Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2010. 10. 18.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Balogh Andrea!

2,5 éves kislányom bölcsödébe jár, már lassan egy éve, koraszülött de nagyon szépen fejlődik minden téren.
A bölcsödében kedves, aranyos, mindent megeszik, szófogadó.
Itthon teljes ellentét, nem fogad szót mintha meg sem hallaná, verekszik, jobbára engem bánt, ha elveszek tőle valamit vagy egyszerűen csak úgy, belémmar, és mérgesen jön felém hogy megüssök, vagy húzza a hajam stb.
Próbálkozunk "büntetni", szobájába küldjük be, de olyankor nagyon sír, megesik az ember szíve.
De ez nem normális dolog, hogy néha egy angyal néha meg kis vadorzó.
Sokszor összeveszünk emiatt a férjemmel, hogy szófogadatlan és elvinni sem tudjuk sehova, mert máshol sem fogad szót csak hisztizik.
Mit lehet ilyenkor tenni?!
Válaszát előre is köszönöm.

Üdvözlettel:Edit
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Elsősorban tudnia kell h én nagyon bölcsőde ellenes vok, legfőképpen azért mert 3 éves kor alatt a gyermekek a szülőktől való elválást traumaként élik meg és ez a későbbiekben komoly viselkedésbeli változásokat hoz felszínre, mint azt az önök példája is mutatja! Természetesen megértem h a szükség nagy úr, és néha nincs más választás, ebben az esetben viszont úgy kell megélni a gyerekkel együtt töltött időt, h az minél intenzívebb legyen, és a gyerek továbbra is biztonságban érezze magát a szüleivel. Sok türelmet és kitartást önöknek, ha még bármi kérdése van nyugodtan hívjon fel telefonon és részletesen elmondom a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 10. 18. 18:24Még nincs értékelés
2010. 10. 18.⧉
Olvasói kérdés
KEDVES ANDREA! E HONAP 15.-ÉN LESZ KISLÁNYOM 2,5 ÉVES MINDENT MEGÉRT CSAK AZ A BAJ HOGY 1-2 SZOT MOND BESZÉLNI NEM AKAR. SOKAT BESZÉLÜNK HOZZÁ HISZEN RAJTA KIVÜL MÉG 4 GYERMEK VAN A CSALÁDUNKBAN .NAGYON ELEVEN NAPKÖZBEN TELJES EMBERT IGÉNYEL MOST TANULJUK A SZOBATISZTASÁGOT HIÁBA SZERETNÉK NEKI MESEKÖNYVET MUTOGATNI ÉS OLVASNI NEM ÉRDEKLI ÁLLANDOAN JÖNNE MENNE .NEM TUDOM MI TÉVÖ LEGYEK MERT ELÉGGÉ FÁRADT VAGYOK MÁR MIT TEGYEK KÉREM VÁLASZOLJON VÁROM VÁLASZÁT MARGIT
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Vannak gyerekek akiknél a folytonos beszéd csak 3 éves kor körül alakul ki, ettől nem kell tartaniuk, főleg h már mond szavakat a kislánya. Az h mozgékony és nehezen köthető le a figyelme, szintén nem kardinális probléma ebben a korban, sok türelmet kívánok önöknek és ha 3 évesen sem alakult ki még a folytonos beszéd, keressen meg és akkor egy személyes találkozás során kideríthetjük h mi állhat a háttérben.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 10. 18. 18:16Még nincs értékelés
2010. 10. 18.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!

Kislányom most lesz majd 4 éves, idén kezdte az ovit!
Férjemmel sajnos nem túl jó viszonyunk, alig tartózkodik itthon, a gyermeket egyedül nevelem szinte! Sajnos anyagi lehetőségeim eléggé behatároltak, viszont szeretném tanácsát kérni, hogy mi lehet az oka annak, hogy komoly alvászavarral küszködik, szinte minden éjjel bepisil, de az oviban ennek semmi jelét nem mutatja, ott alszik, társaival is nagyon jól elvan, csak itthon van ez, viszont már nagyon régóta! Kérem, adjon tanácsot!
Köszönettel:
Melinda
Szakértői válasz
Kedves Melinda!

Nagyon sok minden állhat a háttérben, többek között az h az ovikezdés miatt az anyától való elszakadást nem tudja kellőképpen feldolgozni, vagy h az apukája és ön között rossz a viszony, vagy teljesen más ok amire ennyi információ alapján nem is gondolunk. Mindenképpen javasolnék legalább egy személyes találkozót, ahol fel tudjuk tárni a lehetséges kiváltó tényezőt és annak alapján kezelni ezt a kialakult helyzetet. Elérhetőségem: 30-355-0177

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 10. 18. 17:54Még nincs értékelés
2010. 10. 18.⧉
Olvasói kérdés
Kedves doktornő!
Kislányom 9 éves lesz pár hónap múlva. Már tavasszal egyszer-kétszer előfordult, ami most csütörtöktől -amikor hazaküldték az iskolából e miatt- szinte rendszeressé vált. Vagyis, hogy kislányom minden átmenet nélkül szapora szívdobogásra panaszkodik. Megmérem a pulzusát, de az mindig 80 és 90 között van. Másfél éve egy mandulaműtétkor EKG-t, előtte egy évvel szívultrahang vizsgálatot csináltak nála. Mindkét esetben kardiológiaiag rendben találtak mindent. Ezen felül kb.6 hete gombócot érez a torkában. azt hittük a rossz idő, meg a száraz levegő miatt fáj a torka, de a gégész szerint ennek semmi látható jele nincs. Ő refluxra gyanakszik. (dec. 20-ra kaptunk időpontot a gasztroenterológián!)
Kérdésem: Lehet -lelki oka a tüneteknek, illetve mit tehetünk? Menjen iskolába?
Köszönettel
Krisztina
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Nagy valószínűséggel ezen tünetek alapján a kislányánál pánikbetegség van kialakulóban, de a biztos diagnózishoz és kezeléshez elengedhetetlen a személyes konzultáció.
Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 10. 18. 17:49Még nincs értékelés
2010. 09. 27.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Van egy 10 éves fiam,aki nekem egyáltalán nem fogad szót.Bármit kérek vagy mondok,soha nem érti meg rögtön.Mindjárt,rögtön,majd válasz hangzik el.Semmit nem csinál meg magától,mindenért szólni kell.A leckét órákon keresztül csinálja,míg iskolában szinte ő az első ,aki kész van mindennel.Párommal együtt neveljük,de bármit mondunk neki,csak ígérget hogy megváltozik,de semmi nem történik.Már a tanárok is panaszkodnak a magatartására.Próbáltam tv-től eltiltani,focitól,mindentől,ilyenkor elkezd sírni és ígéri hogy jobban odafigyel.
Sajnos nem változik semmit.Mit csinálok rosszul?
Üdv,:Erika
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön kisfia lázad, és ez természetes velejárója a kamaszkornak, de igazából most kell meghúzni a határokat, különben a szülők feje tetejére fog nőni teljesen. Ha gondolja keressenek meg egy egy alkalmas beszélgetés erejéig, ahol konkrét nevelési tanácsadási módszereket tudok önöknek átadni, annak érdekében h ez a helyzet megváltozzon. Elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 09. 27. 09:52Még nincs értékelés
2010. 09. 23.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
A kisfiam 3éves elmúlt.
Egyedül nevelem.
Az a nagy próblémánk,hogy az édesapa elvitte szilveszterezni magukhoz,és jan.1-én hozta haza és azóta a kisfiam csak fénynél hajlandó elaludni,és van hogy egyedül nem is akar aluni.
Ezelött ilyen problémáink sohasem voltak.
Nyugodtan aludt,fény nélkül,egyedül.
De azóta minden megváltozott!
Nálunk a gyerek szobája elötti hallban kell égnie a villanynak.
A szobájában nem engedi a gyerek,pedig éjjelifénnyel is próbálkoztunk.
Csak a hallban éghet a villany.
Szeretném,ha újra olyan nyugodtan,fény nélkül tudna aludni a kisfiam.
Voltam vele orvosnál,és felirt gyógyszert és akkor nyugodtan átaludta az éjszakát.
Amint abba hagytuk a gyógyszer szedését újra előjöttek a problémák!
Én mindig is arra neveltem hogy egyedül aludjon.
Az apjánál állítolag van saját ágya,de nagyon furcsállom,hogy az apja barátnőjének,az anyukájával alszik mindig egy ágyban.
Próbáltam beszélni az apával erről,és nem sikerül vele megegyeznem,mi meg már teljesen ki vagyunk készülve a családban emiatt,nameg éjszaka mindig felriad a kicsi,fénynél is,így nagyon keveset alszunk éjszaka!

Mit tudunk mi csinálni ezzel?
Hogyan szüntethető meg a probléma?
Mi lehet ennek az oka?
Elölre is köszönöm segítő tanácsát!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Van valami szorongás, trauma a gyerekben amelyet nem tud feldolgozni és ez befolyásolja a nyugodt alvásképtelenséget. Az h ez pontosan mi lehet, sajnos csak személyesen tudjuk kideríteni, és kezelni. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2010. 09. 23. 10:58Még nincs értékelés
2010. 09. 23.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kislányom 3 és fél éves múlt, most kezdte az óvodát. Ő egy nagyon akaratos, öntörvényű gyerek. Sokat hisztizik, és mindig mindent AKAR.Szófogadásról, szabálykövetésről már ne is beszéljünk. Pedig igyekszünk határoztottak és következetesek lenni, és szeretetteljes légkörben nevelni.Amúgy nagyon értelmes, okos gyerek, és tud nagyon kedves, aranyos is lenni. Próbálunk nagyon következetesek lenni, de a hisztik intenzitása egyáltalán nem csökken.Próbálom meggyőzni, elmagyarázni hogy miért fogadjon szót, ilyenkor nem is akar meghallgatni. Nem tud megülni a fenekén, folyton le kell kötni valamivel, még az én ölemben sem ült csecsemő kora óta 5 percnél többet. Folyton mindent rág, a papírt is megeszi.
Az oviba pár napot járt, de csak rosszat hallottam róla.Nem ül meg az asztalnál, belenyúlkál az ételes tálba,hiába mondják neki, hogy nem szabad.A gyerektársaságot nagyon szereti, de az oviban ennek ellenére időnként elég agresszív is.Vélt vagy valós sérelmeit megtorolja. Pl:a maga vehemens módján be akart kapcsolódni egy játékvár építésébe, de a kisfiú hárította a közeledést, elutasította, erre válaszul a lányom megdobta egy játékkal.Félek, hogy nem fog sikerülni beilleszkedni, barátokat szerezni ilyen módon, pedig ő arra vágyik leginkább, hogy legyen barátja.
Mit tudunk tenni mi szülők?Normális család vagyunk, nem ütjük, nem lát ilyen példákat, el is magyarázzuk a dolgokat, amiket úgy tűnik meg is ért, de aztán \"ösztönösen\" máshogy cselekszik.
A nyáron már voltam vele egy szakembernél, aki testvérféltékenységet állapított meg, mert a testvér körüli kérdéseknél tört ki belőle a hiszti.A többi problémánkon átsiklottunk.Testvére fél éve született, és az alapproblémáink már jóval előbb, 1-2 éves korában kezdődtek.
Ön szerint ezek a problémák nevelési és/vagy egyéb kérdéseket vetnek fel?Mi a szülei rontottunk el valamit?Ha igen, mit és hogy lehet helyrehozni?Köszönöm a válaszát!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Elolvastam a levelét és én mindenképpen javasolnék önöknek egy egy órás pszichológiai tanácsadást, ahol részletesen el tudnám önöknek mondani h hogyan fordítható vissza ez az állapot, mert ez senkinek sem jó, a kislányának sem. Konkrét nevelési technikák elsajátítására lesz szükségük, amelyet természetesen megtanítok önöknek. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2010. 09. 23. 10:55Még nincs értékelés
2010. 09. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Van egy 2 éves kisfiam, aki az elmúlt 1 hónapban -legtöbbször- ok nélkül ütöget minket. Nem tudom, hogy miért, mert mindent megkap tőlünk, amit csak tudunk neki adni (nem anyagiakban értem!). Ha okkal csinálja, akkor a nemtetszését fejezi ki, de mikor minden ok nélkül, mikor már reggel így indítja a napot, az már számomra szörnyű. Még eddig sosem kapott ki, de nem is szeretném megütni. Jelenleg 5 hónapos kismama vagyok, és ezt a fiam is tudja, hogy jön a kistesó. Már nem is szoktam Neki erről sem beszélni, mert félek, hogy "féltékenységből" ütöget. A tanácsára lenne szükségem, ha tudna Nekem ebben segíteni!!!
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Gabi.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Állhat a háttérben akár testvérféltékenység is, igen! Ezen kívül pedig még ezer más tényező meghatározhatja a kisfia jelenlegi viselkedését, amelynek kiderítése ill. kezelése csak személyesen tud megtörténni. Ha gondolja keressenek meg és egy egy órás beszélgetés során feltérképezzük a hátteret ill. tudok önöknek olyan nevelési technikákat átadni, amelyek segítségével orvosolható ez a helyzet. Elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2010. 09. 21. 10:21Még nincs értékelés
2010. 09. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
A gondom az, hogy van egy öt és fél éves nevelt gyermekem aki felkerült örökbefogadási listára. Én nem tudom örökbefogadni. Sajnos nem tudom, hogy ezt hogyan és mikor kellene benne tudatosítanom, mikor kezdjem el a felkészítést arra, hogy esetleg elvihetik tőlem. Én másfél éves kora óta nevelem.sajnos elvan kényeztetve és nagyon ragaszkodik hozzánk. Eredetileg nem volt szó örökbefogadásról , mert járt az apukája látogatni.De sajnos a gyámhivatal kezdeményezte mert rendszertelen volt a kapcsolattartás.
Válaszát előre is köszönöm.
Anikó
Szakértői válasz
Kedves Anikó!

Sajnálatos módon erre a gyereket nem lehet felkészíteni. Másfél éves kora óta önök nevelik, önöket tekinti szüleinek, kialakult az érzelmi kötődés, én őszintén nem is értem a gyámhivatalt. Nem néznek szembe azzal h mekkora lelki törést okoznak ezzel a gyereknek, és nem utolsó sorban önöknek is.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 09. 21. 10:17Még nincs értékelés
2010. 09. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kislányom 4és fél éves és éjszakánként sírva ébred az ágyán ülve-amúgy csecsemőkora óta átalussza az éjszakát,bár az oviba nem alszik délben akár mit csinálunk(kedvenc párna,alvós mackó...)-megsimogatom,puszi és reggelig alszik tovább.(2-3hónapja jelentkeztek az alvászavarok)

Üdvözlettel:katie81
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az alvászavar hátterében több tényező állhat, amelynek a kiderítése sajnos csak személyesen lehetséges. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 09. 21. 10:12Még nincs értékelés
2010. 09. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kislányon most kezdte az 5.osztályt egy 8 osztályos gimnáziumban.teljesen idegen környezet,új tanárok ,osztálytársak.Sajnos emelett kollégista lett mert a suli kicsit messze van.Egyenlőre elég rosszul érzi magát ,nincsenek még barátai és az egyik kislány nagyon szekálja.Kérdésem az volna ,hogy meddig érdemes várni a váltással?A közelebbi iskolába nem szeretném visszahozni,de nem tudom ,hogy egy 10 éves gyermek birná e a napi 20-25 perces buszozást.Napközi van ,ott megtanulna de nem tudom mivel teszek jót,ha a koliba hagyom vagy ha bejár.Válaszát köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Én azt vallom, h ameddig megoldható addig a gyerek maradjon a szülei mellet, így biztosítjuk számára az egészséges lelki fejlődést. Tehát inkább buszozzon napi fél órát, mint h távol legyen egy hétig a szüleitől. Ha ezt fogják alkalmazni meglátja megoldódnak a gondok, és a kislánya ismét jól érzi majd magát a bőrében.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 09. 21. 10:11Még nincs értékelés
2010. 09. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Két és féléves kisfiunk mellé megszületett a kis tesó, és néhány kérdésben szívesen venném válaszait.
Feleségem 2. gyermekünk megszületése után olyan féltékeny kezdett lenni a kisfiunkra, hogy már- már a kapcsolatunkra is kihat. Korábban csak ő altatott, de megbeszéltük, hogy most már, -szülés környékén- én is bekapcsolódom. Amíg kórházban volt, anyósoméknál voltunk és nem úgy ment persze semmi ahogy mi előre megbeszéltük, de a lényeg, hogy 1-2 hiszti után én altattam a fiút zökkenőmentesen. (5-10 perc hangtalanul) Amikor hazamentünk is ment volna minden simán, de a feleségem innentől egyáltalán nem enged altatni, kizárólag ő, még olyan áron is, hogy többször (nem sűrű) akár fél-1 órát is küzd vele, néha kifejezetten pedig velem szeretne aludni. Ő ezt a fiunk részéről hisztinek tekinti, és az állandóság, kiszámíthatóság jegyében kizárólag ezt Ő teheti meg.(volt eset hogy a kicsivel küzdöttem fél órája, neki 2 perc lett volna, nekem 10 a nagy, de nem...)Szóval érzem hogy nem egyre jobban, de sajnos bizalmatlan velem szemben. Értem a gondját, de nem káros -e a gyereknek ez a határozott, néha már-már elutasító magatartás rám nézve? Ahogy egyre nagyobb, én is így tudok egyre jobban felvállalni dolgokat terheket, de nagyon zavarnak a fentiek és én egyáltalán nem hisztinek fogom fel ezt a közeledését a kisfiamnak. Lehet persze hogy akár így is lehet néha, (időhúzásképpen, de az eddigi 4-5 alkalom ezt nem igazolta, sőt az ellenkezőjét, nagyon gyorsan elaludt) Persze mivel váltakozva nem vagyok itthon, nem lehet rendszeresen számítani rám, hol délelőtt, hol délután nem vagyok így arra hivatkozik hogy nem tervezhető vagyok, illetve maradjon a rendszer. Kérdésem hogy milyen áron? Nagyon sokat jelentett nekem is, hogy a fiam nagyon kötődik és szeretne így is velem lenni. Feleségem sajnos csonka családban nőtt fel kb: 10 éves korától, és nem lehet hogy gondjai vannak a férfi mintával? Lányos család és a fiunk egyre jobban tologatja a határokat, ő a végén indulattal kezeli, én szerintem fegyelmezettebben és következetesebben, de ő csak a hisztiknél csodálkozik mi rá van, illetve össze sem köti a két dolgot, én meg egyre jobban tehetetlennek érzem magam és mindenem fáj!
Remélem sikerült körbeírnom a helyzetet, türelmes és toleráns igyekszem lenni, de kezdek (el) fogyni.
ui, anyósomról inkább nem írnék aki nem igazán segíti elő a megoldást, sőt gerjeszti a feszkót, nem is akárhogy, a feleségem persze neki hisz, akármit is csinál...(ok).
Ha tudna valamit írni nekem nagyon hálás lennék. Köszönettel, egy aggódó apa
Szakértői válasz
Kedves apuka!

Mivel ez egy eléggé kényes téma, javasolnám h keressen meg telefonon és nagyon szívesen elmondom az észrevételeimet ill. válaszolok a kérdéseire. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 09. 21. 10:08Még nincs értékelés
2010. 09. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kislányom 6 éves. Nagycsoportos óvodás. Az óvodában vegyes csoportok vannak szeptembertől. 7 csoporttársával visszamaradt, mivel nyári születésű, a többi korabeli egy másik csoportban van. Minden kis barátnője iskolába ment. 2 hét után szólt az óvónő, hogy a kislány az óvodában "visít", akár 1 órán keresztül is,aztán abbahagyja. Hiába szólnak hozzá, mintha meg sem hallaná. Azt mondják nem tudják kezelni a dolgot. Már 4. éve jár az óvodába. Én személy szerint nem tartom jó ötletnek a vegyes csoportokat. Sajnos a kislány csak muszájból jár az óvodába. Mindig is volt probléma az óvodába járással, de eddig nem szóltak, hogy különösebb probléma lenne. Megítélésem szerint a képességeivel nincs probléma (talán az iskolába is mehetett volna). Egyedül azért tartottam jó ötletnek hogy az oviban maradjon, mert nagyon ragaszkodik hozzánk, még azt hittük, hogy jót tesz neki... Visszahúzódó, nehezen oldódik. ismeretlennel nem áll szóba, csak ha már megismerte... Nem tudjuk megítélni (és nem is akarjuk), hogy ez csak hiszti vagy valami van-e a háttérben? Forduljunk pszichológushoz?
Mit tegyünk?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Mivel hosszabb ideje fenntartott már ez az állapot én javasolnám h forduljanak szakemberhez, aki segíthet a kislányának abban h feldolgozza ezt az új szituációt és zökkenőmentes legyen a fejlődés a továbbiakban is. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 09. 21. 10:03Még nincs értékelés
2010. 09. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea, kisfiam 5 éves múlt májusban és költözés miatt óvodát kell váltanunk. A régi óvodáját nagyon szereti sokal több lehetősége van : németül tanul, népitáncol. Megtudjuk oldani a régi oviba is a bejárást de nagyon sok pénzünkbe kerül a behordás, sőt délután a mama tuja csak haza hozni akinek így 4 órát kell utaznia. Az új ovi is nagyon szép csak nincs külön foglalkozás. Kisfiam természetesen a régi oviját választaná, habár nem zárkózott el attól, hogy eljön velem megnézni az újat. A kérdésem az lenne , miként kéne átszoktatnom , pláne úgy, hogy most jelenleg még a régi oviba hordjuk. Köszönöm válaszát.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A gyereke személyiségétől és lelki stabilitásától is függ az h mennyire fogja rugalmasan venni ezt az akadályt! Én személy szerint erre az utolsó évre nem javasolnám az óvoda váltást ha egyszer megoldható h a régi óvodájába járjon.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 09. 21. 10:00Még nincs értékelés
2010. 09. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Kisfiam 9 éves, harmadikos általános iskolás. Az utóbbi hónapokban több ismerős, illetve az iskolában a pedagógusok is jelezték, hogy a fiam nagyon szomorú, csendes, visszahúzódó, ami korábban nem volt rá jellemző. Sokszor elhangzik tőle az: "Ő már nem jó semmire", "Velem senki sem játszik, nincsenek barátaim". Próbálunk vele sokat beszélgetni, de csak annyit mond, hogy nagyon szomorú vagyok, de nem tudom miért.
Az életünkben nem történt semmi változás, Ön szerint mi lehet a baj?
Válaszát előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!!

Nyugtalanító lehet ez a hirtelen változás, én mindenképpen szakember segítségét javasolnám önöknek, minél előbb. Az h mi állhat a háttérben, sajnos csak egy személyes találkozás során tudnám kideríteni, ill. kezelni. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2010. 09. 21. 09:50Még nincs értékelés
2010. 09. 21.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelettel szeretnék feltenni egy kérdést:amiben sajnos senki sem tud tanácsot adni.
A napokban töltötte be 4.évét kislányom,nagyon okos értelmes,nem is volt mindidáig gond az"ürítéssel".De most azt a szokást vette fel,hogy nem hajlandó pisilni.Próbáltam mindent.Tegnap egész nap emiatt hisztizett,fetrengett,mert márt fájt a hasa tőle.Próbáltam játékosan rávenni,elutasított,sőt agresszívan viselkedett.Próbáltam nem észre venni.Hihetetlen hogy reggeltől délutánig tartogatta,s nem érti ez neki a legrosszabb.Nem értem miért találta ezt ki,mi lehet a probléma.Most tényleg tanácstalan vagyok,bár beleláthatnék a gondolatába.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Annak h a kislányának vizelet visszatartási problémái vannak nem egyedi eset, ebben a korban nagyon sok gyereknél előfordul, széklet ill. vizelet visszatartási gond. Ennek több minden állhat a hátterében, aminek kiderítése csupán személyes találkozás keretein belül lehetséges, mivel minden eset egyedi. Valószínű valamilyen számára feldolgozatlan trauma állhat a háttérben, és ameddig ez nem kerül feldolgozásra, sajnos a probléma sem fog megoldódni. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2010. 09. 21. 09:43Még nincs értékelés
2010. 09. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
A problémám a következő:
A kislányom 7 éves, és most kezdte az iskolát. nagyon jól érezte magát a csibetáborban, sokat játszott ismerkedett, új barátságokat kötött, és a tanító nénik is nagyon bejöttek neki. Az iskola első napján minden rendben volt repült a tanterembe, az évnyitón is simán elmaradt a többiekkel, majd a második napon, amikor bementünk teljesen felkészületlenül ért mindkettőnket, hogy a tanító nénik nem voltak a teremben. Hozzátartozik az is, hogy mondták a gyerekek, hogy egy másik tanító néni jön. A lányomnál eltört a mécses és elkezdett remegni, hisztizni, sírni. Próbáltam észérvekkel meggyőzni, megölelni, nyugtatni. Számomra az jelentette a nehézséget, hogy nem tudtam kihez, és hova fordulhatok, nem találtam ügyeletest, és más nevelőt sem, így biztosan én sem voltam a helyzet magaslatán. Azóta minden reggel sír, pityereg és nem megy be az osztályterembe egyedül. Inkább áll a folyosón. Időlegesen találtunk középutat, amiben a tanító nénik is partnerek voltak, mert aznap amikor ez történt a tanító néni elnézést kért tőlem, hogy nem tudta, hogy lehet ilyen gyerek, és hogy nem tájékoztattak, és mellettük szóljon, hogy másnap reggelre a teljes ügyeleti rend ki lett rakva a folyosó minden szegletébe, így hamar megtanultuk ki mikor ügyeletes. Átmenetileg ez megoldást is jelentett, mert minden reggel megkerestük az ügyeletes tanító nénit. Elengedett engem úgy hogy az ügyeletet járta a tanító nénikkel. De tegnap már szóltak a tanító nénik, hogy ez nem csak reggeli probléma, hanem napközben is meg van. Azaz sasszemként követi őket, nem mehetnek ki a teremből, mert sírva fakad, még a wc-re is utánuk megy. Ma reggel kokrétan kint állt a folyosón és más tanár néniknek sem volt hajlandó bemenni a terembe. De csak két hetem van, hogy megoldjam, mert utána már egyedül kell mennie intézni az öltözést, meg a kipakolást meg mindent. És megértem a tanár néniket is, hiszen ez már iskola, szabályokkal kötöttségekkel, és még tudom, hogy ez a tyúkanyó suli, mert másutt ügyeletbe hagyják a gyerekeket. Lehet, hogy az a jobb megoldás. A problémája gyökerét a lányom abban határozza meg, hogy nyáron egyszer úgy ébredt fel, hogy papa akivel lefeküdtek aludni, nem volt mellettük. Zokogva és sírva kereste meg papát. Ezt követően 2-3 hétig mindenütt ellenőrzött minket is a wc-n, a konyhában, könyörgött, hogy zárjuk kulcsra az. A félelme nagyon erősnek bizonyult. De aztán a biztonságos közeg és a sok beszélgetés oldotta ezt. Most viszont ez jött vissza. Fél, hogy egyedül van, egyedül a felnőttekben és a számára ismerősökben bízik meg. nagyon sajnálom, mert napok óta beszélgetünk, próbáljuk oldani a feszültségét, de nekem úgy tűnik eredménytelenül. bizalmatlan, és bizonytalan az én okos lányom. Kizárja magát a többiek közül, és bármelyik gyerek nyit felém elutasító, az én szívem meg megszakad. Egyszerűen tehetetlennek érzem magamat. Olyan mintha egy 3 méteres falat húzott volna maga köré, amibe csak mi férünk bele. úgy érzem, hogy nem tudom megoldani, feloldani a szorongását, így azt érzem, hogy szakember segítségét kellen kérnem. Vagy ez még túl korai, és túl lesz rajta? Válaszát előre is köszönöm!

Egy anyuka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Átolvastam a levelét, és mivel elég rövid idő alatt tért vissza ez az erőteljes szorongás a kislányánál, én is mindenképpen szakember segítségét javaslom. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek, egy pár alkalmas terápia már csodákra képes ebben a korban. Elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 09. 21. 09:33Még nincs értékelés
2010. 09. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Köszönöm válaszát kislányommal kapcsolatban! (sokat jár pisilni az ovodában alváskor)
Kicsit rosszabb lett a helyzet olyan téren, hogy most meg elkezdett reggelente veszekedni, hogy mit vesz fel, mi nem tetszik neki. Szorít a zokni, laza a zokni, szorít a nadrág, laza a nadrág, stb. Nem tetszik a ruha stb. Fogalmam sincs, hogy ezt hogyan kezeljem. Növérem fiával is voltak ilyen gondok, de ő iskolás korára kinőtte. azt se tartom kizártnak, hogy kislányom ezt látta kiskorába, hogy unokatestvére is válogatott és most neki eszébe jutott és a fejébe vette ezeket a dolgokat. Ovodából a benti ruhájába akar hazajönni. KÉrem adjon tanácsot. Engedjek-e a "mániájának" vagy legyek szigorú és csak abba mehet ami én előkészítek. Ő az a típusú gyerek, hogy másoknál és ovodába angyal. itthon pedig ha rájön akkor tombol. SAjnos személyes beszélgetésre nem tudunk elmenni a távolság miatt, de még nem találtam itt a környékünkön megfelelő szakembert.Várom válaszát. köszönöm! Gabi
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Örülök h segíthettem! A kérdésével kapcsolatban meg szerintem kell hagyni a kislányának h reggel kiválassza azt a ruhát amiben szeretne oviba menni, ezzel is biztosítjuk számára a leválási folyamat kereteit, ill. önállóságra buzdítjuk! Mindkettő igen hasznos és elengedhetetlen ahhoz h a fejlődése zökkenőmentes legyen. Egy személyes példa: az én kislányom is óvodás és minden reggel ő választja ki a ruháit, igaz van olyan h 2x is átöltözik, de nagyon büszke magára, h ő ezt már teljesen egyedül meg tudja oldani! Fontos h a gyerekünk büszke legyen arra, amit egyedül sikerül megoldjon, és ezt erősítenünk kell benne.


Üdv.:
Balogh Andrea2010. 09. 21. 09:19Még nincs értékelés
2010. 09. 06.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
A kisfiam 13 hónapos. Egy hetes kora óta egyedül nevelem. Az apja gyakran jön hozzánk, közös programokat is szervezünk és elvihette sétálni is (1 óra hosszára is), illetve fürdésnél és szoptatásnál is sokszor van a gyerek mellett. Most megyünk a bíróságra, előtte egyezkedni próbálunk. Apánk azt szeretné, ha 2 éves (!) korában elvihetné a kicsit ottalvásra. Szerintem (bár nincs ebben tapasztalatom) ez iszonyatosan korai és a működésképtelen elgondolás a részéről! Egy két éves gyereknek ez nem ingatná meg a biztonságérzetét és a mamájába vetett bizalmát, Andrea?
Ráadásul, mivel nagyon kevés pénzt ad nekünk az apa, ezért jövőre vissza kell mennem dolgozni. Minden erőmmel azon leszek, hogy ne kelljen minden nap bejárnom, de így is halálra furdal a lelkiismeretem. Borzasztó! Például, ha majd még szopik a kicsim, mi lesz a bölcsiben? Ezt el nem tudom képzelni...Így a két dolog meg: a bölcsi és a hétvégi elválásaink elképzelhetetlen terhet jelentenének a gyerek lelkének -, igaz?
Én tényleg azon vagyok, hogy jó viszonyban legyek az apjával (bár nagyon haragszom rá), mert az valószínűleg jobb a kicsimnek és a kapcsolattartásukat sem korlátozom egy fikarcnyit sem, de azért ez a két éves ottalvás elég korai. Nem szeretném! Ön, mit gondol erről? Mikor javasolja az elvitelt egy napra, illetve egy hétvégére?
Kérem, segítsen abban is, hogy azzal teszek-e jobbat a gyerekemnek, hogy hagyom az apát annyit és akkor jönni, amikor akar vagy egy rendszer felállítása tenne-e neki jobbat?
És Ön szerint ha már intézmény, az óvoda, a bölcsőde vagy a családi napközi jobb-e egy kétéves kisfiúnak.
Bocsánat, hogy ennyit kérdezek, de sok bennem a bizonytalanság ezzel az egyszülős élethelyzettel kapcsolatban...
Megtisztelő válaszát várva:
MDiána
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ez egy igen összetett téma, és nem gondolom h pár sorban össze lehetne foglalni, legalább egy 1 órás beszélgetést kíván, ha gondolja keressen meg és személyesen szívesen válaszolok minden kérdésére, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 09. 06. 21:15Még nincs értékelés
2010. 09. 06.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiam 9.5 éves. 3 éve váltunk el az apjával, viszont nagyon jó a kapcsolatunk azóta is vele. Ő is egyedül él, szinte mindenhová hármasba járunk. A fiamnak a barátkozással vannak szerintem komoly problémái. Mind az iskolában ,mind azon kívül. Az iskolába folyamatosak a konfliktusok, mert ő valamint mindig felidegesíti magát, ami látványos kiabalással jár, a többiek pedig már csak ezért is provokálják, csúfolják. A játszótéren is olytonosak a veszekedések, csúnyán beszél, \"mutogat\", mindezt tisztes távolból, hogy el tudjon futni. Vannak \"jó napjai\", amikor rendesen el játszik a többiekkel. Persze ezt a többi gyerek megunja egy idő után, és már nem igazán akarnak vele barátkozni. Elmondom neki többször is, hogy ne beszéljen csúnyán, ne kötözködjön folyamatosan, dehát nem lehetek vele állandóan. Tanácstalan vagyok, mit rontottam el, mit kellene tennem?
Válaszát előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az önök válásának köszönhetően a kisfia biztonságos kötődése sérült valamilyen szinten, fél kapcsolatokat kialakítani, mivel tudat alatt attól tart, h az ő kapcsolatai is ilyen végkimenetelűek lesznek. Tudom nem könnyű ezzel szembe nézni, de a jó hír az, h a helyzet kezelhető és ez befolyással lesz a deviáns viselkedésére is, azaz megváltozik. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2010. 09. 06. 20:59Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.