Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

← Összes kérdés

Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kisfiam 3 éves, mások által is okosnak mondott, mindent megfigyel nagyon sokat tud és könnyen megjegyez dolgokat. Nagyon korán kezdte a mozgást, 6 hónaposan felült, 7 hónaposan felállt és 9 hónaposan egyedül ment. Még nem teljesen szobatiszta, mert a kakilás csak pelusba megy. Viszont éjszaka ha kell pisilnie, felkel és szól. Éjjel eddig soha, napközben is párszor pisilt csak be. Viszont sokat iszik de keveset jár pisilni. Mindig mondom, hogy menjünk, de nem akar. Csak az utolsó pillanatban. kb 9 hónapos kora óta dacol, ahogy elindult. :) Ez mindig különböző formákban jelenik meg. Eleinte ha valamit nem szabadott neki és rászóltunk, akkor fejét verte a földbe, vagy neki futott falnak, szekrénynek vagy a játékait vágta a földhöz. Néha lila foltok éktelenkedtek a homlokán. Aztán ezzel óvatosabb lett és jött más. Egy időben földhöz vágta magát, mindenre nemet mondott. Most harap, dobálózik, köpköd, verekszik és megint nemet mond mindenre. Mikor rászólok, hogy fájdalmat okoz, akkor pár pillanat után elsírja magát és bújik, hogy vegyem fel. Nem segít semmit, ha azt mondom neki hogy menjen a szobájába gondolkodni, akkor dacol ellene, hogy nem megy és kiabál velem. Ha hangosan rászólok az sem használ. 2 éves kora óta bölcsibe jár, az elválás még a mai napig sírással megy, de napközben sokat játszik, beszél, szeret ott lenni, csak az indulás nehéz. Mostanában viszont nem akar játszótérre menni, gyerekek közé menni a bölcsi után. Haza szeretne menni és a játékaival játszani. (Thomas a gőzmozdony a minden) Nagyon érzékeny, amióta a bölcsibe jár. Férjemmel 4 hónapja külön élünk, a gyerek nem akar róla beszélni. Szereti az apját, de nem ragaszkodott hozzá soha. Nagyon kevés időt töltöttek együtt. Ha találkoznak örül neki, játszanak, ha elmegy picit pityereg, de utána nem emlegeti.
A kérdésem az lenne, hogy lehetséges, hogy elfojtja magában ezeket az érzéseket az apja iránt? A dac már előtte is meg volt, így nem változott azzal hogy elment. Inkább egy picit nyugodtabb lett (ha az apja otthon volt, elviselhetetlen volt a gyerek, mindig valami rosszat csinált, pedig valaki mindig játszott vele), mivel így nem kell osztóznia rajtam. :)
A másik, hogy hogyan tudnék neki segíteni, hogy az elválást könnyebbé tegyem neki? A dacolást hogy tudnánk a lehető legkönnyebben átvészelni? Tudom, hogy át kell rajta esni, de már nagyon régóta tart és tényleg minden formáját hozzá.

Köszönöm előre is a segítségét!

Üdv: Barbara
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján, ebben az esetben már nem csak a 3 éves kor körüli leválásról/dackorszakról lehet szó, szerintem van benne más is, amit nem tud feldogozni, kifejezni, csak abban a formában, ahogyan azt nap mint nap teszi!Ezt pszichoterápiásan nagyon rövid idő alatt lehet kezelni, jelenleg is van pár hasonló esetem, ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2011. 09. 29. 10:49Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.

Fontos: A CsaládiNet cikkei tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik az orvosi, jogi vagy más szakértői tanácsadást.