom van, a nagyobbik most lett kétéves, a kisebb hét hónapos múlt. Természetesen itthon vagyok velük. Eredetileg úgy terveztem, hogy jövő szeptemberben mennék vissza dolgozni, a nagyobb elkezdené az óvodát, a kisebb pedig akkor másfél évesen a bölcsődét. Szeptemberben le is adtuk a jelentkezési lapot, így biztattak, hogy nagyon nagy valószínűséggel fel lesz véve. Azóta viszont egyfolytában ezen rágódom, hogy jó döntés-e másfél évesen kezdeni vele bölcsit, a nagyobbikon látom már mi a különbség egy másfél és egy kétéves gyerek közt, hát nagy. Még abban sem vagyok biztos, hogy másfél évesen megérti majd, hogy érte fogok menni, míg a kétéves lányom már egész mondatokban, egyre inkább helyesen ragozva beszél.

Én egyébként a januári kezdést preferálnám, mikor már közel kétéves lesz, de a bölcsiben szeptemberrel feltöltik a helyeket, így ha januári felvételt kérnék, nagyon pici eséllyel kerülnénk be.

Most egy picit rólam: mindig is nagyon jó tanuló voltam, a legjobb helyekre jártam iskolába, tanulmányi versenyeket, ösztöndíjakat nyertem, és egy nagyon érdekes munkából, elég jó fizetéssel jöttem el viszonylag fiatalon szülve. Természetesen nagyon hiányzik a munkavégzés, de nagyon szeretek a gyerekekkel is lenni. További adalék még, hogy valószínűleg dolgozhatnék hatórás állásban. Felmerült egy másik lehetőség is: már most tavasszal mennék vissza, és a férjem maradna itthon még másfél évet (vagyis a pici két és fél évesen kezdené a bölcsit), de mivel ennek nem igen van hagyománya, ő elvágná magát teljesen a munkahelyén, és a mai viszonyok közt érdemes az embernek megbecsülni a munkahelyét, és ő most teljesen elégedett az övével.

Ha mindketten dolgozunk, ki tudnánk fizetni, hogy magánbölcsődébe menjen januári kezdéssel akár, a bökkenő csak az, hogy a város ezen részén nem bukkantam megfelelőre (csak angol két-tan nyelvűek vannak), így más kerületbe kéne áthordani, míg a nagyobb itt járna oviba, ez sem lenne valami praktikus. Fogadhatnánk is mellé valakit itthonra - amúgy sem ártana valakit keresni, mert ha sokat lesznek betegek, nem biztos hogy meg tudjuk oldani a táppénzt - de nagyon félek attól, hogy a négy fal közt egyedül hagyjam egy "idegennel". Egyébként egy friss nyugdíjas óvónőt keresnék mellé.

Mi a véleménye?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Tudnia kell h én nagyon bölcsőde ellenes vagyok, mert munkám során a legtöbb gyerek aki hozzám kerül az mind volt bölcsis. Ennek leginkább az az oka, h a gyerekek 3 éves kor alatt az anyától való elszakadást traumaként élik át és ez a későbbiekben olyan viselkedés változásokat eredményez, amelyet már képtelenség szakember nélkül helyre zökkenteni.
Ha gondolja keressen meg telefonon és akkor még több kérdésére válaszolhatok.

üdv.:
Balogh Andrea2010. 11. 09. 06:00Még nincs értékelés
2010. 11. 09.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Egy 4,5 éves kisfiú anyukája vagyok. Kisfiam tavaly kezdte az óvodát. Mivel évvesztes, ismét kiscsoportos. Szerencsére a csoport és az óvonénik is a "régiek". Kisfiamnál egyre gyakrabban fordul elő, hogy amikor valamire nagyon el kezd koncentrálni, ehhez ugrálást vagy szökdécselést is társít kézrázással kombinálva. Ilyenkor a két karját behajlítva felemeli vállmagasságba, és úgy rázza. Ezek pár másodperces mozdulatsorok, de engem egyre inkább aggaszt, mert naponta sokszor előfordulnak. E viselkedési zavar kialakulását az óvodába kerülésével hozom összefüggésbe, előtte nem vettem észre. Tavaly ritkán fordult elő, mostanára viszont, amint már írtam elég gyakoriak.
Az óvonénik nem említették nekem ezidáig e furcsa viselkedést, így azt nem tudom, hogy az óvodában is előfordul-e ez, de sejtem, hogy igen.
Kisfiam alapjában idegenekkel szemben elég távolságtartó, nehezen oldódik, viszont amint megbarátkozik, már nincs vele semmi gond. Az óvodában is már vannak barátai, nem verekedős, jólelkű kisfiú. Nagyon értelmes, választékosan beszél, szereti, ha mindig vele foglalkoznak.
Evési problémái vannak, azt tudjuk, hogy az pszichés eredetű, korábbi súlyos betegségéhez vezethető vissza.
Arra szeretnék Öntől választ kapni, hogy a fenti problémával feltétlen szakemberhez kellene-e fordulnunk, vagy pedig ez egy olyan felvett szokás, amit idővel el fog hagyni? Illetve, hogy mi áll e zavar mögött?

Válaszát előre is köszönöm

Tisztelettel
A. Viktória
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Sajnos ez a kézrázogatás, ugrálás, nem hiszem h egy felvett szokás lenne, ez nagy valószínűséggel tikk, amely ha nem fordulnak minél előbb szakemberhez, súlyosabb formát is ölthet. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek. Elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 11. 09. 05:53Még nincs értékelés
2010. 11. 02.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Két gyermek (egy 5 és fél éves kislány és egy 8 éves 2.o-os) anyukája vagyok. Fiamat a tanítónő elküldte nevelési tanácsadóba, pszichológushoz, hogy feltárják a viselkedési problémáit. Én is észrevettem, hogy "valami" nem stimmel nála, de a nagy elfogultság elvakított, hittem, majd csak megváltozik. A tanárnő viszont már nem tud várni. A gond a furcsa viselkedés, az iskolában a hirtelen agresszív válaszok, cselekedetek, a társai felé, az óra közbeni elkalandozások, a sok-sok trécselés órán, megoldások folyamatos bekiabálása, többszöri felszólítás ellenére sem teszi meg a kéréseket. Ezek a rossz dolgok, de íme a jó, ami miatt tanácstalan a tanítónő: kiváló teljesítmény a tárgyakból, a fociban (heti 3x edzés, amit imád), első hallásra megjegyzi a több versszakos verset, koránál fejlettebb (térbeli és más látószögbeli megrajzolással, ami pontos! ) rajzkészség, folyamatosan és hangsúlyosan olvas, matematikai képessége is kiváló, írása külalakra szépnek mondható, viszont írásképe összességében hullámzik, változó magasságú, és erősségű. Könyvtárba jár, emiatt sokat olvas önállóan, szókincse is fejlettebb társainál. Emiatt nem tudja eldönteni, hogy hogy álljon hozzá, mert nem a tanulmánnyal van gond...sőt! Hanem a viselkedéssel, ami néha kiszámíthatatlan. Milyen mélységben vizsgálja a pszichológus? A probléma gyökerét képes majd feltárni? Vagy csak találgatások lesznek? A családi háttér nyugodt, némi civakodás a testvérrel belefér (vele és velünk sosem agresszív), párom és én stabil munkahelyen dolgozunk, soha nem vitázunk, kiegyensúlyozottnak érzem a fiam környezetét, ennek ellenére aggódom, hogy bizony én/mi rontottunk el valamit. Talán azzal, hogy mindennel ki van szolgálva. ( TV nézése a hétvégékre korlátozódik, hétköznap ez a napközi + edzések miatt nem is fér bele). Várom válaszát a leendő vizsgálattal kapcsolatban!

Köszönettel,

T. Anikó
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Egy jó szakember mindenféle találgatás nélkül rá tud világítani a viselkedésbeli problémák hátterére. Az a legfontosabb h a kisfia és a szakember között összhang legyen a munkájukat illetően, ami 1-2 találkozás során kiderül h működik avagy sem. Ha úgy látják majd h a közös munka eredménytelen, keressenek meg és szívesen segítek. Elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 11. 02. 06:18Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.