Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kislányom 5 éves. 2 éves korában kezdte a bölcsődét. Már itt kezdődtek a problémák. Nem tudta megszokni az új közösséget, minden nap sírva mentünk a bölcsődébe. Az egyik gondozónőjét nem szerette, a másikat igen, de ez sem segített azon, hogy beilleszkedjen.
Azt gondoltuk, hogy ha óvodás lesz, talán megoldódik ez a probléma. Kislányomnak van egy nagyobb testvére, aki már óvodás volt, imádta az óvodát, első naptól kezdve szívesen járt.
Nagy reménnyel kezdtük az óvodát, de sajnos itt is minden reggel sírással indultunk, sőt kiderült, hogy az óvodában többször reggel hányt. Az óvónők szerint nap közben nehezen oldódott, ritkán játszott a többi gyerekkel. Egész nap az ujját cumizta.
A reggeli hányások miatt én felkerestem a nevelési tanácsadót, akinek elmondtam a családi körülményeinket, és a bölcsődei előzményeket. (Egyébként rendezett, szeretetteljes családban élünk, a gyerekek otthon felszabadultan játszanak, kislányomon sem látszik otthon semmilyen probléma. Igaz, ha idegenek jönnek hozzánk, vagy idegen gyerekekkel próbálunk ismerkedni, ő inkább mellettem marad, nem szól senkihez, nem játszik senkivel.)
A nevelési tanácsadó azt javasolta, ne változtassunk semmin, ki kell várni, hogy megszokja az óvodai környezetet, megszeresse a társait.
A kis csoport végére úgy tűnt, hogy beilleszkedett, játszott a többiekkel, az óvónők elmondása szerint a reggeli hányások megszűntek. Középsőben is nehezen telt az év, de lettek barátnői, az óvodai feladatoknál részt vett, csak mindig sok idő kellett ahhoz a többiekkel játsszon.
Nyaranként mindkét mamánál eltöltenek a testvérével 1-1 hetet, úgy, hogy csak telefonon beszélünk, de ebből sem szokott probléma lenni.
Most kislányom nagy csoportos, következő szeptembertől már mehetne iskolába, de van lehetőségünk még egy évet óvodában tartani. Elkezdtük az évet, és a reggeli sírások újra előjöttek, sőt már előfordult többször is, hogy este lefekvéskor sír, hogy nem szeretne óvodába menni.
Az óvónők nem mertek szólni, de kislányom elmesélte, hogy reggelenként több alkalommal hányt. Látom rajta, hogy ez a hányás gyomorideg miatt van. Nem tudom kihez forduljunk, mit tegyünk, hogy boldogan teljen a család nélkül töltött ideje is.
Várom tanácsát. Válaszát előre is köszönöm.
Kislányom 5 éves. 2 éves korában kezdte a bölcsődét. Már itt kezdődtek a problémák. Nem tudta megszokni az új közösséget, minden nap sírva mentünk a bölcsődébe. Az egyik gondozónőjét nem szerette, a másikat igen, de ez sem segített azon, hogy beilleszkedjen.
Azt gondoltuk, hogy ha óvodás lesz, talán megoldódik ez a probléma. Kislányomnak van egy nagyobb testvére, aki már óvodás volt, imádta az óvodát, első naptól kezdve szívesen járt.
Nagy reménnyel kezdtük az óvodát, de sajnos itt is minden reggel sírással indultunk, sőt kiderült, hogy az óvodában többször reggel hányt. Az óvónők szerint nap közben nehezen oldódott, ritkán játszott a többi gyerekkel. Egész nap az ujját cumizta.
A reggeli hányások miatt én felkerestem a nevelési tanácsadót, akinek elmondtam a családi körülményeinket, és a bölcsődei előzményeket. (Egyébként rendezett, szeretetteljes családban élünk, a gyerekek otthon felszabadultan játszanak, kislányomon sem látszik otthon semmilyen probléma. Igaz, ha idegenek jönnek hozzánk, vagy idegen gyerekekkel próbálunk ismerkedni, ő inkább mellettem marad, nem szól senkihez, nem játszik senkivel.)
A nevelési tanácsadó azt javasolta, ne változtassunk semmin, ki kell várni, hogy megszokja az óvodai környezetet, megszeresse a társait.
A kis csoport végére úgy tűnt, hogy beilleszkedett, játszott a többiekkel, az óvónők elmondása szerint a reggeli hányások megszűntek. Középsőben is nehezen telt az év, de lettek barátnői, az óvodai feladatoknál részt vett, csak mindig sok idő kellett ahhoz a többiekkel játsszon.
Nyaranként mindkét mamánál eltöltenek a testvérével 1-1 hetet, úgy, hogy csak telefonon beszélünk, de ebből sem szokott probléma lenni.
Most kislányom nagy csoportos, következő szeptembertől már mehetne iskolába, de van lehetőségünk még egy évet óvodában tartani. Elkezdtük az évet, és a reggeli sírások újra előjöttek, sőt már előfordult többször is, hogy este lefekvéskor sír, hogy nem szeretne óvodába menni.
Az óvónők nem mertek szólni, de kislányom elmesélte, hogy reggelenként több alkalommal hányt. Látom rajta, hogy ez a hányás gyomorideg miatt van. Nem tudom kihez forduljunk, mit tegyünk, hogy boldogan teljen a család nélkül töltött ideje is.
Várom tanácsát. Válaszát előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Nagyon ritka az, hogy valaki még nagy csoportban is hozza ezeket a leválási szorongásos tüneteket, de ez mellett szerintem van még valami más is, ami a kislányánál ezt a viselkedésformát fenntartja, ehhez viszont mindenképpen személyesen kellene őt látnom, h kiderítsük mi a mozgatórugója ennek a viselkedésnek, és kezelni tudjuk, mert ez az állapot a lányának sem jó! Keressenek meg, segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Nagyon ritka az, hogy valaki még nagy csoportban is hozza ezeket a leválási szorongásos tüneteket, de ez mellett szerintem van még valami más is, ami a kislányánál ezt a viselkedésformát fenntartja, ehhez viszont mindenképpen személyesen kellene őt látnom, h kiderítsük mi a mozgatórugója ennek a viselkedésnek, és kezelni tudjuk, mert ez az állapot a lányának sem jó! Keressenek meg, segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: