Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2011. 09. 17.⧉
Olvasói kérdés

Üdvözlöm!
Agondom az lenne, hogy 3 és fél éves ikerfiaim nem beszélnek. Illetve néhány szót kimondanak, de sokszor csak az első, vagy az utolsó szótagot. Van olyan is, hogy kifejezéseket is használnak teljesen tisztán, érthetően, de amint kimondták, többször nem halljuk tőlük. Most mennek oviba, de nem tudom mi lesz, mert inkább mutogatással és mimikával, hanglejtésekkel adnak a tudtunkra bármit. Mostanában mintha megindult volna egy kis fejlődés, de lehet, hogy csak én látom így, mert azt szeretném, ha fejlődnének. A két fiú egymással egy teljesen érthetetlen nyelven beszél, amit ők szuperül megértenek, de mi nem. Egyébként van két nagyobb lánytesó, náluk minden rendben zajlott a beszéd körül. Remélem, az ovi jó hatással lesz majd rájuk, és idővel fejlődik a kifejezőkészségük is. Máskülönben értelmes gyerekek, nem látom rajtuk, hogy a beszédet leszámítva le lennének maradva a fejlődésben. A kimondott szót értik, meg is teszik amit kérek tőlük, de még a nevét sem mondja ki egyik sem. Mit tehetek?
Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel: Timi

Szakértői válasz


Kedves anyuka!

A szakirodalom szerint az ikernyelvnek nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Késleltetheti ugyanis azt, hogy az ikrek az anyanyelvüket időben elsajátítsák.

Az ikrek már az anyaméhben is érzékelik egymást, és valamilyen különleges érzékkel, amely egész életükre elkíséri őket, átélik, átérzik egymás legkisebb rezdüléseit is, még akkor is, ha a környezet mit sem sejt ebből. Ez a tulajdonságuk ugyanakkor nehezítheti a gyerekek öntudatának kifejlődését. A kicsi ikergyerek még nem minden esetben tudja eldönteni, hogy az adott érzés, gondolat vagy élmény a "saját fejében van", vagy a testvérében.

"Tisztára egyformák!" - vagy mégsem?
Néhány esetben lelkifurdalást is okozhat a bármely területen sikeresebb ikernek, ha a testvérének nem mennek olyan jól a dolgok. Ezért általános szabály, hogy kerüljük az állandó összehasonlítgatást. Ehelyett hívjuk fel inkább az ismerősök figyelmét egy szerencsésebb megközelítési lehetőségre. Például ahelyett, hogy azt mondanánk: "Peti szebben tud énekelni, mint Pali", mondjuk ezt: "Peti szépen énekel, Pali viszont ügyesen rajzol". Figyelmeztessük erre a nagyszülőket, óvónőket, barátokat is.
Sokan úgy tartják, az ikrek fejlődésében, fejlesztésében sokat segíthet, ha külön óvodai, iskolai csoportban nevelkednek. Ennek a módszernek nagy hátránya lehet azonban az, hogy az ikrek tragikusan élhetik meg egymástól való elszakadásukat. Mint ahogy testvérek esetében is célszerű megoldás, ha néha külön-külön is szervezünk nekik programokat, ugyanez az ikrekre is igaz. Így különböző érdeklődésüket is kielégíthetjük.

Az ikerpárok szoros kapcsolatának következménye a páros elszigeteltség lehet, amikor szinte csak egymással teremtenek kapcsolatot, másokkal ritkábban beszélnek. Gyakran még saját nyelvet is kialakítanak, ez az úgynevezett ikernyelv, amely félszavakból, félmondatokból áll. Talán a fokozott egymásra irányultság következménye, hogy az ikreknek közel ötven százaléka sokkal félénkebb, mint kortársaik.

Az ikrek önálló egyéniségének kialakulását segíti, ha:
- már a kezdetektől pozitívan hangsúlyozzuk az ikrek közötti különbségeket,
- nem öltöztetjük őket egyformán,
- saját játékokat, ruhákat adunk nekik, amelyeket nem cserélünk össze,
- gyakran szervezünk nekik külön programokat,
- lehetővé tesszük (de nem erőltetjük), hogy külön baráti köröket alakíthassanak ki,
- nem hasonlítgatjuk össze őket, és erre megkérünk másokat is,
- megengedjük, hogy önállóan válasszanak ki apróbb dolgokat, és hogy önálló véleményük legyen, amelyet külön-külön hallgatunk meg.

A külön programok ennek oldására is remekül beválnak, de ha nem boldogulnak házi módszerekkel, keressenek meg és szivesen segitek, még nincsenek semmivel elkésve!Elérhetőségem:3O-355-O177


Üdv.:

Balogh Andrea2011. 09. 17. 12:22Még nincs értékelés
2011. 07. 15.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea!
7,5 éves kisfiammal kapcsolatban szeretnék segítséget kérni. Most első osztályos, tanulmányi eredménye egészen jó, az iskolában a viselkedése általánosnak mondható (fiú létére), itthon azonban nehezen kezelhető. Fő problémánk, hogy ha valamit nem engedünk meg, vagy nem kap meg (nass), akkor képes magát annyira felhúzni, hogy egyszerűen nem tudjuk megnyugtatni, Ilyenkor jár keze, lába, rángatózik és csak annyit ismételget, hogy "anya figyelj" "anya segíts". Próbáltam már ilyenkor magamhoz ölelni, de annyira rángatózik, hogy félek közben akaratlanul is megrúg, vagy leesik az ölemből, próbáltam elterelni a figyelmét (számoljon, mondjon el egy verset, mondókát). Ez valamikor segít, de úgy veszem észre, mintha rájönne, hogy ez segít neki és kezdi ezeket a segítségeket elutasítani, azzal, hogy "nem megy". Eleinte ezek hisztik fél órásak voltak, de volt, hogy 1,5 órás! Próbáljuk a férjemmel nyugodtan, kezelni, de sajnos ez nem mindig sikerül.Az iskolába lassan mindennap sírva megy (kb 1hónapja), azzal, hogy "hiányozni fogsz, nem bírom ki..." Valamint az iskolában van egy kislány, aki piszkálja, illetve nem illő dolgokra veszi rá (bugyi mutogatás, nadrág csre, udvaron együtt pisilés). A kislány nagyon csúnyán beszél. Beszélünk erről is a fiammal, hogy ezt nem szabad, ne csinálja azt amit a kislány mond neki, de olyan mintha nem tudna "ellenállni". Általában tudja, hogy ha rosszat csinál és megy is szól a tanárnőknek (erre biztatjuk mi is, hogy mondja meg mindig az igazat, bármit is csinált).
Családi háttérként: az elmúlt egy évben több, nehezen feldolgozható dolog is történt, sorrendben: kistestvér érkezett (tavaly tavasszal) rá két hónapra meghalt anyukám, majd szeptemberben iskolakezdés végül idén januárban költözés (iskolát nem váltottunk). Ezeket persze felnőttként sem könnyű megélni, gondolom ezek lehetnek a háttérben kisfiamnál is, de nem tudom, hogyan tudnánk neki segíteni. A kistestvért szereti, gondolom azért zavarja, hogy vele többet foglalkozok, de igyekszem őt sem elhanyagolni, viszont a hisztik miatt nem marad rá sem idő, sem energia. Egyedül nem szeret játszani, ill. nem tudja mivel játsszon (pedig játékból nincs hiány).
Szóval nem tudom, hogyan tudnánk neki segíteni, hogy jól érezzük magunkat együtt!
Válaszát előre is köszönöm, üdvözlettel evica!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Valóban sok olyan esemény történt az önök családjában az elmúlt év során, amely háttérként húzódhat meg ezen viselkedésbeli probléma mögött, de a pontos diagnózishoz és kezeléshez, elengedhetetlen számomra h találkozzak a kisfiával. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2011. 07. 15. 22:08Még nincs értékelés
2011. 07. 15.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Szobatisztasággal kapcsolatos kérdésem lenne. Kisfiam 2 éves 9 hónapos. Egy-két hete kezdtem el a bilire, ill. a wc-re szoktatást nála egyelőre még csak hétvégente, mert hét közben bölcsibe jár. Ő sem ellenkezik, ha leveszem a pelust, sőt ki is választja melyik alsót szeretné felvenni. Ilyenkor mindig elmondom neki, hogy ebbe nem szabad belepisilni, és szóljon, ha kell. Eddig még egyszer sem szólt. Ha otthon vagyunk, mindenhova megy, csak oda nem, ahova kellene. Ha a játszótéren, vagy séta közben vagyunk, bepisil és szinte észre sem veszi, hogy mikor, hiába kérdezgetem, hogy kell-e, meg, hogy locsoljuk meg a bokrokat.
Egyszer véletlenül sikerült elkapnom, hogy belecsurizik a fürdővízbe, gyorsan odatartottam a bilit, és a maradék a bilibe ment. Ekkor megdicsértem, kapott egy jutalom csokit is, és mondtam, hogy legközelebb is ilyen ügyesen kellene. Azóta sem sikerült. Nem értem, hogy miért nem szól, ha pisilni kell (kakiról ne is beszéljünk)? A kortársai akiket ismerek a környéken és az unokatesó is már mind szobatiszták. Nem tudom mi tévő legyek, szeptembertől mehetne oviba, de így hogyan? A bölcsiben is azt mondták a gondozó nénik, hogy neki már szüksége lenne az óvodai nevelésre, fejlesztésre.
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel
Fodor Réka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A szobatisztaságra való nevelés nem minden gyereknél történik zökkenőmentesen, de a folyamatot érdemes ilyen szituációkban megsegíteni egy kis szülői nevelési tanácsadással, ill. pár alkalmas pszichoterápiával. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem:30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2011. 07. 15. 22:03Még nincs értékelés
2011. 07. 15.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

A következő problémával fordulok Önhöz:
A kisfiam még két éves sem volt és már nappalra szobatisztává vált, alig múlt két éves és már az éjszakai alváshoz sem kellett pelenka.A problémáink most, 3 és fél évesen kezdődtek. Március óta (akkor volt 3 éves) óvodába jár, és mostanra már erőltetik az óvónők, hogy egyedül tolja le a nadrágját, és egyedül intézze el a pisilést, de ő egyszerűen nem hajlandó letolni a nadrágot, hanem inkább becsurrant. Nem arról van szó, hogy nem képes rá, mert le tudja ő tolni, de amikor valaki ezt kéri tőle, egyszerűen megmakacsolja magát. Már ez a nadrágletolás annyira feszélyezi, hogy már nem szívesen szól az óvónőknek sem (talán attól fél, hogy megint azt fogja hallani, hogy akkor egyedül told le a nadrágot), így aztán inkább bemegy egy kicsi a nadrágba. És ennek hatására, már itthon sem akaródzik neki szólni, csak a viselkedésén látjuk hogy az a baja, mert ingerültebb lesz, járkál össze-vissza, ha megkérdezzük, hogy pisilni kell-e, azt mondja, hogy nem, pedig már ott a pisifolt. Még annyit, hogy két évesen született testvére, ő akkora vált nagyjából szobatisztává, de e téren semmiféle visszafejlődést nem tapasztaltunk akkor. Szólt és mentünk vele pisilni.
Kérem, adjon tanácsot milyen magatartás volna megfelelő ebben a helyzetben, mert ha ez így folytatódik, attól tartok, hogy visszafejlődés fog történni. Szerencsére az éjszakai szobatisztasággal, továbbra sincs gond, esetleg annyi, hogy korábban átjött szólni, most meg szegénykém csak ott sír az ágyában.
Előre is köszönöm segítségét.
Üdvözlettel:
Nikoletta
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Mivel már volt szobatiszta a kisfia, ezért szekunder enurézisről beszélünk az ő esetében, amelynek hátterében pszichés okok húzódnak meg. Ha hosszabb ideje fenn áll, keressenek meg és szívesen segítek a probléma orvoslásában, pár alkalmas terápia alatt kezelhető.Elérhetőségem: 30-355-0177

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 07. 15. 22:00Még nincs értékelés
2011. 07. 15.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Szakértő!
Kérdésem az lenne, egészségesnek tartja e hogyha két gyermekem, 6 éves kisfiam, és 4 éves kislányom egy szobában cseperedik. Azaz nem teljesen igaz, pontosabban egy szobába alszik, külön ágyakban. Van nekik egy nagy játszószobájuk ott vannak szabadidejükbe. Van e valami káros hatása, ha két különböző nemű gyermek egy szobába alszik, valami lelki teher esetleg, nem tudom mi adódhat ebből, csak szeretném csirájában meggátólni ha ez valamit eredményezne bennük... Nem tudom eldönteni melyik lenne a jobb, megadni a külön szoba misztikumát, vagy a jó testvéri szeretet kialakitásaképpen igy hagyni egymás mellett őket. Kérem segitsen a döntésben. NAgyon jó testvérek imádják egymást babusgatni, ebből is adódna bennem hogy miért kéne elszakitani őket egymástól, de nem szeretném ha felnőtt fejjel azt mondaná nekem jaj nekem nem volt különszobám soha....
segitségét köszönöm Tündér
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Semmi gond nincs azzal ha a testvérek ebben a korban egy szobában, külön ágyban alszanak!A serdülőkor fogja majd igazán meghozni a változást, akkor majd igényelni fogják a külön szobát és ha egy mód van rá, ezt meg is kell teremteni!


Üdv.:
Balogh Andrea2011. 07. 15. 21:56Még nincs értékelés
2011. 07. 15.⧉
Olvasói kérdés
Ádám fiam négy és fél éves. Az én gyerekem még soha nem volt szobatiszta ami a nagy dolgot illeti. A kis dologgal és az hogy éjszaka száraz marad az teljesen rendben van. Valamikor 3 éves kora körül kezdtük el azt hogy a nagy dolog is a Wc-be, vagy a bilibe sikerüljön, de valahogy sehogy sem jön össze. Minden féle módszert kipróbáltuk, hogy sikerüljön de nem megy. Most már én is úgy érzem, hogy segítségre van szükségünk, mert ezt mi már semmilyen szép szóval ráhatással elérni nem tudjuk. Ezért aztán ha erről van szó ő is érzi hogy ez nem jó, szégyenli magát, de arra a kérdésre, hogy miért nem végzi a dolgát a Wc-be nem tud választ adni. Mindig csak a bugyiba sikerül. Meg sem próbál elmenni a Wc-re ha kell neki. Ennyi idősen már érzi a súlyát annak hogy amit csinál az nem jó, sőt el is mondja, hogy a wc-be kell végezni a dolgát, de mire odakerül a dolog, csak a bugyiba sikerül. Kérem tanácsát.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Vannak gyerekek, akik nehezen tudják megvalósítani a fejlődés ezen szakaszát, náluk nagyon komolyan felépített pszichoterápiás módszerekkel sikerül csupán az áttörés!Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 07. 15. 21:50Még nincs értékelés
2011. 07. 15.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea!
Egy kisgyermek aki hozzám jár most 8 éves. Életében már kisgyerekkorától problémák voltak.2 évesen az anyától elszakadt és az agresszív apa nevelte 4 éves koráig ,majd mivel az apa egyedül hagyta otthon és leforrázta magát a labilis néha iszogató nagymama nevelte tovább. Az édesanya közben szült egy másik gyereket és új családot alapított az új család mit sem tudva arról,hogy van egy 4 éves lánya. A nagymama megunta a magatartás zavaros gyermek nevelését és kiadta az útját 5 évesen. Az édesanya vallott és új családja befogadta a gyermeket. A ottani mostoha nagymama nem fogadta el igazán Laurát. Sőt ehhez még a mostohaapa szigora is társult. Az édesanya nem bír a kislánnyal az iskolából most 8 évesen megszökik néha elmeséli testvérének mindent lehet neki pedig semmit és nagy igazságtalanságokról beszél. A problémák és a magatartászavara egyre súlyosabb. Szeretném megtudni kiváltó ok-e a szigorú és igazságtalan család? Érdemes -e a mostohaapával beszélni arról.hogy ne szóljon bele a nevelésbe? A mostoha nagymama a kislány szemébe is megmondja ,hogy ő rossz gyerek és nem kell senkinek. Várom megtisztelő válaszát. Egy aggódó napközis tanító néni

Szakértői válasz

Kedves tanító néni!

Ilyenkor felteszem én a kérdést, h hol van a gyermekjólétis???Egyáltalán nem csodálkozok a gyerek viselkedésén, hiszen 8 évesen már annyi mindent át kellett élni, h egy felnőttnek is sok lenne. Nem érzi magát sehol sem biztonságban, nincs szerető környezetben, nagyon szomorú eset, véleményem szerint a Gyermekjóléti szolgálatnál kellene erről beszélnie önnek, hátha ők tudnak ebben segíteni, és ők beszéljenek a szülőkkel, ők elméletileg ezért vannak!

Üdv.:

Balogh Andrea2011. 07. 15. 20:12Még nincs értékelés
2011. 07. 15.⧉
Olvasói kérdés
Üdvözlöm!
A segítségét kérném, hogy mit csináljak a 4 éves kislányommal, hogy ne féljen a kutyáktól, macskáktól és egyéb állatoktól? Semmilyen rossz tapasztalata nem volt semmilyen állattal, nem került velük konfliktusba soha. Nem értem a félelmét. Még a legkisebb kutyától, cicától is fél. Nővérei nagyon szeretnének kutyát, de amíg ő így fél, addig nem merünk hazahozni semmilyen állatot! Kérem adjon tanácsot! Előre is köszönöm: Anita
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ebben a korban a gyerekekben sok mindenhez kapcsolódik félelem, aminek a leküzdése, feloldása, gyermekpszichológiai terápia keretén belül sikeresen kezelhető. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 07. 15. 20:07Még nincs értékelés
2011. 07. 15.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!A mi esetunk szamomra legalabbis kulonosebb es nem tudom mitevo legyek.Ok,reszletezni fogom:van egy 7 eves kisfiam(juniusba tolti)aki oszire iskolaba fog menni--viszont barmit elso latasra folyekonyan olvas,nyomtatott betuvel barmit leir helyesen,osszead,kivon 100-ig az egysegrend atlepesevel,nagyjabol tudja a szorzotablat,kiolvassa helyesen a hatjegyu szamot is,nagyon gyorsan memoral es nagyon jo a logikaja is.Az en kerdesem az lenne nem-e fogja ez a gyerek nagyon unni az elso osztalyt?Elvigyem-e egy felmeresre,ahol esetleg az is fennallna,hogy masodikoskent kezdjen?/Ja!es egy megyjegyzes,Kolozsvarrol vagyunk-Romaniabol./Koszonon elore ha megtisztel valaszaval,ha nem megertem es koszonom mindenkepp.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Érdemes lenne a kisfiát elvinni egy iskolaérettséget vizsgáló szakrendelőbe, ahol a pontos felmérés eredményeként a kisfiát speciális osztályba lehetne íratni, és akkor a képességeinek megfelelően tudnák fejleszteni az erre szakosodott pedagógusok!

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 07. 15. 20:05Még nincs értékelés
2011. 07. 15.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Balogh Andrea!

Kislányunk 2,5 éves múlt. A problémánk az, hogy néhány hete éjszaka tekergeti a haját és sokszor ki is tépi. Régebben úgy altatta el magát, hogy simogatta vagy tekerte a haját, de sosem tépte. Ébren nem csinálja. Azt szeretném kérdezni, hogy mit tudunk tenni mi a probléma ellen, hogy tudnánk segíteni leküzdeni ezt a rossz szokást? Illetve, mikor szükséges szakemberhez vigyük?

Segítségét előre is köszönjük!
Üdvözlettel: Szilvia
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Amennyiben ez az állapot akár egy-két hétig is folyamatosan fenn áll, minél előbb keressenek meg egy gyermekpszichológust, aki konkrétan fel tudja mérni, diagnosztizálni, ill. kezelni ezt a kialakult helyzetet.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 07. 15. 20:01Még nincs értékelés
2011. 07. 15.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!

Kisfiunk júniusban lesz 2,5 éves.Eddig minden rendben van Vele-legalábbis mi úgy ítéljük meg-kiegyensúlyozott,vidám,eleven gyermek.
Mivel a párom sportoló,sokat költözünk.Mióta megszületett a 4. helyen élünk.Jelenlegi lakhelyünkre decemberben költöztünk és most ismét egy "nagy" váltásra készülünk-igaz ez hosszabb távra szólna már-külföldre költöznénk.
A kérdésünk ezzel kapcsolatos...
Mennyire nagy váltás ez egy ilyen korú gyermeknél?
Válaszát előre is köszönjük!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A kisgyerekeknek fontos a biztonságos környezet, azok a személyek akikhez igazán kötődik, a szülők. Ezt kiegészítve viszont, ebben a korban nagyon rugalmasan tudják kezelni a környezetváltozást, csak arra kell odafigyelni, h sok szeretet, figyelmet kapjon, akkor minden rendben lesz a fejlődését illetően!

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 07. 15. 19:58Még nincs értékelés
2011. 07. 15.⧉
Olvasói kérdés
Üdv!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit.  Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel.  Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!
Szakértői válasz
Kedves "nagylány"!

Az általad leírtak alapján én azt tudom javasolni, hogy minél előbb fordulj ezzel a problémáddal egy szexuálpszichológushoz, akivel részletesen át tudod majd beszélni az érzéseidet, gondolataidat és azt, hogy hogyan tovább!


Üdv.:
Balogh Andrea2011. 07. 15. 19:54Még nincs értékelés
2011. 07. 13.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!

5 éves fiammal kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. Az óvónőnk jelezte, hogy nagyon szégyenlős a kisfiam, ami a következőkben nyilvánul meg:
- Tornaórán ha olyan feladat van, amihez le kell venni a cipőt és a zoknit, akkor a zoknit soha nem hajlandó levenni.
De a csoportszobában átöltözik a többiek előtt. Egyik alkalommal személyesen is bent voltam egy tornaórán, mert fotókat készítettem a gyerekekről és még az én kérésemre sem volt hajlandó levenni a zokniját és könnyek szöktek a szemébe. Nem igazán értettem, hogy ez miért okoz neki ilyen szintű nehézséget.
- Ha az öltözőszekrénynél néhányan (gyerekek, szülők) tartózkodnak, akkor nem akarja levenni a harisnyát a nadrág alól, vagy pl. nem lehet levenni róla a pólót, ha éppen át kéne venni. Az a válasz, hogy anya ne, mert mások meglátnak.
Ilyenkor külön kell vonulni egy másik terembe.
- Az egyik ünnepségre készültek az oviban, megkellett volna ölelni az egyik kislányt, aki a párja lett volna. Az óvónő elmondása szerint teljesen zavarban volt és nem akarta megölelni a kislányt, kapott másik párt, de őt sem volt hajlandó megölelni.
- Egyik nap a régi óvó nénik járt a csoportnál és amikor az óvó néni megölelte, megpuszilta a fiamat, elvörösödött és zavarban volt, elutasító volt, menekült volna a helyzetből.
- Itthon előttünk nincs ilyen probléma ölelget, puszilgat és egyáltalán nem szégyenlős. De ha már van nálunk valaki, akkor pl. csak úgy hajlandó WC-re menni, ha elkísérem és megvárom, amíg végez.
- A nagyszülőknek sem ad szívesen puszit. A nagyiéknál voltunk néhány napot és a fürdőszobába, amíg a 16 hónapos hugijával fürdött a kádban tilos volt nekik bejönni.

Ez a viselkedés aggodalomra ad okot? Abban szeretném a segítségét kérni, hogy milyen módon lehetne oldani benne ezt a fajta gátlást, vagy egyszerűen tudomásul kell venni, hogy ő ilyen.

Előre is köszönöm a válaszát.

Köszönettel:
Viki
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Tudomásul kell venni h ő ilyen, és elfogadni ezt, nem ráerőltetni semmit!Az ön által leírtak alapján ez nem tűnik pszichológiai esetnek!

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 07. 13. 22:11Még nincs értékelés
2011. 07. 13.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!

A segítségét szeretném kérni a kisfiammal kapcsolatban. 4 éves lesz júniusban és még mindig bepisil éjszaka...sőt néha du. alvásnál is. Igaz nagyon mélyen alszik, de ez természetes ennyi idősen? Kiegyensúlyozott családi körben él, semmi trauma nem érte, nagyon életvidám, és ő ebből sem csinál gondot. Kipróbáltuk, hogy mossuk ki együtt a pisis ruhát, örömmel mosta, sőt mondta, hogy másnap is ki akarja mosni. Felkelek hozzá éjszaka, megpisiltetem, de nincs magánál, ösztönösen pisil. Szerintem ezzel nem érek el eredményt. Soha nem bántjuk meg érte, csak beszélgetünk róla, hogy milyen okos nagyfiú már, biztosan ez is menni fog. Erőltetni semmit nem akarok.
Kérem adjon tanácsot.
Nagyon köszönöm. Málik
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Semmiképp nem szabad éjszaka a gyereket felébreszteni hogy megpisiltessük, mert ez egy rossz viselkedés mintát eredményez, soha nem fog így különben önállóan wc-re járni, de ennek a témának a szisztematikus felépítése egy tanácsadási órát igényel. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 07. 13. 22:09Még nincs értékelés
2011. 07. 13.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea.

Kérdésem az 5 éves fiammal kapcsolatos. Rossz evőnek mondanám és válogatós is. A legnagyobb problémám mégis az hogy sem gyümölcsöt, sem zöldséget nem eszik, egyedül az almát, azt is csak hámozva. Akkor evett utoljára paradicsomot, meggyet,stb. amikor még nem tudta mit eszik. Aggaszt hogy nem mer beleharapni egy almába mondjuk héjjastól, vagy egy szem epret sem kap be, míg az öccse hihetetlenül szereti a gyümölcsöket. Fáj ezt látnom, és félek hogy beteg lesz, ha sokáig ez megy.
Lelki oka lehet hogy nem meri a gyümölcsöket megkóstólni? Mert úgy látom nem meri megtenni, hogy belehaparjon.
Köszönöm válaszát.
Mné S.Olga
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Pszichoterápiával pár alkalom alatt sikeresen lehet ezen a helyzeten változtatni, ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 07. 13. 22:06Még nincs értékelés
2011. 07. 13.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

A következő problémával fordulok önhöz. Nagyobbik kislányom öt éves. Alapjában véve kedves, nyugodt, csendes kislány. Jól ki jön az óvis társaival is, már 3 éve közösségbe jár. Talán azt is mondhatnám rá hogy egy kicsit túl érzékeny, mind fizikailag is (apróbb sérülésektől is rögtön sírva fakad), mind pedig lelkileg is. Ritkán ugyan, de néha előfordul, hogy rosszat álmodik, bár úgy hiszem, hogy ez természetes. Pár napja éjszaka arra mentünk be a szobájába, hogy áll a szoba közepén és sír. A kishúga másfél éves, ő is felébredt és együtt sírtak. Miután megvigasztalodtak sem akarta elmondani mi a baj. Másnap kérdeztem, akkor már azt mondta nem emlékszik. Ön szerint mi lehet a probléma? Vigyem el egy szakemberhez hátha neki elmondja? Hogyan tudom elérni nála, hogy bizzon bennünk és mindig mindent elmondjon? Válaszát előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Amennyiben ehhez hasonló eset többször is előfordul önöknél, minél előbb keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 07. 13. 22:03Még nincs értékelés
2011. 07. 13.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!2 lányom van az elso házasságombol, és nagyon nem egyeznek kicsi koruktol fogva,szoval gyulolik egymást semmiben nem tudnak megegyezzni egymással ,nagyon csunyán viselkednek.Egyszeruen nem bírok veluk,nem is tudom mit kéne veluk tennem.Foleg a nagylányom piszkálja fel állandoan a hugát és onnantol mindennek vége beindul a verekedés koztuk,alig van erom hozzájuk.Kérem segíts mit kéne tennem,koszonom Eszter!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A testvérféltékenység természetes dolog, de ebben önök nagyon a végleten járnak, érdemes lenne szakemberhez fordulni, ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 07. 13. 22:01Még nincs értékelés
2011. 07. 13.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Egy 16 éves lány vagyok. Aggódom a barátnőm miatt. Ő 15 éves, 171 centi és 62 kiló. A fejébe vette hogy kövér és fogynia kell. \"egészségesen\" de éhezteti magát. Múltkor, például töri órán ahogy hirtelen felállt hogy írjon a táblára, összeesett, azt szeretném, ha valahogy tudnék neki segíteni. Megértetni vele, hogy milyen gyönyörű és csinos. mindenki fél hogy ezzel tönkre teszi mindenét amije van, tehetséges (színházban játszik) okos, szép. Azt akarom hogy újra a érgi legyen! Mit tegyek?
Előre is köszönöm :)
Szakértői válasz
Kedves barátnő!

Nagyon aranyos vagy hogy így aggódsz a barátnőd testi/lelki egészségéért, de ezt a szüleinek is észre kellene h vegyék, és szakemberhez forduljanak, mert ehhez a testkép zavarhoz, sajnos szakember segítsége szükséges, egyedül különben képtelen lesz ezt megoldani.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 07. 13. 21:58Még nincs értékelés
2011. 07. 13.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Hatéves kislányomról írnék, aki komoly feladat elé állít. Mostanában. Szeptembertől iskolába fog járni, nagyon okos, értelmes kislány, óvónénik is javasolták, hogy nyugodtan menjen, érett rá. Kora tavasszal nem jártak óvodába (egy csoportba jár vele 3,5 éves kisöccse is), mert lányomnak kivették az orrmanduláját meg betegeskedtek, tehát kb. 2 hónap kimaradt az oviból. Már itthon sokszor unatkoztak, várták az ovit. Egy hétig nem is volt semmi gond, ám ezen a héten a lányom tragédiának éli meg, hogy oviba kell járnia, kapaszkodik belém, sír, könyörög, hogy hagy maradjon itthon velem (én itthon dolgozom távmunkában számítógépen). Hiába mondom Neki, hogy akkor anya nem tud dolgozni, és Neki is járnia kell most már oviba, nem hajlandó reggelente elengedni, kapaszkodik belém nagyon. A kisöccse ez idő alatt ad egy puszit és elvegyül a többiek között játszani. Az óvonénik közül az egyik nem segít ilyenkor (sajnos ő van a héten), a logopédus néni vitte el tőlem már két napja, elcsalta, hogy játszanak valamit, ill. feladatokat csináltat vele, amit mellesleg imád! Nem tudom, hogy mitévő legyek, hogyan kezeljem ezeket a reggeli ,,szörnyű" elválásokat. Nem szereti az ovit, három év alatt nem nagyon rajongott érte soha, de azért nem viselkedett már ilyen hisztisen reggelente. Délután fülig érő szájjal fogad, és mondja, hogy jó volt az ovi, és meséli, hogy mik történek vele. Jár angolra, sakkra és tornára, nagyon szereti mindegyik foglalkozást.
Kérem segítsen doktornő, bennem van a hiba? Valamit nem jól kezelek? Mit kell tennem, hogy reggelente könnyebben menjen az elválás? Mit mondjak Neki ilyenkor, hogy el tudjon szakadni tőlem. Máskor egyébként nem mondanám túl anyásnak, inkább a fiamra jellemző ez a tulajdonság.

Várom válaszát, előre is köszönöm.
Ani
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A leválási szorongás elviselésében a belsővé váló és mindig felidézhető anya képe segít a gyerekeknek. Ha a gyermek belső világa nem szilárdult meg, a gyermek teljes kétségbeeséssel éli meg az anya távollétét, és nem képes a körülötte zajló játékokra, tevékenységekre figyelni. Az önök esetében ez a szorongás véleményem szerint csupán figyelem felkeltés a kislánya részéről, és ha ez a viselkedés forma a szülő részéről nem kap megerősítést, akkor hamar abbamarad!
Kitartást anyuka.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 07. 13. 21:54Még nincs értékelés
2011. 05. 12.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!Segitségét szeretném kérni a 9 éves fiammal kapcsolatban.
Elég jo tanulo 4 es 5 ös de viszont az iskolában sajnos a magatartásával vannak a gondok.Elég öntörvényű és ha valami olyan éri hogy azt ő nemismeri el akkor sajnos sir és még a tanárokkal is nekiáll orditani,és dühöng.Feszültségét néha ugy akarja levezetni hogy pl:rázza az ereszcsatornát vagy a falat üti.Mindig a tanárokat hibáztatja hogy öt nem szeretik meg hogy csak hogy öt veszikészre meg hogy utálják öt.Valami igazság van ben sokszor kiabálnak vele és ö azt nehezzen viseli el.Tudja hogy nem jot csinál pl:amikor a tanárral is kiabál de abba a helyzetbe nem tudja kontrolálni a tettét.Tanárai zserint veszélyes ijenkor mert attol félnek hogy elöbb utobb valakibe kárt tesz,és ennek következményei lesznek.A verekedést nem mindig ö kezdi de mindig öt veszik észre és ezért öt cseszegetik és ilyenkor ordibálnak vele.Azis közrejátszik hogy a gyerekek sokat szekálják hogy dagi vagy az aszmája végett egy kicsit nehezzen fut.Ő annyira nem kövér van egykis sujfeleslege de mikor evvel szekálják ezt is a szivére veszi.Gyogypedagogushoz is hordtuk és az én kérésemre pszihologos is megvizsgálta,a véleménye:életkorának megfelelően szűkebb látokörű mások nézöpontját nem tudja megérteni.Gátlás is megjelenik.Lazáb viselkedési fékekkel rendelkezik.A külvilági ingerböl keveset ragad meg,azt is átszinezi,fenyegetőnek,roszindulatunak látja a világot.Agresszió nála nyiltan jelenik meg.Impulziv?nem tudja ezt kontrolálni viszont ennek nem pszichopátiás háttere van,hanem szorongásos,átlag aktivácios szintje emiatt magasabb.Tisztában van a helyes viselkedéssel csak ezt gyakorlatban nem tudja megvalositani.Bemutatkozo helyzetben még összeszedett de mihelyt érzelem keveredik a helyzetbe ,elöjön az erős gátlása és az agresszioja. Azt szeretném a doktornőtől kérdezni hogy ön hogyan látja a fiam helyzetét kellene e pszichologushoz hordanom vagy a gyogyszeres kezelést ajállaná mert egyszer a gyogypedagogusa ezt ajánlotta demi nem szeretnék gyogyszert adni neki.Még egy kérdés hogy elnöhetö vagy majd a késöbbiekbe tudja e majd a gyerek kontrolálni a tettét vagy ez elkiséri egész életébe.Ne haragudjon hogy sokat irtam de rövidebben nem tudtam.Köszönettel:egy aggodo édesanya
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Először is nem tartom indokoltnak a kisfia esetében a gyógyszeres kezelést, főleg hogy pár alkalmas pszichoterápiával ez az állapot igen könnyen megváltoztatható!A gyógyszeres kezelés meg amúgy is csak tüneti kezelést nyújthatna, és ha abba maradna ugyan úgy vissza jönnének a tünetek!A pszichoterápiás kezelés ellenben nem csupán tüneti kezelést nyújt, hanem az agresszív/szorongásos okozati tényezőire hat, így a visszaesés lehetősége szinte teljes mértékben kizárt! Ha gondolja keressenek meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2011. 05. 12. 13:24Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.