Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Hatéves kislányomról írnék, aki komoly feladat elé állít. Mostanában. Szeptembertől iskolába fog járni, nagyon okos, értelmes kislány, óvónénik is javasolták, hogy nyugodtan menjen, érett rá. Kora tavasszal nem jártak óvodába (egy csoportba jár vele 3,5 éves kisöccse is), mert lányomnak kivették az orrmanduláját meg betegeskedtek, tehát kb. 2 hónap kimaradt az oviból. Már itthon sokszor unatkoztak, várták az ovit. Egy hétig nem is volt semmi gond, ám ezen a héten a lányom tragédiának éli meg, hogy oviba kell járnia, kapaszkodik belém, sír, könyörög, hogy hagy maradjon itthon velem (én itthon dolgozom távmunkában számítógépen). Hiába mondom Neki, hogy akkor anya nem tud dolgozni, és Neki is járnia kell most már oviba, nem hajlandó reggelente elengedni, kapaszkodik belém nagyon. A kisöccse ez idő alatt ad egy puszit és elvegyül a többiek között játszani. Az óvonénik közül az egyik nem segít ilyenkor (sajnos ő van a héten), a logopédus néni vitte el tőlem már két napja, elcsalta, hogy játszanak valamit, ill. feladatokat csináltat vele, amit mellesleg imád! Nem tudom, hogy mitévő legyek, hogyan kezeljem ezeket a reggeli ,,szörnyű" elválásokat. Nem szereti az ovit, három év alatt nem nagyon rajongott érte soha, de azért nem viselkedett már ilyen hisztisen reggelente. Délután fülig érő szájjal fogad, és mondja, hogy jó volt az ovi, és meséli, hogy mik történek vele. Jár angolra, sakkra és tornára, nagyon szereti mindegyik foglalkozást.
Kérem segítsen doktornő, bennem van a hiba? Valamit nem jól kezelek? Mit kell tennem, hogy reggelente könnyebben menjen az elválás? Mit mondjak Neki ilyenkor, hogy el tudjon szakadni tőlem. Máskor egyébként nem mondanám túl anyásnak, inkább a fiamra jellemző ez a tulajdonság.
Várom válaszát, előre is köszönöm.
Ani
Hatéves kislányomról írnék, aki komoly feladat elé állít. Mostanában. Szeptembertől iskolába fog járni, nagyon okos, értelmes kislány, óvónénik is javasolták, hogy nyugodtan menjen, érett rá. Kora tavasszal nem jártak óvodába (egy csoportba jár vele 3,5 éves kisöccse is), mert lányomnak kivették az orrmanduláját meg betegeskedtek, tehát kb. 2 hónap kimaradt az oviból. Már itthon sokszor unatkoztak, várták az ovit. Egy hétig nem is volt semmi gond, ám ezen a héten a lányom tragédiának éli meg, hogy oviba kell járnia, kapaszkodik belém, sír, könyörög, hogy hagy maradjon itthon velem (én itthon dolgozom távmunkában számítógépen). Hiába mondom Neki, hogy akkor anya nem tud dolgozni, és Neki is járnia kell most már oviba, nem hajlandó reggelente elengedni, kapaszkodik belém nagyon. A kisöccse ez idő alatt ad egy puszit és elvegyül a többiek között játszani. Az óvonénik közül az egyik nem segít ilyenkor (sajnos ő van a héten), a logopédus néni vitte el tőlem már két napja, elcsalta, hogy játszanak valamit, ill. feladatokat csináltat vele, amit mellesleg imád! Nem tudom, hogy mitévő legyek, hogyan kezeljem ezeket a reggeli ,,szörnyű" elválásokat. Nem szereti az ovit, három év alatt nem nagyon rajongott érte soha, de azért nem viselkedett már ilyen hisztisen reggelente. Délután fülig érő szájjal fogad, és mondja, hogy jó volt az ovi, és meséli, hogy mik történek vele. Jár angolra, sakkra és tornára, nagyon szereti mindegyik foglalkozást.
Kérem segítsen doktornő, bennem van a hiba? Valamit nem jól kezelek? Mit kell tennem, hogy reggelente könnyebben menjen az elválás? Mit mondjak Neki ilyenkor, hogy el tudjon szakadni tőlem. Máskor egyébként nem mondanám túl anyásnak, inkább a fiamra jellemző ez a tulajdonság.
Várom válaszát, előre is köszönöm.
Ani
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
A leválási szorongás elviselésében a belsővé váló és mindig felidézhető anya képe segít a gyerekeknek. Ha a gyermek belső világa nem szilárdult meg, a gyermek teljes kétségbeeséssel éli meg az anya távollétét, és nem képes a körülötte zajló játékokra, tevékenységekre figyelni. Az önök esetében ez a szorongás véleményem szerint csupán figyelem felkeltés a kislánya részéről, és ha ez a viselkedés forma a szülő részéről nem kap megerősítést, akkor hamar abbamarad!
Kitartást anyuka.
Üdv.:
A leválási szorongás elviselésében a belsővé váló és mindig felidézhető anya képe segít a gyerekeknek. Ha a gyermek belső világa nem szilárdult meg, a gyermek teljes kétségbeeséssel éli meg az anya távollétét, és nem képes a körülötte zajló játékokra, tevékenységekre figyelni. Az önök esetében ez a szorongás véleményem szerint csupán figyelem felkeltés a kislánya részéről, és ha ez a viselkedés forma a szülő részéről nem kap megerősítést, akkor hamar abbamarad!
Kitartást anyuka.
Üdv.: