Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2011. 09. 29.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kisfiam 4 éves volt nyáron, már hónapok óta készülünk, beszélünk róla, hogy a cumitól meg kell válni. Jó ideje, már csak alváshoz használta, így a déli alvás is mindig a megszokott időben történt, szinte soha nem maradt el. Óvodában nem sürgették az elhagyását, türelmesen álltak a dologhoz, de már csak ő cumizott a csoportban. A szeptemberi ovi kezdés után két héttel, egy játék megvásárlásával megbeszéltük, hogy vége a cumizásnak. Azóta két hét telt el, de még mindig eltelik egy óra az esti alvásnál, mire a fáradtságtól el tud aludni, hétvégenként a déli alvás teljesen kimaradt, az óvodában kicsit nehezebben, de elalszik. Éjszaka nem keresi a cumit, alszik nyugodtan. Szeretném a segítségét kérni, hogy már biztosan ne adjam vissza a cumit esetleg az esti elalváshoz? Valamint miben tudnék neki segíteni, hogy megtanuljon egyedül, nyugtató kellékek nélkül elaludni?

Segítségét köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Semmiképpen ne adja már vissza a cumit a kisfiának, szerintem dobja ki a kukába, hogy még véletlenül se essen kísértésbe! Nagyon következetesnek kell lenni ebben a korban, különben a gyerek ki fogja használni, és később egyre nehezebb lesz őt féken tartani. Ahhoz hogy zökkenőmentes legyen számára ez a "cumisüveg trauma" feldolgozása, és könnyebben menjen az esti elalvás, keressenek meg egy személyes konzultáció erejéig, ahol részletesen el tudom önöknek mondani hogy mi a teendő ebben az esetben!
Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 29. 11:01Még nincs értékelés
2011. 09. 29.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!


Kislányom 5 éves. 2 éves korában kezdte a bölcsődét. Már itt kezdődtek a problémák. Nem tudta megszokni az új közösséget, minden nap sírva mentünk a bölcsődébe. Az egyik gondozónőjét nem szerette, a másikat igen, de ez sem segített azon, hogy beilleszkedjen.
Azt gondoltuk, hogy ha óvodás lesz, talán megoldódik ez a probléma. Kislányomnak van egy nagyobb testvére, aki már óvodás volt, imádta az óvodát, első naptól kezdve szívesen járt.
Nagy reménnyel kezdtük az óvodát, de sajnos itt is minden reggel sírással indultunk, sőt kiderült, hogy az óvodában többször reggel hányt. Az óvónők szerint nap közben nehezen oldódott, ritkán játszott a többi gyerekkel. Egész nap az ujját cumizta.
A reggeli hányások miatt én felkerestem a nevelési tanácsadót, akinek elmondtam a családi körülményeinket, és a bölcsődei előzményeket. (Egyébként rendezett, szeretetteljes családban élünk, a gyerekek otthon felszabadultan játszanak, kislányomon sem látszik otthon semmilyen probléma. Igaz, ha idegenek jönnek hozzánk, vagy idegen gyerekekkel próbálunk ismerkedni, ő inkább mellettem marad, nem szól senkihez, nem játszik senkivel.)
A nevelési tanácsadó azt javasolta, ne változtassunk semmin, ki kell várni, hogy megszokja az óvodai környezetet, megszeresse a társait.
A kis csoport végére úgy tűnt, hogy beilleszkedett, játszott a többiekkel, az óvónők elmondása szerint a reggeli hányások megszűntek. Középsőben is nehezen telt az év, de lettek barátnői, az óvodai feladatoknál részt vett, csak mindig sok idő kellett ahhoz a többiekkel játsszon.
Nyaranként mindkét mamánál eltöltenek a testvérével 1-1 hetet, úgy, hogy csak telefonon beszélünk, de ebből sem szokott probléma lenni.
Most kislányom nagy csoportos, következő szeptembertől már mehetne iskolába, de van lehetőségünk még egy évet óvodában tartani. Elkezdtük az évet, és a reggeli sírások újra előjöttek, sőt már előfordult többször is, hogy este lefekvéskor sír, hogy nem szeretne óvodába menni.
Az óvónők nem mertek szólni, de kislányom elmesélte, hogy reggelenként több alkalommal hányt. Látom rajta, hogy ez a hányás gyomorideg miatt van. Nem tudom kihez forduljunk, mit tegyünk, hogy boldogan teljen a család nélkül töltött ideje is.
Várom tanácsát. Válaszát előre is köszönöm.

Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Nagyon ritka az, hogy valaki még nagy csoportban is hozza ezeket a leválási szorongásos tüneteket, de ez mellett szerintem van még valami más is, ami a kislányánál ezt a viselkedésformát fenntartja, ehhez viszont mindenképpen személyesen kellene őt látnom, h kiderítsük mi a mozgatórugója ennek a viselkedésnek, és kezelni tudjuk, mert ez az állapot a lányának sem jó! Keressenek meg, segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 29. 10:55Még nincs értékelés
2011. 09. 29.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kisfiam 3 éves, mások által is okosnak mondott, mindent megfigyel nagyon sokat tud és könnyen megjegyez dolgokat. Nagyon korán kezdte a mozgást, 6 hónaposan felült, 7 hónaposan felállt és 9 hónaposan egyedül ment. Még nem teljesen szobatiszta, mert a kakilás csak pelusba megy. Viszont éjszaka ha kell pisilnie, felkel és szól. Éjjel eddig soha, napközben is párszor pisilt csak be. Viszont sokat iszik de keveset jár pisilni. Mindig mondom, hogy menjünk, de nem akar. Csak az utolsó pillanatban. kb 9 hónapos kora óta dacol, ahogy elindult. :) Ez mindig különböző formákban jelenik meg. Eleinte ha valamit nem szabadott neki és rászóltunk, akkor fejét verte a földbe, vagy neki futott falnak, szekrénynek vagy a játékait vágta a földhöz. Néha lila foltok éktelenkedtek a homlokán. Aztán ezzel óvatosabb lett és jött más. Egy időben földhöz vágta magát, mindenre nemet mondott. Most harap, dobálózik, köpköd, verekszik és megint nemet mond mindenre. Mikor rászólok, hogy fájdalmat okoz, akkor pár pillanat után elsírja magát és bújik, hogy vegyem fel. Nem segít semmit, ha azt mondom neki hogy menjen a szobájába gondolkodni, akkor dacol ellene, hogy nem megy és kiabál velem. Ha hangosan rászólok az sem használ. 2 éves kora óta bölcsibe jár, az elválás még a mai napig sírással megy, de napközben sokat játszik, beszél, szeret ott lenni, csak az indulás nehéz. Mostanában viszont nem akar játszótérre menni, gyerekek közé menni a bölcsi után. Haza szeretne menni és a játékaival játszani. (Thomas a gőzmozdony a minden) Nagyon érzékeny, amióta a bölcsibe jár. Férjemmel 4 hónapja külön élünk, a gyerek nem akar róla beszélni. Szereti az apját, de nem ragaszkodott hozzá soha. Nagyon kevés időt töltöttek együtt. Ha találkoznak örül neki, játszanak, ha elmegy picit pityereg, de utána nem emlegeti.
A kérdésem az lenne, hogy lehetséges, hogy elfojtja magában ezeket az érzéseket az apja iránt? A dac már előtte is meg volt, így nem változott azzal hogy elment. Inkább egy picit nyugodtabb lett (ha az apja otthon volt, elviselhetetlen volt a gyerek, mindig valami rosszat csinált, pedig valaki mindig játszott vele), mivel így nem kell osztóznia rajtam. :)
A másik, hogy hogyan tudnék neki segíteni, hogy az elválást könnyebbé tegyem neki? A dacolást hogy tudnánk a lehető legkönnyebben átvészelni? Tudom, hogy át kell rajta esni, de már nagyon régóta tart és tényleg minden formáját hozzá.

Köszönöm előre is a segítségét!

Üdv: Barbara
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján, ebben az esetben már nem csak a 3 éves kor körüli leválásról/dackorszakról lehet szó, szerintem van benne más is, amit nem tud feldogozni, kifejezni, csak abban a formában, ahogyan azt nap mint nap teszi!Ezt pszichoterápiásan nagyon rövid idő alatt lehet kezelni, jelenleg is van pár hasonló esetem, ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 29. 10:49Még nincs értékelés
2011. 09. 29.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!
Kislányom 4 és fél éves, élénk vidám és temperamentumos gyerek. Sok játszótéri barátja van. Eddig kisebb nagyobb nézeteltérések kivételével soha nem volt gond, mikor együtt játszottak. Nemrég a közelbe költözött egy vele egyidős kislány, akivel úgy nézett ki szintén barátság fog kialakulni. Sajnos ez a barátság nem úgy alakul, ahogy kellene. Bár sülve-főve együtt akarnak lenni mégis, amikor együtt vannak szinte állandó vita van. Vita mindig (vagy legtöbbször) az én kislányom miatt van,aki nem tudok rá jobb szót gonoszkodik, elveszi a játékot vagy nem adja oda, belefirkál a rajzába...Amikor azt mondom nekik, hogy nem találkoztok egy darabig akkor minkét lány sírva fakad, hogy ők együtt akarnak játszani. Igaz, hogy a másik kislány jóval érzékenyebb, mint az én gyerekem, de azért nem mimóza és sajnos tényleg az én gyerekem az oka a sírásának. Néha azt hiszem, hogy a lányom féltékeny a kislányra valamiért. Mással továbbra sincs konfliktusa. Nem nagyon tudom,hogy mitévő legyek kérem segítsen. Köszönöm: egy anyuka

Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján, nagy valószínűséggel féltékeny az ön kislánya az új játszótéri kislányra, hiszen ha alapvetően nem agresszív és csak a vele való kapcsolatát jellemzi ez a viselkedésforma, akkor más nem állhat a háttérben!Ilyen esetben az a teendő, hogy hagyni kell őket együtt játszani, bizonyos kereteket felépítve, és ha azt akár az ön lánya, akár a másik kislány nem tartja be, akkor az büntetést von maga után. Fontos a jutalmazás-büntetés módszerének következetes, jól felépített mozzanatait ebben a korban már alkalmazni, különben pár év múlva kezelhetetlen lesz a gyerek.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 29. 10:41Még nincs értékelés
2011. 09. 29.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiunk 4,5 éves, eleven, jóeszű gyermek. 2,5 évesen már megbízhatóan szobatiszta lett, ami a pisilést illeti. Alváshoz egy évig pelenkáztuk, majd háziorvosunk tanácsára (mondván, hogy összeköti a kakit, pisit a pelenkával) néhány hónapja levettük róla. Éjszaka olyan mélyen alszik, hogy nem ébred a vizelési ingerre. Én türelmesen várnék még, de jobban aggaszt az, hogy csak éjjel hajlandó kakilni, és most ez a bugyiba megy. Férjem képes éjszakánként kétszer is biliztetni, így néha szárazon ébred. Szerintem ez nem jó ötlet, inkább a háttérben húzódó okokat kellene felderíteni. Talán kistestvére születése viselte meg ennyire (1,5 éves), vagy egy székrekedés? Sokat beszélgetünk a kakiról, de hárít. A téma érdekli, ha a húga belekakil a bilibe, megdicséri... Mit tegyünk? A nagyszülői nyomás is igen nagy, a vele egykorú családtagokkal már minden renden. Előre is köszönöm válaszát!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az éjszakai ébresztgetés, a lehető legrosszabb megoldás erre a problémára, így az esélyét sem tudjuk megadni a gyereknek arra, hogy ez önállóan kialakulhasson. Erre a problémára elengedhetetlen a személyes konzultáció, ahol részletesen, gyerekre szabottan át tudjuk beszélni a teendőket, és meglátja pár hét alatt megszűnik a kialakult probléma! Keressenek meg, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 29. 10:35Még nincs értékelés
2011. 09. 29.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea! Nagyon köszönöm válaszát "Két gyermek egy szobában" témámra, nagyon megnyugtatott.
Üdvözlöm és Sok sikert Kivánok a Továbbiakra Tóth Andrea
Szakértői válasz
Nagyon köszönöm a visszajelzését kedves anyuka, örülök hogy segíthettem! Minden jót önöknek is!:)

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 29. 10:28Még nincs értékelés
2011. 09. 29.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea!

A következő problémámban szeretném tanácsát kérni. Kislányom két és fél éves. Eddig gyönyörűen fejlődött, ha ide nem számítjuk az általunk természetesnek tartott és zajló (dackorszak jellemzőit) hisztis, akaratos viselkedését érzelmileg, értelmileg kiegyensúlyozott gyermeknek tűnik. Nyitott, minden új iránt érdeklődő, barátkozó, mosolygós, vidám természet.
Most azonban egy érdekes dolog történt. Én és a párom (aki, jelenleg, 1 év óta külföldön dolgozik és havonta pár napot tud itthon tölteni) szülei egyaránt segítségünkre állnak a gyermekkel való foglalkozásban. Kislányom 2 éves kora óta gyakran előfordult már hogy 2 napot (annál többet nem) is egyhuzamban az egyik nagymamánál töltött nélkülem. Érdemes tudni, hogy a nagymamánál rengeteg és nagyon változatos pozitív élmények érik, pl strand, rengeteg közös séta, kutya, macska, kalandpark, cirkusz stb, gyerekbarátok a szomszédban, amit én itthon egyedül korlátozottabban tudok nyújtani (főként játszótérre viszem, vagy itthon játszom vele kettesben). Mivel azonban nekem is van néhány itthonról elvégezhető munkám, igen jól jön a nagymama segítsége.
Pár hete azonban a nagymamától hazaindulván bejelentette, hogy nem akar többé hazajönni, és nem szeret otthon lenni az édesanyjával, vagyis velem.
A család minden tagja próbálja megfejteni a problémát, egyik gondolatunk az, hogy talán a nagymamánál jóval több élményt kap, mint itthon velem, a saját édesanyjával. Esetleg meg kellene próbálnom színesebbé tenni az itthoni életét?
Azt még érdemes hozzátenni, hogy sok a kislányom az \"intimebb, személyesebb\" problémáival szinte csak engem hív, pl csak velem akar elaludni, vagy ha székrekedés kínozza, akkor engem hív, hogy legyek mellette, míg sikerül a dolog.

Köszönöm válaszát, tisztelettel
Forester
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Érdemes lenne megvizsgálni azt, hogy a kislánya hol, melyik ponton veszíthette el az édesanyához köthető bizalmi/kötődési fonalat, és ha ezt megtaláljuk, feldolgozzuk, akkor helyre állítható még ez az érzés a kislányában, hiszen nagyon fontos, egy életre meghatározó viselkedésformát nyerhet vagy veszíthet azzal a gyerek és a szülő is, ha ez időben nincs kezelve és helyre billentve. Ha teheti keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 29. 10:26Még nincs értékelés
2011. 09. 29.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Szakértő!
Egy olyan problémával fordulok önhöz, ami miatt sokszor szégyellem magam. :( Ez a legjobb barátnőmmel kapcsolatos. Együtt nőttünk fel, mindig is picit duci volt, még alsóban is. Aztán egyszer csak hatalmas változáson ment keresztül. Megnőtt, vékony lett, és nagyon szép. 170cm és 53kg, mégis állandóan eszik, mondjuk rengeteget sportol mert úszik, tollasozik és táncol is. És azt hiszem féltékeny vagyok rá...arra hogy mindig a középpontban van, a baráti társaságunkban is. Rendszeresen indul szépségversenyeken, és szinte mindig nyer. Nemrég kijutott Kínába és a "Legszebb Tinik" versenyén képviselte Magyarországot. 5. lett!. Csomószor kijutott külföldre fotózásokra, és annyira szép képek vannak róla. Mindig jár divatbemutatókra,és versenyekre. Szeretem őt, mert a barátnőm meg minden. De ha vele vagyok, csak őt nézik meg. Ha egy fiú odajön hozzánk csak Ő érdekli őket. Mit tegyek, hogy megmaradjon a barátságunk de ne érezzek így?
Köszönöm :)
Lulu
Szakértői válasz
Kedves Lulu!

Megértem hogy összekuszálódtak benned az érzések a barátnőddel kapcsolatban, de hidd el, hogy ha sikerül megtalálnod valódi önmagad, a saját értékeidet felfedezed, és ez által ezt közvetíted a külvilágnak, meg tud szűnni ez a probléma!Ha úgy érzed hogy ez nem megy egyedül, segítségre van benne szükséged, keressél meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 29. 10:19Még nincs értékelés
2011. 09. 29.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!

Kisfiam december óta jár óvodába, az elején nem voltak gondok,
sőt hazaküldött a beszoktatás 2. napján.
Aztán óvónénink idegei is felmondták egyéb okokból, amit később
tudtam csak meg, verekedős, kezelhetetlen gyerek miatt, aki
verte az én fiamat is, de erről senki sem tájékoztatott.
akkoriban sokszor bepisilt, most már tudom, hogy így jött ki rajta.
Kaptunk új óvónőt, aki úgy látom, helyre tette a csoportot. Ennyit erről...

A kérdésem az lenne, hogy mit tehetnék, hogy rábírjam, hogy egyen.
Lényegében amit megeszik: leves, tészta, nagy ritkán porcukorral,
de se túrósan, se spagetti szósszal, rántott hús rizzsel, kenyér,
maximum lekvárral, esetleg szalámival.
Főzeléket egyáltalán nem eszik és az a legnagyobb baj vele, hogy
meg sem kóstolja azokat az ételeket, amiket nem akar...
Most eljutottunk arra a szintre, hogy reggel elmegy oviba egy falat nélkül,
de még csak vizet sem iszik. Próbálok kakaót, teát, de nem kéri.
Oviban, ha nem a fent leírtak közül kap, akkor nem eszik, akármilyen éhes is!
Volt olyan nap, hogy délután 4ig nem evett semmit és az előző esti vacsora volt a gyerekben!
Szerintem ez így nem mehet tovább. Lassan 4 éves lesz, kell neki energia,
mert amúgy egy örökmozgó, meg nem álló kisfiú.

Fogalmam sincs mit tehetnék!

Már előfordult, hogy rosszul lett az éhségtől, szédül is néha, remeg a keze.
Akkor eszik, de akkor sem mindegy mit kap...

Most pár napja panaszkodik hasfájásra is, közvetlenül az étkezés elkezdésekor,
de tegnap mikor elhoztam az óvodából akkor is mondta, hogy fáj a hasa!

Hát röviden ennyi lenne a problémám!

Előre is köszönöm válaszát, tanácsát!

Üdvözlettel: egy aggódó anyuka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A kisfia étkezési problémája nagy valószínűséggel pszichés reakció egy vagy több elfojtott, fel nem dolgozott eseményre!Ezeket terápiásan már pár alkalom alatt tudjuk kezelni, feldolgozni benne ezeket az eseményeket, ez által megszűnik a kialakult probléma!Ha teheti keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 29. 10:15Még nincs értékelés
2011. 09. 17.⧉
Olvasói kérdés

Tisztelt Doktornő!

Van egy 7 éves és egy 4 éves fiam. A nagyobbik fiam 4 éve jár az oviban egy csoportba egy kisfiúval, akinek az anyukájával nagyon jó a kapcsolatom illetve van egy kisebb szűlői csapat akikkel összejárunk,szintén ovis csoporttársak szülei.
A barátnőm fia (ő is 7 éves) eddig sem volt probléma mentes,de amit most csinál,attól felfordul a gyomrunk. A barátnőm kb. 3 hete megkért hogy vigyázzak a fiára és az én két fiam is itthon volt. A nagy fiam otthagyta a gyerekszobában a kisebbik(4 éves) fiamat a másik kisfiúval és hallottam hogy a fiam ki akart jönni,de a barátnőm fia nem engedi. Én szóltam nekik,hogy ha ha ki akar jönni akkor jöjjön ki,biztos mást akar játszani.
Eltelt két nap és a kisebbik fiam mondja,hogy a az a kisfiú benyálazta a fiam fütyijét.Sajnos érzelemből reagáltam, ideges hangon és a fiamból onnantól kezdve nem tudtam egy szót se kihúzni csak sírt. A nagyobbik fiamnak annyit mondott hogy azt játszották hogy ő a beteg és a barátnőm fia addig nyálazta a fiam fütyijét amíg meg nem gyógyult.
Azt hogy ezt a kezével vagy a szájával csinálta-e már nem sikerült megtudnom....Azóta egyszer találkoztunk,úgy hogy mi mentünk hozzájuk és egy másik barátnőnk is jött a két fiával,akik szintén 7 és 4 évesek,és miután hazamentünk,este felhívott az anyuka hogy képzeljem el,az ő kisebbik fiával is ezt akarta játszani. Azt mondta neki,amikor csak ketten voltak a szobában,hogy ő a beteg és lehúzta a 4 éves nadrágját meg a sajátját is és megkérte a kicsit hogy kapja be a fütyijét. Amikor a kicsi ezt nem akarta akkor mondta,hogy ő bekapja a kicsiét,de a kicsi ezt sem akarta. Most azon kívül hogy forog a gyomrunk, ettől függetlenül én sajnálnám ha megszakadna emiatt a kapcsolatunk a barátnőmmel és nem tudom hogy kezeljük ezt a helyzetet, Abban biztosak vagyunk hogy beszélnünk kell a kisfiú anyukájával,de neki mit kéne majd csinálnia? A fiamtól megpróbáltam újra megkérdezni hogy mi történt a szobában,de befogja a fülét és teljesen elzárkózik a beszélgetéstől,úgyhogy többször nem hozom szóba,de ezzel megoldottnak tekinthetem a dolgot? Félek hogy esetleg nem maradt-e benne valami ebből a dologból....bár a viselkedése olyan mint előtte,jó kedvű, vicces,mozgékony.
Remélem érthetően írtam le és előre is köszönöm a válaszát!

Szakértői válasz

Kedves anyuka!

Köszönöm h megtisztelt a bizalmával és ezt a történetet ilyen részletességgel leírta, nem lehetett könnyű. Azzal kezdeném, h először is az ön kisfiával, bármenyire is nem látszik most nagyon jele a viselkedésben ezen tapasztalatának, mindenképp ki kell vele pszichoterápiásan játszatni, feloldani benne a keletkezett zavart, különben kő kemény problémái lehetnek a későbbiekben a szexuális irányultsággal!!!
A barátnőjével beszéljék ezt át, de őszintén én nem javasolnám h a gyerekek találkozzanak egy ideig, addig semmiképpen sem, ameddig az ön fiában ez a szorongás nem lett feloldva(a gyereke minden egyes alkalomal újraéli a történteket), ill. a barátnője a gyerekét el nem viszi szakemberhez, h ezt a kialakult helyzetet kezeljék!Keressenek meg önök ha gondolja, szívesen segítek a kisfiának, elérhetőségem: 3O-355-O177.

Üdv.:

Balogh Andrea2011. 09. 17. 13:50Még nincs értékelés
2011. 09. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Azt hiszem a mi problémánk nem egy probléma.
3 éves kislányom mostanában iszonyatosan hisztis és akaratos lett. Ha valami nem úgy van ahogy szeretné, rögtön elkezd ordítani v. kiabálni, toporzékolni. Van hogy 20 percig is magán kívüli állapotban ordít majd lassan abbahagyja.
Éjszakánként is van hogy felébred vagy nincs is fel teljesen és 15-20 percig vagy még tovább sír és egyszerűen nem lehet megvigasztalni.
Azt tudnia kell, hogy családi életünk nem zökkenőmentes, elég sok a veszekedés köztem és a férjem között, már ott tartunk, hogy elválunk, de attól nagyon félek a gyerek miatt, mert nagyon ragaszkodik az apjához és ha elválunk nekünk kell elmenni ebből a házból, amibe született, de az sem megoldás hogy tovább éljünk mindketten feszültségben, az én idegeim is kivannak, ráadásul még a férjem iszik is és későn jár haza ittasan. A gyereknek ez nem használ.
A szobatisztasága sem tökéletes még, nappal sokszor, majdnem mindig beszalad a pisi eleje a bugyiba, és éjszakára még pelust használunk. Szeptembertől kezdi az ovit, én új munkahelyre kerülök és még mellette iskolába is kell járnom, úgyhogy nem egyszerű.
A kérdésem: Hogyan lehetne lebonyolítani a válást, hogy a gyermek a legkevesebbet érezzen meg belőle? Illetve hogyan fogja megszokni, hogy azután mamáéknál lakunk? És egyáltalán, én már arra is gondoltam, hogy lehet, hogy már pszichológushoz kellene fordulnom a kislánnyal?
Kérem adjon tanácsot!
Köszönettel: egy elkeseredett és kétségbeesett anya
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az önök problémája valóban nagyon összetett, ezért úgy önnel, mint a kislányával javasolnék egy személyes konzultációt, h igazán helyre tudjuk tenni a dolgokat és időben kezelni. Elérhetőségem: 3o-355-o-177.


Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 17. 13:26Még nincs értékelés
2011. 09. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Mit kéne tennem hogyha a 16 éves 170cm/60kg-os mostohalányom, napi 300kcal-on él, hánytatja és hashajtózza magát, 2 órákat edz? Teljesen tanácstalan vagyok. Megbízott bennem, nem mondhatom el a szüleinek, de segítenem kell rajta. Mit tegyek?
Szakértői válasz
Kedves szülő!

Egy ennyire eldurvult, több sebből vérző problémát, higyje el h csak szakember segitségével lehet megoldani, ha teheti keressenek meg, segitek, elérhetőségem: 3O-355-O-177.

Üdv.:



Balogh Andrea2011. 09. 17. 13:23Még nincs értékelés
2011. 09. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő! Kisfiam júliusban volt három éves, júniusban kezdtem a bölcsibe való beszoktatást. Elég könnyen beszokott, szeretett járni. Egy két hete kezdődött az, hogy napközben bepisilt, nem szólt. Mindenre nemmel és tagadással válaszol bármit is mondok neki. De csak nekem. A bölcsiben eleven játékos, mozgékony jóétvágyú gyerek, szótfogad. Itthon csak velem dacol, nekem mond ellent, mintha csak engem utálna. Kimondja hogy nem szeret, nem ölel meg mint régen. Haragszik rám mert beadtam és elszakadtunk egymástól? Olyan hisztis sírásokat produkál, hogy le sem tudom írni. Ez kb két hete van így. Nem szoktam megütni, esetleg hangosabban rászólok, de semmit nem érek vele. 21 és 19 éves lányaim vannak, velük teljesen normálisan viselkedik, az apját is imádja csak velem csinálja ezt. Megbuktam "anyából" ???
Szakértői válasz
Kedves anya!

Először is nem bukott meg anyából!!!:)))Leválási szorongásról van csupán szó, minden óvodában tapasztalható, hogy mindig van pár gyermek, aki a sarokba húzódva szemlélődik, vagy szomorkodik és nem a többiekkel játszik. A legtöbbjüknek hosszabb idő kell ahhoz, hogy felszabaduljanak ebben az új kis közösségben, azonban vannak olyan szélsőséges esetek, ahol komoly szorongással, stresszel jár a beszoktatás. A szülőknek sem könnyű, hiszen a leválás, az elszakadás miatti érzelmek őket is éppúgy érintik, mint szeretett gyermekeiket.

Óvodakezdéskor minden jórészt attól függ, hogy milyen jelzéseket kap a gyermek az anyjától. Ha ezek azt sugallják neki, hogy biztonságos és jó helyre kerül, nemsokára elégedetten adja át magát az új élmények örömeinek.

Azonban, ha a gyermek kezdeti nehézségei az anyából olyan reakciókat váltanak ki, amelyek azt sugallják a gyermeknek, hogy az anyja is tart attól, hogy neki valami baja eshet, és emiatt nem szívesen hagyja ott az óvodában, akkor természetesen a gyerek korábbi nyugtalansága tovább mélyül. Ez pedig igazolni látszik az anya kezdeti félelmeit, és tovább fokozza őket. A gyerek belecsimpaszkodik az anyjába, keservesen bömböl, mintha valami szörnyűség készülődne ellene.

Fontos: ha a szülő egyszer már eldöntötte, hogy óvodába adja a gyermekét, legyen ebben következetes. Saját megnyugtatására - ha teheti - válassza ki azt az óvodát, óvó nénit, akire szívesen bízná a gyermekét.
A szülő törekedjen arra, hogy őszinte és nyílt kapcsolat alakuljon ki közte és az óvónők között, hiszen többek között ez fogja megteremteni a kicsi biztonságérzetét is. Magyarázza el őszintén a gyermeknek, hogy mire számíthat.
A beszoktatás ideje alatt még ott lesz az anyu is, aki később elmegy dolgozni, és csak délután – alvás, uzsonna, játék stb. – után fog a gyermekért jönni. Éreztessük a gyerekkel, hogy jó helyen lesz, hogy mi is megbízunk az óvó nénikben, az óvodában...ha mindezt megtesszük, nem lesz viselkedésbeli regresszió!
Ha még bármi kérdése van anyuka, keressen meg, segitek, elérhetőségem: 3O-355-O-177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 17. 13:19Még nincs értékelés
2011. 09. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kisfiam 4 éves lett a nyáron. Az óvodai leállás idejére vidékre került nagy- és dédmamáihoz egy hónapra. Három hete hoztam vissza, de azóta egyszerűen nem bírok vele. Itthon a négy fal között ugyan minden rendben van, kedves, szófogadó helyes kissrác, mint amilyen volt régebben. De ha elmegyek vele boltba, strandra, játszótérre teljesen "megőrül". Mindenkihez odamegy és mindenkit körbeudvarol. Először finoman csak dumával, de aztán hirtelen elkezd sikitozni, vagy üvölteni...ha úgy tartja kedve elkezd rohanni, bújócskázni vagy eszeveszetten körbe-körbe futni. Ilyenkor egyszerűen sehogyan sem tudom leállítani. A hangomat meg sem hallja, lefogni nem tudom...végső elkeseredésemben már másodszor történt meg, hogy lekevertem neki egy nagy pofont. Ezzel az egyel tudtam megállítani, felkapni és hazarohanni gyorsan...
Hogyan tudnám helyesen kezelni ezeket a sikítófrász kitöréseit? Mi történhetett vele a nagyinál, hogy így jött vissza?
...és miért csak mások előtt adja elő ezt a produkciót? Otthon teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott.

(egyébként születése óta egyedül nevelem, sokszor költöztem már vele (eddig 6x), többször kellett bölcsit és ovit váltanunk. Tehát eddig sem egy nyugodt békés és állandóságot jelentő környezet vette körül, mégis könnyen tudott alkalmazkodni és nem volt gondom vele.)
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Nagy valószinüséggel a kisfia önt bünteti ezzel a viselkedéssel, mivel hosszabb időre nélkülöznie kellett önt a nyár folyamán!Higgadsággal, sok beszélgetéssel, közös játékkal oldható ez a helyzet, és ha ismét biztonságban érzi magát, megszűnik ez a sikoltás is meglátja, ha nem, keressen meg és átbeszéljük részletesen a teendőket. Elérhetőségem: 3o-355-o-177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 17. 13:06Még nincs értékelés
2011. 09. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Nagyon-nagyon el vagyok keseredve!Kislányom 3 és fél éves(2008.02.26)kezdjük az oviba a beszokást.Csakhogy ő egy nagyon különleges eset.Senki nem szólhat hozzá,főleg nem felnőtt.Rá sem néz,egyből sikongat,meg sem hallgatja,természetesen ez vonatkozik az óvónénikre is,minden felnőttre.Sokszor az apukájára is sikongat nem engedi be oda ahol ő van.Nem visel el senkit maga körül.amikor látom,hogy a többi anyuka már első nap otthagyja a kislányát vagy kisfiát,ehhez képest mi a héten voltunk mindennap és még most sem enged ki a kapun kívülre hiába mondom neki ,hogy anya elmegy a postára vagy az üzletbe,nem enged,azt mondja "én is kimegyek innen,utálom!".Nagyon normális családi életet élünk,a kislányunk is nagyon okos,sőt korához képest tényleg azt veszem észre,hogy értelmesebb.(tudom,minden szülő ezt mondja a saját gyerekéről).Megpróbálnék kijönni az oviból,de félek,hogy mi fog történni,de ha meg mondom ,hogy kijövök,nem enged ki ,azt mondja,hogy legyek ott ,mert ő csak úgy tud játszani.Leginkább azonban ez a viselkedés nem hagy nyugodni ahogy az emberekkel bánik,hogy senki nem szólhat hozzá,sikongat amikor hozzászólnak,sokszor a saját mamájára is ,őt is kizavarja még a házból is.(akit szeret és akinél ott is alszik időnként.)Szóval én ilyen gyerekkel még nem találkoztam,és nem tudom ,hogy mi lehet a probléma.
Kérem,ha már látott ilyen gyereket vagy hallott ilyen gyerekről a doktornő ,írja meg ,hogy mi lehet a probléma!
Köszönöm
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az önök problémája nem egyedi, volt pár hasonló esetem, de egy pontos diagnózishoz és kezeléshez elengedhetetlen h találkozzak önökkel, ill. a kislányával, mivel minden eset egyedi és ennek megfelelően kezelhető csupán!Keressenek meg, elérhetőségem: 3O-355-O-177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 17. 13:01Még nincs értékelés
2011. 09. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!!!!
Van egy 4 éves kisfiam, hosszú hónapok óta talán már évről is beszélhetünk, .....rendszeresen tornáztatja a kukiját, én lehet a saját megnyugtatásomra így hívom, ennél azért a helyzet számomra jóval aggasztóbb. Kb. 1 éve kezdődött először csak havi, majd később heti és mára már napi rendszerességgel, a földön hason fekve ,,olyan mozdulatokkal" dörzsöli a kukiját a földhöz . Egy-két perc után abba hagyja de ez idő alatt beszélni sem tudok hozzá, mert miközben teljesen leizzad olyan mintha önkívületi állapotban lenne......nagyon sok módon próbáltam már hatni rá beszélni vele de sajnos nem tudom jobb belátásra téríteni sehogyan sem, volt rá példa hogy a kiskukiján annyira kidörzsölte a bőrt, hogy orvost hívtam hozzá és kamillás vízbe csücsült egy hétig, illetve kenőcsökkel kellett kenegetnem, hogy a felhorzsolódott bőr rendbejöjjön. Kérdeztem a háziorvost ezzel kapcsolatban, és azt mondta majd abba fogja hagyni legyek türelemmel, ugyanez előfordult már az óvodában is, nagyon kétségbe vagyok esve doktornő, mert nem hinném, hogy ez már normális lenne.
Nagyon várom segítő válaszát!
Előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A gyermekkori önkielégítés általában valamilyen szorongást jelez, ezért érdemes lenne alaposan átgondolni, érte-e bármiféle trauma, megrázkódtatás a gyermeket 1 éve, ill. azóta folyamatosan? (Válás, haláleset, új partner, költözés, egyéb környezeti, családi változások) Ha a válasz igen, akkor valószínűsíthető, hogy ott kell keresni a kiváltó okot és rendezni a problémákat, szakértő segitségével!
Az önkielégitéssel kapcsolatban pedig egy gyakorlati tanács, mellyel tapintatosan elháríthatja a pótcselekvést: adjon egy macit, plüssjátékot a kezébe, és kérje meg, hogy altassa el. "Nézd, Brumi ma veled szeretne aludni és hozzád akar bújni. Öleld át, altasd el, de tartsd a takaró felett, hogy kapjon levegőt." Így indirekt módon arra ösztönzi a kisfiút, hogy kezeit lefoglalva ne tudjon másfelé nyúlkálni.Természetesen ennél összetett a háttér hogy ezt a helyzetet megoldja, keressenek meg és szivesen segitek. Elérhetőségem: 3O-355-O-177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 17. 12:58Még nincs értékelés
2011. 09. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea.Kislányom márciusban lessz 5 éves és éjszakára pelenka kell rá mert bepisil. Napközben szobatiszta és az ovodában is. Van mikor eljátsza és becsurog de nem jellemző.Ezt mi okozza nála.Az oviban társaival jól elvan ,és ott alszik.Kérem adjon tanácsaot! köszönettel:Klára
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az éjszakai pelenkáról való leszoktatást ebben a korban, egy egy órás nevelési tanácsadási munka előzi meg, ahol részletesen fel tudom önnek épiteni a teendőket a siker érdekében!Keressen meg, szivesen segitek:3O-355-O177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 17. 12:47Még nincs értékelés
2011. 09. 17.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő! A lányom 7 éves és kb. egy hónapja azt hiszem hogy alvajáró lett. Eddig felkelt éjszaka járt egy kört és elaludt, tegnap viszont a bejárati ajtóból szedtük össze és ez eléggé ijesztő volt belegondolva hogy el is kóborolhat. Nem tudom hogy kellene kezelni ezt a helyzetet vagy egyáltalán mitől alakult ez az egész ki. Reggelente nem emlékszik semmire.Válaszát előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves szülő!

Mindannyian tudjuk, hogy a pihentető alvás elengedhetetlen feltétele az egészségnek. Ám egy most közzétett felmérés szerint a 10 év alatti gyermekek több mint fele alvászavarral küzd vagy küzdött...sajnos!Arra már több kutatás is felhívta a figyelmet, hogy a kevesebb éjszakai alvás több viselkedési zavarral jár napközben, illetve hogy az iskolai teljesítmény rovására megy. Az is tény, hogy az alvászavarral küszködő gyerekek sokkal hajlamosabbak a depresszióra és a szorongásos betegségekre.

Sokat segíthet, ha apró szertartások előzik meg a lefekvést. Olvashatunk akár meséskönyvet, csak arra ügyeljünk, nehogy olyat válasszunk, amely érzelmileg felkavarhatja a gyermeket. Ne nézzen a gyerek elalvás előtt felzaklató műsorokat,mesét se. Segitheti a nyugodt alvást az is, ha átbeszéljük a gyerekkel elalvás előtt a legnagyobb részletességgel az aznapját!!!Ha ezek a módszerek pár nap alatt nem mutatnak eredményt, keressenek meg és terápiával rásegitünk arra, hogy ismét nyugodtak legyenek a kislánya éjszakái!Elérhetőségem:3O-355-O-177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 17. 12:44Még nincs értékelés
2011. 09. 17.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt doktornő! 19 hós kislányunk játék közben karmolászik.és hiába szólunk rá nem használ semmit nem érti,hogy ez fáj az anyukának! feleségem ma visszakarmolt mert hallotta,hogy ez jó módszer lehet.most meglátszik a karmolás a babán is meg a feleségemen is.(nekem nem teszik annyira,hogy visszakarmolt!!!vita is lett belőle) hogyan lehetne megfékezni ezeket a dolgokat,hogy később nehogy probléma legyen?
Szakértői válasz
Kedves szülő!

A visszakarmolás valóban nem egy jó módszer ilyen esetben, elindithat egy olyan ördögi kőrt, amiből később nehéz lessz kijönni! Keressenek meg, több információra van szükségem a pontos diagnózis és otthoni kezelés meghatározásához!Elérhetőségem: 3O-355-O-177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 17. 12:32Még nincs értékelés
2011. 09. 17.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő! Szeretném a segitségét kérni, nemtudom kihez fordulhatnék. a kisfiam 2 éves, 14 hónapos koráig szopizott. súlyos vérszegénysége volt, csak bébiételt hajlandó enni. nem fogad el semmi mást, se kenyeret , se kiflit, semmit.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Amennyiben a kisfia 2 és fél évesen még mindig nem hajlandó szilárd táplálékot a szájába veni, érdemes lenne minél előbb egy gyermekpszichológust ezzel megkeresniük, és pár alkalmas terápia alatt kezelhető a probléma! Ha gondolja keressenek meg és szivesen segitek! Elérhetőségem:3O-355-O177

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 17. 12:28Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.