Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiam, 15 hónapos. Igen aktív, érdeklődő, nagyon okos, mindent könnyen megtanul, elég egyszer megmutatni neki valamit és leutánozza, nagyon sok szót ismer, kommunikatív. Járni önállóan még nem tud, csak kapaszkodva, illetve, ha fogjuk a kezét és még anyatejes.
Az utóbbi két hétben agresszív lett. Ez abban nyilvánul meg, hogy ha valamit nem csinálok meg, amit akar, megüt, kiabál, ma például még a pólómat is ráncigálta. Ilyenkor azt alkalmazom, hogy megfogom a kezét és mondom, hogy nem szabad, de semmi szigor nincs a hangomban, csak komolyság. Ilyenkor elsírja magát, én nézem és kis idő után felmászik az ölembe vigasztalásért. Azt is szoktam csinálni 1-1 ilyen agresszív megnyilvánulása után, hogy nem foglalkozok vele, hanem elkezdek játszani egy játékával úgy, hogy ne lássa. Ilyenkor persze abbahagyja a hisztit és jön megnézni, mit csinálok.
Testvére nincs, féltékenység nem lehet, én nem vagyok vele ideges, sőt, mindig szépen beszélek vele, mindent kérek és megköszönök. Apuka szintén, bár ő hétköznap alig látja. Mi a párommal szintén nem veszekszünk, tehát tőlünk ezt nem látja.
Egész nap vele vagyok, nem nagyon van egyedül, de nyilván mosogatok, rendet rakok, főzök, hajat mosok...stb. Ilyenkor jön utánam, mindenhol ott van, nem igazán játszik el egyedül, ritka, ha igen. Ez engem nem zavar, örülök, ha ragaszkodik hozzám.
Nem tudom, mi lehet, de már csak arra tudok gondolni, hogy elrontottam valamit.... esetleg ez ezzel a korral együtt járó jelenség?
Mit tehetek, hogy ne durvuljon el még jobban az egész?
Válaszát előre is köszönöm, üdvözlettel: Anita
Kisfiam, 15 hónapos. Igen aktív, érdeklődő, nagyon okos, mindent könnyen megtanul, elég egyszer megmutatni neki valamit és leutánozza, nagyon sok szót ismer, kommunikatív. Járni önállóan még nem tud, csak kapaszkodva, illetve, ha fogjuk a kezét és még anyatejes.
Az utóbbi két hétben agresszív lett. Ez abban nyilvánul meg, hogy ha valamit nem csinálok meg, amit akar, megüt, kiabál, ma például még a pólómat is ráncigálta. Ilyenkor azt alkalmazom, hogy megfogom a kezét és mondom, hogy nem szabad, de semmi szigor nincs a hangomban, csak komolyság. Ilyenkor elsírja magát, én nézem és kis idő után felmászik az ölembe vigasztalásért. Azt is szoktam csinálni 1-1 ilyen agresszív megnyilvánulása után, hogy nem foglalkozok vele, hanem elkezdek játszani egy játékával úgy, hogy ne lássa. Ilyenkor persze abbahagyja a hisztit és jön megnézni, mit csinálok.
Testvére nincs, féltékenység nem lehet, én nem vagyok vele ideges, sőt, mindig szépen beszélek vele, mindent kérek és megköszönök. Apuka szintén, bár ő hétköznap alig látja. Mi a párommal szintén nem veszekszünk, tehát tőlünk ezt nem látja.
Egész nap vele vagyok, nem nagyon van egyedül, de nyilván mosogatok, rendet rakok, főzök, hajat mosok...stb. Ilyenkor jön utánam, mindenhol ott van, nem igazán játszik el egyedül, ritka, ha igen. Ez engem nem zavar, örülök, ha ragaszkodik hozzám.
Nem tudom, mi lehet, de már csak arra tudok gondolni, hogy elrontottam valamit.... esetleg ez ezzel a korral együtt járó jelenség?
Mit tehetek, hogy ne durvuljon el még jobban az egész?
Válaszát előre is köszönöm, üdvözlettel: Anita
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Ha gondolja jöjjön el egy egy órás nevelési tanácsadásra és akkor részletesen el tudom önnek mondani azokat a nevelési technikákat amivel ezen állapot kiküszöbölhető. Elérhetőségem:30-355-0177.
Üdv.:
Ha gondolja jöjjön el egy egy órás nevelési tanácsadásra és akkor részletesen el tudom önnek mondani azokat a nevelési technikákat amivel ezen állapot kiküszöbölhető. Elérhetőségem:30-355-0177.
Üdv.: